2015. január 4., vasárnap

KME kislexikon - a gondolatmegsemmisítő klisék és a szektaszleng

A szekták egyik jellemzője, hogy saját belső nyelvet alakítanak ki, amelyet a kívülállók nem értenek. Ezek a szavak és kifejezések az ún. "gondolatmegsemmisítő klisék" közé tartoznak, elsődleges szerepük, hogy olyan környezetet hozzanak létre, amelyben az emberi függetlenség, önállóság és kritikus gondolkozásmód megszűnik. A zsargon kialakulása természetesen jellemző lehet a teljesen egészséges vallási közösségekre is (pl. a bibliakör, házicsoport, stb. kifejezések), mi viszont most megmutatjuk, hogyan válnak ezek a kifejezések a destruktív közösségekben emberfelettivé, és hogyan torzítják el az egészséges gondolkodást és kommunikációt károsabb irányba.

"A valóság befolyásolásának alapvető módja a szavak manipulálása. Ha irányítani tudjuk a szavak jelentését, irányíthatjuk az embereket, akik kénytelenek használni a szavakat. George Orwell tette ezt teljesen világossá az 1984-ben. De van egy másik mód is az emberek gondolatainak irányítására: az észlelés befolyásolása. Ha képes vagy rá, hogy az embereket rávedd, a világot úgy lássák, ahogyan te, azt is fogják gondolni, amit te. Az értelem követi az érzékelést."
Mit értünk gondolatmegsemmisítő klisé alatt?

Egyszer Szabad Pétert (SZP) próbálták meggyőzni valamiről, és idézték neki egy, a KME-t korábban elhagyó ember észrevételeit. A válasz ez volt:
- Mióta hallgatunk egy elhullottra, aki elhagyta Istent?
Mivel pedig az elhullott kifejezés a KME-ben a pokolba tartó, Istent már nem ismerő, az ICOC-val és a KME-vel tagsági viszonyban nem álló személy definíciója, az érdemi vitának vége szakadt. Ki mert volna továbbra is az elhullott pártjára állni, vagy az ő álláspontját képviselni, ha a KME megbecsült tagja akart maradni?

Arról nem is szólva, hogy ezek a klisék segítenek fenntartani a káros önkontrollt is ("nem gondolkozom el azon, amit mondott, mert ő elhullott", "nem lehet igaza, mert más egyházba jár", "nem mondom el senkinek, ami történt velem, mert pletyka lenne", "nincs tökéletes gyülekezet", "Isten engedte, ami itt történt" stb.).

Az alábbi szószedet segítséget nyújthat a KME-szleng megértésében is. Ezentúl nem kell félnünk az efféle kijelentések értelmezésétől:

Reggel az íté előtt kihagytam a csít, de majd bepótolom a nevcsop után. A bátorítás az, hogy beszéljünk arról, hogy megy az evcsi a békában.

adományozás - a vendégeknek is szóló változat heti rendszerességgel, vasárnaponként történik a "gyülekezeten belüli és kívüli szükségletek kielégítésére", melyet gyakran egy kis prédikáció vezet fel. A másik, ún. hétközi adományozást a hétközi istentiszteleten szedik. A tagok erőteljes nyomás alatt vannak, hogy fizetésüknek legalább a 10 %-át adják be havi szinten, és rengeteg tanításon, győzködésen keresztül igyekeznek a tagokból minél több pénzt kisajtolni. Korábban az is elhangzott egy zártkörű, hétközi istentiszteleten (miközben hivatalosan nincs 10 %-os adakozási kényszer), hogy a minimum 10 %-ot a bruttó fizetésükből kellene adniuk. A tagokban azzal igyekeznek bűntudatot kelteni, hogy "a szíved össze van kötve a pénztárcáddal", az özvegyasszony két fillérje példázatot unalomig ismétlik, hogy "az adakozásod valódi áldozat legyen és ne a feleslegedből adj", "bízd magad Istenre és akkor is adj, ha nincs miből", stb.
Fece, aki korábban vezető volt, arról is prédikált egyszer, hogy "ha már hosszabb ideje fogyasztasz kávét, akkor úgyis kialakult a szervezetedben az ellenállás, vagyis a kávéfogyasztásodnak semmi értelme, inkább tedd azt a pénzt az adományozásodba, amit a kávéra fordítasz".
Havi szinten a tagok akár több tízezer forintot is adományoznak, ami azt jelenti, hogy az aktív keresők körében nem kevesen 20-50 ezer forintot tesznek a KME perselyébe. Ha pedig valaki nem, vagy csak keveset adományoz és ez kiderül, azt megfélemlítik és előbb-utóbb kizárják maguk közül.
Az adományozás egyik formája a Különleges adományozás, melyet évi egy-két alkalommal rendeznek, és erre nagy hangsúlyt is fektetnek. Ez a pénz elvileg a "misszióra" megy, de a célok mindig homályosak. Volt olyan esztendő, amikor a különleges adományozás gyanánt a heti rendszeres összeg hússzorosát követelték meg (én egyszer eladtam a bélyeggyűjteményemet, hogy a különleges adományozást be tudjam fizetni, szokta prédikálni Szabad Péter büszkén, a többiek pedig csodálattal bólogatnak e hatalmas áldozat hallatán). Egy-egy különleges adományozásból esetenként 3-4 millió forint folyik be az egyházkasszába.
Az adományozásból befolyt összeg így is jóval kisebb, mint amennyiből a KME fenn tudná magát tartani, ezért Boston támogatja őket az International Missions Society-n keresztül (újabban: European Missions Society).

Ámen! - a helyeslés kifejezése. Rendszeresen elhangozhat istentisztelet, vagy ima alatt, ha a prédikátor vagy az imádkozó különösen jót mond. Régen a langyosság jelének tartották és bűnnek tekintették, ha valaki nem ámenezett istentisztelet alatt. Manapság ennek eredményeképpen még mindig vannak, akik csinálják, de összességében kikopóban van. Amikor amerikai prédikátorok tanítanak a KME-ben, rendszeresen kérdezgetik, "Ámen, church?", ezzel késztetve a tagokat, hogy mondanivalójukat helyeseljék. Ilyenkor valójában úgy működik, mint televíziós vetélkedőkben a tapsgép.

bálványimádás - "bármi, ami fontosabb Istennél, az bálvány", mondják a bibliatanulmányozás során a KME tagjai. Elméletben ez jól hangzik, de gyakorlatban a bálványimádással vádaskodás a kontroll fontos eszköze, amelyet a vezetők előszeretettel alkalmaznak. A tanulás miatt kihagytál gyülekezeti alkalmakat? Hm, úgy tűnik, a tanulás a bálványod. Túl sok időt töltesz a férjeddel vagy feleségeddel, ami az evangelizáció rovására megy? Bizonyára a társad a bálványod. Túl sok vasárnapi istentiszteletet hagysz ki, mert hazautaztál a szüleidhez? Nos, akkor bálványimádó vagy, mert nem keresed első helyen az Isten országát.
Sokan könnyedén dobálóztak és dobálóznak a bálvány és bálványimádás szavakkal a KME-ben, hogy a szubjektív véleményüket alátámasszák és elérjék a megvádolt személy viselkedésének megváltozását. Kapcsolatok mentek tönkre, munkahelyekről léptek ki emberek vagy iskolákat hagytak abba, mert bálványimádással vádolták és megtérésre hívták el őket.

barátság-építés - ha a szekta tagjai felvették valakivel a kapcsolatot, megpróbálnak mélyen a bizalmába férkőzni és a lehető legtöbb időt tölteni vele. Ezt hívják a KME-ben barátság-építésnek. A barátságokon keresztül próbálják az érdeklődőt behálózni és függővé tenni. Ha tehát a tanításaikat nem tudják meggyőzően beültetni az érdeklődőbe, marad a barátság-építés, és a másik határainak keresése, lebontása.

bátorítás - elsősorban KME-vezetők alkalmazzák a tagokkal szemben. A kihívás enyhébb formája, inkább a bűntudatkeltő manipuláció eszköze. Ha valakit bátorítanak valamire, az azt jelenti, hogy elvárják tőle azt a dolgot. A bátorítás tehát szelíd nyomásgyakorlás, melynek során azért az is nyilvánvalóvá válik, hogy ha másképpen döntesz, akkor valami baj van veled.

bátorító - ez a szó beleégett a KME-tagok nyelvjárásába. Általában az elismerés kifejezőeszköze arra az esetre, ha valami látványos dolgot tettél a hiteddel kapcsolatban (pl. böjtöltél és ezt elmeséled valakinek, könnyen rámondja, hogy "ez nagyon bátorító"). Mondják az érdeklődőknek is (bátorító, hogy itt vagy; bátorító, hogy olvasod a Bibliát, stb.). Kicsit olyan ez a szó, mint lónak a kockacukor, akkor adják, ha jól viselkedsz.

bátorító kártya - képeslap, amelyet teleírnak azzal, mennyire klassz ember vagy (ideális esetben bibliai idézet is van rajta). Az esetek többségében egyáltalán nem kell komolyan venni, mert a törvénykező légkörből adódóan aki hétfőn ír neked egy ilyen kártyát, az kedden attól még óriásit rúghat beléd érzelmileg, ha nem tetszik neki, amit éppen csinálsz vagy mondasz. Ennek a kártyának nem a létezése kérdőjelezhető meg (nincs azzal semmi gond, ha valaki másnak kedves dolgokat ír), hanem a valódi szeretet és érzelmi mélység, és ebből a szempontból a kártya becsapós. 2003 előtt bűnnek számított nem írni rendszeresen ilyen kártyákat másoknak, ehhez képest manapság kikopóban van.

bibliakör - a KME legkisebb logisztikai egysége. Általában egy férfi és egy nő vezeti (ők a bibliakör-vezetők), akiknek esetleg asszisztensei is lehetnek (a leendő bibliakör-vezetők). A bibliakörön a részvétel kötelező, bármennyi időközönként is van. Óriási nyomást helyeznek azokra, akik kihagynak egy-egy alkalmat és megpróbálják ezt bűnként definiálni ("nem vagy elkötelezett"). Ha bármilyen elfoglaltságod a bibliaköri időpontokra esik, abból óriási konfliktusaid származhatnak. A KME múltjában rengeteg esetet láthatunk, amikor embereknek ott kellett hagyniuk munkahelyeket vagy iskolákat, mert azok akadályozták a bibliakörön való részvételt. A bibliakör-vezetőknek autoriter hatalmuk van a tagok fölött, ők a felsővezetés felől érkező számonkérés legfontosabb eszközei.

Biblia-tanulmányozás - ez az a folyamat, amelynek során megpróbálják az érdeklődőkbe fecskendezni a KME mérgező teológiáját. Évtizedek alatt kifinomult meggyőzési technikákkal igyekszenek elhitetni, hogy úgy vannak a dolgok, ahogyan a KME-tagok mondják. Rendszerint a tanulmányozást akkor ajánlják fel, amikor az utcán, az utcai evangelizáció keretein belül megszólítottak és szóba álltál velük, vagy ha elmentél egy istentiszteletre - ebben az esetben biztos lehetsz benne, hogy a záró ének után azonnal megrohannak. A tanulmányozás során elvárják, hogy egyedül menj (ha van társad és ő is érdeklődik, akkor is el fognak titeket szeparálni egymástól előbb vagy utóbb), miközben ők biztosan többen lesznek ott (azzal az indokkal, hogy kell valaki, aki jegyzetel). A KME-ben az általuk csak tagoknak szervezett leckesorozaton, az Emberhalász kurzuson kifejezetten tanították, hogyan kell manipulálni a bibliatanulmányozás közben a hallgatót (persze ők ezt nem manipulációnak hívták). Valójában a tanulmányozás során a Kip McKean szektavezér által összeállított teológiát használják, amely tele van bibliai- és logikai tévedésekkel, valamint törvénykező ószövetségi szemlélettel közelíti meg a megváltás kérdését és a keresztény életet (az Emberhalász kurzusról és a KME farizeusi teológiájáról részletesen írunk majd).

biblikus - a KME büszkén vallja, hogy tagjai "betartják a Bibliát", vagy "a tagok a Biblia alapján élnek". Így aztán a cselekedeteiket is aszerint osztályozzák, hogy azok a Bibliával összeegyeztethetőek-e. Mindez elsőre talán jól hangzik, sokkal szebben, mint ahogyan a valóságban valaha is működött. A gyakorlatban a Biblia ezzel az alapelvvel a kényszerítés és zsarnoki uralkodás eszköze lett. Ami biblikus, az kötelező elvárás, ami nem biblikus, az pedig tilos. Természetesen azt, hogy mi biblikus, mindig a KME aktuális vezetői döntik el. Így válik a Biblia visszaélések táptalajává és egy farizeusi életmód kimunkálójává, ahol az íratlan gyülekezeti törvények, és a folyamatosan kommunikált vezetői elvárások, vélemények alapján való cselekedetek mindennél legfontosabbak.

büszke - a KME-vezetők az egyik legkomolyabb bűnnek tekintik és válogatás nélkül mondják mindenkire, akinek a vezetőitől eltérő, határozott ellenvéleménye van, és akit nem lehet könnyen meggyőzni. A kettős mérce megfigyelhető abban, hogy a vezetői arroganciát a lehető legritkább esetekben ismerik csak el és nem hajlandóak összekötni azt a hibás vezetési stílusból adódó károkozással. Ezzel ellentétben a követőikre minden esetben igyekeznek büszkeséget fogni, hogy ezzel hiteltelenné, bűntudatossá tegyék őket. A büszke ellentéte az alázatos, aki vezetőinek szolgai módon, feltétel nélkül engedelmeskedik. Ezt láthattuk a Fogadalomtétel megfogalmazásában is: Fogadom, hogy alázatos, nyitott szívvel kérek tanácsot, és fogadom el a nevelést...

