Krisztus valódi kegyelme

Sokat beszéltünk arról, hogy Krisztus Magyarországi Egyházában a törvénykező, ítélkező, képmutató vezetők hogyan torzították el a Krisztus kegyelméről szóló jó hírt, és hogyan kényszerítik követőiket arra, hogy egyre többet és többet próbáljanak tenni "Istenért" - mások elvárásainak engedelmeskedve.

Ez a bejegyzés az egészséges kegyelemről fog szólni. Az alábbi idézetekkel és gondolatokkal felvértezheted magadat - nemcsak a KME, de bármelyik olyan közösség teológiájával és győzködésével szemben, amely szégyenkeltésből fakadó manipuláción alapul.

Nagyon szeretem a Jelenések könyvét. Szeretem azt a Krisztust, amelyről ez a könyv beszámol. Az erőt, ami árad belőle, a nyugodt rendíthetetlenségét és méltóságát. Azt, ahogyan az erejét használja. És szeretem természetesen azt a Krisztust is, aki ide született a földre és itt élt három évtizedig. A kettő Krisztus egy és ugyanaz. De most arról szeretnék beszélni, aki ereje teljében van, az Atya jobbján ül és övé minden hatalom mennyen és földön (Máté 28:18-20). Ő tett egy olyan kijelentést, amelyet a vallási világ egy része szeretne elfedni előlünk:

A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!"

És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. 

Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. 

Jelenések 21:5-7.

Krisztus a trónuson ül, ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Amit pedig itt mond, az egészen elképesztő... Nézzük meg újra!

Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.

Fogyasztói társadalomban élünk, ahol nagyon nehéz, szinte lehetetlen elképzelni, hogy valami tényleg ingyen van. Nincsen mögöttes hátsó szándék, lekötelezés, szívességért szívességet cserébe elv. Nincsen semmi. Csak megkapod és kész.

Képzelj el egy hatalmas bevásárlóközpontot, ami a nap 24 órájában nyitva tart. Befelé menet kosarakat látsz, meg azokat a jellegzetes fémvázas tolható kocsikat. Kiválasztasz egyet, és bemész az áruházba. A polcok roskadásig tele vannak a legjobb minőségű holmikkal, ételek, ruhák, minden, amit csak megkívánsz. És egyetlen terméken sincs, semmin nincs árcímke. Milyen érzés lenne ez? A ma embere számára bosszantó, nem? Egyfolytában azon gondolkoznánk, mennyibe kerülhet ez valójában, hol van az átverés? Én legalábbis biztosan így állnék hozzá, amíg rá nem jövök, hogy tényleg ingyen van.

Szóval telerakod a kocsidat vagy a kosaradat és elindulsz a pénztárak irányába. Hatalmas az áruház, nyilak mutatják, merre van a kijárat. Már látod is, és ekkor ér az újabb meglepetés. Nincsenek pénztárak. Az addig rendben, hogy itt minden ingyen van, de ez a hely fel sincs készítve rá, hogy bármit elfogadhasson a termékekért. Képtelen vagy fizetni, nem tudod megnyugtatni magad, hogy azért valamit adtál cserébe. Egyszerűen kitolod a kocsit az áruházból, és miközben elmész, lopva hátrapillantasz. Biztosan megállítanak, biztosan vissza kell vinned mindent, kiderül majd, hol van a buktató, mert ezen a világon semmi nincs ingyen.

Aztán mégis hazaérsz, egy picit még különös érzésed van, de kezded felfogni, hogy ez a valóság. És bármit csomagolj is ki, mindenen van egy kis tulajdoni lap a te neveddel: minden, amit elhoztál, a tiéd, és senki nem veheti el tőled. És ott van egy kis kártya az áruháztól, rajta a felirat: jöhetsz újra, bármikor, amikor csak akarsz.

Ilyen a Krisztus kegyelme. Ezt hívják úgy, hogy feltétel nélküli szeretet.

