Henry Kriete levele után, 2003-ban bocsánatkérési hullám indult szerte a világon az ICOC gyülekezeteiben. Utólag nehéz megítélni, mennyire volt a bocsánatkérés őszinte, és hogy a vezetők valóban megértették-e, mit tettek követőikkel. Bizonyára vannak közösségek, ahol ez megtörtént, és vannak, ahol a vezetők csak hatalmuk megőrzése érdekében mentek bele a dologba. Ilyen hely volt Krisztus Magyarországi Egyháza is, ahol a bocsánatkérések eleve inkább arra irányultak, hogy lecsendesítsék a háborgókat, a gyülekezetben tartsák azokat, akik ráeszméltek, mit tettek velük. Túl ezen, Szabad Péter vezető evangelista bocsánatkérése az ő "megtérésének" egy látványos prezentációja volt Boston felé, nem véletlenül készítette el négyoldalas bocsánatkérő levelét angol nyelven is.
A bocsánatkérések egyik közös pontja az irányított kapcsolatok megléte volt. Az ICOC gyakorlata ugyanis az volt, hogy az egyes közösségek összes tagját bibliakörökbe rendezte, és a tagoknak ezekben a bibliakörökben kellett az elsődleges kapcsolataikat kialakítaniuk. A nevelőnek kellett lennie a legjobb barátnak, és a bibliakör volt a prioritás, minden mást ehhez kellett szervezni. Ha heti rendszerességgel csütörtök este volt a bibliakör, akkor abban az időben nem tanulhattál, nem sportolhattál, még a beteg rokonaidat sem látogathattad meg, hanem ott kellett lenned a bibliakörön. Ha mégis kihagytál egy alkalmat, megintettek, amiért nem keresed első helyen az Isten Országát. 2003 előtt egyenesen tiltották azt is, hogy olyan munkát vállalj, ami akadályozza a bibliakörön és hétközi istentiszteleten való részvételt - ha mégis ezt tetted, elüldöztek, amennyiben pedig még csak érdeklődő voltál, nem voltak hajlandóak megkeresztelni. Egy erőemelő edzőt, aki nemzetközi versenyekre járt a csapatával, azért nem kereszteltek meg, mert "bálványimádó", hiszen kész lenne kihagyni vasárnapi istentiszteleteket, amikor éppen versenye van.
2003 után finomodtak a módszerek, de a szemlélet nem: továbbra is érzelmi nyomás alatt tartották azokat, akik a munkájuk, a családjuk, a tanulmányaik vagy egyéb elfoglaltságuk miatt bibliaköröket vagy istentiszteleteket hagytak ki. Sőt, egyes bibliakör-vezetők és nevelők még akkor is feddték az alájuk rendelteket, ha azok fáradtság vagy betegség miatt hagytak ki gyülekezeti alkalmakat.
A kapcsolatokat újra és újra lerombolták
A kapcsolatokat újra és újra lerombolták
Azt, hogy melyik bibliakörbe tartozz, az egyháznak dolgozó vezetők döntötték el, vagyis elsősorban a Szabadék, a Molnárék, az Orsósék. A befolyásosabb bibliakör vezetők szólhattak még bele ebbe a dologba. A bibliaköröket rendszeresen újrakeverték, aminek az lett a következménye, hogy a tagok kapcsolatai újra és újra megszakadtak addigi barátaikkal a gyülekezeten belül. Új bibliakör-vezetőt kaptak, új nevelőt, nemritkán mindenki kicserélődött körülöttük. Ennek a gyakorlatnak a hivatalos magyarázata az volt, hogy így mindenki megismer mindenkit a közösségen belül, a valódi következménye viszont az, hogy nem alakultak, nem alakulhattak ki mélyebb kapcsolatok. Az emberek egyre inkább a vezetőktől függtek, és hálásak voltak, ha a következő keverés után legalább egy-két barátjuk mellettük maradt.
2003-ban Szabad Péter vezető evangelista így kért ezért a gyakorlatért bocsánatot:
Azáltal, hogy egy nevelési kapcsolatrendszert építettem ki az egyházban megteremtettem és bátorítottam alá-fölé rendelő kapcsolatokat tanítványok között, ezáltal nem egyformán fontosnak és értékesnek ítélve a tanítványokat. Az eredeti cél, hogy mindenki tanításban részesüljön jó volt, de az eszközök, amivel ezt elértük több fájdalmat okoztak, mint jót. Sajnálom, hogy nem tiszteltelek mindannyiótokat azzal a tisztelettel, amivel Jézus van irántatok. Nagyon szégyellem azt is, hogy a nevelési kapcsolatok kialakításában arrogánsan, a lelkészekkel együtt én döntöttem el, hogy mi a legjobb nektek, meg sem kérdezve benneteket. Ez nem helyes. Figyelembe kell vennem a szükségleteiteket, (amit ti ismertek a legjobban), hogy úgy szolgálhassalak benneteket, ahogyan azt Isten szeretné.
Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk azzal, hogyan tért vissza a nevelés 2003 után. Már 2005 őszén újrakezdődött az a rendszer is, hogy a vezetők jelölték ki a bibliaköröket. A pulpitus mögül mindig azt mondták, hogy ez nincs kőbe vésve, a gyakorlatban azonban a legritkább esetben engedték csak meg, hogy bárki is bibliakört váltson, vagy visszautasítsa azt, amelyikbe beosztották. Ilyenkor a tagot lázadással és hálátlansággal vádolták, engedetlennek nevezték és bűntudatot keltettek benne. Mi a kifogásod ellenük, ők is a testvéreid, nem? Amikor pedig valaki elkezdett járni az új bibliakörbe, azonnal megjelentek az elvárások: ne hagyj ki egyetlen alkalmat se, ezek az emberek az új prioritásod, velük kell építened a kapcsolataidat. Ha pedig valakinek jobb kapcsolatai voltak a gyülekezet más tagjaival, mint a saját bibliakörén belül, vagyis a régebbi kapcsolatait nem építette le, azt azonnal támadások érték: nem adja a szívét a bibliakörbe, saját bibliakört épít, önálló, független, stb.
Szeretnénk ezt kihangsúlyozni: ha volt egy több éves, jól működő barátságod, azt az újonnan kialakított kapcsolataidhoz hasonlították, és ha úgy találták, hogy a régi barátodhoz jobban kötődsz, akkor megtörték, vagy megpróbálták megtörni azt a kapcsolatot.
Mondanunk sem kell, hogy ez az eljárás nem csak teológiailag megalapozatlan, de Magyarország Alaptörvényét is sérti, amely kimondja:
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát,
kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák
kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák
Krisztus Magyarországi Egyházában a magánélet és a kapcsolattartás tiszteletben tartása fel sem merült, mint ahogyan a jó hírnévé sem, hiszen a tagokat folyamatosan bűnmegvallásra kényszerítették (különben nem vagy nyitott - és már kezdődött is a nevelés, a bűntudatkeltés, az eszkaláció magasabb hiearchia-szintekre). A vezetők kéthetente, a vezető-találkozókon beszélték át egyes tagok bűneit, amellyel mások magántitkait terjesztették el gyakran úgy, hogy hamarosan az egész gyülekezet tudott róluk. Ez a szégyenben tartás ugyancsak a kontroll és manipuláció eszköze volt, a személyes vélemények lerombolása hétköznapi dolognak számított, és ha akár eltérő gondolatokat vagy szándékokat fogalmaztál meg, mint amit a vezetőd elvárt tőled, akkor nem voltál egységben, széthúzó és önző voltál, aminek a következménye akár a KME-ből való kizárás is lehetett.
Mérgező közösség
Alkotmánysértő, szégyenkeltésen és megfélemlítésen alapuló gyülekezet alakult ki tehát kezdettől fogva, és omlott össze 2003-ra Budapesten és szerte az ICOC-ban. 2003-ban tehát a rendszer rövid időre világszerte felbomlott, Budapesten ezt állította vissza Szabad Péter 2004-től lassan és alattomosan, amikor a Henry Kriete levelét követő botrányban megingott hatalma már eléggé megerősödött. A módszerek maradtak, a kommunikáció változott, akiknek pedig nem tetszett valami, azokat megtörték vagy izolálták és elkergették a gyülekezetből.
2003 előtt tanácsot kellett kérned minden fontosabb döntésed meghozatala előtt. 2003 után tanácsot kellett kérned, mert... Az elvárások ugyanazok voltak, viszont valamiféle indoklást tapasztottak hozzájuk, ami általában bűntudatkeltésen alapult. A kapott tanácsot pedig meg kellett fogadnod, hiszen Isten még a rossz tanácsot is megáldja, a lényeg az engedelmességed. Ha nem kértél a vezetődtől tanácsot, vagy nem fogadtad meg, akkor büszke és független voltál.
2003 előtt nem építhettél romantikus kapcsolatot az ICOC-on (itthon a KME-n) kívül, mert az ICOC azt tanította magáról, hogy kizárólagosan ő az egy igaz egyház. 2003 után ugyanígy nem építhettél romantikus kapcsolatot a KME-n kívül, mert bár nem mi vagyunk az egy igaz egyház, a gyakorlatban nincsen rajtunk kívül más, aki követné a Bibliát. Az egy igaz egyház teológia KME-n belüli virágzásáról is írtunk már korábban, és a helyzet azóta sem változott.
A gyülekezet uniformizálásának, az egyéniség üldözésének súlyos következményei vannak. Miközben Szabad Péter saját bevallása szerint is folyamatosan üldözte és irtotta a KME-ben az individualizmust, gyakorlatilag felszámolták a szabad vélemény-nyilvánítás és szólásszabadság jogát. Aki ki merte fejezni kételyeit, rossz érzéseit, meglátásait, azt azonnal elszigetelték és támadták: kritikus, független, pletykáló, romboló. A milliő-kontroll, a megteremtett - lelki értelemben - militarista környezet és fegyelem eredményeként felvetni egy problémát már-már deviánsnak számított. A KME tele van ún. konfliktuskerülő emberekkel, ahol viszont a konfliktusok kerülése a ne szólj szám, nem fáj fejem hozzáállás és tapasztalat érthető megnyilvánulása.
Szeretet-bombázás
Korábban már írtunk arról a gyakorlatról, hogyan viselkednek a kívülállókkal a KME tagjai. A cél mindig a tagtoborzás, az evangelizáció. Az érdeklődőket nem szabad elriasztani, ezért a gyülekezet valódi működését és kötöttségeit titokban tartják, és megpróbálnak egy világi értelemben is vonzó képet közvetíteni magukról. Hívnak bowling-partira, kerti sütésre, kirándulásra, saját eltorzult teológiájukat pedig óvatosan adagolják, folyamatosan keresve a határokat, ameddig elmehetnek, és feltérképezve az esetleges buktatókat (vezető találkozókon pl. nem ritkán hangzott el egy-egy vendéggel kapcsolatban, hogy nyitott, de a barátnőjétől még el kell választani, hiszen a lány más közösségbe jár és nem is érdeklődik a KME iránt).
A frissen megkeresztelkedettek sokszor érzik úgy magukat, mintha valamilyen projektnek lettek volna az alanyai, hiszen a szeretet-bombázás, a heves érdeklődés alábbhagy körülöttük, és az elvárások, a nyomásgyakorlás kifinomult módszerei között találják magukat. Most leleplezzük, mi áll ennek az érzésnek a hátterében:
Prédikátor 11:1-2 és 6: Szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt! Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet! ... Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.
Nemes egyszerűséggel azzal magyarázták ezt az idézetet, hogy több vasat kell a tűzben tartani - az evangelizáció terén is. Vagyis egy tanítványnak a KME-ben általában mindig van néhány világi barátja, akikkel kapcsolatot épít és megpróbálja őket mindenféle programba bevonni, más tanítványokkal összeismertetni. Ezek a barátságok azonban rendszerint addig tartanak, amíg az illető nyitott, és amint csökken az érdeklődése a KME iránt, vagy stagnálni kezd, a barátság is megreked, kihűl, elhal.
Ha azonban a vendég nyitott, óriási érdeklődés veszi körül (ez a szeretet-bombázás). A KME-tagok bármilyen áldozatra hajlandónak mutatkoznak (késő éjszakai bibliatanulmányozás, segítségnyújtás mindenfélében, meghívás programokra). Megnyílnak a vendég előtt, fürdetik a figyelmükben.
Ez nagyon inspiráló és kellemes lehet, de sajnos felszínes és csalóka, az emberhalászat része és kevés kivételtől eltekintve nem valódi kapcsolat. A keresztelőig tart, utána rohamosan hanyatlik az érdeklődés, és a tanítványok rámozdulnak a következő vendégre.
A jó szándék megkérdőjelezhetetlen, a vendég viszont, a személy, akit meg akarnak keresztelni, tárgyiasul. A háta mögött beszélnek róla, hogy mi segítene neki, eközben akár a bűneiről, vagy magántitkairól cserélnek eszmét. Az is gyakran előfordult, hogy valaki, aki elkezdett jobban odafigyelni Istenre, és napközben is figyelte, kap-e tőle jeleket, döbbenten figyelt fel rá, hogy a vasárnapi prédikációban olyan üzenetet kap, ami mintha kifejezetten neki szólna. Sokan mentek oda Szabad Péterhez ezzel az élménnyel, ő pedig csak mosolyogva bólogatott. Nahát, pont ezzel küzdesz, és választ kaptál az istentiszteleten? Ez nem lehet véletlen!
És nem is az, hanem tiszta manipuláció, mert a prédikációba kifejezetten egy-egy vendég miatt írtak bele dolgokat, és amikor ezt a vendék isteni jelként élte meg, eltitkolták előle, hogy egyszerűen csak hozzáigazították a prédikációt az ő pillanatnyi állapotához.
És ezt sokszor csinálják, csinálták a prédikálás során. Megesett az is, hogy az egyházvezető valakivel konfliktusba került, ezért szándékosan olyasmiket kezdett tanítani az istentiszteleteken, amelyek az ő véleményét támasztották alá. A pulpitusról billentette a maga javára a mérleg nyelvét, a hatalmával visszaélve törekedett a konfliktus megnyerésére - és még véletlenül sem arra, hogy a másik embert megértse.
A lényeg tehát az, hogy tárgyiasul az ember az evangelizációs folyamat során, és valóban projektté válik, vendég, akit meg kell keresztelni és meg kell tartani. Pedig az emberek nem vasak a tűzben, és nem is szabad őket így kezelni.
Programozott robotok
Szeretet-bombázás
Korábban már írtunk arról a gyakorlatról, hogyan viselkednek a kívülállókkal a KME tagjai. A cél mindig a tagtoborzás, az evangelizáció. Az érdeklődőket nem szabad elriasztani, ezért a gyülekezet valódi működését és kötöttségeit titokban tartják, és megpróbálnak egy világi értelemben is vonzó képet közvetíteni magukról. Hívnak bowling-partira, kerti sütésre, kirándulásra, saját eltorzult teológiájukat pedig óvatosan adagolják, folyamatosan keresve a határokat, ameddig elmehetnek, és feltérképezve az esetleges buktatókat (vezető találkozókon pl. nem ritkán hangzott el egy-egy vendéggel kapcsolatban, hogy nyitott, de a barátnőjétől még el kell választani, hiszen a lány más közösségbe jár és nem is érdeklődik a KME iránt).
A frissen megkeresztelkedettek sokszor érzik úgy magukat, mintha valamilyen projektnek lettek volna az alanyai, hiszen a szeretet-bombázás, a heves érdeklődés alábbhagy körülöttük, és az elvárások, a nyomásgyakorlás kifinomult módszerei között találják magukat. Most leleplezzük, mi áll ennek az érzésnek a hátterében:
Prédikátor 11:1-2 és 6: Szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt! Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet! ... Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.
Nemes egyszerűséggel azzal magyarázták ezt az idézetet, hogy több vasat kell a tűzben tartani - az evangelizáció terén is. Vagyis egy tanítványnak a KME-ben általában mindig van néhány világi barátja, akikkel kapcsolatot épít és megpróbálja őket mindenféle programba bevonni, más tanítványokkal összeismertetni. Ezek a barátságok azonban rendszerint addig tartanak, amíg az illető nyitott, és amint csökken az érdeklődése a KME iránt, vagy stagnálni kezd, a barátság is megreked, kihűl, elhal.
Ha azonban a vendég nyitott, óriási érdeklődés veszi körül (ez a szeretet-bombázás). A KME-tagok bármilyen áldozatra hajlandónak mutatkoznak (késő éjszakai bibliatanulmányozás, segítségnyújtás mindenfélében, meghívás programokra). Megnyílnak a vendég előtt, fürdetik a figyelmükben.
Ez nagyon inspiráló és kellemes lehet, de sajnos felszínes és csalóka, az emberhalászat része és kevés kivételtől eltekintve nem valódi kapcsolat. A keresztelőig tart, utána rohamosan hanyatlik az érdeklődés, és a tanítványok rámozdulnak a következő vendégre.
A jó szándék megkérdőjelezhetetlen, a vendég viszont, a személy, akit meg akarnak keresztelni, tárgyiasul. A háta mögött beszélnek róla, hogy mi segítene neki, eközben akár a bűneiről, vagy magántitkairól cserélnek eszmét. Az is gyakran előfordult, hogy valaki, aki elkezdett jobban odafigyelni Istenre, és napközben is figyelte, kap-e tőle jeleket, döbbenten figyelt fel rá, hogy a vasárnapi prédikációban olyan üzenetet kap, ami mintha kifejezetten neki szólna. Sokan mentek oda Szabad Péterhez ezzel az élménnyel, ő pedig csak mosolyogva bólogatott. Nahát, pont ezzel küzdesz, és választ kaptál az istentiszteleten? Ez nem lehet véletlen!
És nem is az, hanem tiszta manipuláció, mert a prédikációba kifejezetten egy-egy vendég miatt írtak bele dolgokat, és amikor ezt a vendék isteni jelként élte meg, eltitkolták előle, hogy egyszerűen csak hozzáigazították a prédikációt az ő pillanatnyi állapotához.
És ezt sokszor csinálják, csinálták a prédikálás során. Megesett az is, hogy az egyházvezető valakivel konfliktusba került, ezért szándékosan olyasmiket kezdett tanítani az istentiszteleteken, amelyek az ő véleményét támasztották alá. A pulpitusról billentette a maga javára a mérleg nyelvét, a hatalmával visszaélve törekedett a konfliktus megnyerésére - és még véletlenül sem arra, hogy a másik embert megértse.
A lényeg tehát az, hogy tárgyiasul az ember az evangelizációs folyamat során, és valóban projektté válik, vendég, akit meg kell keresztelni és meg kell tartani. Pedig az emberek nem vasak a tűzben, és nem is szabad őket így kezelni.
Programozott robotok
Ebben a fundamentalista közösségben a Biblia alapján élnek, ami sajnos mindössze annyit jelent, hogy gyakorlatilag az élet minden területét íratlan szabályok tömkelegével fedezték le. A kapcsolatokra vonatkozóan ún. egymás kapcsolatokról szóló idézeteket alkalmaznak, de hozzá keverik a vezetők véleményét, és az ICOC korai korszakában kialakult hagyományokat is.
Mivel az újszövetségi idézeteket is parancsolatokként és törvényekként kezelik, ugyanazt a hibát követik el, amit az ószövetségi időkben a farizeusok. És a következmények is hasonlóak: egy megnyomorított nép, elszivárgó kegyelem, cselekedetekben való megnyugvás, babonás félelem, és az őszinteség szinte teljes hiánya. Ez pedig nagymértékben kihat a kapcsolatokra is, mert a tagok egy rendszerhez hűségesek, nem egymással megértőek. Egy, a KME-ből már távozott személy szerint a KME olyan, mint a Mátrix, ahol bárkiből lehet Smith ügynök - ő aztán mindent megtesz, akár szép szóval, akár erőszakkal, hogy visszatérj a rendszerbe.
A másik sajnálatos jellemző a KME-n belül a veszélyes helyzetekből való menekülés, mely szintén a programozás hatása. A tagok szinte azonnal sorsukra hagyják egymást a közösségben, nem állnak ki egymásért, hanem a bízom a vezetőimben kijelentéssel nyugtatgatják magukat, ha egyik társuk fegyelmezési eljárás alá kerül. A megjelölés és a vezetőkben való feltétel nélküli bizalom olyan mélyen bele van plántálva a tagokba, hogy a megjelöltben való bizalmukat szinte automatikusan elveszítik, vagy csak csendben szimpatizálnak vele és kivárnak, hátha valamilyen csoda folytán megoldódik a helyzet. Még aki látja is az egyre szaporodó jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a vezetők manipulatívak, kettős mércét alkalmaznak, törvényeskedőek és inkorrektek, gyakran megpróbálja a szőnyeg alá söpörni a látottakat, vagy beszél egy vezetővel, és hagyja, hogy gyorsan megnyugtassák. Ennek a viselkedésnek a magyarázata, mely a szektákban meghatározó és tudatosan van a tagokba építve, leginkább a kognitív disszonancia tárgykörének megismerése révén lehetséges.
Van egy mondás: a hamis barát olyan, mint az árnyék: ha süt a Nap, hűségesen követ, de ha beborul, azonnal eltűnik. Fokozottan igaz ez a kapcsolatokra a KME-ben, ahol például a közösségből távozókat a legtöbben többé nem tekintik a testvérüknek. Molnár Adrián prédikált is erről 2014 májusában, arra kérve a KME tagjait, "álljanak ellen a nyomásnak, hogy a KME-ből távozottakat megváltottnak nevezzék". Viszont mivel hisznek a tanítvány = keresztény = megváltott képletben és hirdetik ezt, mit eredményez, ha valakit nem hajlandóak megváltottnak tekinteni? Természetesen azt, hogy keresztény testvérüknek sem fogadhatják többé el. Ez pedig már destruktív, éles határokat húz a jogilag megfogalmazható gyülekezet köré, zárt vallási közösséggé teszi és aki ezen a körön kívül kerül, az már nem testvér, hanem evangelizációs terep, a barátság pedig eszköz a távozott személy visszacsalogatására, vagy a jóhiszemű vendég toborzására, amennyiben nyitottságot mutat.
Amikor a Bibliát valaki törvénykönyvként fogja fel, és úgy véli, hogy annak előírásait kell betartania és követnie, az Írásokat programokká alakítja, ő maga pedig robottá válik. Ebben a folyamatban a legfrusztrálóbbá az válik a számára, hogy nem tud eléggé robot lenni. Szabad Péter vezető evangelista rengeteget dolgozott azon, hogy a közösségben az érzelmeket szemétként kezeljék, és kialakuljon a minta-tanítvány ideálja, aki naponta olvassa a Bibliát és imádkozik (lehetőleg reggel), rendszeresen hívogat az utcán embereket istentiszteletre, fegyelmezi a testvéreit, vigyáz a meggyőződéseire (vagyis elítél mindenkit, aki nem a KME-be jár), részt vesz minden elképzelhető gyülekezeti eseményen, és egyáltalán, betart mindent, ami a 2013-as Fogadalomtételben is leírásra került. Ez a minta-tanítvány a tökéletes robot, amihez a KME-ben hasonlóvá kell válni.
A tanítvány fogalmára kitalálták, hogy kész megtenni bármit, feladni mindent, elmenni bárhová Istenért. Ez még Kip McKean teológiája volt, de Szabad úr is kedvenc idézeteként hivatkozott rá. Természetesen az Újszövetségben ezt a definíciót hiába keressük. Viszont ez a készenléti feszültség, a rengeteg stressz, az elvárások miatti állandó időhiány és az a tény, hogy a kapcsolatok manipulálásával valóban újra és újra szétszakították az alakuló barátságokat, végül elértéktelenítették az igazi kapcsolatokat. A tagok egyre inkább a vezetőktől függenek, mert ők jelentik az állandóságot - nem elsősorban a személy, hanem maga a pozíció.
Mivel az elvárás a cselekedetekben való tökéletesség, a KME tagjai folyamatos kudarcokat élnek át. A bűntudat önértékelési zavarokhoz vezet, ez megfelelési kényszert és társfüggőséget eredményez. Rengeteg az elfojtott érzés, amit viszont nem szabad kimutatni (a keserűség és pletyka vádjának elkerülése érdekében). Így viszont a kapcsolatok felszínesek maradnak. A Bibliából így-úgy beprogramozott robotok próbálják futtatni a kódokat, de ennek semmi köze sincs a valódi isteni szeretethez.
Ez kemény beszéd, de vajon van-e bizonyítéka? Rengeteg. Most egyet említünk, aminek a neve megjelölés. A megjelölés a gyülekezet-vezető privilégiuma arra, hogy a gyülekezet egy-egy tagját elszigetelje a közösségtől. Ilyenkor a vezetőnek nem kell bizonyítania semmit, elég annyit mondania, hogy a megjelölt ember a tanítványok hitére ártalmas. És mindenki mintegy varázsütésre elfordul a megjelölt embertől, engedelmeskedik a vezetőnek, és ha kérdései vannak, azokat is a vezetőnek teheti csak fel. Látható, hogy ez a módszer a visszaélések kánaánja, és Szabad Péter rendszeresen használta is, ha valakivel konfliktusba került. Használta zsarolásra, megfélemlítésére, és végső soron a hatalma fenntartására, valahányszor kiderült valaki felé a lelki vezetésre való alkalmatlansága.
A megjelöléssel külön cikkben fogunk foglalkozni, most még annyit érdemes megemlíteni, hogy a megjelölt általában nem is tudott róla, hogy megjelölték (előtte már úgyis kizárta a vezető a közösségből, vagy magától ment el), mert neki persze ezt nem mondták el. A facebook korában természetesen nem lehet ilyesmit titokban tartani, hiszen a tagok a közösségi médiában is tömegesen szakítják meg a kapcsolatot a megjelölttel. Viszont az érdekes az, hogy amikor sok korábban távozott ex-KME tag megtudta, hogy a megjelölésről a megjelöltet nem tájékoztatják, az általános reakció ez volt: lehet, hogy én is meg vagyok jelölve? Magamtól jöttem el, de szinte minden kapcsolatom azonnal megszakadt.
Igaz barátságoknak nem kellene megszakadniuk azért, mert a résztvevők közösséget váltanak. Ez olyan helyeken fordul elő, ahol a barátság (illetve a barátságban kötőanyagként jelen lévő szeretet) nem feltétel nélküli. Sajnos sokan csak akkor jönnek rá, mennyire nem voltak valódiak a kapcsolataik, amikor fizikailag eltávolodnak kissé a közösségtől. Amikor pedig elhagyják azt, nagyon kevesen maradnak a KME-ből az életükben - azok is a titkolt, vagy nyílt reménnyel, hogy Isten majd rajtuk keresztül visszaviszi az eltévelyedettet a KME-be.
