Krisztus valódi kegyelme

Sokat beszéltünk arról, hogy Krisztus Magyarországi Egyházában a törvénykező, ítélkező, képmutató vezetők hogyan torzították el a Krisztus kegyelméről szóló jó hírt, és hogyan kényszerítik követőiket arra, hogy egyre többet és többet próbáljanak tenni "Istenért" - mások elvárásainak engedelmeskedve.

Ez a bejegyzés az egészséges kegyelemről fog szólni. Az alábbi idézetekkel és gondolatokkal felvértezheted magadat - nemcsak a KME, de bármelyik olyan közösség teológiájával és győzködésével szemben, amely szégyenkeltésből fakadó manipuláción alapul.

Nagyon szeretem a Jelenések könyvét. Szeretem azt a Krisztust, amelyről ez a könyv beszámol. Az erőt, ami árad belőle, a nyugodt rendíthetetlenségét és méltóságát. Azt, ahogyan az erejét használja. És szeretem természetesen azt a Krisztust is, aki ide született a földre és itt élt három évtizedig. A kettő Krisztus egy és ugyanaz. De most arról szeretnék beszélni, aki ereje teljében van, az Atya jobbján ül és övé minden hatalom mennyen és földön (Máté 28:18-20). Ő tett egy olyan kijelentést, amelyet a vallási világ egy része szeretne elfedni előlünk:

A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!"

És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. 

Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. 

Jelenések 21:5-7.

Krisztus a trónuson ül, ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Amit pedig itt mond, az egészen elképesztő... Nézzük meg újra!

Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.

Fogyasztói társadalomban élünk, ahol nagyon nehéz, szinte lehetetlen elképzelni, hogy valami tényleg ingyen van. Nincsen mögöttes hátsó szándék, lekötelezés, szívességért szívességet cserébe elv. Nincsen semmi. Csak megkapod és kész.

Képzelj el egy hatalmas bevásárlóközpontot, ami a nap 24 órájában nyitva tart. Befelé menet kosarakat látsz, meg azokat a jellegzetes fémvázas tolható kocsikat. Kiválasztasz egyet, és bemész az áruházba. A polcok roskadásig tele vannak a legjobb minőségű holmikkal, ételek, ruhák, minden, amit csak megkívánsz. És egyetlen terméken sincs, semmin nincs árcímke. Milyen érzés lenne ez? A ma embere számára bosszantó, nem? Egyfolytában azon gondolkoznánk, mennyibe kerülhet ez valójában, hol van az átverés? Én legalábbis biztosan így állnék hozzá, amíg rá nem jövök, hogy tényleg ingyen van.

Szóval telerakod a kocsidat vagy a kosaradat és elindulsz a pénztárak irányába. Hatalmas az áruház, nyilak mutatják, merre van a kijárat. Már látod is, és ekkor ér az újabb meglepetés. Nincsenek pénztárak. Az addig rendben, hogy itt minden ingyen van, de ez a hely fel sincs készítve rá, hogy bármit elfogadhasson a termékekért. Képtelen vagy fizetni, nem tudod megnyugtatni magad, hogy azért valamit adtál cserébe. Egyszerűen kitolod a kocsit az áruházból, és miközben elmész, lopva hátrapillantasz. Biztosan megállítanak, biztosan vissza kell vinned mindent, kiderül majd, hol van a buktató, mert ezen a világon semmi nincs ingyen.

Aztán mégis hazaérsz, egy picit még különös érzésed van, de kezded felfogni, hogy ez a valóság. És bármit csomagolj is ki, mindenen van egy kis tulajdoni lap a te neveddel: minden, amit elhoztál, a tiéd, és senki nem veheti el tőled. És ott van egy kis kártya az áruháztól, rajta a felirat: jöhetsz újra, bármikor, amikor csak akarsz.

Ilyen a Krisztus kegyelme. Ezt hívják úgy, hogy feltétel nélküli szeretet.

Amikor rájössz, hogy az áruház árukészlete kifogyhatatlan, és hogy az ott hozzáférhető dolgokra van  szüksége minden embernek, akkor merül fel a kérdés, hogy mihez kezdesz ezzel a tudattal? Elmondod-e másoknak is, hogy létezik ez az áruház? Ilyen egyszerű dolog ez, ez egy mód, ahogyan válaszolhatsz Isten kegyelmére - továbbadod a tudást, és megmutatod a másik embernek azt az áruházat. Isten ugyanis nem egyszerűen ingyenessé tette a kegyelmet, hanem rajongva örül mindenkinek, aki azt el is fogadja. Ha Isten dicsőségét hirdeted, azzal magának a Teremtőnek szerzel örömet.

Erről szól valójában a Szentlélek és az Egyház (a menyasszony) munkája:

A Lélek és a menyasszony így szól: "Jöjj!" Aki csak hallja, az is mondja: "Jöjj!" Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!

Jelenések 22:17

Láthatod tehát, hogy a Szentlélek és az Egyház ugyanazt mondja, amit maga Krisztus: vedd az élet vizét ingyen! János 7:37-38-ból pedig tudjuk, hogy az élet vize maga a Szentlélek, amely mindenkibe, aki Krisztust úrrá teszi az életében, beléköltözik (ApCsel 2:38).