BK (ejtsd: béká) - lásd: bibliakör.

bűn - ez a legfontosabb szó a KME-ben. A bűn az a dolog, amiből azonnal meg kell térned, amit azonnal abba kell hagynod. A totális kontrollt ezen a kifejezésen keresztül valósítják meg. A bűn "fáj Istennek", a bűn "elvéteni a célt", "nem olyannak lenni, mint Krisztus", ha bűnözöl, elveszítheted az Istennel való kapcsolatodat, a megváltásodat, rombolod magadat és a közösséget, stb.
A bűn tehát valami, amitől rettegni kell, ami a Sátán fegyvere, és ami nap-mint-nap az életedben van, ezért mindig kell az életedbe valaki, aki segít, aki megmondja, mit csinálj, aki visszatart attól, hogy elsodródj.
A bűn fogalmának extrém túldimenzionálása miatt a KME-vezetőkben és tagokban tudatos és tudatalatti paranoiás rettegés él. Ez mérhetetlen stresszt, önértékelési zavarokat, bűntudatot és önvádat okoz, emellett pedig arra készteti őket, hogy egymást is megállás nélkül kritizálják, "metsszék", vizsgálják. Emellett a tagok a bűneik miatt sokszor nem érzik magukat tanítványnak, és ezt cselekedetekkel kompenzálják, mert félnek, hogy már Isten sem tartja őket annak. Sokszor rendkívüli lelki teljesítményt nyújtanak (pl. egy hétig böjtölnek, órákig imádkoznak), hogy megszabaduljanak a rossz érzésektől és megmutassák (akár saját maguknak is), minden rendben van velük lelkileg. Általában ezek a nagy megtérők kiemelt figyelmet kapnak a KME-ben, a vezetők szívesen példálóznak velük, ők pedig a siker és a figyelem által motiválva belevetik magukat a KME szolgálatába.
A KME-ben a csúcsvezetők kivételével mindenki olyan, mint a nyuszika, akit pofoznak, ha van rajta sapka, ha nincs. Gyakorlatilag nem tudod elkerülni, hogy valaki ne akarjon szembesíteni, vádolni. Ha űzött arccal érkezett valaki és azt mondta, beszélni akar veled, már tudhattad, hogy megint valami bűnt követtél el. Gyakorlatilag bűnnek tekintik a kísértéseket, és rengeteg olyan dolgot, amit a Biblia sosem nevezett bűnnek. Bűn, ha nem kérsz tanácsot (mert büszke vagy), bűn, ha nem fogadod meg a tanácsot (mert nem vagy engedelmes), bűn, ha elkerülöd a kihívást (mert langyos vagy), bűn, ha nem evangelizálsz, bűn, ha kihagysz egy istentiszteletet, bűn, ha nem a közösségben vannak a legjobb barátaid, és általában: minden bűn, amiről azt mondják neked, és az is bűn, ha te ezt nem fogadod el.
Ha valakinek azt mondják, hogy "ez a bűnöd", nincsen más választása. mint változtatni rajta, különben a többiek elkülönülnek tőle, megvonják a szeretetüket, esetleg valamiféle gyülekezeti fegyelmezés áldozatául is eshet. A bűn szó mély beleplántálása a közösség tagjaiba egyszerű és hasznos eszköz a vezetők kezében, hogy a tagok életébe bármilyen mélységig bármikor belenyúljanak.

bűnmegvallás - a tagok bűntudatban tartásának fontos eszköze. Mind a személyes, mind a csoportos nevelés során, illetve egyéb alkalmakon a bűnök elmondása kötelező (különben nem vagy nyitott). Időnként az egész gyülekezetre kiterjedő megtérő alkalmakat is szerveznek (2011-ben ilyen volt a megtérés leckesorozat, mely hónapokon keresztül tartott, 2013-ban pedig a Fogadalomtétel). Ilyenkor a bibliakör előtt kell megvallani az életükben "felnövekedett" bűnöket, de az sem ritka, hogy valaki a teljes gyülekezet elé áll ki.
Mivel a bűnmegvalláson keresztül a tagok újra és újra megszégyenülnek és sebezhetővé válnak, könnyű irányítani és manipulálni őket.

családi idő - a KME mindig is igyekezett maximálisan feltölteni tagjai időbeosztását. Egy klasszikus hét munka utáni időbeosztása: hétfőn evangelizáció, kedden nevelési idő, szerdán istentisztelet, csütörtökön bibliakör, pénteken családi idő, szombaton randi, vasárnap istentisztelet. Természetesen napjainkra enyhült ez a szintű nyomás, de a tagoknak egészségtelenül kevés szabad idejük van. A családi idő kifejezés egyszerűen azt a gyakorlatot takarja, hogy ez az az este, amit a házasok együtt töltenek (de akár azok is, akik közösen bérelnek egy albérletet). Ebből kitűnik az is, hogy a KME-ben a házasok közül sokan hetente mindössze egyetlen estét töltöttek, vagy akár töltenek egymással.

csendes idő - egy jó tanítvány minden reggel olvassa a Bibliáját és imádkozik. Ezzel indul a napja. Ha kimarad az ima és a bibliaolvasás, sok KME-tag már behúzott nyakkal kezdi meg a napját, esetleg telve félelemmel, vagy bűntudattal. Hiszen elszúrta, fegyelmezetlen volt, nem Istent tette az első helyre, stb. 2009-ben egy konferencián Shawn Wooten (kijevi evangelista) bűnnek nevezte, ha valaki nem csendes időzik minden nap. A magyarázat az volt, hogy csendes időzni jó, aki pedig nem teszi a jót, bűne az annak (Jakab 4:16). Ez a primitív teológia segíti, hogy a tagok szinte folyamatos alváshiánnyal küzdjenek: a sok KME-program és az elvárások teljesítése miatt későn fekszenek, a csendes idő miatt azonban korán kelnek. Mint sok minden a KME-ben, régebben ez is durvább szinten folyt, egy időben sok nevelő elvárta, hogy a neveltje napi szinten számoljon be a csendes idejéről.

csi (ejtsd: csí) - lásd: csendes idő.

csoport előtti intés - ha a vezetőknek valakivel problémájuk volt, akkor rászálltak, és olyan találkozókat szerveztek neki, ahol ő egyedül maradt, míg a vezetőt akár 3-4-en, vagy még többen támogatták. A meggyőzés eszköze sok esetben az volt, hogy Szabad Péter az általa odahívott emberek előtt megintette a tagot, akivel elégedetlen volt, és kilátásba helyezte a kizárását, "ha meg nem tér". A csoport előtti intés így a zsarolás egyik alapvető eszköze lett, amellyel a vezetők gyakran és szívesen éltek. 2003-ban Szabad Péter emiatt is bocsánatot kért (A Biblia világosan tanítja, hogy ha látok valakit vétkezni, meg kell intenem azt az embert, négyszemközt, egy szelíd és lelkies módon, de sokszor nem ezt tettem. Hanem gyakran megaláztam testvéreket azáltal, hogy mások előtt megszidtam őket, olykor nem is olyan szelíd lélekkel. Ez nem volt helyes, és nagyon sajnálom, hogy ezt tettem. Szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, akit ilyen formában megbántottam. Megtérek.), de természetesen minden ugyanúgy folytatódott tovább. Arról nem is beszélve, milyen komoly probléma van ezzel a gondolattal: A Biblia világosan tanítja, hogy ha látok valakit vétkezni, meg kell intenem azt az embert, négyszemközt, egy szelíd és lelkies módon - ha ehhez hozzáadjuk Szabad úr egy másik komoly karakterbűnét, amelyről ugyanebben a bocsánatkérő levélben írt: Van, hogy (vagy mindig) elég erőteljes véleménnyel vagyok kérdésekben, és sokszor ezért nem is hallgattam olyan emberek tanácsára, akik „alám vannak rendelve”, mivel azt gondoltam, hogy azért vagyok én a vezető, mert jobban tudom. Vagyis 2003 után is rendszeresen feddett embereket, akik más véleményen voltak különböző kérdésekben, mint ő, és ha nem ért célt, következett a csoport előtti intés, ahová esetenként akár 3-6 embert is elhívott, hogy velük együtt gyakoroljon nyomást.

csoportos nevelés - olyan találkozó, ahol a résztvevők (általában egy bibliakör tagjai) beszélnek az életükről egy előre meghatározott témában (evangelizáció, szexuális tisztaság, stb.). Az elmondottakhoz a többi tag hozzászólhat, akár idézve a Bibliából, vagy megosztva a véleményét. Régebben minden hétközi istentisztelet után volt egy 10-30 perces csoportos nevelési idő, amelyen a prédikációban elhangzott kihívásokról kellett beszélgetni.
 A csoportos nevelés alapvetően rossz koncepciója és működése szellemi erőszakot szül a következő okok miatt:
- a hozzászólók nem törekedtek rá, hogy mélyebben megértsék a beszélőt, aminek az oka az időhiány (egy nevelési csoportban akár 4-10 ember is lehet, sokszor egyvalakire csak néhány perc jut);
- sokan azt hiszik, hogy a másik ember problémáit ott helyben, öt perc alatt meg tudják oldani;
- akár három perc beszédre is juthat másik tíz perc nevelés, ami megalázó és felzaklató lehet (ráadásul volt, aki szívesen nevelt másokat, hogy őrá már ne kerülhessen sor);
- magántitkok elmondását kényszeríti ki, különben a beszélő "nem nyitott";
- lehetőséget ad a csoportnyomásra, az irreális elvárások racionalizálására, a tagok megtörésére;
- ha valaki nem szól hozzá, vagy nem elég aktív, akkor "nem adakozó"; szinte bármilyen állapotban vagy, aktívan részt kell venned.
Ma a csoportos nevelés továbbra is a kontroll egyik fontos eszköze.

date (ejtsd: dét) - lásd: randi.

egyház előtti feddés - azokkal szemben alkalmazták, akik a csoport előtti intés hatására sem változtattak a gondolkozásmódjukon vagy a viselkedésükön. "Egyház elé" általában szexuális bűnökért vagy kritikus gondolkozásért állítottak embereket. Érdekesség, hogy aki személyesen Szabad Péterrel konfrontálódott, azt egyház előtti feddés nélkül zárták ki, mert Szabad úr nem kockáztatta, hogy a másik fél védekezni tudjon. Így a gyülekezet elé kizárólag az került, aki már előzőleg elismerte a bűneit, de "nem tudott" azokból megtérni vagy visszaesett.
Ezt a gyakorlatot bibliai idézettel magyarázták (Máté 18:15-17), de figyelmen kívül hagyva az idézet eredeti értelmét (amelyben az egész gyülekezet kérleli a bűnöst) a közösség előtti megalázássá silányították le ezt az eljárást.

