Hiszek abban, hogy a szekta szó egy ritka állapotjelző, és nem egy végleges, visszavonhatatlan titulus. Valószínűleg a világ számos olyan gyülekezete, amelyhez Istent kereső emberek csatlakoznak, megél különböző helyzeteket, elmozdul a törvénykező magatartás, vagy akár a bűnök hajhászásának irányába anélkül, hogy szektának nevezhetnénk. Látjuk ezt a Jelenések könyvében is, ahol Jézus hét különböző gyülekezetnek üzen, és mindnek elárulja, hogyan erősödhet meg, vagy térhet egy olyan útra, amely visszaviszi a tagok szívét az első szeretethez.
A szekta szó elég erős kifejezés, és általában azt értjük alatta, amit a piros lámpa jelent a zebránál: veszély. Méghozzá vallási értelemben vett veszély. Nem is nagyon van más szavunk erre a veszélyre, mint a szekta.
Ugyanakkor én még olyan embert nem láttam, aki szektát keresett volna magának, vagy lelkes lett volna amiatt, hogy ilyen helyre jár. Őt nevezném szektatagnak. Az Istent kereső emberek azonban Istent keresik bárhol és bármikor, legyen az egy történelmi egyház, vagy egy világvége váró kultusz. Egy csoport sosem attól lesz destruktív, hogy tagjai tudatosan rombolni akarnak. A hitük, a világképük az, ami eltorzul, és ez az, ami mások számára gyülekezeten belül és kívül bántalmazóvá teszi őket. A destruktív csoportokba járó emberek nem szektatagok, hanem jóhiszemű, jóindulatú, jószívű emberek, akik az Istentől kapott eszközöket helytelenül alkalmazzák.
Miért alkalmazna valaki helytelenül egy isteni eszközt? Azért, mert hibás teológia, vagy egyszerűen emberi okoskodás, primitív logika áll mögötte. Egy romboló gyülekezet, nevezzük így: szekta tagjai teljesen jó szándékkal, akár buzgón képesek megvalósítani egy "világi értelemben" is deviáns, vagy csak elszomorító viselkedési mintát.
Szeretnék erre néhány példát mutatni:
A gyülekezet egyik tagja úgy döntött, hogy szó nélkül hagyja a vezetők bűneit, sőt, tűr mint Jézus, hogy a vezetők rajta keresztül nagyobbak lehessenek. Ezzel a hozzáállással, a helytelenül használt alázattal, amely már inkább konfliktuskerülés, feladja önmaga védelmét és a vezetőjének sem ad lehetőséget a megtérésre. Jó szándék? Megvan. Jó szív? Kétségbevonhatatlan. Krisztusi megoldás? Nagyon erősen vitatható. Krisztus azt mondja, hogy az egyházban a vezetők nem hatalmaskodhatnak a követőiken (Lukács 22:25-26). Ha ez mégis megtörténik, ott magának Krisztusnak a neve sérül. Ha pedig ez a hatalmaskodás rendszeres gyakorlattá válik, az eredmény katasztrofális.
A budapesti gyülekezet egyik csúcsvezetője néhány napja kinyilvánította, hogy Magyarországon a KME-n kívül egyetlen más gyülekezetet sem tart üdvözítőnek. Ezen kijelentés mögé természetesen nem tett védhető teológiát (hiszen ilyen nincs), hanem azt mondta, hogy még nem találkozott más gyülekezetből származó buzgó tanítvánnyal. Vagyis eleve a keresztény fogalmát végeredményben valahogy úgy definiálja, hogy kifejezetten úgy éli meg az Istennel való gyakorlati kapcsolatát, ahogyan én. Másfelől igen arrogáns hozzáállást valósít meg, mert a fenti kijelentés még akkor is húzós lenne, ha az, aki kinyilvánítja, előtte minden egyes magyarországi gyülekezetet és közösséget végiglátogatott volna (amiről, mondanom sem kell, távolról sincs szó). Mégsem "szektatag", egyszerűen nem néz vele szembe, vagy nem is tudja, hogy saját vallási organizációjában, az ICOC-ban már régen nincs markáns egyvélemény arról, hogy csak az ő gyülekezeteik lennének megváltóak. Mellesleg ha már az állításának nincsen teológiai alapja, ez a tény is megszólaltathatná a vészcsengőt a fejében.