Amikor rájössz, hogy az áruház árukészlete kifogyhatatlan, és hogy az ott hozzáférhető dolgokra van  szüksége minden embernek, akkor merül fel a kérdés, hogy mihez kezdesz ezzel a tudattal? Elmondod-e másoknak is, hogy létezik ez az áruház? Ilyen egyszerű dolog ez, ez egy mód, ahogyan válaszolhatsz Isten kegyelmére - továbbadod a tudást, és megmutatod a másik embernek azt az áruházat. Isten ugyanis nem egyszerűen ingyenessé tette a kegyelmet, hanem rajongva örül mindenkinek, aki azt el is fogadja. Ha Isten dicsőségét hirdeted, azzal magának a Teremtőnek szerzel örömet.

Erről szól valójában a Szentlélek és az Egyház (a menyasszony) munkája:

A Lélek és a menyasszony így szól: "Jöjj!" Aki csak hallja, az is mondja: "Jöjj!" Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!

Jelenések 22:17

Láthatod tehát, hogy a Szentlélek és az Egyház ugyanazt mondja, amit maga Krisztus: vedd az élet vizét ingyen! János 7:37-38-ból pedig tudjuk, hogy az élet vize maga a Szentlélek, amely mindenkibe, aki Krisztust úrrá teszi az életében, beléköltözik (ApCsel 2:38).

Végső soron tehát Krisztus felajánlja, hogy ingyen, mindenféle elvárás vagy ellenszolgáltatás nélkül megadja neked Isten Szentlelkét, maga Isten fog beléd költözni, ott lesz veled és megvéd mindentől, hogy elkísérje a lelkedet a Mennyországig.

Természetesen sok idézet szól a figyelmeztetésről és intésről: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét (2Korinthus 6:1), ne szomorítsátok meg Isten Lelkét (Efezus 4:30), vagyis ne bántsátok a bűneitekkel a Védelmezőtöket. Ezek az intések és figyelmeztetések nem azért képezik az Újszövetség részét, hogy ezeken keresztül valaki, egy földi vezető uralkodhassék rajtatok. Ezek az idézetek egyszerűen érettségre nevelnek. Ahogyan Jézus tette a magdalai Máriával (János 8:11). Nem általánosságban kéri, hogy ne vétkezzen (ez lehetetlen volna), hanem arra, hogy hagyjon fel azzal, ami ide juttatta. Emögött Ezékiel 3:21 tanítása áll, és a későbbiekből tudjuk, hogy Mária engedett is a figyelmeztetésnek. Tudjuk azonban, hogy a bukás lehetőségét Isten nem tekinti akkora tragédiának. Mit mond Jézus Péternek? Máté 18:21-22-ből látjuk, hogy még hetvenszer hétszer is vétkezhetnek ellened. A mi részünk hetvenszer hétszer megbocsátani, Isten része pedig megítélni azt, aki ilyen sokszor vétkezik - és mi csak remélhetjük, hogy az illető továbbra is kegyelemben maradt.

Sajnos tapasztalatból tudom, hogy Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői nem engedelmeskednek a fenti idézeteknek. Kegyetlen emberek ők, akiknek kegyetlensége nem gonoszságból fakad, hanem abból a tényből, hogy számukra a kegyelem nem ingyenes és soha nem is volt az. Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői egyszerűen képtelenek elviselni, ha hetvenszer hétszer vétkezel ellenük. Talán nagyobbak, mint Péter?