Végső soron tehát Krisztus felajánlja, hogy ingyen, mindenféle elvárás vagy ellenszolgáltatás nélkül megadja neked Isten Szentlelkét, maga Isten fog beléd költözni, ott lesz veled és megvéd mindentől, hogy elkísérje a lelkedet a Mennyországig.

Természetesen sok idézet szól a figyelmeztetésről és intésről: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét (2Korinthus 6:1), ne szomorítsátok meg Isten Lelkét (Efezus 4:30), vagyis ne bántsátok a bűneitekkel a Védelmezőtöket. Ezek az intések és figyelmeztetések nem azért képezik az Újszövetség részét, hogy ezeken keresztül valaki, egy földi vezető uralkodhassék rajtatok. Ezek az idézetek egyszerűen érettségre nevelnek. Ahogyan Jézus tette a magdalai Máriával (János 8:11). Nem általánosságban kéri, hogy ne vétkezzen (ez lehetetlen volna), hanem arra, hogy hagyjon fel azzal, ami ide juttatta. Emögött Ezékiel 3:21 tanítása áll, és a későbbiekből tudjuk, hogy Mária engedett is a figyelmeztetésnek. Tudjuk azonban, hogy a bukás lehetőségét Isten nem tekinti akkora tragédiának. Mit mond Jézus Péternek? Máté 18:21-22-ből látjuk, hogy még hetvenszer hétszer is vétkezhetnek ellened. A mi részünk hetvenszer hétszer megbocsátani, Isten része pedig megítélni azt, aki ilyen sokszor vétkezik - és mi csak remélhetjük, hogy az illető továbbra is kegyelemben maradt.

Sajnos tapasztalatból tudom, hogy Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői nem engedelmeskednek a fenti idézeteknek. Kegyetlen emberek ők, akiknek kegyetlensége nem gonoszságból fakad, hanem abból a tényből, hogy számukra a kegyelem nem ingyenes és soha nem is volt az. Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői egyszerűen képtelenek elviselni, ha hetvenszer hétszer vétkezel ellenük. Talán nagyobbak, mint Péter?

Nagyon érdekes, hogy a megbocsátásról (ami mindenképpen a kegyelem egyik gyümölcse) szóló idézet közvetlenül az után van, amit a KME-ben csak "egyházi fegyelmezésről szóló idézetnek" neveznek. Máté 18:16-17 beszél róla, hogyan tud egy gyülekezet önvédelmet gyakorolni olyan bűnök ellen, amelyek az "egész tésztát megkelesztik". Ilyen például a paráznaság, vagyis ha a gyülekezet egyik tagjának házasságon kívüli szexuális kapcsolata van. Ez megbotránkoztatja az egész közösséget, és Máté 18:16-17 valóban ad egy megoldást az efféle helyzetek kezelésére. A KME vezetősége azonban visszaél ezzel az idézettel, és erre hivatkozva gyakorlatilag mindenkit kizár vagy elkerget, aki nem azt teszi, amit elvárnak tőle bármilyen kérdésben. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy a KME vezetősége beárazta a kegyelmet. Krisztus Magyarországi Egyházában semmit nem adnak ingyen, a szeretet nem feltétel nélküli.

Az egészséges kegyelem azonban nem ilyen.

Nem kell minden nap olvasnod a Bibliát és imádkoznod.

Nem kell minden nap embereket hívogatnod istentiszteletre az utcán, a munkahelyeden, vagy bárhol, ahol megfordulsz.

Nem kell minden nap megvallanod a bűneidet.

Nem kell minden nap találkoznod más keresztényekkel.

Nem kell elmenned minden istentiszteletre, bibliakörre, vagy más egyházi programra csak azért, mert ez az elvárás.

Nem kell megfogadnod minden tanácsot, kihívást, utasítást, parancsot, amit csak kapsz.

Nem kell adományoznod, pénzt adnod a gyülekezeted számára.

Amint ezeket már meg kell tenned, a kegyelemnek már ez lesz az ára - amit nem Isten, hanem emberek felé fizetsz. Emlékezz erre: Isten áruházában nincsenek pénztárak.

Jó, jó, de mi a helyzet ezzel az idézettel: Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem." (Lukács 9:23). Ez természetesen arról szól, hogy életünk minden napján lelki harcban állunk. Sátán küzd azért, hogy elszakítson bennünket Istentől. Sajnos ebben a harcban nincsen tűzszünet. Nap mint nap fontos, hogy tudatában legyünk: szükségünk van Istenre. Ez sokszor azt jelenti, hogy egy-egy élethelyzetben a nehezebben járható utat választjuk (igazság, becsület, őszinteség, olyan dolgok ezek, amelyek olykor "kisebb haszonnal" kecsegtetnek, mint egy-egy kínálkozó, ám tisztességtelen lehetőség). De ez az idézet sem arra való, hogy mások visszaéljenek vele, és definiálják számodra a keresztedet, meghatározzák, mit és hogyan tegyél nap mint nap.

Szerezz egy olyan szívet, ami jó gyümölcsöket terem minden helyzetben. Bármit, amit teszel, ezért tegyél:

Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

2Korinthus 5:14-15.