Szomorú gyakorlat, hogy amikor valaki a KME-t elhagyja, és nem reagál jól a szeretet-bombázásra, a KME-barátai nagyon gyorsan elhagyják. Akad, aki imádkozik, hogy "Isten törje össze a hűtlent". Van, aki azért nem tartja tovább a kapcsolatot az illetővel, mert "nehogy már a világban neki jó legyen". Megvonják tőle a közösséget, hátha kialakul a "lelki hiánybetegség", és a függő visszamenekül a KME soraiba. A gondolkodásmód hibája az, hogy aki a KME-ből a vezetők bűnei miatt távozott, aligha fogadja pozitívan, hogy még azok is faképnél hagyták és nem álltak ki mellette, akiket a barátainak vélt. Ezek az "egyháztagok" is jó szívvel valósítanak meg egy kegyetlen bánásmódot, és az összkép, amit mutatnak, letaglózóan szeretetlen.
Aztán itt van a tanácskérés kérdése. Példabeszédek könyvében van néhány idézet a tanácskérés hasznosságáról. A KME-ben a tanácskérés a kontroll egyik legfontosabb eszközévé vált. Ha teszel valamit, ami bárkinek nem tetszik, máris érkezik a kérdés: "kértél erről tanácsot?". Ha nem, akkor legtöbbször kihozzák, hogy bűnben vagy. Nem gonoszságból, de a tagok egyszerűen nem engedik egymást felnőni. Mindenki mindenkitől mindenben tanácsot kér. Kívülről nézve borzasztó, belülről megélni rettenetes volt, hogy mennyi örömöt rontott és ront meg ez a hozzáállás, mennyi törvénykezést szült, és hogyan vált egy építő lehetőség pokoli teherré, istentelen emberi parancsolattá.
Sorolhatnánk még más, nagyon fájdalmas megnyilvánulásokat is, és a későbbiekben meg is tesszük. A lényeg az, hogy mindenre van magyarázat, ami a tagok cselekedetei mögött áll (még ha ez egy tévtanítás, emberi érvelés vagy hibás logika alapján születik is meg), de az összkép rettenetes, a gyülekezet profilja pedig sokak számára romboló és pusztító.
Jeremiás 5:30-31 leírja a lényeget:
Krisztus Magyarországi Egyháza tagjai megszokták, hogy vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. Nem feltétlenül autoriter parancsokkal, de a csoportnyomás, az eltorzult tanítások és hibás meggyőződések összes eszközével. Ennek a gyülekezetnek a vezetése a személyes befolyás manipulatív erejére támaszkodik a bibliai igazság által működő egészséges gyülekezet létrehozása helyett. Így válik Isten álma emberek rémálmaivá, így lesz egy vallási közösségből személyi kultusz, vagyis szekta - jószívű emberek közreműködésével, szektatagok nélkül.
Miért alkalmazna valaki helytelenül egy isteni eszközt? Azért, mert hibás teológia, vagy egyszerűen emberi okoskodás, primitív logika áll mögötte. Egy romboló gyülekezet, nevezzük így: szekta tagjai teljesen jó szándékkal, akár buzgón képesek megvalósítani egy "világi értelemben" is deviáns, vagy csak elszomorító viselkedési mintát.
Szeretnék erre néhány példát mutatni:
A gyülekezet egyik tagja úgy döntött, hogy szó nélkül hagyja a vezetők bűneit, sőt, tűr mint Jézus, hogy a vezetők rajta keresztül nagyobbak lehessenek. Ezzel a hozzáállással, a helytelenül használt alázattal, amely már inkább konfliktuskerülés, feladja önmaga védelmét és a vezetőjének sem ad lehetőséget a megtérésre. Jó szándék? Megvan. Jó szív? Kétségbevonhatatlan. Krisztusi megoldás? Nagyon erősen vitatható. Krisztus azt mondja, hogy az egyházban a vezetők nem hatalmaskodhatnak a követőiken (Lukács 22:25-26). Ha ez mégis megtörténik, ott magának Krisztusnak a neve sérül. Ha pedig ez a hatalmaskodás rendszeres gyakorlattá válik, az eredmény katasztrofális.
