Hiearchia + nevelés = bántalmazó kultúra

Amikor egy csoportnak megvannak a belső szokásai, hagyományai, törvényei és értékei, akkor mindezeket összefoglalóan a csoport kultúrájának nevezzük. A cégeknek pl. vállalati kultúrájuk van. Így aztán természetes, hogy a KME-nek is kialakult - bár túlnyomó részt inkább öröklődött - a belső kultúrája. Hogy ez milyen irányban fejlődött, azt már a bejegyzés címében nyilvánvalóvá tettük, most azt fogjuk kifejteni, miért és hogyan vált Krisztus Magyarországi Egyháza belső kultúrája bántalmazóvá.

A gyökereket 1993-ban kell keresnünk, amikor néhány Amerikában élő, de magyar származású fiatal Magyarországra érkezett a gyülekezetet megalapítani. Ők már magukkal hozták azt a kultúrát, amely Amerikában kialakult, és ez a kultúra döbbenetesen ítélkező és törvényeskedő volt, ezen felül komoly tévtanítások épültek az ICOC teológiájába, amelyek természetesen a budapesti csoport plántálásakor a gyökerekbe kerültek.

A csoport két alapvető tévtanítással indult:

1.) Krisztus Nemzetközi Egyházai (és így az újonnan létrehozott budapesti csoport is) az Egy Igaz Egyház. Semelyik másik egyházban nem lehet üdvözülni, mert mindegyik tévtanító.

2.) Csak azt lehet megkeresztelni, aki "tanítványként él". A keresztelőt akár hónapokig elhúzódó bibliatanulmányozás-sorozat előzi meg, és kizárólag az lehet a gyülekezet tagja (és így megváltott is, lásd 1. pont), aki mindennel egyetért, és minden tanítást a "gyakorlatba tett".

Fenti módszerrel a csoport vezetése biztosította, hogy senki ne kérdőjelezhesse meg a tanításokat vagy a gyakorlatot a gyülekezeten belül, és ez a bántalmazó kultúra egyik alapja: amikor magadat érzed deviánsnak, ha valamivel nem értesz egyet. Túl ezen a nevelők gondoskodtak róla, hogy bármilyen ellenkezés mihamarabb megtorlásra és korrigálásra kerüljön.

2003-ban az egyik amerikai gyülekezet bocsánatkérő levelében ezt így fogalmazta meg:

A nevelési kapcsolatok gyakorlata a legtöbb gyülekezetben teljesen félresikerült. A tanítványi hierarchiában a "kis vezetők" több kárt és szívfájdalmat okoztak, mint bármely más dolog. Több tízezer képzetlen és lelkietlen tanítvány között a tanácsadás utasítássá vagy engedéllyé vált, a vélemények elvárásokká, az emberi méltóság és a mi Istenünk által adott szabadság pedig elutasításra került.

David Mitchell a Felhőatlasz-ban egy figyelemreméltó kijelentést tesz:

Amint a zsarnokságot megszokják, győzelme elkerülhetetlenné válik.

Amikor a budapesti gyülekezet elindult, a csoport kezdettől fogva szabályok özönét zúdította a követőkre. Az elvárások mögött a "mi nem a Katolikus Egyház vagyunk" kifejezetten kimondott elve állt, "a kereszténység nem elméleti oktatás" hihető üzenete mögé rejtve parancsuralmi rendszer alakult ki. Ez a rendszer a bűntudatkeltésre épült. Millió módon lehettél bűnben (ha nem olvastad minden reggel a Bibliádat és/vagy imádkoztál; ha nem vettél részt minden egyházi eseményen - amiből abban az időben hetente legalább öt-hat volt; ha nem tartottad a nevelőddel napi szinten a kapcsolatot és nem számoltál be a fontosabb kísértéseidről és bűneidről, stb.). Ha éppen úgy gondoltad, hogy nem vagy bűnben, akkor az arrogancia volt a bűnöd ("csak nem képzeled, hogy olyan vagy, mint Jézus?").

A bűntudatkeltés különböző torzulásokhoz vezetett, ami alól gyakorlatilag senki nem tudta magát kivonni a csoporton belül. A torzulások aztán további bűnökhöz vezettek. Egymás védelme a vezetőkkel szemben lehetetlenné vált. A vezetésben bekövetkezett visszaélések megakadályozhatatlanok és gyakorlatilag feltárhatatlanok voltak (ha a vezetőd viselkedéséről mással beszéltél, akkor pletykáltál; ha pedig megpróbáltál a kapcsolatból kitörni, azt tanácsolták, tartsd oda a másik orcádat is, azaz maradj a bántalmazó kapcsolatban). Mindez nem megszüntette a problémákat, hanem éppen ellenkezőleg, elrejtette azokat. Ezáltal számtalan mérgező kapcsolat alakult ki, amelyek résztvevői ráadásul meg voltak győződve róla, hogy így helyes.
Ha végül valaki - bármilyen módon - kilépett egy bántalmazó kapcsolatból, az azonnal támadás alá került, hogy térjen abba vissza. Ennek a csoportnyomás az oka, vagyis a bántalmazó kultúrában már annak a viselkedése nem megfelelő, aki ebből változni kezd.

Krisztus Magyarországi Egyháza ma ugyanezt a gyakorlatot követi. 2003-ban Henry Kriete levele nyomán remény ébredt bennünk arra vonatkozóan, hogy változni fognak a dolgok, valójában azonban a budapesti gyülekezet vezetője nem volt képes levetni a hibás meggyőződéseket és viselkedésmintákat. E sorok írója a saját bőrén tapasztalhatta, hogyan válik a tanács ismét engedéllyé, a nevelési kapcsolatok pedig a vélemények meggyőződésként való tálalásának, a manipulálásnak és a parancsuralmi rendszer visszaszilárdításának eszközévé.