Ezt az idézetet természetesen bárki használhatja. De ez az élet áll a gyakorlat mögött is? Sajnos, nekem egész más tapasztalataim voltak. Emlékszem napokra, amiket rossz szájízzel éltem végig, mert reggel elmaradt a csendes időm. Nem éreztem a kereszténységemet valódinak, elszúrtam már az elején az egész napot, hogyan nézhet rám Isten. Valóban Krisztus akarata volt, hogy így érezzem magam, vagy a gyülekezetem rám kényszerített hagyományai tettek ilyenné?

Szégyenben éltem az egyházamban tizenöt éven keresztül, mert ha valamiben hibáztam, mindig akadt valaki, hogy a szememre vesse; de még azt is a szememre vetették, amiben nem hibáztam, ha az ellenkezett mások véleményével. A kegyelemnek óriási ára volt, és sokszor még a prédikációkban is megjelent, hogy nem tudunk eleget adni, nem tudunk eleget tenni, még mindig nem vagyunk elég jók Istennek, keményebben kell próbálkoznunk, ha így maradunk, nem megyünk be a mennybe.

Vajon nem inkább ezt kellett volna minél többször hallanunk?

Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen.

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

1Péter 1:1-9.

Modernkori farizeusok

Amikor Mózes lejött a hegyről, az arca sugárzott, és nehéz kőtáblák voltak nála, melyekbe Isten a Tízparancsolatot véste. A kőtáblákat követték az általános rendelkezések, a zsidók életére vonatkozó szabályok. Internetes forrásból idézve:

"Mózes átvette a tízparancsolatot a Szináj hegyén, de tulajdonképpen az egész Tóra szövegét megkapta Istentől és égi sugallatra írta le és hagyta örökül népének. Ez a "Torá sebichtáv", vagyis az írott Tóra. Mózes 5 könyve, amely 613 parancsolatot (micvát) tartalmaz, közülük 248 (ásze) cselekvés, 365 (ló táászé) tilalom. De ezek a parancsolatok akár tilalmak (mint pl.: a nem kérődző és nem hasított patájú állatok evésének tilalma), akár cselekvést előíró rendelkezések (mint amilyen az imarojtok készítése), szűkszavúak. A pontos végrehajtásukat illetően nem találunk leírást sem a mózesi, sem a Szentírás egyéb szövegében, amit gyűjtőnéven Tánách-nak, Bibliának nevezünk. A végrehajtást illetően a Talmud ad felvilágosítást, úgy, hogy a bibliai szöveg szavaiból következtet a törvény pontos végrehajtására."

Krisztus rengeteget vitatkozott a farizeusokkal, és feddte őket. Kik voltak a farizeusok? Az első században számos írástudó közülük került ki, ők voltak azok, akik az Ószövetségi írásokat leginkább betű szerint értelmezték és tanították. A farizeusok tekintélyesek és gazdagok voltak, tanítottak a zsinagógákban és befolyásukat tekintve politikai vezető szerepben voltak Jézus ténykedése idején.

Krisztus általánosságban törvénykezőnek és képmutatónak nevezte őket, olyan vezetőknek, akik Isten által nem kívánt és nem elvárt terheket helyeznek az emberekre. Hogyan valósul ez meg ebben a gyülekezetben?

Amikor a gyülekezet tagjai találnak egy nyitott személyt, valakit, aki hajlandó meghallgatni őket, felajánlják neki a bibliatanulmányozás lehetőségét. Rendszerint egy leckesorozat kerül ilyenkor átadásra, mely rendkívül tudatosan van felépítve. Annak, aki még nem hisz Istenben, az Ő kereséséről beszélnek, aki már hisz, azzal pedig a cselekedetekről kezdenek beszélgetni. Előbb-utóbb mindkét esetben eljutnak egy olyan tanulmányozáshoz, ami a tanítványságról szól, és itt kezdődik az igazi átverés.

A képlet rendkívül egyszerű: felolvassák "Jézus egy napját" Márk evangéliuma első fejezetéből. Különös figyelmet szentelnek annak a versnek, amelyben az egész nép a szállása előtt várakozik. Még a kopogtatást is eljátsszák, ahogy a nép ott dörömböl Jézus ajtaján. Vagyis bemutatnak egy igen húzós napot Jézus életéből.

Aztán átlapoznak 1János 2:3-6 idézetéhez, kihangsúlyozva a 6. verset. "Látod, úgy kell élned, ahogyan ő élt", mondják. Aztán óvatosan megkérdezik, ismersz-e (természetesen rajtuk kívül!) olyanokat, akik olyan életet élnének, mint amit Márk első fejezetéből felolvastak. Hacsak nem álltál közelebbi kapcsolatban Teréz anyával, valószínűleg nemmel fogsz felelni erre a kérdésre. Valójában ez Krisztus életében sem volt átlagos nap, és ha jobban belegondolsz, az is igaz, hogy néha mindannyiunknak vannak nagyon hosszú napjaink, amelyek akár valamilyen karitatív célt szolgálnak. Márk első fejezetéből megláthatjuk Jézus szívét - de azt, hogy minden egyes kereszténynek minden nap ugyanígy szét kellene hajtania magát, azt nem.

Mégis, ennek a megközelítésnek a meglehetősen manipulatív módon való átadása teszi hasonlóvá Krisztus Magyarországi Egyháza vezetőit a farizeusokhoz. Róluk ezt írja a Biblia (Máté 23:4):

"Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze,
és az emberek vállára rakják,

de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani."