Nagyon érdekes, hogy a megbocsátásról (ami mindenképpen a kegyelem egyik gyümölcse) szóló idézet közvetlenül az után van, amit a KME-ben csak "egyházi fegyelmezésről szóló idézetnek" neveznek. Máté 18:16-17 beszél róla, hogyan tud egy gyülekezet önvédelmet gyakorolni olyan bűnök ellen, amelyek az "egész tésztát megkelesztik". Ilyen például a paráznaság, vagyis ha a gyülekezet egyik tagjának házasságon kívüli szexuális kapcsolata van. Ez megbotránkoztatja az egész közösséget, és Máté 18:16-17 valóban ad egy megoldást az efféle helyzetek kezelésére. A KME vezetősége azonban visszaél ezzel az idézettel, és erre hivatkozva gyakorlatilag mindenkit kizár vagy elkerget, aki nem azt teszi, amit elvárnak tőle bármilyen kérdésben. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy a KME vezetősége beárazta a kegyelmet. Krisztus Magyarországi Egyházában semmit nem adnak ingyen, a szeretet nem feltétel nélküli.

Az egészséges kegyelem azonban nem ilyen.

Nem kell minden nap olvasnod a Bibliát és imádkoznod.

Nem kell minden nap embereket hívogatnod istentiszteletre az utcán, a munkahelyeden, vagy bárhol, ahol megfordulsz.

Nem kell minden nap megvallanod a bűneidet.

Nem kell minden nap találkoznod más keresztényekkel.

Nem kell elmenned minden istentiszteletre, bibliakörre, vagy más egyházi programra csak azért, mert ez az elvárás.

Nem kell megfogadnod minden tanácsot, kihívást, utasítást, parancsot, amit csak kapsz.

Nem kell adományoznod, pénzt adnod a gyülekezeted számára.

Amint ezeket már meg kell tenned, a kegyelemnek már ez lesz az ára - amit nem Isten, hanem emberek felé fizetsz. Emlékezz erre: Isten áruházában nincsenek pénztárak.

Jó, jó, de mi a helyzet ezzel az idézettel: Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem." (Lukács 9:23). Ez természetesen arról szól, hogy életünk minden napján lelki harcban állunk. Sátán küzd azért, hogy elszakítson bennünket Istentől. Sajnos ebben a harcban nincsen tűzszünet. Nap mint nap fontos, hogy tudatában legyünk: szükségünk van Istenre. Ez sokszor azt jelenti, hogy egy-egy élethelyzetben a nehezebben járható utat választjuk (igazság, becsület, őszinteség, olyan dolgok ezek, amelyek olykor "kisebb haszonnal" kecsegtetnek, mint egy-egy kínálkozó, ám tisztességtelen lehetőség). De ez az idézet sem arra való, hogy mások visszaéljenek vele, és definiálják számodra a keresztedet, meghatározzák, mit és hogyan tegyél nap mint nap.

Szerezz egy olyan szívet, ami jó gyümölcsöket terem minden helyzetben. Bármit, amit teszel, ezért tegyél:

Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

2Korinthus 5:14-15.

Ezt az idézetet természetesen bárki használhatja. De ez az élet áll a gyakorlat mögött is? Sajnos, nekem egész más tapasztalataim voltak. Emlékszem napokra, amiket rossz szájízzel éltem végig, mert reggel elmaradt a csendes időm. Nem éreztem a kereszténységemet valódinak, elszúrtam már az elején az egész napot, hogyan nézhet rám Isten. Valóban Krisztus akarata volt, hogy így érezzem magam, vagy a gyülekezetem rám kényszerített hagyományai tettek ilyenné?

Szégyenben éltem az egyházamban tizenöt éven keresztül, mert ha valamiben hibáztam, mindig akadt valaki, hogy a szememre vesse; de még azt is a szememre vetették, amiben nem hibáztam, ha az ellenkezett mások véleményével. A kegyelemnek óriási ára volt, és sokszor még a prédikációkban is megjelent, hogy nem tudunk eleget adni, nem tudunk eleget tenni, még mindig nem vagyunk elég jók Istennek, keményebben kell próbálkoznunk, ha így maradunk, nem megyünk be a mennybe.

Vajon nem inkább ezt kellett volna minél többször hallanunk?

Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen.

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

1Péter 1:1-9.