elhullott - arra mondják, aki elhagyja a KME-t. A kifejezés a KME kezdetéig nyúlik vissza, amikor az ICOC nyíltan tanította, hogy ők az "egy igaz egyház", így aki őket elhagyja, az meghal lelkileg. A KME és az ICOC jelentős része lényegében ma is ugyanezt gondolja, függetlenül attól, hogy 2003-ban ezért a tanításért, mint tévtanításért szinte az egész organizáció gyülekezetenként bocsánatot kért.
A szó sugallja azt is, hogyan viszonyult és viszonyul a KME-tagok jelentős része azokhoz, akik elmennek ebből a gyülekezetből. A távozók hibáztatása és lenézése hozzájárul a zárt közösség, a szektaszellem, az elitizmus kialakulásához és fennmaradásához. Szabad Péter uralma alatt azokat, akik a KME-ből távozókat továbbra is megváltottnak tartották, megpróbálták meggyőzni a távozó bűnéről, és ha ez nem sikerült, esetenként kizárták a közösségből tévtanításért.
A KME-ből távozottakat ahhoz hasonlítják, mint mikor egy ember elveszíti a végtagját ("a végtag még él egy rövid ideig, de aztán elhal"). Ez egy komoly tévtanítás, hiszen nem veszi figyelembe, hogy egy lokális közösség elhagyása semmiképpen sem jelenti Isten országa elhagyását. Elég megismerni az etióp kincstárnok történetét (ApCsel 8:27-39.). A történet végén Fülöp és a Szentlélek engedi visszatérni hazájába a kincstárnokot. KME szemlélet szerint ez azt jelenti, hogy a kincstárnok máris elhullott, hiszen vagy Fülöppel kellett volna maradnia, vagy egy már létező közösséghez kellett volna csatlakoznia. Úgy tűnik azonban, sem a Szentlélek, sem Fülöp nem ismerte a "levágott végtagról" szóló tanítást.
Napjainkban a KME-ben a költőként publikáló Frady Endre az egyik legharcosabb képviselője annak a nézetnek, hogy aki a KME-t elhagyja, az a saját bűne miatt teszi (erről egy későbbi bejegyzésben még lesz szó).

Nincs itt semmiféle szellemi erőszak!
elvárás - a KME követelményrendszerét elvárásoknak és személyes meggyőződéseknek nevezik. Elvárás mindaz, amit a KME és az ICOC vezetői szerint minden tanítványnak rendszeresen, vagy akár naponta tennie kell. A meggyőződés pedig ennek az elvárásnak a tanítványba ültetése. Ha nem felelsz meg az elvárásoknak, bizonyára rosszak a meggyőződéseid (vagy rossz a szíved) és biztos lehetsz benne, hogy a vezetők, illetve más tagok előbb-utóbb rád szállnak.
Alapvető elvárás, hogy legyél ott minden találkozón (istentiszteletek, bibliakörök, nevelési csoportok, evangelizációs alkalmak, felkészülések, stb.). Mielőtt bárkit megkeresztelnének, ugyancsak rengeteg elvárást és kihívást támasztanak elé, és meg sem keresztelik, ha ezeket nem teljesíti (akár hagyja ott a munkahelyét, szakítson a társával, hidegüljön el a szüleitől, vagy más, a magánéletet durván érintő kérdések is felmerülhetnek és gyakran fel is merülnek). Teológiailag nem tudják ezt a gyakorlatot megvédeni, ezért a vezetők azt mondják: "de hát ha szereted Istent, akkor miért ne tennéd meg?". Az elvárások jelentős része a Biblia farizeusi értelmezésén alapul, betartatásához pedig érzelmi zsarolást, fenyegetést, manipulációt és csoportnyomást egyaránt igénybe vesznek.

elveszett - Magyarországon mindenki, aki nem a KME tagja. Ez a szemlélet felel az egyik szektajellemző, a "mi vs ők" szemlélet és az elitizmus kialakulásáért. A KME-vezetők minden más gyülekezetet tévtanítónak tartanak, ezért máshol "nem lehet üdvözülni vagy tanítványnak maradni". Ez a szemlélet megdöbbentő módon képtelen elrugaszkodni attól a ténytől, hogy Isten országa nem tagolható egy-egy jogi személyiséggel rendelkező közösségre. Túl ezen megpróbálja a cselekedetekre helyezni a hangsúlyt (csak az megváltott, aki pontosan úgy keresztelkedik, mint a KME tagjai, és csak az maradhat az, aki olyan meggyőződésekkel rendelkezik, amiket a KME tagjainak tanítanak). Pedig Isten már az Ószövetség idején is jelezte, hogy a cselekedetek tökéletessége másodlagos a számára: Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! (Jóel 2:13). Ugyanakkor a keresztelő terén a KME gyakorlata is tele van olyan elemekkel, amelyek az első században nem léteztek (hosszas Biblia-tanulmányozás, kihívások és elvárások, költségfelszámítás). Ezt a gyakorlatot a KME teológiailag nem tudja megvédeni, egy primitív megközelítéssel próbál érvelni ("az első században az emberek tanítványként éltek, elég volt beszélni nekik Jézusról és megkeresztelni őket" illetve "muszáj a hosszas tanulmányozás, annyi elképzelés alakult ki mára Istenről"). Emberi okoskodással tesznek tehát hozzá a Bibliához alapvető kérdésekben, pedig ez pont az ő törvénykező logikájuk szerint tűnik rendkívül veszélyesnek: Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennybõl való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! (Galata 1:8.). Erre pedig nem elég azzal felelni, hogy ez egyszerűen "a KME gyakorlat", hiszen éppen a megváltás elé állít feltételeket; az Élet Vizének ingyenességét teszi olyasmivé, amiért keményen meg kell dolgozni; meghamisítja az evangéliumot, ráadásul mindenki mást hibáztat és elítél, ezzel megkérdőjelezve az Egyház egyetemességét destruktívan széthúzást és bizalmatlanságot kelt Isten népében.

evangelista - kinevezés, amely általában az egyháznak dolgozó gyülekezet-vezetőket illeti. A KME-ben és az ICOC-ban a rangoknak nagy kultusza van, az evangelisták szinte félistenek az egész szervezetben. A budapesti evangelistákat Bostonban nevezték ki, mert Magyarország Boston fennhatósága alá tartozik.

evangelizáció - a KME-ben a tagtoborzás minden formáját így nevezik. A tagtoborzás fázisai a meghívás és megismerkedés, a kapcsolattartás és barátságépítés, a Biblia-tanulmányozás és a keresztelő. Gyakran evangelizációs alkalmakat rendeznek, amelyek azonban nem tűnnek annak (egy bowling-party, egy közös biliárdozás, kerti sütés, kirándulás). A diákokat és fiatal egyedülállóakat igyekszenek kifejezetten olyan programokra elhívni, amelyek a gyülekezetükkel nincsenek közvetlen összefüggésben. Így a szeretet-bombázáson és a barátság-építésen keresztül vezetnek be másokat a szektába, keresik a könnyen befolyásolható, magányos, vagy gyenge karakterű embereket. Ha találnak valakit, aki karizmatikus és jó kiállású, benne vizionálják a következő vezetőt, feltéve, ha az illető a KME-vezérek által könnyen irányítható és készséges, valamint lelkes a KME iránt.

evcsi - lásd: evangelizációutcai evangelizáció. Az ártatlan becenév mögött a számonkérés egészen brutális rendszere húzódik meg. A bűntudatban tartás egyik legegyszerűbb módja a "hogy megy az evcsi?" kérdés rendszeres használata.

feddés - kemény hangvételű intés, vádlás vagy hibáztatás. Szabad Péter előszeretettel alkalmazta, hogy megtörje azokat, akik nem az ő szája íze szerint viselkedtek. Uralkodása idején a feddés részeként a fenyegetés és érzelmi zsarolás is természetes volt. A feddés eszközzé vált, amelyen keresztül a vezető átvitte akaratát a követőire. Szívesen alkalmazták a feddést a bibliakör-vezetők, sőt egyes nevelők is, mert kényelmesen és gyorsan porrá lehetett rombolni vele mások ellenállását. Így az amúgy is félreértett vezetésből (amely készséges lelkigondozás és szolgálat helyett autoriter rendszer kiépítésében öltött testet) szellemi erőszak lett: a másik akaratának rendszeres semmibevétele, motivációinak állandó megkérdőjelezése, cselekedeteinek folyamatos kritizálása.

felkészülés - mivel a KME-vezetői nem bíznak és soha nem is bíztak a tagokban, szükségesnek látták, hogy rendszeres leckékkel és leckesorozatokkal erősítsék a tagok meggyőződéseit. Az örökség Kip McKean-tól származik, és mint a KME-ben annyi minden, ez is megmaradt azután is, hogy Kip lemondott az ICOC-ban, sőt új szektát alapított. A felkészülés régebben egy egész napos, vagy több napos tanítás-sorozat volt, melynek egy része kifejezetten csak a KME-vezetőknek szólt. Mára az időtartam jelentősen csökkent, de a szemlélet nem változott. A nagyjából negyedévente megrendezett leckesorozatok és azokhoz kapcsolódó nevelési csoportok a változás és megújulás folyamatos ígéretével kecsegtetnek a gyülekezet fennállása óta. A változás ígérete az egyik dolog, amellyel a tagokat újra és újra manipulálják. "Hiszem, hogy még előttünk állnak a gyülekezet legszebb napjai" - mondta Adrián 2014 májusában egy zártkörű hétközi istentiszteleten. Mondott ezzel valójában bármit? Természetesen nem, ez csak egy szónoki fogás, amelyet a KME-vezetők előszeretettel alkalmaznak.

hiba - mivel a bűn szó a KME-ben démonizálva van, a vezetők által elkövetett visszaéléseket hibának nevezik. Ezzel próbálják megakadályozni, hogy a vezetők a követőkhöz hasonló ítélet alá kerüljenek a csoport szempontjából, ha hónapokig, vagy akár évekig agresszív vagy manipulatív módszerekkel vezetnek. Ha a vezetők bűneit hibáknak nevezik, azzal elkerülhető a felháborodás. Természetesen, ha egy "mezei" KME-tag próbált valamit a saját hibájának nevezni, amit mások bűnként értelmeztek, sokszor csak azt érte el, hogy még meg is feddték.
2013 nyarán Szabad Péter módszereit és tetteit is hibáknak nevezte Boston és a bostoni érdekszféra vezetői. Ez a spirituális maffia fontosabbnak látta evangelistája megvédését, mint az áldozatok rehabilitálását. Ez sem ismeretlen viselkedés: Ha a szegénynek az elnyomását, a jog és az igazság megrövidítését látod az országban, ne csodálkozz el a dolgon; mert a magas rangúra vigyáz a magasabb rangú, rájuk pedig a még magasabb rangúak. (Prédikátor 5:7).

hunglish - az eltorzult nyelvezet példái - mivel a gyülekezet alapítói az USA-ból jöttek, számos kifejezést magyarítottak szó szerinti fordításban. Erre utal pl. az elhullott szó (fall away). Itt azonban nem áll meg a dolog, számos kifejezés honosodott meg, amit hallani is rossz. A teljesség igénye nélkül: felállítani egy időt (vagyis a határidőpontban egyeztetni egy találkozót), felállítani egy tanulmányozást (megbeszélni valakivel egy biblia-tanulmányozás időpontját), ez csak nem jó (felháborodott helytelenítés kifejezése), az a tanács, hogy... (a "hogy" utáni rész parancs, engedély vagy tiltás), ez nem bölcs (vagyis csinálni szeretnél, ill. csináltál valamit, amit a másik bűnnek tart), hol a szíved? (bűntudatkeltés, általában akkor mondják, ha nem tudnak valamiről meggyőzni), mi történt? (ma már csak tréfálkoznak ezzel, túlzottan angolosan ejtve "mi thörthént", de régebben arra utalt, hogy amit tettél, elfogadhatatlan és különben is, hogyan juthattál idáig), nem érzem jól magam ezzel (vagyis csináltál vagy mondtál valamit, ami a vezetődnek nagyon nem tetszik, és mivel a Bibliában nem talál rá semmilyen utalást, amely az ő véleményét támasztaná alá, marad az érzelmi zsarolás).

gyenge tanítvány - azok, akik hosszasan küzdenek különböző bűnökkel és/vagy nem teljesítik kellőképpen a vezetői elvárásokat. De ide tartoznak azok is, akik érzelmileg ingatagok, vagy kritikusak a rendszerrel kapcsolatban; "hibásak a meggyőződéseik", vagyis mást gondolnak egy-egy kérdésről, mint a KME vezetői; "rosszul vannak lelkileg", vagyis nem csinálják a "jó tanítványra" jellemző napi rutint. A gyenge tanítványoknak nem lehet barátjuk vagy barátnőjük (ha diákról, vagy egyedülállóról van szó) és bizalmatlanság övezi őket. A legtöbben kerülik azt, akiről elterjed, hogy gyenge tanítvány.
A kategória létezése magában egyfajta érzelmi zsarolás. Hivatalosan ők azok, akik "különleges gondoskodást igényelnek", valójában ők azok, akiket meg kell szégyeníteni és szégyenben kell tartani, lejáratva őket és győzködni, amíg meg nem törnek, vagy el nem mennek.
2009 tavaszán a KME illegális adatgyűjtést folytatott a tagokról. Lássunk egy konkrét ívet:

Ezek a jelentések hónapokon keresztül készültek a gyülekezet minden bibliaköréről és Szabad Péterhez, illetve Molnár Adriánhoz futottak be. Minden héten kellett ilyeneket írnia az összes vezetőnek (a bibliakör-vezető asszisztenseknek is) és szombat estig kellett e-mailen eljuttatni a legfrissebb jelentést.
Itt már látjuk a különleges gondoskodást igénylő keresztények rovatot, mely eredetileg gyenge keresztények címen került a jelentésbe. Amúgy a jelentés több tanulságot is magában hordoz, egy későbbi bejegyzésben ezekkel is foglalkozunk majd.
Ezek a jelentések hivatalosan "vezető-képzés" részét képezték, a gyakorlatban viszont vezető találkozókon, csoportosan beszéltek át mindent, ami erre a lapra felkerült (Szabad Péter véresen komolyan vette ezt, míg Adrián nem, de miután Adrián Albániába ment a tiranai gyülekezetet vezetni, Szabad úr élesen kritizálta őt egy hétközi istentiszteleten, mondván, csak most látja, milyen nagy baj van a házas-szolgálatban). 2013 őszén Molnár Adrián egy magánbeszélgetésen nevetve ismerte el, hogy "épp mostanában" akadt a kezébe egy halom kinyomtatott jelentés. Legyintve tette hozzá, hogy ez egy buta kezdeményezés volt. Természetesen ezt a KME előtt senki nem ismerte el, illetve azoktól sem kért bocsánatot senki, akik a jelentés miatt aggályokat fogalmaztak meg, vagy a vezetőséggel konfrontálódtak. Arról nem is szólva, milyen súlyos felelőtlenség és jogilag is mennyire aggályos, hogy ezek a jelentések kinyomtatott formában évekkel később is fennmaradtak.

gyengék listája - a vezetőség által a gyenge tanítványokról vezetett nyilvántartás. Régen rendszeresen beszéltek a gyengékről a vezetőségi találkozókon.

ígéret - ez egy kifejezés azokra az emberekre, akik megígérik, hogy eljönnek istentiszteletre és elérhetőséget is adnak. Ígéret lehet egy utcán megszólított ember, de akár egy tag rokona is. Az ígéreteket nyilvántartják, és rendszeresen beszélnek róluk vezető találkozókon és különböző fórumokon. Jóhír-megosztáskor is rendszeresen akad, aki feláll, és elmondja, hogy van "három ígérete vasárnapra". Akinek sokáig nincsen ígérete vagy vendégei, az bűntudatot érez, mert a sikeresség fokmérője a KME-ben az, mennyire vagy eredményes az ígéretek gyűjtésében, a vendégek elhozásában, a tanulmányozásban és a keresztelésben (kivéve, ha vezető vagy, akkor a pulpitus mögött tetszeleghetsz).

istentisztelet - ebből hetente kettő van, az egyik mindig vasárnap, ez az, amire vendégeket is hívnak. A másik zártkörű, ott a gyülekezetnek szóló tanítások és bejelentések hangzanak el. A vasárnapi alkalom során úrvacsorát is magukhoz vesznek (pászka és szőlőlé), amelynek a fogyasztását a nem KME-tagoknak általában nem ajánlják (mert nem tartják a vendégeket kereszténynek), de nem is tiltják. A prédikációk cselekedet-központúak és rendszerint kihívásokkal zárulnak. Ezekben a tanításokban tartózkodnak attól, hogy a káros teológiát szándékosan terjesszék (a KME-n kívül nincsenek megváltó gyülekezetek, a KME-tagok nem házasodhatnak szabadon más közösségek tagjaival, stb.), de tévtanítások ilyenkor is bőségesen előfordulnak. Az utolsó éneket pedig a közösségi idő követi.

IT (ejtsd: íté) - lásd: istentisztelet.

jó hír - ez bármi lehet, onnantól kezdve, hogy valaki munkát kapott, egészen addig, hogy az utcai evangelizáció során sikerült szereznie néhány mobiltelefon-számot.

jóhír-megosztás - általában hétközi istentiszteleteken, vagy utcai evangelizáció után kerül sor rá, hogy az egész gyülekezetben, vagy egy adott bibliakörben a tagok elmondják egymásnak a jó híreiket, a többiek pedig megtapsolják és/vagy ámeneznek. A legtöbb jóhír-megosztás az evangelizációs sikerekhez kötődik ("ígérte egy lány, hogy jön a vasárnapi istentiszteletre", "kaptam egy e-mail címet evangelizáció közben", "jól reagál valaki a tanulmányozásokra a bibliatanulmányozás alatt").
Vannak olyan bibliakör-vezetők is, akik ragaszkodnak hozzá, hogy utcai evangelizáció után a tagok még összegyűljenek elmesélni egymásnak, hogy ment az evcsi. Ilyenkor kifejezetten számszerűsítik, ki mennyi elérhetőséget kapott, illetve kikkel találkozott. Ha valaki nem tud sikerekről beszámolni, általában annyit mond, hogy "vetette a magokat és azok már dolgozni tudnak mások szívében". Sokszor a tagok akaratuk ellenére mennek vissza ezekre a megosztásokra, mert már fáradtak, az utcai evangelizáció után legszívesebben hazamennének, de félnek ellentmondani, vagy ha megteszik is, a vezető lesöpri az ellenkezésüket.

keserűség - ez a kifejezés a KME-vezetők halálos fegyvere. Gyakorlatilag mindenkire kimondják, akinek észrevételei vannak, aki a konfliktusok mögött meglátja a rendszerből fakadó bűnöket. A legtöbb konfliktust ugyanis a rendszer felépítése okozza. Ahogyan Kriete is írta 2003-ban, a systemic evil, a teológiába és a gyakorlatba kódolt törvényszerű bukás okozza a káros viselkedésminták újbóli felbukkanását. Ez pedig sokaknak szemet szúr, akikkel újra és újra megtörténik ugyanaz, akik szinte folyamatosan áldozattá válnak. Az egyik alapvető szektajellemző az áldozatok hibáztatása, itt pedig pontosan ez történik. Különös módon ha megvédenéd magad, ha többször is tapasztaltad, hogy erőszakosan vagy lekezelően bánnak veled és elhatároztad, hogy ennek a végére jársz és felelőst keresel, hamar a keserűség vádja alatt találhatod magad. Miért nem tűröd el a sérülést? Miért nem bocsátasz meg és lépsz túl? Hiába te vagy az áldozat, még ezután is téged hibáztatnak.
Ráadásképpen hajlamosak összemosni az elkeseredést vagy a zaklatottságot, a letörtséget és a felháborodást a keserűséggel - teljesen szándékosan, azért, hogy lejárassanak téged. Ha keserű vagy, akkor amit mondasz, azt nem kell komolyan venni, sőt, veszélyes vagy és fertőző, ezért kerülni kell téged.
SZP 2011 tavaszán azt írta: A meg nem bocsátás = keserűség. Ha a múltbeli megbántás kihat a jelenre, az azt jelenti, hogy nincs teljes megbocsátás. Nem tudod odatartani a másik orcádat. Ennek alapján ha a KME-ben nem vállalod tovább a pofozózsák szerepét, már azzal is keserű vagy.
Minden KME-tagba mélyen bele van plántálva, hogy a keserűség bűn, és gyakorlatilag elérték, hogy bármilyen érzelmet, meglátást vagy fájdalmat keserűségnek tekintsenek, ami a rendszer megkérdőjelezéséhez vagy a vezetési módszerek kritizálásához vezethet. A keserűségről szóló tévtanításokkal aláássák a tagok kritikai gondolkozásra való képességét, míg kiszolgáltatottá nem válnak a vezetői önkényuralom bármilyen megnyilvánulásának.

kifogás - gyakran előfordul, hogy valakit bűnnel próbálnak szembesíteni, de az áldozat nem ért egyet velük. Ilyenkor lehetetlen helyzetbe kerül, mert bármit mond, azt kifogásnak vagy védekezésnek minősítik. Még akkor is, ha a vád légből kapott, irreális vagy nevetséges, egyszerűen lehetetlen józanul érvelni ellene, mert a vádlók elutasítják, hogy nem nekik van igazuk. Szabad Pétert szinte lehetetlen volt leállítani, ha valakit bűnnel akart szembesíteni.
Az is előfordult, hogy Szabad úr valakire megpróbált ráfogni valamit, de mert nem volt igaza, és áldozata cáfolni tudta az állítását, azonnal keresett valami mást, amivel támadhat. Álljon itt egy példa erre, ami Szabad Péter (SZP) és Gy. Zoltán között zajlott 2013 tavaszán (erről a beszélgetésről itt már beszéltünk):
SZP: Lövésünk sincs, hogy te mit csinálsz onnantól kezdve, hogy hazamész a munkából, és körülbelül senki nem tud erről semmit. Te tudod, hogy mit csinál a Zoli, amikor hazaér a munkából (ezt egy másik, a beszélgetésben részt vevő férfinak címzi)? Nap mint nap? Hogy mivel töltöd az idődet? Mennyit evangelizálsz? Érted... kinek vallod meg a bűneidet? Hogy megy a tisztaság? Mennyire szereted a feleségedet és vele hogy alakul, épül a házasságod? Ki az, aki ezt tudja? 
Zoltán: Elég sokat beszéltünk ezekről, amikor még...
SZP (közbevág): Ez mikor volt? Érted... ki van még az Ádámon kívül, aki ezt tudja?
Zoltán: Kivel szoktam beszélni ilyenekről? A régi bibliakörömmel rendszeresen beszélgettem ezekről, sőt, Ákossal máig, majdnem minden nap levelezünk e-mailben és leírjuk, hogy vagyunk, mit csinálunk, hogy megy a nap, stb.
SZP: Szuper... És ezek az emberek szembesítenek azzal, amikor ilyen kritikus meg szeretetlen módon viselkedsz?
Először tehát megpróbálja megvádolni a másikat valamivel (senki nem tud rólad semmit), majd amikor ezzel nem ér célt, keres valami mást, amibe beleköthet. Még véletlenül sem ismeri el, ha tévedett, csak szisztematikusan keresi a pontokat, ahol bűntudatot kelthet.
Talán még durvább példa az, amikor egy diák elvállalt egy OKJ-s képzésen való részvételt, ami egybeesett a heti diák-bibliakör időpontjával. Később Szabad úr megpróbálta ezt bűnként beállítani egy beszélgetésen, ahol összesen heten vettek részt (balszerencséjére ketten a diák pártját fogták, így az ő megtörése már nem sikerült és közvetve elvezetett Szabad úr bukásához Budapesten). A bűn az lett volna, hogy a diák nem kért tanácsot a képzésen való részvétel elvállalása előtt.
Az egyik résztvevő tehát megkérdezte, hogy valóban igaz-e ez. Ekkor derült ki, hogy a diák három másik embertől is tanácsot kért, illetve a diákszolgálatot vezető H. Mátyásnak és feleségének (annának) is említette. Szabad úr rávágta, hogy akkor a diák bűne az, hogy személyesen a bibliakör-vezetőnek (Matyinak) nem mondta el a dolgot úgy, hogy az Mátyásban meg is maradjon. A diák álláspontja az, hogy Matyinak is említette, aki viszont űzött és elfoglalt életet élt, így elfelejtette, vagy félreértette ezt a beszélgetést.
A gond azonban ezzel a váddal a következő:
- nem bűn, ha valaki nem kér tanácsot;
- nem bűn, ha valaki nem szól a bibliakör vezetőjének egy kérdésben;
- Szabad úr nem ismerte el, hogy tévedett, hanem keresett valami mást, hogy csak azért is neki lehessen igaza, mert nem a másik megértésére törekedett, hanem kizárólag arra, hogy megnyerje a beszélgetést;
- a beszélgetés során íratlan szabályok jelentek meg (bűn, ha egy döntésedről nem szóltál külön a bibliakör-vezetődnek);
- Matyi felesége tudta, hogy a diák elkezdi az OKJ-s képzést, illetve az első bibliakör után is kiderülhetett volna mindez, vagyis hogy a diák az oktatás miatt nem vesz részt. Ehhez képest nyolc hónappal később került a téma terítékre és a "vezető evangelista" a diákot próbálta egyoldalúan felelősségre vonni, hogy áldozatból a konfliktus aktív részesévé, akár okozójává tegye.
Ez az eset is mutatja a mély, szektákra jellemző kontrollt, és a vezetők azon hozzáállását, amellyel megtörni szándékoznak követőiket az alázatos, belátó, támogató hozzáállás helyett. Ha pedig valaki a fentiekhez hasonló, képtelen és paranoiás, valójában szociopata fegyelmezési eljárás alá kerül, bármit mondjon is, az már "védekezés" és "kifogás", amely nem megértést, hanem az áldozat megtörésére és lerombolására irányuló még durvább erőfeszítéseket váltja ki a vezetőkből.

kihívás - ha a vezetők el akarják érni, hogy tegyél meg valamit, általában azt mondják: van egy kihívásom a számodra. A kihívás egy feladat, amit ha nem teljesítesz, akkor szégyenben vagy Isten előtt - ezt próbálják a KME-ben beléd nevelni. Ha teljesíted a kihívást, megdicsérnek, esetenként az egész közösség előtt. Ha nem teljesíted, a szomorúságukat fejezik ki. Kihívás lehet, hogy adj el valamit és adakozz többet hetente, vagy akár az is, hogy hagyd ott a munkahelyed. A kihívásokon keresztül bármilyen mélységig belenyúlhatnak a magánéletedbe, és folyamatos nyomást gyakorolhatnak rád. A kihívás tehát egy kifejezetten feléd megfogalmazott elvárás, rendszerint valójában egy parancs.

kizárás - a kizárás előtt az áldozatnak először általában felajánlják, hogy "magától menjen el", és csak azután döntenek a kizárásáról, ha erre nem hajlandó. A kizáráskor meg is fenyegetik, nem beszélhet senkivel a kizárása okairól és körülményeiről, különben megjelölik. Amennyiben valakit mégis kizárnak, ez azzal jár, hogy elveszíti a gyülekezeti tagságát (közlik vele, hogy többé "nem tanítvány"), de járhat a vendégeknek szóló alkalmakra és részt vehet újabb biblia-tanulmányozásokon.
A kizárással való fenyegetés a zsarolás egyik formájaként erőteljes fegyverré vált a KME-csúcsvezetők kezében, amit az alábbi példa is jól érzékeltet:
SZP: Azt gondolom, az egyetlen egy kérdés az az, hogy... Innentől, X, két variáció van ezen a ponton. Mivel nem aláztad meg magadat, nem vagy hajlandó megváltoztatni a meglátásaidat, a gondolkodásmódodat, nem vagy hajlandó megtérni ezekből a dolgokból, és nem vagy hajlandó egységre jutni velünk, engedelmeskedni a vezetésnek és tisztelettel, támogatóan követni, ezért nem egy megoldás, hogy továbbra is együtt kövessük Istent és ennek a gyülekezetnek továbbra is tagja legyél. Két megoldás: vagy elmész magadtól békességben, és hagyjuk egymást, mi nem fogunk utánad menni és erőltetni ezeket a dolgokat, „márpedig higyjél nekünk, márpedig csak így van, hallgass meg bennünket”. Te nem fogsz bennünket kritizálni és nem fogsz negatívan beszélni a gyülekezet tagjainak rólunk, a vezetésről, a módszereinkről. Tiszteletben tartod, hogy mi így csináljuk, te másképp csinálod, mi is tiszteletben tartjuk, hogy másképp csinálod, és mész a magad útjára. Nem ugyanazt az utat akarjuk járni. Ez számomra világos. Nem ugyanazt próbáljuk csinálni. És nem vagy hajlandó változtatni azon, amire eltökélted magad. Mi sem. A másik variáció, hogy ha nem működik az, hogy békességgel a magad útjára mész, akkor kell, hogy kiközösítsünk, és megszakítsunk mindenfajta kapcsolatot. Hogy világossá tegyük, X nem követi velünk együtt azt az irányt és nem követi velünk együtt Jézust. Én bízok abban, hogy ha nem tudunk egységre jutni, legalább el tudunk válni békességben. ... Hogy látod ezt?
X: Én nem harcolni akartam veled, akkor rendben, akkor elmegyek. Nyilván nem akarom azt, hogy kiközösítsenek, mert azért vannak itt barátaim.
Peti: Ennek vannak feltételei. Békében. Ez azt jelenti, hogy te döntesz úgy, hogy nem követed velünk Jézust, nem mi rakunk ki, nem mi mutatunk ajtót. Te döntesz úgy... És felelősséget vállalsz ezért a döntésért.
X: De hát a másik lehetőségem meg a kiközösítés, tehát akkor ez az én döntésem.
Peti: Ha bármilyen ponton ezért a döntésért minket teszel felelőssé, vagy utalsz rá, hogy mi raktunk ki az egyházból... Nem először beszélgetek egy ilyen emberrel. Nem egy kellemes dolog, nem egy könnyű dolog elválni. ...
Ebből a beszélgetésből kiderül, hogy X azért dönt az elmenetel mellett, mert különben kizárják és megjelölik. Természetesen a gyülekezetben az volt kommunikálva, hogy "a szabad akaratából úgy döntött, hogy nem követi velünk tovább Jézust". Ha pedig valaki megkereste, hogy beszéljen vele erről, neki is ezt kellett mondania. Mi ez, ha nem hazugságra való kényszerítés és zsarolás?

költségfelszámítás - a bibliatanulmányozást lezáró beszélgetés, melynek során a vezető eldönti, készen áll-e a vendég a megkeresztelkedésre. Ez a teljes ICOC-ra jellemző eljárás természetesen nem bibliai alapelveken nyugszik, hanem azt a célt szolgálja, hogy kiszűrjön mindenkit, aki nem fogadja el 100 %-ig a rákényszerített rendszert. Aki erre a pontra jut, azt a megváltás ígéretével zsarolva próbálják rávenni, hogy gyakorlatilag a teljes élete fölötti ellenőrzést és irányítást adja át a KME vezetőinek, ígéretet téve és elfogadva a KME összes írott és íratlan szabályát.

közösségi idő - az istentiszteletet követő egy-két órás időszak, amikor a gyülekezet tagjai foglalkoznak egymással és a vendégekkel. Ilyenkor kérdezik a vendégeket: "hogy tetszett a prédikáció?", próbálnak tanulmányozásokat és találkozókat megbeszélni. Nem ritkán akár hárman is körülveszik a vendégeket és heves érdeklődést mutatnak irántuk, mely általában megszűnik, amint az illető csatlakozik a közösséghez. A közösségi idő a szeretet-bombázás és evangelizáció színtere. Ugyanakkor sokan ide időzítik az elintéznivalóikat is, vagy itt beszélik meg a következő bibliakör, nevelési csoport, közös evangelizáció időpontját.
Sokszor hangzanak el tanítások a tagok felé a hétközi istentiszteleten, hogy foglalkozzanak a vendégekkel, sőt esetenként a tagok egymást is figyelik vasárnap és rászállnak arra, akin azt látják, hogy "nem elég adakozó". Hibáztatják azt is, aki rendszeresen "túl hamar távozik" a közösségi időről, vagy csak egyvalakivel beszélget, stb.
Sokakat ért már feddés a KME-ben, mert a vezetői nem voltak elégedettek a közösségi időben nyújtott teljesítményével.

Különleges adományozás - lásd: adományozás.
 
langyos - Jelenések 3:15-16 alapján nevezik langyosnak azokat, akik nem eléggé lelkesek, nem buzgók, nem pörögnek az ideális tanítvány mércéjével mérve. Akik személyiségük alapján zárkózottak, befelé fordulók, gyakran érezhetik hibáztatva magukat és érik vádak más testvérektől, amiért "nem elég tüzesek, vagy nem tartanak elég sok emberrel kapcsolatot, nem kezdeményezőek, stb.". A KME maga a pokol az introvertált emberek számára, akiknek megpróbálják a személyiségét megváltoztatni, komoly lelki és mentális sérüléseket okozva ezzel.

lelkies - ez a dicsérő jelző azokra az emberekre vagy cselekedetekre vonatkoztatva hangzik el, akik és amelyek valamilyen látványos áldozatkészségről vagy áldozathozatalról tesznek tanúbizonyságot. Lelkiesnek nevezik azokat is, akik valamilyen csapás vagy tragédia közepette nem gyászt mutatnak, hanem derűs hozzáállást kényszerítenek magukra (pl. "az Úr adta, az Úr elvette", mondják valamire, miközben legbelül szinte szétszakadnak). Sajnos a lelkiesség látszatát kelti az is, ha valaki a szőnyeg alá söpri a problémáit, és erősnek mutatja magát olyan helyzetekben, amikor valójában segítségre lenne szüksége.
Egy időben elterjedt volt az a nézet is, hogy "egy evangelistának három óra alatt meg kell térnie, ha le van törve - ezért neked is". A szomorúság, az elkeseredés, és maga a hosszan tartó gyász is bűnnek számít a KME-ben. A letörtség és az aggódás ugyancsak. Az a lelkies, a bátorító, ha valakinek mindig fülig ér a szája. Ezért sokan ki sem merik mutatni a fájdalmaikat, csak csendben szenvednek, mert tudják, hogy világiassággal és keserűséggel fogják vádolni őket, ha a problémáikat megosztják és elvárják tőlük a megtérést. Sok KME-tag retteg attól, hogy támogasson valakit, akinek hosszan tartó lelki szenvedés van az életében.

meggyőződés - lásd: elvárás. Ezen túlmenően a meggyőződés a KME hitvilágának a tagokba plántálása és a tagokban való rögzítése. A KME elvárja, hogy a tagok eszerint a hitvilág szerint éljenek, gondolkozzanak és cselekedjenek.
A KME hitvilága mind a mai napig Kip McKean agresszív teológiáján alapul, tartalmazza az összes szektajellemzőt és alapját képezi annak, hogy a KME zárt vallási közösségként és diszfunkcionális családként működik.

megjelölés - ez egy rettegett kifejezés a KME-ben, Az a tag, akit megjelölnek, elveszíti az összes kapcsolatát a KME-n belül. Mivel a gyülekezeten kívüli kapcsolatait korábban már leépítették ("a KME-ben legyenek a legjobb barátaid!"), a tagok könnyen zsarolhatóak a megjelölés ígéretével. Szabad Péter rendszeresen vissza is élt ezzel a lehetőséggel.
Most lássunk egy levélrészletet egy megjelölt férfivel kapcsolatban, amelyből kitűnik, hogyan is nézett ki a megjelölés:
Ezért a mai nappal megjelöljük X-t, mint egy olyan személyt, akivel vigyázni kell, mert a vele való kapcsolat káros közös hitünkre. A Biblia kifejti, hogy milyen komolyan kell venni ezt a dolgot, amikor azt írja, hogy „térjetek ki előlük!” Ez az újszövetségi időkben azt jelentette, hogy ha szembe jön az utcán, akkor el kellett kerülni. A mai világban ezt úgy tudjuk alkalmazni, hogy egyáltalán nem kommunikálunk X-el sem személyesen, sem telefonon, sem írásban (e-mail, chat), sem egyéb más módokon  
Testvérek! Nagyon fontos az is, hogy bízzatok a döntésünkben, mert meggyőződésünk, hogy így valósítjuk meg Isten akaratát. Kövessétek az iránymutatásunkat, és ne cselekedjetek azzal ellentétesen függetlenül, saját belátásotok szerint. Egy emberként, egy családként fogjunk össze, és óvjuk meg egymást. Ne engedjük Sátánnak elpusztítani a közöttünk levő, szeretetteljes kötelékeket rágalmazással, keserűséggel. 
Hálásak vagyunk értetek, és imádkozunk, hogy ez a helyzet Isten dicsőségére legyen, ahogyan Benne bízva, együtt követjük a Bibliát. Kérünk benneteket, hogy imádkozzatok X-ért, és az ő megtéréséért! Szeretnénk őt is ott látni az utolsó napon Istennel. Szeretnénk nyitva hagyni a megtérés útját X számára, és kommunikáltuk felé azt, hogy bátran megkereshet bennünket abban az esetben, ha változott a hozzáállása, és viselkedése. Amennyiben bármelyikőtöknek kérdése lenne, kérünk benneteket, hogy ezt személyesen nekünk tegyétek fel, nagyon szívesen válaszolunk minden kérdésre.
Talán már itt is szembetűnő, hogy a megjelölt tag nem kap lehetőséget a védekezésre, elszigetelik tőle a közösség tagjait, és kizárólag a KME (őt megjelölő) vezetőivel kommunikálhat. Ez gazdag lehetőségeket teremt a megjelöléssel való visszaélésre, hiszen akinek kérdése van vele kapcsolatban, az is csak a megjelölőhöz mehet vele, az ő oldaláról ismerheti meg a történetet.
Az is alapvető, hogy a megjelöltet nem tájékoztatják a megjelöléséről, így védekezni sincs lehetősége, külön ki kell nyomoznia, mi is történt, történik körülötte.
A későbbiekben szánunk egy külön bejegyzést a megjelölésre, mert különösen jól dokumentált, hogyan éltek vissza ezzel a KME vezetői.

megosztás - általában egy tanulságos vagy lelkesítő történet, esetleg jó hír elmesélése, de esetenként a prédikálás is ebbe a köntösbe van bújtatva, és ilyenkor az elmesélt történet csak eszközül funkcionál.

megtérés - 180 fokos fordulat, teljes gondolkozás-változás. A KME-ben a keresztelő előtti időszakban mindenkit részletesen végigfaggatnak az élete összes területéről, és csak azt keresztelik meg, aki véleményük szerint mindenben megtért, amit bűnként, kísértésként, vagy akár a bűn lehetőségét elősegítő körülményként értékelnek, illetve aki teljes mértékben egyetért a teológiájukkal és a gyakorlatukkal. A vezetők a tagokat is rendszeresen megtérésre hívják el (és a tagok is egymást), szinte nincs nap, amikor valamiből meg ne kellene térniük (hiszen "nem olyanok, mint Krisztus").
A megtérésre elhívás a kontroll és a manipuláció eszköze, a kizárással való kimondott vagy kimondatlan fenyegetéssel és a bűntudatban tartással párosul. A "magadtól nem tudsz keresztényként élni" kijelentéssel a tagok KME-től való függését erősítik, a rendszeres neveléssel és feddéssel, a megtérés folyamatos kikényszerítésével (akár vélt, akár valós bűnökből) az önértékelést és a védekező képességet rombolják le.

menyétrandi - a KME-ben a legutóbbi időkig tilos volt egy diák-vagy egyedülálló férfinak és nőnek négyszemközt találkoznia. Ha mégis előfordult, a találkozást csak utcai evangelizáció keretein belül tehették. Amennyiben mégis találkoztak, a menyétrandi kifejezést aggatták rájuk, ami valójában nagyon abuzív, mert egyfajta megszégyenítést jelentett.
A KME-ben a kapcsolatok kontrollja alkotmánysértő szinten működik. A vezetők engedélye nélkül még a tagok között sem igen jöhetnek létre barát-barátnő kapcsolatok, aki pedig sok időt töltött egy számára kedves másik emberrel, azt általában elszigetelték tőle, feddték és fenyegették, illetve a másik felet is manipulálták és kihívásba adták a kapcsolat megszakítását.
Ez az eljárás természetesen nem csupán jogi szempontból aggályos, de teljesen istentelen is, hiszen a kapcsolatok manipulálása és az emberek sorsáról való ilyen jellegű döntés egészen elképesztő szintű vezetői arroganciát mutat.

nem biblikus - lásd: biblikus.

nem nyitott - lásd: nyitott.

nevcsop - lásd: nevelési csoport.

nevelés - A nevelés a totális kontroll eszköze, ez kötötte össze az ICOC vezetési piramisának különböző szintjeit. A nevelés alá- és fölérendelt kapcsolatokat hoz létre, ezért minden esetben destruktív. A kérdéssel behatóbban már foglalkoztunk korábban is.

nevelési csoport - ezek gondosan megszervezett kis egységek a közösségen belül, általában egy bibliakör tagjai közül kerülnek ki alkalomszerű variációban. Rendszerint a férfiak és nők külön vesznek részt benne, így sokszor maguk a házastársak sem egy közös nevelési csoportban ülnek, illetve minden alkalommal külön dől el, hogy milyen felállásban ül össze a nevelési csoport. A csoportos nevelés ezeken az egységeken keresztül valósul meg.

nevelési idő - a nevelőnek a nevelttel töltött idejét nevezik és nevezték így. Régebben heti rendszerességgel zajlott és a KME minden tagjának kötelező volt. Nem ritkán akár három nevelési idő is esett egy hétre (pl. egy a nevelővel és egy-egy a nevelttel, ha valaki többeket is nevelt), a találkozók pedig akár egy-két órásak is lehettek. A nevelési időkön a nevelő akarata érvényesült. Volt olyan nevelő, aki rendszeresen utcai evangelizációra vitte a neveltjét, és olyan is, aki hetente faggatta ki a neveltet az élete különböző területeiről. És előfordult az is, hogy a nevelő (saját feljebbvalója, nevelője tanácsára) minden ilyen találkozón megfeddte a neveltet, hogy alázatban tartsa.

nyitott - azokra az emberekre mondják, akik barátságosan, jóhiszeműen és készségesen fogadják a KME-tagok tanításait, teljesítik a kihívásokat és hajlandóak a bibliatanulmányozásra vagy a barátságépítésre. Ha valaki a KME-tanításokat nem fogadja el, vitatkozik vagy egyszerűen ellenáll, azokra azt mondják, hogy nem nyitott, és imádkoznak érte, hogy "nyíljon meg a szemük", extrémebb esetben pedig, hogy "Isten törje össze őket".
Isten természetesen nem töri össze az embereket azért, mert a KME-tagok ezért imádkoznak, de ez a hozzáállás jól mutatja, hogy míg a KME-tagok mindenkit osztályoznak és besorolnak, addig ők maguk egyáltalán nem nyitottak, és céljuk minden esetben a másik meggyőzése.
A nyitott / nem nyitott osztályzást a KME tagjai egymás között is gyakorolják. Sokszor előfordult, hogy Szabad Péter vitatkozott valakivel, majd a beszélgetés végén azt mondta: legközelebb gyere egy alázatos és formázható szívvel. Hozzá kell tenni azonban, hogy maga Szabad úr szinte soha nem érkezett ezzel a szívvel egyetlen találkozóra sem.

ölelés - sok vendégnek az első élménye az a KME-ben, hogy az emberek nem kézfogással üdvözlik egymást, hanem öleléssel. A férfiak között egy furcsa ölelési forma is elterjedt, amelynek során az egyik magához szorítja a másikat úgy, hogy a vállát féloldalasan átkarolja. De akadnak olyanok is, akik "nagy medve ölelés"-t adnak, illetve férfiak és nők között mindig a féloldalas ölelés működik.
A vendégeket is igen hamar ölelgetni kezdik (na, tényleg, tanulmányozol? Hadd adjak egy ölelést!). Van, akinek ez jól esik, de akad, aki rosszul érzi magát tőle, a csoportnyomás miatt azonban hamarosan az utóbbiak is beadják a derekukat. Az ölelés pszichológiai következménye az, hogy a KME-tagok sokszor itt lépik át először a vendégek intim, privát határait. Később, vagy ezzel párhuzamosan ugyanezt megteszik a tanulmányozás során is, míg eljutnak a vendég legmélyebb titkaiig. A KME-ben a tagtoborzás színtiszta, évtizedek alatt kiforrott pszichológia, mely a vendégek személyiségi határainak feltöréséből áll, az ölelés pedig ennek egyik eszköze, mely ezen felül az elitista csoportidentitást is erősíti.

pletyka - a keserűséggel és széthúzással való vádaskodás mellett a pletykáról szóló tanítás és ennek a tagokba plántálása a vezetők legerősebb fegyvere, a tagok feletti kontroll fenntartásának egyik alappillére. A pletyka KME általi definiálása nem más, mint a totális információkontroll megvalósítása.
Lássuk, hogyan definiálta a pletykát Szabad Péter és Molnár Adrián már 2006-ban:
Rágalmazás (görögül: katalalia) az, amikor valaki a bántás és nem a segítés hangnemében kritikusan beszél valakivel. Ez az, amikor valaki megbánt, és én visszavágok, kritizálom. Jézus nem így tett (1Péter 2:21-23), és arra hív el bennünket, hogy mi is, amikor valakit a bűnével szembesítünk, azt szelíden és vigyázva tegyük, hogy bűnbe ne essünk (Galaták 6:1). Amikor nem így teszünk, azt hívja a Biblia rágalmazásnak, vagy egyes idézetekben bántó beszédnek.
Pletyka vagy vádaskodás (görögül: psithurismoi) az, amikor ugyanezt egy harmadik személy fele tesszük. És ezen a tényen az sem változtat, hogy "csak meg akarjuk osztani az érzéseinket". Pletykálunk, amikor valaki mással kapcsolatos élményünkről osztunk meg, ami ezt a nem jelenlevő testvért negatív fényben tünteti fel. Ahelyett, hogy személyesen az illetőnek fejeznénk ki a panaszunkat (Máté 18:15), és vele oldanánk meg azt a Biblia által előírt módon. Az sem jogosít fel minket pletykálkodásra, ha úgy érezzük, hogy "ezt az illetőnek is a szemébe mondanám, úgyhogy nem pletyka" - ez téves elképzelés, csak önmagunk becsapása. Ezt tesszük, amikor egy konfliktust, félreértést csak a saját szemszögünkből mesélünk el, anélkül, hogy a másik fél jelen lenne, és elmondhatná az ő szemszögéből a dolgokat (Példabeszédek 18: 17).
Mindez szépen hangzik, a gyakorlatban viszont azt jelenti, hogy a vezetők el tudják szeparálni egymástól az áldozataikat és meg tudják akadályozni, hogy a vezetéssel kapcsolatos negatív tapasztalatok összegződjenek. Mindeközben pedig a vezetők szabadon beszélnek egymás között a követők bűneiről és bármilyen cselekedeteiről. Ez tehát kettős mérce, képmutatás, az oszd meg és uralkodj, valamint a tudás = hatalom elvek könyörtelen használata, melyeken keresztül a vezetők szabadon manipulálják a gyülekezet tagjait.
Mivel a szellemi erőszak áldozatai senkivel nem oszthatják meg az érzéseiket, történeteiket és tapasztalataikat (mert az pletyka és rágalmazás), rá vannak kényszerítve, hogy azzal beszéljenek, aki nekik a mentális sérüléseket okozza. Miután pedig a vezetők gyakran nem hajlandóak elismerni, hogy nincsen igazuk, ez további sérülésekhez vezet. Végül az áldozat kétségbeesésében beszél másokkal is, ekkor pedig gyülekezeti fegyelmezési eljárásokat indítanak ellene, keserűséggel és széthúzással vádolják, kizárással fenyegetik és akár az orvosi értelemben vett összeomlást, összeroppanást is készek, képesek előidézni nála.

prédikáció - a pulpitus mögül elhangzó tanítás, mely rendszerint pontokba szedett, bibliai idézetekkel tarkított és sokszor kihívásokkal zárul. Általában a vezető lelkész, vagy a vezetőségi csoport valamelyik tagja tartja. Nők a férfiaknak nem prédikálhatnak (ha mégis megteszik, általában hozzá teszik, hogy "nem prédikáltam, csak megosztottam").
A KME-ben a tanítások sajnos rengeteg eredeti szövegkörnyezetéből kiragadott idézet alapján történő tévtanítások, melyek a farizeusi kereszténységet, gyakorlatilag a cselekedetek általi megigazulást helyezik előtérbe, miközben elviekben éppen ennek ellenkezőjét állítják.
Prédikációik során gyakran a bostoni gyülekezet tanításait adják tovább, például a 2011-es év eleji megtérés-leckesorozat is Bostonból lett átvéve.
A tanításaikban sokszor egyéni vélemények jelennek meg meggyőződésként megfogalmazva, illetve deviáns dolgok is elhangozhatnak, amelyeket "legalizál", hogy a pulpitus mögül jelentik ki őket, így a csoporttudat és egyes tagok gondolkozásmódja is káros irányba fejlődik.

radikális - ez a kifejezés azzal kapcsolatban terjedt el, ha valaki szélsőséges dolgokat csinál a KME-ben, vagy nagyon határozott, erőteljes véleménnyel rendelkezik és komoly áldozatok árán követi a gyülekezeti szabályokat, esetleg fundamentalista megnyilvánulásai vannak, miközben esetleg önmagának kárt okoz. A szélsőséges megnyilvánulásokra általában elismerően mondják, hogy "milyen radikális vagy", de a prédikációkban is sokszor elhangzik a "radikális hozzáállás", mint a tüzesség, lelkesség, vagy akár lelkiesség szinonímája. Legyél radikális "a bűnnel szemben", a "kritikus gondolataiddal szemben" (sokszor azt sugallják, hogy bizonyos gondolatokat tekints bűnnek és így maradj az általuk megszabott ösvényen).
A radikalizmus, a szélsőségesség gyakran elképesztő arroganciába torkollik ("mi vagyunk a kemény mag"), ráadásul ha valaki elmegy ebbe a "radikális irányba" (amire nagy a nyomás a KME-n belül), akkor egyre nehezebben ismeri el, hogy rossz úton jár, hiszen ő "Istenért teszi, amit tesz".
 
rágalmazás - bármilyen kritikát fogalmazz is meg a KME-vel vagy annak egy vezetőjével kapcsolatban, azonnal rágalmazónak fognak titulálni, ha a kritika konkrétumokat is tartalmaz. A kettős mérce természetesen itt is megjelenik, hiszen mindeközben a vezetők rengeteg kritikát fogalmaznak meg és terjesztenek a követőkkel kapcsolatban, legfőképpen egymás között. A rágalmazást és a pletykát általában együtt szokták emlegetni, hogy megfélemlítsék a KME-tagokat. Mivel a tagok egymással nem beszélhetik meg tapasztalataikat, egy vezető akár évekig vagy évtizedekig is szellemi erőszakot követhet el ellenük úgy, hogy tevékenysége titokban marad, hiszen nincsen senki, aki látná az ismétlődő mintát, az egyes áldozatok pedig azt hiszik, hogy az övék egyedi eset.

randi - a gyülekezet fennállása óta a férfi-női társkeresés intézményesített formája. A randi (randevú) egészen 2003-ig kötelező volt, ha valamelyik diák, ill. egyedülálló férfinak nem volt szombat estére randi-programja, akkor általában megfeddték érte. A férfiak kötelessége volt ugyanis, hogy a nőket szombat esténként szórakozni vigyék, nehogy a világ tegye ugyanezt, és így megrontsa a nőket. Valójában ez a cselekedet a nők elszigeteléséről, "megvédéséről" szólt, hiszen így a hétköznapok után a nők szombat estéjét is lekötötték.
2003 után egyrészt nőtt a gyülekezeten belüli házasságok száma, és ezzel párhuzamosan csökkent a diák- és egyedülálló szolgálat mérete, másrészt a 2003-as közfelháborodásnak köszönhetően a vezetők egy ideig nem mertek nyíltan autoriter eszközökkel irányítani, így a randi elveszítette korábbi kötelező jellegét. A kapcsolatok manipulálása azonban ebben az időszakban is fennállt és mindmáig töretlenül folytatódik, ami teljes mértékben kihat arra is, hogy a párkapcsolatok a vezetői elveknek megfelelően alakuljanak.

Az egyik KME-ből távozott tag észrevételei a párok manipulálásával kapcsolatban, amelyeket sok más távozott tag is személyes tapasztalataival erősített meg

sodródás - ez a kifejezés felel azért, hogy a tanítványokat folyamatos nyomás alatt tartsa az elhullástól való félelem. A sodródás a KME tanításaitól és gyakorlatától való távolodás jelensége, melyet a KME az Istentől való távolodásként próbál tagjaival értelmeztetni.
A KME tanításaiban a sodródás központi szerepet tölt be. A fenyegetés, miszerint elveszítheted az Istennel való kapcsolatodat, arra kényszerít, hogy végrehajtsd a vezetőid utasításait és elvégezd azokat a feladatokat, amelyek az "ideális tanítványt" jellemzik. A KME tagjai számára az Istennel való kapcsolat gyenge és törékeny, melyet már akár egy kihagyott csendes-idő is megingat. Ez a nézet egy hamis istenképből fakad. A sodródásról való folyamatos tanításokkal a tagok KME-től való függését tartják fenn ("még mindig jobb itt, mint menni a pokolba").

számonkérés - az elvárások és a kihívások folyamatos monitorozása. "Isten embereken keresztül dolgozik", mondják a KME-ben, miközben durván beavatkoznak egymás magánéletébe. A vezetők nem bíznak a tagokban, és a tagok sem egymásban, így rendszeresen egyfajta bűnkereső és bűnmegelőző üzemmódban vannak. Ugyanakkor méregetik egymás teljesítményét is, és bibliai idézetekre hivatkozva próbálják olykor a véleményüket a másikra kényszeríteni.
Az ICOC-ban a számonkérés bevezetésének nyilvánvaló oka az lehetett, hogy a tagokat el lehessen számoltatni és felelősségre lehessen vonni a gondolataikkal és cselekedeteikkel kapcsolatban. A KME-ben mint annyi minden, a számonkérés elve sem szilárd bibliai alapelveknek, hanem Kip McKean mérgező teológiájának eredménye.
A kettős mércét jól mutatja, hogy a csúcsvezetőket nem lehet számonkérni és felelősségre vonni.

széthúzás - minden olyan megnyilvánulás, amely nem 100 %-ban ért egyet a vezető elképzelésével, vagy nem 100 %-ban támogatja azt. Szabad Péter szóhasználata, miszerint "széthúzó vagy" egy kiváló eszköz volt a kezében arra, hogy bárkit megfélemlítsen vagy leromboljon, akivel konfliktusba került. Ha nem bólintottál rá mindenre feltétel nélkül, már okot adtál arra, hogy rád fogja a széthúzást. Ezután bármit tehetett. Kirakhatott a vezetőségből ("nem tudok vele együtt dolgozni, mert nem támogat") és akár a gyülekezetből is ("nem követjük Jézust ugyanazon az úton"). A széthúzással vádaskodás a hatalmával való visszaélés lehetőségét nyitotta meg Szabad úr előtt, aki a mások feletti kontroll fontos eszközeként gyakran élt is e vádaskodással.

szolgálat - ez a szó többféle jelentéssel is bír a KME-ben. Egyfelől mindig is jelentett (és jelent) élethelyzet szerinti elkülönítést (diákszolgálat, egyedülálló-szolgálat, házas-szolgálat, gyermektelen házas-szolgálat, stb.). Másfelől a gyülekezetben betöltött szerep szerint is vannak szolgálatok (rendező-szolgálat, hangosító-szolgálat, gyermek-szolgálat, stb.).
A szolgálat, az adakozás érdekes megközelítés szerint történik a KME-ben. Szabad Péter például úgy toborzott önkénteseket a KME által fenntartott Remény Magyarországért Alapítvány számára, hogy egy hétközi istentiszteleten létrehozott három csoportot, és a tagoknak be kellett ülniük valamelyikbe (egy hajléktalanszálló rendszeres látogatása, egy gyermekotthon rendszeres látogatása, szegénysegítő csoport). A választás kötelező volt, így ha néhány évvel ezelőtt KME-tag voltál, akkor egyben köteleztek rá, hogy önkéntese legyél ennek az alapítványnak.
Rendszeresen monitorozták azt is, ki melyik szolgálatoknak a tagja. Ha valakivel nem voltak elégedettek, azt fenyegették, vagy bűntudatot keltettek benne ("aki nem jelentkezik a gyermek-szolgálatba, azzal beszélni fogunk", "nem vagy elég adakozó").

szuper-lelkies - ez egy kicsit gúnyos underground kifejezés a KME-ben, azokra mondják, akik az átlagnál sokkal többet beszélnek Istenről, vagy több mindent tulajdonítanak neki, több mindenben látják meg. Esetleg ha valaki a tetteinek mozgatórugójaként vagy motivációiként is rendszeresen Istent jelöli meg, ugyancsak a szuper-lelkies kategóriába csúszhat. Akit szuper-lelkiesnek neveznek, annak a hitét valójában megkérdőjelezik, és úgy gondolják, hogy csak az érzései vezérlik. Mivel Isten említése sok KME-tagban inkább bűntudatot kelt, a szuper-lelkiesnek bélyegzés egy védekező mechanizmus, vagy a másik fölötti kontroll megszerzésére irányuló kísérlet (mi az, hogy "a Szentlélekre hallgat", ahelyett, hogy a KME vezetőinek engedelmeskedne?).

tanács - a KME-ben a tagokba nevelik, hogy minden döntésük előtt kérjenek tanácsot, lehetőleg a bibliakör-vezetőjüktől, vagy valakitől, aki a hiearchiában magasabb szinten áll nála. Ha ez a tanácskérés elmarad, a tagot büszkeséggel vádolják. Minél nagyobb horderejű a döntés, annál erősebb a nyomás, hogy kérjen róla az illető tanácsot. Barát-barátnő kérés, egy új munkahely elvállalása, egy iskola megkezdése tanácskérés nélkül szinte szentségtörésnek számít. Szabad Péter uralkodása idején komolyan hibáztatták azokat, akik nem kértek tanácsot egy-egy döntésük előtt (ez a diákszolgálatban kirívó és ijesztő mértéket öltött). A tanács valójában sokszor az engedélyt jelentette egy bizonyos döntés meghozatalához, vagy a kontrollt a döntés meghozatala ellen. Ha valaki tanácskérés nélkül hozott döntést, vagy nem a megfelelő személytől kért tanácsot, a vezetői rendkívül frusztrálttá váltak. A tagokba a KME-ben beleverték, hogy mindenről kérjenek tanácsot. Ennek személyiségtorzító hatásai mára nyilvánvalóak: rengeteg a társfüggő, aki mások véleménye és jóváhagyása nélkül döntéseket sem mer hozni, és sokan nem képesek a tetteikért felelősséget vállalni - hiszen ők esetenként "csak tanácsra cselekedtek".
A tanács annak ellenére a kontroll eszköze maradt, hogy Szabad Péter már 2003-ban ezt írta bocsánatkérő levelében: Úgy adtam tanácsot embereknek, hogy azt éreztettem velük, ha nem követik vétkeznek. Ezáltal a saját szavamat majd hogy nem Isten szavával tettem egyenlővé. Tanácsot adtam, és megkötöttem olyan dolgokat, mint hogy, mikor vagy mikor ne látogassátok meg a családotokat, milyen hosszan és mikor menjetek nyaralni, stb. Hiszek benne, hogy el kell hívnom az embereket arra, hogy legyenek elkötelezettek, de meg kell adnom nekik a szabadságot arra, hogy vélemény kérdésekben dönthessenek, és nem uralhatom az életüket. Sajnálom, hogy volt, hogy mégis ezt tettem.

tanácskérés - lásd: tanács.

tanítvány - a KME tagjai szívesebben nevezik magukat így, mint keresztényeknek. A hivatalos tanítás ezzel kapcsolatban az, hogy az Újszövetségben a tanítvány szó sokszor szerepel, míg a keresztény szó alig néhányszor. Valójában ez egy megkülönböztetés, egy szektajellemző (mi vs ők). Ahogy Jehova Tanúi magukat tanúknak nevezik, úgy Krisztus Magyarországi Egyháza tagjai tanítványoknak.
Mivel az Újszövetségben a tanítvány szó gyakran elhangzik, a KME álláspontja szerint meghatározható, "hogyan kell élnie és mit kell csinálnia"egy tanítványnak. Az ószövetségi farizeusi szemlélet alapján egész szabály- és követelményrendszert hoztak létre arra vonatkozóan, mit csinálhat egy tanítvány. Létrehozták a tanítvány = keresztény = megváltott egyenletet is (pontosabban Kip McKean hozta létre, de a KME és az ICOC egy része ennek a zsarnoknak a bukása óta is ragaszkodik szinte minden tanításhoz, amit Kip hagyományozott rájuk). Mivel a tanítvány szót önkényesen definiálják, ennek alapján próbálják levezetni, hogy rajtuk kívül senki nem megváltott, senki nem csinálja azt, amit ők. Valaki egyszer azt mondta erre, hogy igen, a KME csak azokat fogadja el, akik pontosan annyira törvénykezőek, mint ők.

T-idő (ejtsd: téidő) - lásd: nevelési idő.

utánajárás - ha valaki az utcai evangelizáció során elérhetőséget ad, 24-48 órán belül vissza kell hívni, fel kell vele venni a kapcsolatot és meg kell kezdeni a barátság-építést. Az utánajárás a vendégekkel és érdeklődőkkel való kapcsolattartás. Nevelési csoportokban és vezető találkozókon esetenként személyre szabottan beszélik át a KME-ben, hogy kinek hogyan kell utánajárni, kit milyen programokra lehet elhívni, vagy mit kell valakivel tanulmányozni. A KME-n belül mindig is komoly nyomás volt a tagokon, hogy evangelizáljanak és tartsák a kapcsolatot azokkal, akik elérhetőséget adtak. Sok tagot, akiknek az időbeosztása amúgy is túl volt zsúfolva, ez az elvárás komoly stressz alá helyezett. Az utánajárás elmaradása esetenként feddést vonhatott maga után (csalódtam benned, nem vagy elkötelezett, te lettél volna az esélye ennek az elveszettnek, stb.).

utcai evangelizáció - a KME egyik alapvető toborzási formája az, hogy párosával sétálnak az utcán és megszólítják a szembe jövőket. A KME időnként egy-egy különleges istentiszteletet, vagy előadást is szervez, ilyenkor akár három-ötezer példányban is készülhetnek meghívók, amiket a hétközi istentiszteleten gyakorlatilag a tagok kezébe nyomnak. Ezeket kell aztán kiosztani (ha nincsen különleges alkalom, lehet szórni a standard meghívót). Rengeteg tanítás szól arról, hogyan evangelizálj, hogyan érvelj, ha visszautasítanak, stb.
Az utcai evangelizáció során a cél az ígéretek szerzése (vagyis ígérje meg a meghívott, hogy eljön istentiszteletre, bibliakörre, stb.). Mindenképpen megpróbálnak elérhetőséget szerezni attól, aki megáll nekik. "Elkérhetem a telefonszámodat? És akkor tudlak más programokra is hívni, szoktunk csinálni mindenfélét".
A KME-ben az utcai evangelizáció kötelező, és sokan nem is tartanak kereszténynek senkit, aki ezt nem csinálja. Sőt, sokszor erre hivatkoznak, hogy ezért ők az "egy igaz egyház", hiszen rajtuk kívül senki nem evangelizál az utcán, ők még nem találkoztak senkivel. Ez persze érdekes és különös indok, hiszen akik ezt állítják, valószínűleg mormonokat, jehovistákat vagy tereken hirdető hitgyüliseket még nem láttak.

üldöztetés - a gyülekezeten kívül megfogalmazott kritikát a KME-vezetők általában üldöztetésként pozícionálják, így próbálva elérni, hogy a kritika ne befolyásolhassa a tagok gondolkozását. Bevett szokás a KME-ben, hogy lejáratják és hiteltelenné teszik a kritikák megfogalmazóit - mindeközben akár hazudnak is, ha az érdekük ("a gyülekezet érdeke") megkívánja.

üldöztető csoport - 2013 tavaszán egy tag, aki korábban önszántából távozott a KME-ből, zárt Facebook-csoportot hozott létre a KME károsultjai számára. Hasonló csoporttal már évekkel korábban is kísérletezett valaki (akkor még nem a facebookon), de azt Szabad Péter még sikeresen megakadályozta. Amikor ez a facebook-csoport létrejött, attól való félelmében, hogy a tagok tanúvallomásai eljutnak Bostonba, az egész csoportot ellene szőtt összeesküvésnek, üldöztető csoportnak nevezte el és az egész KME előtt azt állította, hogy ennek a blognak az egyik írója hozta létre (részéről ez hazugság volt, mert ennek a blognak a facebook-csoport létrejöttéhez semmi köze). Noha később Szabad úr egy magánbeszélgetésen elismerte, hogy nincsen üldöztető csoport és üldöztetés, korábbi kijelentéseit nem vonta vissza a KME előtt, és bocsánatot sem kért senkitől, amiért a KME-t korábban elhagyókat megpróbálta lejáratni.

vallásos - egy pejoratív értelmű kifejezés mindenkire, aki a KME-n kívül keresi Istent és aktívan más gyülekezetbe jár. Különösen a történelmi egyházak tagjaira mondják, de akár a viccelődés szintjén egymásra is, ha valamelyikük gesztusa más egyházak tagjainak viselkedését, hagyományait idézi fel bennük. A legtöbb KME-tag nem használ elterjedt köszönési formákat sem (pl. Isten áldjon), mert fél, hogy vallásosnak tartják őket, vagy mert neki magának vannak előítéletei azokkal szemben, akik ilyen kifejezésekkel élnek.

védekezés - lásd: kifogás.

vén - elméletileg a legmagasabb tekintély az ICOC-ban (a gyakorlatban a gyülekezetvezető evangelista az). A budapesti közösségben nincsenek vének, bár némelyik vezető dédelget magában olyan vágyakat, hogy egyszer az lesz. A véneket általában csodálatosan bölcs embereknek tartják. Érdekesség, hogy Mike Fix is vén, akinek bostoni kötődését mi sem jelzi jobban, mint hogy Wyndham Shaw, a bostoni ICOC egyik vénje nevezte ki azzá. Amikor Szabad Pétert feljelentették Bostonban, Wyndham a Mike Fix-et (Szabad úr jóbarátját) kérte meg, hogy amikor Budapesten jár, nézzen utána a dolognak. Az összefonódás mély és látványos.
Amikor Mike Fix-től 1Timóteus 5:19-20-ra hivatkozva Szabad Péter budapesti gyülekezet előtti megintését kérték, Mike ezt azzal utasította el, hogy Szabad úr nem vén. Ez egy nyilvánvaló és elég cinikus kitérés volt az elől, hogy az igazságot SZP tevékenységével kapcsolatban a KME elé tárják.

Wyndham Shaw bostoni vén kinevezi Mike Fix-et vénné. Ennyire nincsen bostoni befolyás a KME-ben, amelyet valójában Mike Fix és Shawn Wooten felügyel. Forrás itt.
vendég - mindenki, aki nem a KME tagja, de annak valamilyen rendezvényére ellátogat. Aki a vasárnapi istentiszteletre ellátogat, azt meg is számolják. Pontos statisztika készül róla, hány vendég volt különböző összejöveteleken, illetve hány "aktív tanulmányozás" van.

vezető - A KME nevelési hiearchiájában mindenki, aki mások felett hatalommal rendelkezik. Vagyis az egyháznak dolgozók, a vezetőségi csoport tagjai, a szolgálat-vezetők, a bibliakör-vezetők és esetleges asszisztenseik, stb. A KME-ben a vezetőkkel szembeni engedelmességet és tiszteletet a személyi kultuszok szintjén várják el és tanítják.

vezető találkozó - Rendszeres összejövetel, amelyen kizárólag a vezetők vesznek részt. Ezeken a találkozókon énekek és tanítások hangzanak el, valójában egy mini-istentisztelet, amelyet nevelési csoporthoz hasonló összeülés követ. Ezeken a csoportos megbeszéléseken a vezetők kibeszélik a fennhatóságuk alá tartozó tagok viselt dolgait (sokszor a magántitkaikat is). Itt kettős mérce valósul meg, mert miközben a tagoknak erőteljesen tiltják a pletykát, a vezetőségi találkozók minden alkalommal hatalmas pletykaáradatba torkollnak.

veztali - lásd: vezető találkozó.

világias - lásd: lelkies. Ezen felül világiasnak számít, aki keveset beszél Istenről és sokat más dolgokról, aki olyasmiért lelkesedik, ami nem közvetlenül kapcsolódik Istenhez, akinek karrierálmai vannak, stb.

Néhány rövidítés:

COC - Churches of Christ vagy mainline Churches of Christ (Krisztus Hagyományos Egyházai). Az ICOC ebből vált ki. A mainline COC világszerte több millió tagot számlál. Kip és az ICOC kezdetben ebből a tortából hasított ki egy kisebb szeletet. A kenyértörésre 1986-ban került sor, amikor Chuck Lucas-t leváltották a Crossroad Movement éléről (mely a hagyományos COC keretein belül működött), és Kip McKean átvette Chuck mozgalmának a vezetését. A COC ezt követően elhatárolódott a Boston Movement-től, és ekkor kezdték azt ICOC-nak hívni.

ICOC - International Churches of Christ (Krisztus Nemzetközi Egyházai). Kip McKean első szektája, amit azután alapított, hogy konfliktusba került COC-vezetőkkel. Konkrétabban kirúgták Steve Kinnard-dal együtt törvénykezésért és szellemi erőszakért, majd ezek után egy kis lexingtoni COC-közösség hívta meg őket vezetőnek a hetvenes évek végén. Ők lettek a Boston Movement, egy gyorsan fejlődő destruktív szekta. A KME (Krisztus Magyarországi Egyháza) 1993-ban lett alapítva, akkor még Krisztus Budapesti Egyháza néven. Ma ezt az elnevezést a hagyományos COC budapesti közössége viseli.

ICC - International Christian Church (még nincsen magyar elnevezése, talán Nemzetközi Keresztény Egyház lesz, ha tagjai ideérnek megalapítani a budapesti gyülekezetet). Kip McKean új szektája, amelyet azután alapított, hogy konfliktusba került ICOC-vezetőkkel. Már most szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ez a szekta is rendkívül destruktív, az ICOC 2003 előtti tanításait és gyakorlatát viszi egy-az egyben tovább. Az ICC vezetői úgy tartják, hogy az ICOC spirituálisan haldoklik, és hívnak mindenkit, hogy csatlakozzon inkább az ICC-höz. A kilencvenes években az ICOC-t is rövidítették ICC-nek, de az nem erre a "mozgalomra" utal.

Egy kis időszalag, amin az ICC (mármint az "új ICC") még rajta sincs, arról csak 2006 után beszélhetünk (forrás: www.reveal.org)

Gondolatmegsemmisítő klisék, mint "meggyőződések és alapelvek" - az agymosás nem csak a szavak szintjén működik, de komoly figyelmet fordítanak arra is, hogy a közösség és az egyén reakcióit hogyan befolyásolják egy-egy történésre. A "nincs tökéletes gyülekezet", a "követő ugyanolyan hibás, mint a vezetője, mert hagyta, hogy a vezető megtegyen dolgokat", az "Isten engedte, hogy ez és ez történjen", a "Krisztus a gyülekezeten keresztül tisztít meg a bűneidtől" vagy a "majd Isten megoldja" mind hazug, csúsztató, manipulatív kijelentések, melyeket a tagokba sulykolnak, hogy a botrányt elkerüljék és megvédjék a sokakat leromboló vezetők tekintélyét, valamint a gyülekezeti rendszert, mely kényelmesen a vezetők uralma alatt tartja a tagokat. Mindezekkel a kérdésekkel egy későbbi bejegyzés során részletesen foglalkozunk majd.

Hogyan lehetséges, hogy a szektákba ilyen mélyen képes beleivódni a vezetői kontroll, az elitista küldetéstudat, az áldozatok hibáztatása, a tagok megtévesztése? A válasz a gondolkozásmód megváltoztatásában van. Adj a közösséged tagjainak egy új szókészletet, rögzítsd bennük a gondolatmegsemmisítő kliséket és vedd rá őket, hogy a te logikád alapján értelmezzék a világot és életük történéseit. Krisztus Magyarországi Egyháza budapesti közösségében ez történt - nem véletlenül, hanem tudatos tervezés folytán, melyet Kip McKean az ICOC-ban a nyolcvanas években tökéletesített és mind a teológia, mind a gondolkozásmód azóta is onnan öröklődik. Az agymosás abban a pillanatban elkezdődik, ahogy ezzel a közösséggel kapcsolatba kerülsz, és mindaddig tart, amíg tudatosan ellent nem mondasz neki. A KME-ben komoly rendszer él, és csak addig vagy biztonságban, ameddig betartod írott és íratlan szabályait.

Sokan az utolsó pillanatig nem hajlandók szembenézni az igazsággal.