Hányszor hallottuk vezetőktől a sóhajtozást, hogy a gyülekezeten belül "a 20 % végzi a munka 80 %-át"! Hányszor láttuk, hogy olyan vezetők, akik akár tizenöt éve (vagy éppen egész életükben) egy napot sem töltöttek el bármilyen munkahelyen, hanem "teljes időben" az egyháznak dolgoztak, egyre többet és többet követeltek olyanoktól, akik iskolába jártak vagy egész nap húzták az igát! Ezek az emberek bele sem tudták élni magukat a helyzetünkbe, arra viszont volt gondjuk, hogy akár egy héten három-négy esténket is lekössék. A terhek kezdettől elhordozhatatlanok voltak (Jézus egy napja Márk első fejezetéből), a célok teljesítmény-centrikusak. Krisztus azt mondta, vegyétek az Élet Vizét ingyen, Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői viszont az Élet Vizét kegyetlenül beárazták, és arra helyezték a hangsúlyt, hogy Istennek elvárásai vannak. Budapesten a teljes felelősség ennek a nézetnek a fennmaradásáért Szabad Péter vezető evangélistát terheli, nemzetközi szinten pedig ez a teológia Kip McKean-tól, az ICOC alapítójától ered, aki 2003-ban megbukott, és azóta új keresztény mozgalmat vezet.

Persze a farizeusok kovásza maga a képmutatás (Lukács 12:1). A parancsolatokat ugyan rákényszerítik a vezetők a követőikre, ők maguk azonban nem tartják azokat be. Például: ne pletykálj (miközben ők mindenkit kibeszélnek egymás között), feddj meg mindenkit, akit bűnben érsz (miközben őket lehetetlen megfeddni, vagy csak egymástól fogadják el az intést), ne rágalmazz másokat (miközben ők szabadon terjesztenek másokról mindenfélét).

Az Újszövetségnek az Ószövetséghez hasonló módon való kezelése mindezeken kívül is számtalan problémát vet fel ebben a gyülekezetben. Krisztus eltörölte a tételes parancsolatokból álló törvényt (Efezus 2:15), itt azonban rengeteg a tételes parancsolat, az íratlan szabály, emberi vélemények kövesedtek utasításokká és elvárásokká. Külön bejegyzésben fogunk foglalkozni azzal, milyen íratlan szabályok vannak és voltak Krisztus Magyarországi Egyházában.

Máté 15:9 nyilvánvalóvá teszi, hogy az ilyen hozzáállás botránkoztatja Krisztust. Máté 15:1-9 és Márk 7:1-13 egyaránt leírja ezt a jelenséget. A KME tagjai boldogan mutogatnak a Katolikus Egyházra, amikor ez az idézet szóba kerül. Mintha ebben a gyülekezeten nem lenne rengeteg káros hagyomány, amelyek megváltoztatására tett kísérlet, vagy akár egy kritikus megjegyzés is szentségtörésnek számít.

Krisztus Magyarországi Egyházát tévtanítók vezetik. Olyan emberek, akik kiforgatták a Bibliát, és egy ószövetségi mintára összehegesztett parancsolatfüzért hoztak létre belőle. A szabadságodról, és önnön hatalmuk korlátairól szóló idézeteket egyszerűen nem tanítják, ellenben olyan megközelítést kotyvasztanak össze, ami arról szól, hogy mennyire keményen kell dolgoznod az üdvösségedért. A gyülekezet a tagok szégyenben tartására épül. Soha nem adhatsz eleget, soha nem lehetsz elég jó, minden héten találnak valamit, amiben elbuktál, amiben nem voltál olyan, mint Jézus. Krisztus szeretete megújító (Zofóniás 3:17, Zsoltárok 51:12), de ebben a gyülekezetben magadat kell újra és újra megújítanod. Ha pedig belefáradtál abba, hogy örökösen tökéletes legyél, a nyomás csak erősödik rajtad, gyenge tanítvány leszel, akit a szőnyeg alá söpörnek. Végül elhagyod a gyülekezetet, vagy kizárnak belőle, és te úgy fogod érezni magad, mint akin tank ment át. A barátaid elfordulnak, vagy elkényszerítik őket tőled. Már nem vagy megváltott, mondják, hiszen ők az "egy igaz egyház", aki pedig ebben nem hisz, szép csendben marad, mert nem mer szólni, nem meri kinyilvánítani az ellenvéleményét. Szabad Péternek sikerült az, ami már számos más destruktív szektában is megvalósult (így az ICOC-ban is újra meg újra): erős személyi kultuszt hozott össze, egy fundamentalista neoprotestáns közösséget kovácsolt, ahol az uniformizálás következtében az egyéni szabadság szinte teljesen megszűnt.

Napjaink farizeusai az Újszövetséget pontosan úgy olvassák és értelmezik, ahogyan azt az Ószövetséggel tennék. Mi ennek az oka?

2Korinthus 3:14-15:  De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy az Újszövetség olvasásakor ugyanaz a lepel van a szívükön. "Csináld ezt, csináld azt", számukra ezt jelenti az Újszövetség is. Egy újabb szabálygyűjtemény. Shawn Wooten, ennek az egyháznak egy kijevi vezetője prédikált néhány éve arról, hogy ha nem csendes időzöl minden nap (csendes idő = bibliaolvasás + ima), akkor bűnben vagy. Hogyan vezette le ezt? Azt mondta, csendes időzni jó, és ha tudnád tenni a jót, de nem teszed, az bűn (Jakab 4:16). Ez alapján a logika alapján nagyon hosszú listát tudnánk írni, hogy mi mindent kellene egy napba belesűríteni. És pontosan ez az, amit az ICOC és a KME megtett. A lepel ott van a szívükön, valahányszor az Újszövetséget olvassák, mert még abban sem néznek Krisztusra, mindössze az új parancsolatokat látják és azokat kényszerítik rá követőikre.

Hogyan tudsz védekezni a modernkori farizeusok ellen? Nézz fel Krisztusra:

Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

(2Korinthus 3:6).

A betű szolgálata volt a kulcs az ószövetségi időkben. A Tízparancsolat, a mózesi törvények, mindaz, amit ennek a bejegyzésnek az elején is taglaltunk. Krisztus mindezt nem azért törölte el, hogy helyette újabb tételes parancsolatokat, újabb betű szerinti életet adjon. Krisztus üzenete egyenesen a szívünk hústábláira vésődött. Ha Krisztust szeretjük, nem betartjuk a törvényeket, hanem képtelenek vagyunk a rosszra. Róma 16:19-ben Pál leírja az örömét azzal kapcsolatban, hogy a római gyülekezet megtartja azokat a tanításokat, melyeket Páltól vettek át. Ugyanakkor inti is őket: a hangsúly nem az engedelmességen van. Szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.

Krisztus Magyarországi Egyházában az engedelmesség bőven elég. Engedelmeskedj és maradj csendben. De ez már nem is a krisztusi tanításoknak való engedelmességről szól ebben a gyülekezetben, hanem arról, hogy e csoport tagjai beleszólnak az életedbe nap mint nap, annak minden területén. Ez az, amit Pál soha nem tett.

A lényeg tehát: nem betű szerint élni, hanem Krisztus szeretetét valóban megérteni és arra válaszolni. Keresni a jót, elkerülni a rosszat. És mindeközben az életed döntései teljes mértékben a kezedben maradnak, azokról Te fogsz az utolsó napon számot adni. Ha valaki ezeket a döntéseket próbálja a kezedből kiragadni (akár nyílt utasítással, akár burkolt manipulációval), abban nincsen ott Isten Lelke (2Korinthus 3:17):

Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

Szektatagok-e a szekta-tagok? Meggyőződésem, hogy NEM!

Hiszek abban, hogy a szekta szó egy ritka állapotjelző, és nem egy végleges, visszavonhatatlan titulus. Valószínűleg a világ számos olyan gyülekezete, amelyhez Istent kereső emberek csatlakoznak, megél különböző helyzeteket, elmozdul a törvénykező magatartás, vagy akár a bűnök hajhászásának irányába anélkül, hogy szektának nevezhetnénk. Látjuk ezt a Jelenések könyvében is, ahol Jézus hét különböző gyülekezetnek üzen, és mindnek elárulja, hogyan erősödhet meg, vagy térhet egy olyan útra, amely visszaviszi a tagok szívét az első szeretethez.

A szekta szó elég erős kifejezés, és általában azt értjük alatta, amit a piros lámpa jelent a zebránál: veszély. Méghozzá vallási értelemben vett veszély. Nem is nagyon van más szavunk erre a veszélyre, mint a szekta.

Ugyanakkor én még olyan embert nem láttam, aki szektát keresett volna magának, vagy lelkes lett volna amiatt, hogy ilyen helyre jár. Őt nevezném szektatagnak. Az Istent kereső emberek azonban Istent keresik bárhol és bármikor, legyen az egy történelmi egyház, vagy egy világvége váró kultusz. Egy csoport sosem attól lesz destruktív, hogy tagjai tudatosan rombolni akarnak. A hitük, a világképük az, ami eltorzul, és ez az, ami mások számára gyülekezeten belül és kívül bántalmazóvá teszi őket. A destruktív csoportokba járó emberek nem szektatagok, hanem jóhiszemű, jóindulatú, jószívű emberek, akik az Istentől kapott eszközöket helytelenül alkalmazzák.

Miért alkalmazna valaki helytelenül egy isteni eszközt? Azért, mert hibás teológia, vagy egyszerűen emberi okoskodás, primitív logika áll mögötte. Egy romboló gyülekezet, nevezzük így: szekta tagjai teljesen jó szándékkal, akár buzgón képesek megvalósítani egy "világi értelemben" is deviáns, vagy csak elszomorító viselkedési mintát.

Szeretnék erre néhány példát mutatni:

A gyülekezet egyik tagja úgy döntött, hogy szó nélkül hagyja a vezetők bűneit, sőt, tűr mint Jézus, hogy a vezetők rajta keresztül nagyobbak lehessenek. Ezzel a hozzáállással, a helytelenül használt alázattal, amely már inkább konfliktuskerülés, feladja  önmaga védelmét és a vezetőjének sem ad lehetőséget a megtérésre. Jó szándék? Megvan. Jó szív? Kétségbevonhatatlan. Krisztusi megoldás? Nagyon erősen vitatható. Krisztus azt mondja, hogy az egyházban a vezetők nem hatalmaskodhatnak a követőiken (Lukács 22:25-26). Ha ez mégis megtörténik, ott magának Krisztusnak a neve sérül. Ha pedig ez a hatalmaskodás rendszeres gyakorlattá válik, az eredmény katasztrofális.

A budapesti gyülekezet egyik csúcsvezetője néhány napja kinyilvánította, hogy Magyarországon a KME-n kívül egyetlen más gyülekezetet sem tart üdvözítőnek. Ezen kijelentés mögé természetesen nem tett védhető teológiát (hiszen ilyen nincs), hanem azt mondta, hogy még nem találkozott más gyülekezetből származó buzgó tanítvánnyal. Vagyis eleve a keresztény fogalmát végeredményben valahogy úgy definiálja, hogy kifejezetten úgy éli meg az Istennel való gyakorlati kapcsolatát, ahogyan én. Másfelől igen arrogáns hozzáállást valósít meg, mert a fenti kijelentés még akkor is húzós lenne, ha az, aki kinyilvánítja, előtte minden egyes magyarországi gyülekezetet és közösséget végiglátogatott volna (amiről, mondanom sem kell, távolról sincs szó). Mégsem "szektatag", egyszerűen nem néz vele szembe, vagy nem is tudja, hogy saját vallási organizációjában, az ICOC-ban már régen nincs markáns egyvélemény arról, hogy csak az ő gyülekezeteik lennének megváltóak. Mellesleg ha már az állításának nincsen teológiai alapja, ez a tény is megszólaltathatná a vészcsengőt a fejében.

Szomorú gyakorlat, hogy amikor valaki a KME-t elhagyja, és nem reagál jól a szeretet-bombázásra, a KME-barátai nagyon gyorsan elhagyják. Akad, aki imádkozik, hogy "Isten törje össze a hűtlent". Van, aki azért nem tartja tovább a kapcsolatot az illetővel, mert "nehogy már a világban neki jó legyen". Megvonják tőle a közösséget, hátha kialakul a "lelki hiánybetegség", és a függő visszamenekül a KME soraiba. A gondolkodásmód hibája az, hogy aki a KME-ből a vezetők bűnei miatt távozott, aligha fogadja pozitívan, hogy még azok is faképnél hagyták és nem álltak ki mellette, akiket a barátainak vélt. Ezek az "egyháztagok" is jó szívvel valósítanak meg egy kegyetlen bánásmódot, és az összkép, amit mutatnak, letaglózóan szeretetlen.

Aztán itt van a tanácskérés kérdése. Példabeszédek könyvében van néhány idézet a tanácskérés hasznosságáról. A KME-ben a tanácskérés a kontroll egyik legfontosabb eszközévé vált. Ha teszel valamit, ami bárkinek nem tetszik, máris érkezik a kérdés: "kértél erről tanácsot?". Ha nem, akkor legtöbbször kihozzák, hogy bűnben vagy. Nem gonoszságból, de a tagok egyszerűen nem engedik egymást felnőni. Mindenki mindenkitől mindenben tanácsot kér. Kívülről nézve borzasztó, belülről megélni rettenetes volt, hogy mennyi örömöt rontott és ront meg ez a hozzáállás, mennyi törvénykezést szült, és hogyan vált egy építő lehetőség pokoli teherré, istentelen emberi parancsolattá.

Sorolhatnánk még más, nagyon fájdalmas megnyilvánulásokat is, és a későbbiekben meg is tesszük. A lényeg az, hogy mindenre van magyarázat, ami a tagok cselekedetei mögött áll (még ha ez egy tévtanítás, emberi érvelés vagy hibás logika alapján születik is meg), de az összkép rettenetes, a gyülekezet profilja pedig sokak számára romboló és pusztító.

Jeremiás 5:30-31 leírja a lényeget:

Szörnyű és borzasztó dolgok történnek az országban: 

A próféták hazugságot prófétálnak,

a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti!

De mit tesznek majd, ha itt lesz a vég?! 

Krisztus Magyarországi Egyháza tagjai megszokták, hogy vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. Nem feltétlenül autoriter parancsokkal, de a csoportnyomás, az eltorzult tanítások és hibás meggyőződések összes eszközével. Ennek a gyülekezetnek a vezetése a személyes befolyás manipulatív erejére támaszkodik a bibliai igazság által működő egészséges gyülekezet létrehozása helyett. Így válik Isten álma emberek rémálmaivá, így lesz egy vallási közösségből személyi kultusz, vagyis szekta - jószívű emberek közreműködésével, szektatagok nélkül.

Egy szomorú ünnep - 20 éves a KME

Miképpen lehet egy születésnap szomorú? Nyilván akkor vegyül az örömbe üröm, ha az, akit éltetünk, nagyon beteg, vagy olyan fájdalmat okozott (esetleg okoz) nekünk, amit nem tudunk, vagy nem akarunk félretenni.

Krisztus Magyarországi Egyháza 1993-ban kezdte meg magyarországi működését. Alig néhányan érkeztek az International Churches of Christ akkori magyar származású tagjai közül, bostoni támogatással, és azonnal elkezdtek egy budapesti gyülekezetet alakítani. Ez a néhány ember a kétezres évek elejére nagyjából 100-120 fős gyülekezetetté bővült, amely létszám ma, 2013 nyarán 140 fő körül mozog. Megjegyzendő azonban, hogy az alapítók közül sokan már elhagyták ezt az egyházat, és a jelenlegi tagok több, mint fele is 2003 után keresztelkedett.

Mi történt 2003-ban? Akik eddig is olvasták a blogot, azok tudhatják, hogy az ICOC egyik londoni vezetője, Henry Kriete közzétette forradalmi levelét, melyben visszásságokról, romboló és diktatórikus vezetésről, anyagi visszaélésekről és bibliaellenes gyakorlatról számol be. Ez a levél őszinte és nagy hatású volt, s bár Kriete elsősorban az ICOC felsővezetésének írta, mégis kiszivárgott és rengeteg rejtett feszültséget hozott felszínre. Az eltitkolni próbált botrány kirobbant, és megingatta az egész ICOC-ot, melynek tagsága nagyjából 160 ezer főről 85 ezer köré esett vissza. Nem kerülte el a botrány a budapesti gyülekezetet sem, amelynek ekkora nagyjából 190 fős tagsága esett 120 fő köré. Számos egyházban a vezetőséget elbocsátották, és igyekeztek szakítani az akkori, valóban nagyon mérgező, és e blogon korábban már taglalt gyakorlattal.

Számos gyülekezet vezetője vagy vezetősége bocsánatkérő levelet írt, mely levelek általában az arrogáns és elnyomó vezetés, az egyházi hiearchia, véleménykérdésekben való uralkodás, pénzügyi visszaélések, az "egy igaz egyház" tanítása témakörébe tartoztak. Így történt ez Budapesten is, ahol ugyancsak részletes és töredelmes bocsánatkérő levél született a gyülekezet vezetője, Szabad Péter tollából.

Itt most hátra is dőlhetnénk. Kész a sikersztori, boldogan éltek, amíg meg nem haltak. És ez a világ számos pontján, az ICOC sok gyülekezetében bizonyára így is van. De nem Budapesten, ahol egy rövid átmeneti időszak után megkezdődött a restauráció, a 2003 előtti hatalmi struktúra visszaállítása. Megkezdődött a csendes tisztogatás is, melynek keretein belül az egyház vezetőjének ellenzékét elkergették vagy kiközösítették (sablonosan "széthúzó vagy, kritikus vagy, keserű vagy" kijelentésekkel). Éppen azért tűntek el a gyülekezetből oly sokan azok közül, akik még 2003 előtt keresztelkedtek, mert vagy nem látták a változást, vagy saját bőrükön tapasztalták, hogyan kezdődik elölről a vezetők hatalommal való visszaélése, miközben a kommunikáció, a propaganda a "minden szép és jó és már annyit változtunk" irányába módosult. A csalódottság vitt el sokakat, miközben az ígéret, a "mostantól más lesz, mostantól jobb lesz" végig ott lebegett a szemünk előtt. A gyülekezetet a vezetők újabb és újabb célokkal és programokkal próbálták motiválni. Őszi felkészülés, újévi felkészülés, tavaszi felkészülés, közös megtérés, közös fogadalomtétel, volt itt minden, csak hogy a hívőknek mindig legyen miből megtérniük. Aki elment a KME-ből, arról sokszor csak annyit lehetett tudni, hogy "már egy ideje nem volt jól lelkileg". Utóbb persze sokszor kiderült, hogy a háttérben kérlelhetetlen vezetőkkel folytatott kilátástalan konfliktus állt. Mivel azt, aki bármivel elégedetlen volt, azonnal elszigetelték (ha másnak is elmondod, az pletyka, rágalmazás, bomlasztás, vagyis BŰN), senkinek nem maradt más választása, mint a vezetővel beszélni, aki viszont ezt, miközben úgy tűnik, 2003 előtti vezetési stílusához és attitűdjéhez tért vissza, személyes támadásnak vett. A budapesti gyülekezet sokak számára lassan csapdává vált, amelyben a valódi problémák helyett a problémák feltáróit állították be hibásnak. Mi volt emögött? Presztízs- és hatalomféltés? Elvakult arrogancia?

Csapda. Egy hely, ahol ott vannak a barátaid, esetleg a társad is. Egy igazi Mátrix, ahol Te vagy Neo. Felébredtél, és a kérdés csak az, mit teszel. Visszaalhatsz (sokan ezzel kísérleteznek ma is), vagy megpróbálhatsz felébreszteni másokat, de akkor a rendszer ellensége leszel. És ebben a rendszerben bárkiből lehet Mr. Smith, az ügynök, aki ellened fordul, akár jóindulatból, sőt még félelemből is. És ha megpróbálsz változtatni, a szeretteid ellened fordulhatnak. Ez groteszk paródia, mert Jézus éppen azt mondja, hogy a világban való eszmélés olyan, mint felébredni a Mátrixból. Krisztus Magyarországi Egyházában a gyülekezetből ébredhetsz fel így: rádöbbenve, hogy amiben eddig szentül hittél, amit évek óta folyamatosan sulykolnak, azt már ICOC-szerte sem így tanítják, vagy legalábbis egyáltalán nincs egységes álláspont. És rádöbbenhetsz végül, hogy gyermekként kezeltek és soha nem ismerhetted meg az eltérő álláspontokat, csak azokat, amelyeket a gyülekezeted vezetője propagált. Nem kaptál lehetőséget a vélemény-alkotásra, az egység azt jelenti, hogy mindenre rá kell bólintanod.