A nemzetközi figyelmeztetés:
A kapcsolatok révén történő manipulációt így fogalmazza meg a cultwatch.org-nak a szekták működésével kapcsolatos szekciója:
A szekták tudják, hogy ha ellenőrzésük alatt tartják a kapcsolataidat, akkor irányítani tudnak téged is. Akár tetszik, akár nem, a körülöttünk lévők mélységesen befolyásolnak minket. Amikor először látogatsz el egy szektába, szeretet-bombázást fognak gyakorolni rajtad, és olyan emberekkel vesznek körül, akik azonnal a jó barátaidnak mutatkoznak. Ez csodálatosnak tűnik, hogyan is lehetne egy ilyen szerető csoport rossz! De hamarosan megtanulhatod, hogy ha valaha is nem értesz egyet velük, vagy elhagyod a szektát, akkor elveszíted az összes új "barátodat". Ez a ki nem mondott fenyegetés befolyásolja a tevékenységedet a szektában. Azokról a dolgokról, amelyek normális körülmények között panaszkodásra ingerelnének, csendben maradsz, mert nem akarod, hogy kiközösítsenek. Mint bármilyen egészségtelen kapcsolatban, a szereteten van egy on/off kapcsoló, amellyel kontrollálhatnak.
A szekták megpróbálnak elválasztani a családodtól és a barátaidtól, mert gyűlölik, ha mások is képesek befolyásolni téged. A manipuláló szekták törekednek úgy manőverezni az életedet, hogy azzal maximalizálják a kapcsolataidat a szekta tagjaival és minimalizálják a kapcsolataidat a csoporton kívüli emberekkel, különösen azokkal, akik ellenzik a szektában való részvételedet.
Hasznos linkek:
http://www.cultavoidancesociety.org/
https://freedomofmind.com
Love bombing definitions
A másik sajnálatos jellemző a KME-n belül a veszélyes helyzetekből való menekülés, mely szintén a programozás hatása. A tagok szinte azonnal sorsukra hagyják egymást a közösségben, nem állnak ki egymásért, hanem a bízom a vezetőimben kijelentéssel nyugtatgatják magukat, ha egyik társuk fegyelmezési eljárás alá kerül. A megjelölés és a vezetőkben való feltétel nélküli bizalom olyan mélyen bele van plántálva a tagokba, hogy a megjelöltben való bizalmukat szinte automatikusan elveszítik, vagy csak csendben szimpatizálnak vele és kivárnak, hátha valamilyen csoda folytán megoldódik a helyzet. Még aki látja is az egyre szaporodó jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a vezetők manipulatívak, kettős mércét alkalmaznak, törvényeskedőek és inkorrektek, gyakran megpróbálja a szőnyeg alá söpörni a látottakat, vagy beszél egy vezetővel, és hagyja, hogy gyorsan megnyugtassák. Ennek a viselkedésnek a magyarázata, mely a szektákban meghatározó és tudatosan van a tagokba építve, leginkább a kognitív disszonancia tárgykörének megismerése révén lehetséges.
Van egy mondás: a hamis barát olyan, mint az árnyék: ha süt a Nap, hűségesen követ, de ha beborul, azonnal eltűnik. Fokozottan igaz ez a kapcsolatokra a KME-ben, ahol például a közösségből távozókat a legtöbben többé nem tekintik a testvérüknek. Molnár Adrián prédikált is erről 2014 májusában, arra kérve a KME tagjait, "álljanak ellen a nyomásnak, hogy a KME-ből távozottakat megváltottnak nevezzék". Viszont mivel hisznek a tanítvány = keresztény = megváltott képletben és hirdetik ezt, mit eredményez, ha valakit nem hajlandóak megváltottnak tekinteni? Természetesen azt, hogy keresztény testvérüknek sem fogadhatják többé el. Ez pedig már destruktív, éles határokat húz a jogilag megfogalmazható gyülekezet köré, zárt vallási közösséggé teszi és aki ezen a körön kívül kerül, az már nem testvér, hanem evangelizációs terep, a barátság pedig eszköz a távozott személy visszacsalogatására, vagy a jóhiszemű vendég toborzására, amennyiben nyitottságot mutat.
Amikor a Bibliát valaki törvénykönyvként fogja fel, és úgy véli, hogy annak előírásait kell betartania és követnie, az Írásokat programokká alakítja, ő maga pedig robottá válik. Ebben a folyamatban a legfrusztrálóbbá az válik a számára, hogy nem tud eléggé robot lenni. Szabad Péter vezető evangelista rengeteget dolgozott azon, hogy a közösségben az érzelmeket szemétként kezeljék, és kialakuljon a minta-tanítvány ideálja, aki naponta olvassa a Bibliát és imádkozik (lehetőleg reggel), rendszeresen hívogat az utcán embereket istentiszteletre, fegyelmezi a testvéreit, vigyáz a meggyőződéseire (vagyis elítél mindenkit, aki nem a KME-be jár), részt vesz minden elképzelhető gyülekezeti eseményen, és egyáltalán, betart mindent, ami a 2013-as Fogadalomtételben is leírásra került. Ez a minta-tanítvány a tökéletes robot, amihez a KME-ben hasonlóvá kell válni.
A tanítvány fogalmára kitalálták, hogy kész megtenni bármit, feladni mindent, elmenni bárhová Istenért. Ez még Kip McKean teológiája volt, de Szabad úr is kedvenc idézeteként hivatkozott rá. Természetesen az Újszövetségben ezt a definíciót hiába keressük. Viszont ez a készenléti feszültség, a rengeteg stressz, az elvárások miatti állandó időhiány és az a tény, hogy a kapcsolatok manipulálásával valóban újra és újra szétszakították az alakuló barátságokat, végül elértéktelenítették az igazi kapcsolatokat. A tagok egyre inkább a vezetőktől függenek, mert ők jelentik az állandóságot - nem elsősorban a személy, hanem maga a pozíció.
Mivel az elvárás a cselekedetekben való tökéletesség, a KME tagjai folyamatos kudarcokat élnek át. A bűntudat önértékelési zavarokhoz vezet, ez megfelelési kényszert és társfüggőséget eredményez. Rengeteg az elfojtott érzés, amit viszont nem szabad kimutatni (a keserűség és pletyka vádjának elkerülése érdekében). Így viszont a kapcsolatok felszínesek maradnak. A Bibliából így-úgy beprogramozott robotok próbálják futtatni a kódokat, de ennek semmi köze sincs a valódi isteni szeretethez.
Ez kemény beszéd, de vajon van-e bizonyítéka? Rengeteg. Most egyet említünk, aminek a neve megjelölés. A megjelölés a gyülekezet-vezető privilégiuma arra, hogy a gyülekezet egy-egy tagját elszigetelje a közösségtől. Ilyenkor a vezetőnek nem kell bizonyítania semmit, elég annyit mondania, hogy a megjelölt ember a tanítványok hitére ártalmas. És mindenki mintegy varázsütésre elfordul a megjelölt embertől, engedelmeskedik a vezetőnek, és ha kérdései vannak, azokat is a vezetőnek teheti csak fel. Látható, hogy ez a módszer a visszaélések kánaánja, és Szabad Péter rendszeresen használta is, ha valakivel konfliktusba került. Használta zsarolásra, megfélemlítésére, és végső soron a hatalma fenntartására, valahányszor kiderült valaki felé a lelki vezetésre való alkalmatlansága.
A megjelöléssel külön cikkben fogunk foglalkozni, most még annyit érdemes megemlíteni, hogy a megjelölt általában nem is tudott róla, hogy megjelölték (előtte már úgyis kizárta a vezető a közösségből, vagy magától ment el), mert neki persze ezt nem mondták el. A facebook korában természetesen nem lehet ilyesmit titokban tartani, hiszen a tagok a közösségi médiában is tömegesen szakítják meg a kapcsolatot a megjelölttel. Viszont az érdekes az, hogy amikor sok korábban távozott ex-KME tag megtudta, hogy a megjelölésről a megjelöltet nem tájékoztatják, az általános reakció ez volt: lehet, hogy én is meg vagyok jelölve? Magamtól jöttem el, de szinte minden kapcsolatom azonnal megszakadt.
Igaz barátságoknak nem kellene megszakadniuk azért, mert a résztvevők közösséget váltanak. Ez olyan helyeken fordul elő, ahol a barátság (illetve a barátságban kötőanyagként jelen lévő szeretet) nem feltétel nélküli. Sajnos sokan csak akkor jönnek rá, mennyire nem voltak valódiak a kapcsolataik, amikor fizikailag eltávolodnak kissé a közösségtől. Amikor pedig elhagyják azt, nagyon kevesen maradnak a KME-ből az életükben - azok is a titkolt, vagy nyílt reménnyel, hogy Isten majd rajtuk keresztül visszaviszi az eltévelyedettet a KME-be.
A nemzetközi figyelmeztetés:
A kapcsolatok révén történő manipulációt így fogalmazza meg a cultwatch.org-nak a szekták működésével kapcsolatos szekciója:
A szekták megpróbálnak elválasztani a családodtól és a barátaidtól, mert gyűlölik, ha mások is képesek befolyásolni téged. A manipuláló szekták törekednek úgy manőverezni az életedet, hogy azzal maximalizálják a kapcsolataidat a szekta tagjaival és minimalizálják a kapcsolataidat a csoporton kívüli emberekkel, különösen azokkal, akik ellenzik a szektában való részvételedet.
 |
| Óvakodj az "instant-baráttól", emlékezve rá, hogy az igazi barátságok kialakításához sok időre van szükség. |
 |
| Óvakodj az olyan csoporttól, ahol megmondják neked, kivel tarts kapcsolatot és kivel ne. |
http://www.cultavoidancesociety.org/
https://freedomofmind.com
Love bombing definitions