A budapesti gyülekezet egyik csúcsvezetője néhány napja kinyilvánította, hogy Magyarországon a KME-n kívül egyetlen más gyülekezetet sem tart üdvözítőnek. Ezen kijelentés mögé természetesen nem tett védhető teológiát (hiszen ilyen nincs), hanem azt mondta, hogy még nem találkozott más gyülekezetből származó buzgó tanítvánnyal. Vagyis eleve a keresztény fogalmát végeredményben valahogy úgy definiálja, hogy kifejezetten úgy éli meg az Istennel való gyakorlati kapcsolatát, ahogyan én. Másfelől igen arrogáns hozzáállást valósít meg, mert a fenti kijelentés még akkor is húzós lenne, ha az, aki kinyilvánítja, előtte minden egyes magyarországi gyülekezetet és közösséget végiglátogatott volna (amiről, mondanom sem kell, távolról sincs szó). Mégsem "szektatag", egyszerűen nem néz vele szembe, vagy nem is tudja, hogy saját vallási organizációjában, az ICOC-ban már régen nincs markáns egyvélemény arról, hogy csak az ő gyülekezeteik lennének megváltóak. Mellesleg ha már az állításának nincsen teológiai alapja, ez a tény is megszólaltathatná a vészcsengőt a fejében.
Szomorú gyakorlat, hogy amikor valaki a KME-t elhagyja, és nem reagál jól a szeretet-bombázásra, a KME-barátai nagyon gyorsan elhagyják. Akad, aki imádkozik, hogy "Isten törje össze a hűtlent". Van, aki azért nem tartja tovább a kapcsolatot az illetővel, mert "nehogy már a világban neki jó legyen". Megvonják tőle a közösséget, hátha kialakul a "lelki hiánybetegség", és a függő visszamenekül a KME soraiba. A gondolkodásmód hibája az, hogy aki a KME-ből a vezetők bűnei miatt távozott, aligha fogadja pozitívan, hogy még azok is faképnél hagyták és nem álltak ki mellette, akiket a barátainak vélt. Ezek az "egyháztagok" is jó szívvel valósítanak meg egy kegyetlen bánásmódot, és az összkép, amit mutatnak, letaglózóan szeretetlen.
Aztán itt van a tanácskérés kérdése. Példabeszédek könyvében van néhány idézet a tanácskérés hasznosságáról. A KME-ben a tanácskérés a kontroll egyik legfontosabb eszközévé vált. Ha teszel valamit, ami bárkinek nem tetszik, máris érkezik a kérdés: "kértél erről tanácsot?". Ha nem, akkor legtöbbször kihozzák, hogy bűnben vagy. Nem gonoszságból, de a tagok egyszerűen nem engedik egymást felnőni. Mindenki mindenkitől mindenben tanácsot kér. Kívülről nézve borzasztó, belülről megélni rettenetes volt, hogy mennyi örömöt rontott és ront meg ez a hozzáállás, mennyi törvénykezést szült, és hogyan vált egy építő lehetőség pokoli teherré, istentelen emberi parancsolattá.
Sorolhatnánk még más, nagyon fájdalmas megnyilvánulásokat is, és a későbbiekben meg is tesszük. A lényeg az, hogy mindenre van magyarázat, ami a tagok cselekedetei mögött áll (még ha ez egy tévtanítás, emberi érvelés vagy hibás logika alapján születik is meg), de az összkép rettenetes, a gyülekezet profilja pedig sokak számára romboló és pusztító.
Jeremiás 5:30-31 leírja a lényeget:
Szörnyű és borzasztó dolgok történnek az országban:
A próféták hazugságot prófétálnak,
a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti!
De mit tesznek majd, ha itt lesz a vég?!
Krisztus Magyarországi Egyháza tagjai megszokták, hogy vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. Nem feltétlenül autoriter parancsokkal, de a csoportnyomás, az eltorzult tanítások és hibás meggyőződések összes eszközével. Ennek a gyülekezetnek a vezetése a személyes befolyás manipulatív erejére támaszkodik a bibliai igazság által működő egészséges gyülekezet létrehozása helyett. Így válik Isten álma emberek rémálmaivá, így lesz egy vallási közösségből személyi kultusz, vagyis szekta - jószívű emberek közreműködésével, szektatagok nélkül.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés