Hogyan toboroznak a "radikális szervezetek"?

Elgondolkoztató, vajon miért csatlakoznak emberek értelmetlennek tűnő, őrült eszmékhez? Hogyan toborozhatók be egy szekta soraiba, vagy akár a magát Iszlám Állam néven számontartó terrorszervezet kötelékébe? Ebben a bejegyzésben a Krisztus Magyarországi Egyháza gyakorlatán keresztül fogjuk megvizsgálni ezt a kérdést - lévén, hogy erről van másfél évtizednyi személyes tapasztalatunk.

A kiinduló helyzet sajnos adott. Emberek felrobbantják magukat "a hitükért és az istenükért", esetleg öngyilkosok lesznek. Fegyvert ragadnak, erőszakhoz folyamodnak, kárt tesznek önmagukban és másokban.

Sokan kevésbé látványos módon adják fel a szabadságukat vallási szabályokért vagy eszmékért és alávetik magukat logikai és teológiai hibáktól hemzsegő elveknek, vagy megkérdőjelezhető személyiségű embereknek.

Mind a két csoportra igaz azonban, hogy kívülről nézve őrült, furcsa, vagy ijesztő dolgokat tesznek, és amikor rájuk nézünk, két dolgot gondolunk. Az egyik az, hogy "én nem juthatok hasonló helyzetbe", hiszen ki vehetne rá engem, hogy egy forgalmas piacon felrobbantsam magam? A másik az értetlenség - hogyan lehetett a másik ember képes erre? Biztosan nagyon buta volt... elmebeteg... fanatikus. Ezek a sztereotípiák segítenek ugyan feldolgozni a vallási fanatikusokkal kapcsolatos híreket, de a valóság ennél sokkal félelmetesebb.

A "Szent Írások" követése, vallási fundamentalizmus

A végén kezdve ezt az okfejtést, először világítsunk rá arra, miért vetik alá magukat az emberek őrült szabályoknak - és aztán tekintsük át, hogyan juthattak el idáig.

Vessünk egy pillantást erre a képre! Egy néhány napja Párizsban megölt terroristát láthatunk rajta. Bal kezében egy könyvet tart, ez a Korán, az Iszlám vallás szent könyve. Aki a kezében tartja, számtalan ember haláláért és szenvedéséért felelős.

Most nézz erre a képre! Jim Jones-t láthatod rajta egy Bibliával a kezében, ami a kereszténység szent könyve. Jones, a Népek Temploma prédikátora 918 ember haláláért felelős, akik megmérgezték önmagukat, egymást és gyermekeiket egy tömeges öngyilkossági szertartás kapcsán 1978-ban.

A párhuzam máris el kell, hogy gondolkoztasson minket: vajon valóban az iszlámban lenne a hiba, ahogyan sokan állítják? Hiszen a "Biblia alapján" is számtalan rettenetes dolgot lehet tenni. Nézzük meg a már említett vallási fundamentalizmus egyik definícióját, hogy pontosabb képet kapjunk:

"Elsősorban a vallás és a vallási mozgalmak vonatkozásában használatos fundamentalizmus fogalom a szentnek tekintett szövegek szószerinti jelentésébe vetett hitre utal (Giddens, 1993). Heywood hasonló meghatározást ad, e szerint a fundamentalizmus 'egy hitvallás eredeti, illetve alapelvető elveinek hite, ami gyakran erős személyes kötődéssel jár együtt, és fanatikus lelkesedésben tükröződik (Heywood, 1998)."

A lényeg a szent szövegek szó szerinti értelmezésébe vetett hit, amelynek alapján a hívő vallási szabályokat követ és teljes hitéletét, világképét és gondolkozásmódját az értelmezés hatálya alá veti. A fundamentalista vallási szervezetek célja tehát azokat az embereket megkeresni, akikbe saját értelmezésüket bele tudják plántálni.

Célcsoport

Amikor tehát a híreket olvassuk, nem is értjük, hogyan kerülhetnek emberek a radikális szervezetek hálójába. Lelki szemeink előtt talán megjelenik egy alacsony intelligenciájú, „buta” személy képe, olyasvalakié, aki talán gondoskodni sem lenne képes saját magáról.

A valóság ezzel szemben az, hogy képzett, tanult és intelligens emberek is áldozattá (majd elkövetővé) válhatnak és válnak is. A társadalom bármelyik rétegéből származhatnak a beszervezettek – legfeljebb a motivációjuk fog különbözni. Lesz, aki a kiutat látja a helyzetéből, és lesz, aki élete értelmét találja meg. Vagy egyszerűen szeretve érzi magát, társfüggő lesz és meg akar felelni. A késztetés kiváltó oka sokféle lehet, a következmény ugyanaz: a személy a szekta vagy egyéb radikális szervezet látóterébe kerül és a kirakós darabjai - általában szerencsétlen módon - összeállnak.

A KME és az ICOC egyik legfőbb célcsoportja például a tanult fiatalok (főiskolások, egyetemisták), akik még tapasztalatlanok, élethelyzetükből adódóan könnyebben elfogadják az autoriter hatalmat, telve vannak tenniakarással és általában jóhiszeműek, ugyanakkor könnyen válnak kritikussá az aktuális politikai vagy akár vallási „világgal” szemben, amit könnyű kihasználni. Az ICOC mindig is nagy hangsúlyt fektetett az egyetemeken történő evangelizálásra, hogy megtalálja és beszervezze a fiatalokat.

Fiatalok, kedvesek, szépek - és célpontok

Az Iszlám Állam célcsoportja elsősorban mindenképpen az iszlámban hívő ember. Még ideálisabb, ha egy frissen megtért külföldi az illető, mondjuk egy áttért európai, aki saját hazájában tud majd toborozni vagy zavart kelteni. Hogy a terrorszervezet hogyan szerez tudomást ezen emberek létezéséről? Felmerül a lehetősége, hogy esetleg egyes iszlám közösségek vezetői vagy beépített tagjai súgnak nekik. Ez számunkra ingoványos terület, amelybe nem szeretnénk mélyebben belemerészkedni, azért sem, mert senkit nem szeretnénk megsérteni – tény azonban, hogy vallásuktól függetlenül a frissen megtérteket általában nagyon könnyű a megtérítőik által befolyásolni, hiszen ezek ilyenkor szinte isteni befolyást szereznek követőik felett.

Frissítés: az Index újabb cikkéből idézünk:

"A fiatalok egy jelentős részénél akkor kezdődik az egész folyamat, amikor meghal egy közeli hozzátartozója. Ekkor a neten elkezdenek keresgetni olyan tartalmakat, amelyek a halállal, halál utáni élettel kapcsolatosak. Így botlanak bele a dzsihadista tartalmakba. Ekkor vetik ki rájuk hálóikat a terroristák."

A radikális szervezeteknek tehát vannak elsődleges célcsoportjaik, amelyek beszervezésére különös figyelmet fordít, célzott tartalmakkal közelíti meg.

Kapcsolatfelvétel

Természetesen bármilyen propaganda vagy eszme célba juttatásához szükség van kapcsolatra a toborzó és a hallgató között. Az első lépés tehát mindenképpen ennek a kapcsolatnak a létrehozása, ami lehet személyes, vagy személytelen. Előbbire példa egy utcai meghívás, utóbbira egy nyilvános weboldal.

Krisztus Magyarországi Egyháza például az utcai evangelizáció során szólít meg embereket, de emellett számos más módon is halászni próbál. Rendezvényeket szervez (melyek lehetnek vallási témájúak, de akár egy szombat esti bowling-parti is), evangelizációs kampányokat folytat, kirándulásokat tervez, amelyre a tagok meghívhatják ismerőseiket is. Ezek mind remek alkalmak a kapcsolatfelvételre.

A csapda - ez az egyszerű meghívás egy röplabda partira valójában egy amerikai ICOC-gyülekezet missziós rendezvénye volt. A diákokkal előbb barátságokat alakítanak ki, a bizalmukba férkőzve bibliakörökön és tanulmányozásokon keresztül adagolják teológiájukat.

Egy terrorszervezet esetén a kapcsolatfelvétel első fázisában valószínűleg nem kerül említésre a toborzó szervezet neve, illetve feltehetően csak olyan esetekben, amikor a toborzott nyíltan szélsőséges eszméket vall és a toborzónak nem kell csapdára gyanakodnia.

Bárhogy is, az első lépés mindenképpen a kapcsolatfelvétel, a személyes kontaktus létrejötte bármilyen kommunikációs felületen (barátságokon és ismeretségeken keresztül, rendezvények által, a közösségi média segítségével, valamilyen hobbin keresztül, stb.).

Elérhetőség

Miután a személy a toborzók látóterébe kerül és megtörtént az első kapcsolatfelvétel, fontos a kommunikációs csatorna megszilárdítása. A KME-ben rendszeres gyakorlat, hogy mindenkitől e-mail címet vagy telefonszámot kérnek, bejelölik facebook-on a meghívottat. Sokan listát is vezetnek, felírnak mindenkit, akikkel kapcsolatba kerültek, beszámolnak róluk a bibliakör-vezetőiknek, később akár vezető-találkozókon beszélgetnek ezekről az emberekről és a beszervezésükre irányuló stratégiáról.

Ha megvan az elérhetőség, a szekta tagjai azonnal a célszemély instant barátaivá válnak. Nagyon kedvesek, érdeklődőek, adakozóak, támogatóak. Igyekeznek minél több időt tölteni a beszervezendő taggal, hogy minél több befolyást szerezzenek az életében.

Programok szervezése

Ha megvan az elérhetőség, akkor megkezdődhet a "kapcsolat-építés", a már fent említett módon - vallási és világi rendezvényekre való meghívással, a Biblia tanulmányozásának felajánlásával, spontán találkozók szervezésével, minden elképzelhető módon. A barátkozás a célszemély nyitottságától függően akár heti hét napon át is tarthat, illetve a közösségből egyre többen csatlakoznak be, ha úgy tűnik, hogy az érdeklődés komolyra fordult. Előfordulhat, hogy egyetlen beszervezendő személy köré építik fel a bibliakör-programot vagy akár egy vasárnapi prédikációt, a nyílt vagy közvetett győzködés összes lehetséges módját felhasználva. A beszervezett úgy érezheti, körülötte forog a világ – és ez ebben a fázisban így is van. Tudatos stratégiák születnek a vele való tanulmányozásra, valódi gépezet működik a háttérben, hogy a szervezet tagjává tegyék. Ebből azonban szinte semmit nem észlel, leginkább felé irányuló „spontán” szeretetnek fogja fel.

Később, amikor a közösség tagjává válik, felerősödnek az elvárások és csökken az érdeklődés. Ilyenkor fogalmazódik meg néhányakban, hogy „csak egy projekt voltam”. Szerencsés esetben ez a gondolat felerősödik és a gyors kiút lehetőségét teremti meg a számára. Gyakran azonban a tag végül arra a következtetésre jut (általában segítséggel), hogy ezért a gondolatért ő a hibás, nem bízik eléggé a többiekben, nem várhatja el, hogy örökké vele foglalkozzanak, stb.

Rendszeresebb azonban, hogy a frissen megtérített tag beleveti magát az „Istennek tetsző szolgálatba”. A csoport jellegétől függően válhat ez a tag különböző módokon veszélyessé. Általában eufórikus hangulatba kerül, mert megtalálta „élete értelmét és célját”, és mert „Isten szereti” és „megváltott akar maradni”. Ez az ember segíteni próbál a környezetének, ami gyakran kritizálásba fullad, ismerősei és rokonai egyre kevésbé azonosulnak vele és ő is inkább a hittársaihoz közeledik. A szekták minden követ megmozgatnak ennek a tendenciának a felerősítése érdekében (a rossz társaság megrontja a jó erkölcsöt, a legjobb barátaid a közösségben legyenek, stb.).

Befolyás szerzése

A zárt vallási közösségekben minden a befolyásról szól. Minden egyes tag életét kontrollálni akarják, mindenről tudni akarnak. A vezetők mélyen benyomulnak a tagok magánéletébe, megismerik a titkait, még a „kísértéseiket” is. A tudás hatalom – a tag teljes mértékben vezetői kezébe kerül, szinte minden komolyabb döntéséhez az ő beleegyezésük szükséges, ha nem akar vég nélküli konfliktusok és fenyegetettség között élni. A kívülállók, akik nem a közösség tagjai, természetesen veszélyt jelentenek a közösség vezetői számára, hiszen felettük nincs hatalmuk. Így a tagokat fel kell készíteni arra, hogy a gyülekezeten vagy szervezeteken kívülről származó véleményeket és információkat ne vegyék figyelembe, esetleg egyenesen üldöztetésnek tekintsék. A legegyszerűbb ezt egy háborúnak beállítani a „lelki” és „fizikai” világ között, ahol a közösségen kívüli világ természetesen a fizikai, a közösségen belüli pedig a lelki. Így a tagnak – önvédelemből – el kell zárkóznia a közösségen kívülről származó információk elől.

Egy terrorszervezet valószínűleg démonizálja a szervezeten kívüli világot tagjai számára, és természetesen ugyanúgy militarizálja a tagokat, ám ebben az esetben a „szent eszmét” erőszakkal próbálja terjeszteni és megvalósítani. A befolyás olyan iszonyatos mértékű, hogy sokan megölik magukat a hitük nevében (valójában a terrorista vezetők céljaiért). Vagyis az egyes tagok annyira fanatizálva vannak, hogy képesek akár felrobbantani magukat és másokat – akár olyanok is, akik eredetileg keresztény kultúrkörből származnak. És sajnos mindez nem csak az iszlám nevében történhet meg – elég csak Jim Jones-ra és a Népek Templomára gondolnunk.

A befolyás tehát szinte korlátlan mértéket ölthet és elképesztő cselekedetekre késztetheti a tagokat, akik hitüknek engedelmeskedve, hitüket védve tesznek vagy tehetnek iszonyatos dolgokat.

Tanulmányozás

Most térjünk vissza a fenti képekre. A közös bennük a "szent könyv". A hívők életén valójában ez a könyv uralkodik, vagyis ugye "Isten", aki ezen a könyvön keresztül ismerhető meg. A szekták sajátos vonása, hogy azt állítják, egyedül ők értelmezik helyesen a szent írásokat (vagy a hozzájuk drámaian hasonlító szervezetek).

Ha a Biblia a tökéletes program, akkor mi a hibás robotok vagyunk, akik ezt a programot tökéletlenül futtatják?

A KME (és ICOC) célja, hogy a saját Biblia-értelmezését ültesse el azokban, akikkel kapcsolatba kerül. Ez a célja közösségeik minden egyes tagjának. A Biblia-tanulmányozás összehozása az "elveszettekkel" kapcsolataik egyik mozgatórugója. Maga a tanulmányozás kieszközlése egy elveszettel "jó hír" a számukra, amit mint eredményt, örömmel mutatnak fel zártkörű rendezvényeiken.

Nézeteik szerint "a Bibliát be kell tartani". És ez az egyetlen olyan kijelentés, amit soha nem fogsz megtalálni Jézus tanításai közül, sőt: maga a Biblia írja, hogy "a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít". A fundamentalista közösségek azonban a betű útját választották, és ennek tükrében érthető is, hogy a betű elembertelenít. Másképpen fogalmazva: a törvény megöli a kegyelmet. "Nagyban" ez öngyilkos merényletek és önpusztító rituálék formájában ölthet testet.
"Kicsiben" abban, hogy a vallási vezetőd akaratát és Biblia-értelmezését a magánéleted, a személyes szabadságod, a saját véleményed és döntéseid fölé helyezed. Ha azt mondják, fordulj el a családodtól, a barátaidtól, tölts kevesebb időt a házastársaddal, add el a lakásodat, ami messze van az istentisztelet helyszínétől, add fel a több műszakos munkádat, add fel az iskoládat, mert nem tudsz miatta bibliakörre járni, megteszed. Mindegyik felsorolt példa valóságos, megtörtént a KME-ben. Tanult, sok esetben diplomás emberek hajtották végre, akik csak "be akarják tartani" a Bibliát.

Itt elérkeztünk a kérdés megválaszolásához, hogyan keveredik valaki ilyen mélyen egy radikális szervezet szokásai és szabályai közé. A megoldás: a tanulmányozás és a szekta tagjainak viselkedése a beszervezendő személlyel.

Maga a tanulmányozás egy leckesorozat, amelynek végső célja a Biblia 100 %-os, feltétel nélküli befolyásának megteremtése és annak elfogadtatása, hogy a szekta vezetőinek értelmezése a helyes - minden más tévtanítás. Egészen apró lépésekkel kezdődik - egy idézet Jeremiás könyvéből arról, hogy Isten jót akar és reményteljes jövőt ad. Ha Isten ilyen kedves, válaszolhatunk rá, nem? Kezdjük keresni őt és imádkozzunk hozzá. Ez a kihívás. Olvasd a Bibliát minden nap és imádkozz a saját szavaiddal.
Aztán mesélnek róla, hogy Jézus az Isten Fia. Mennyire buzgó volt! Egész életét annak szentelte, hogy Istennek engedelmeskedve, neki tetsző életet éljen. Ha keresztény akarsz lenni, így kell tenned neked is.
Aztán beszélnek a Bibliáról. Ez Isten Szava. Tökéletes és megbízható. Ennek alapján kell élned. Ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy ebben van, az bűn. A bűn bántja Istent. Ha bűnözöl, rossz vagy. Térj meg tehát. Ezen a ponton erőteljes kihívásokat kapsz - add fel a házasságon kívüli kapcsolatodat, szakíts a szenvedélyeiddel, stb. A kihívások némelyike vonzó, végre történik valami értelmes az életedben. Talán sikerül most (Istennel) letenni a cigit. Elkezdhetsz a vízen járni.
Enyhe járulékos mellékhatás, hogy ezen a ponton elkezded elveszíteni a szabadságodat és a Bibliára hivatkozva ugyan, de lassan a szekta vezetőinek befolyása alá kerülsz.
A későbbi tanulmányozások a függésed növelésére irányulnak és a feléd, mint leendő keresztény iránti elvárásokat fogalmazzák meg. A bűntudatod kimunkálására - a bűneiddel megölted Jézust, aki annyira szeretett. Az autoriter hatalom elfogadására, amikor bármit feladsz és megteszel, amit kérnek tőled. Ha nem teszed, leáll a tanulmányozás, új barátaid neheztelőek, szomorúak, aggódóak. Mindenki úgy kezel, mintha veled lenne a baj, de persze azt sugallják, tarts ki, harcold meg, veled vannak.
Valójában "új valóságot" teremtenek a számodra, a fundamentalista logika környezetét, amelybe minél mélyebben belesüllyedsz, annál inkább el fogod veszíteni az ellenőrzést saját döntéseid felett, és ezek átcsúsznak a vezetőid kezébe - tanácskérés, nevelés, bátorítás és kihívás formájában. A folyamat általában lassú, hónapokig is eltarthat, az új közösség pedig teljesen átformál.

A keresztelőd előtt sor kerül az ún. költségfelszámításra. Ez gyakorlatilag egy végső ellenőrző lista alapján történő beszélgetés, amelyből kiderül a vezetők számára, hogy valóban átadtad-e a kontrollt nekik az életed összes fontosabb területe felett (ezt persze ők nem így fogják megfogalmazni).

A céljuk az, hogy eljuss erre a szintre, ami egyébként Szabad Péter evangelista kedvenc, sokat emlegetett idézete is:

"Egy tanítvány kész feladni mindent, elmenni bárhová, megtenni bármit Istenért."

Amikor erre a szintre eljutsz, már vallási fanatikusról beszélhetünk, akinek a számára az Újszövetség a saját életére vonatkozó, tételes parancsolatokból álló törvénykönyvvé vált. Az ICOC jelenleg nem világvége-váró szekta, így a tagok számára nem tűz ki látványosan eszelős célokat (rituális önpusztítás, terroroizmus, stb.). Ugyanakkor a propaganda óriási felettük a vezetőik hatalmon tartására. Bocsássanak meg, tekintsék a vezetőiket is a "rendszer áldozatainak", a vezetőik is csak emberek, stb. Ez a propaganda természetesen nem védi a vezetők által a szektában megfélemlített, megzsarolt, lejáratott, elkergetett embereket. A kettős mérce látványos megnyilvánulása, hogy ugyanazért a bűnért a követőt fenyegetik, kizárják és megjelölik, a vezető pedig egy homályos bocsánatkéréssel elintézi a dolgot, és különösebben a hatalmi pozíciója sem rendül meg. Ugyancsak nincs valódi lehetőségük a tagoknak, hogy magánéletüket és kapcsolataikat megvédjék a szekta vezetőitől - ha ezzel kísérleteznek, örökös konfliktusok és fenyegetések között fognak élni.

Következmények

A radikális vallási szervezetek tagjává azok válnak, akik a hosszú beszervezési folyamat során a vallási vezetők összes kérését teljesítik és a szent könyv üzenetét tételes parancsolatok formájában a saját életükre is önállóan alkalmazzák.
Ezek az emberek folyamatos kontroll alá kerülnek, amely során rendszeresen meg kell vallaniuk bűneiket és kísértéseiket, tanácsot kell kérniük a döntéseikhez, a párválasztásukhoz, nevelési csoportokon vesznek részt és alázattal alávetik magukat a tekintélyelvű vezetésnek életük minden területén.
Folyamatosan meg kell felelniük a normáknak, a "tanítványi standard-nak", miközben a gyülekezeten kívüli kapcsolataik meggyengülnek, vagy missziós célokká válnak. Ezáltal a közösség elhagyása egyfajta szociális öngyilkosság, hiszen a barátságait sokszor a nulláról kell a KME-t elhagyónak újjáépítenie.
A teológia miatt, amely a KME-t az egyetlen üdvözítő hellyé teszi, a tagok zsarolhatóvá válnak. Ha nem engedelmeskedsz, kizárunk és elveszted a megváltásodat.
A tanítványok vs. elveszettek, a mi vs. ők mentalitás odáig vezethet, hogy a tag a közösségen kívüli kritikát már nem hallja meg, vagy a hite elleni üldöztetésnek tekinti. Saját fundamentalista hitrendszerében valóban elhiszi, hogy ő él helyesen és körülötte senki más nem a közösségen kívül.

Akit erőszakos cselekedetekre lehet fanatizálni, ugyanezen az úton jár. Isteni befolyássá lépett elő az életében egy "szent könyv" és azon keresztül azok a vallási vezetők, akik a könyvet magyarázzák. Az ilyen ember kétségbe eshet, ha a megváltását veszélyben érzi, és megtehet dolgokat, amikről elhiszi, hogy azok által üdvözülhet. És amikor tesz valami őrültséget, a környezete értetlenül áll, mert nem érti, min ment hónapokon, éveken és akár évtizedeken keresztül. A vallási fanatikus beszűkült tudatállapotban van, mindent hitének és instruktorainak szűrőjén keresztül lát, és egész életét felteszi arra, amit közössége és közösségének vezetői megkövetelnek tőle.

Szabadság vagy fundamentalizmus? A kettő együtt nem megy.

Források és szakirodalom:

Egy rendkívül jó Index-riport, amely konkrétan a dzsihadista beszervezésről szól

Újabb Index-cikk a radikalizált személy drámai - és olykor visszafordíthatatlan - megváltozásáról

"Új deviancia" - rendőrségi vélemény a szektákról

Átfogó általános ismertető a fundamentalizmusról