Mit ünneplünk, amikor a 20 éves KME-re nézünk? Ha ember lenne, akkor azt mondanánk rá, kiszámíthatatlan, agresszív, teljesítményorientált, tekintélyelvű, megfélemlítő, törvényeskedő, manipuláló. Még a jó cselekedetekkel is manipulál, az ünnepléssel is evangelizál, a prédikálással is kontrollál. Ez a gyülekezet (ahogyan általában ez a zárt csoportok esetében természetes) a vezetője miatt formálódott erre a képre. Ez nem krisztusi kép, ez arrogáns vezetők hibáin és bűnein keresztül alakult ki.

Ünneplünk egy csapdát, amelyből sokan csak komoly sérülések árán tudtak kiszabadulni. Sokan pedig, akik a Mátrixban vannak, ünneplik jelenlegi helyzetüket. Tagadhatatlan, hogy ez lehet akár csodálatos, építő, felemelő, fantasztikus helyzet is. De attól, hogy egy diktatúrának lehetnek haszonélvezői, még személyi kultusz marad.

Ünneplésre, Budapesten nincsen ok. A csendes gyászra és a bocsánatkérések megkezdésére sokkal inkább lenne. Bocsánatkérésre attól a száztól, akik 2003 óta elhagyták ezt a gyülekezetet, bocsánatkérésre a több ezertől, akikkel tanulmányozták a Bibliát, megpróbálva rájuk erőszakolni azt az agresszív teológiát, amit túlnyomórészt már maga az ICOC sem ismer el. Ez a születésnap szomorú ünnep, olyan gyülekezeté, amely megismertet Istennel, hogy azután az ő nevében átvegye az életed felett az irányítást és megfosszon attól az igazi kegyelemtől és szabadságtól, amely Krisztusban várhat Rád.

Keresztény lelki abúzus - blogajánló

Sokat beszéltünk arról, hogyan valósul meg az angol nyelvterületen spiritual abuse néven ismert jelenség Krisztus Magyarországi Egyházában. Az alábbiakban szeretnénk egy magyar nyelvű blogot ajánlani, amely ezt a jelenséget általánosan és aprólékosan ismerteti:

http://keresztenylelkiabuzus.blogspot.ro/

Külön szeretnénk felhívni az egyik bejegyzésre a figyelmet, amely megdöbbentő pontossággal mutatja be a totális kontrollt. Ez a kontroll a KME-ben teljes mértékben megvalósul, néhány elemét korábban ezen a blogon is megfogalmaztuk:

http://keresztenylelkiabuzus.blogspot.ro/2013/01/7-kontroll-es-kodependencia.html

Érdemes átolvasni a teljes blogot, mely a szellemi abúzussal foglalkozik. "Ex KME-tagok" számára gyógyulást hozhat, ha ezen keresztül is jobban megértik, mi történt velük. Jelenlegi tagok számára ébresztő lehet és talán vészcsengőként szolgál. Akik pedig most ismerkednek a csoporttal, legalább tudni fogják, mi az, amit semmi esetre se engedjenek meg - akár a Krisztus Magyarországi Egyházával kerülnek kapcsolatba, akár más, hasonló módon működő vallási szervezettel.

Ki az igazi ellenség?

E blog nem tekinti magát Krisztus Magyarországi Egyháza ellenségének. Létrejötte egy következmény, a KME-n belüli kegyetlen pszichológiai és teológiai bánásmód, a szellemi erőszak eredménye. Az összes korábbi bejegyzés valamilyen formában erről szól, feldolgozása mindannak, ami e blog szerzőivel történt, illetve figyelmeztetés mindenki számára, hogy ez a csoport jelen pillanatban nagyon veszélyes. Azoknak pedig, akik a csoporton belülről idetalálnak, a piros pirula, amely Neo-t is felébresztette a Mátrixban.

Ugyanakkor cseppet sem meglepő, ha a KME vezetősége számára a blog írói maguk a megtestesült ördögök, akiktől a gyülekezet üldöztetést szenved el. Miképpen lehetséges, hogy a blog, mely végső soron segíteni akar, a csoport vezetői számára (és így közvetve a tagok számára is) ellenséggé válik? A megoldás az alábbi videóból derül ki, mely a Platón barlangja néven elhíresült okfejtést dolgozza fel.

Mint a videóból kitűnik, egy zárt csoport (de különösen annak vezetői) számára az igazi ellenség az igazság. Szembenézni mindazzal, ami a csoporton belül történik, megérteni a személyes felelősséget, felvállalni a hibát, számonkérhetőnek lenni a követők felé lehetetlen egy diktatórikus rendszerben. Ennek a csoportnak a vezetői azonban vakon hisznek ennek a rendszernek a fenntartásában, ezért nekitámadnak annak, aki az igazságot kimondja.

Ki tehát - Isten szemszögéből nézve - a KME legnagyobb ellensége? Az, aki kritikával illeti? A gyülekezetben szenvedők, vagy onnét eljövők által kimondott igazságok és tanúvallomások, melyek megoldásért kiáltanak, de helyette sokszor elhallgatást, elnyomást és támadást kapnak? Vagy a csoport vezetői, akik úgy döntöttek, hogy a barlangban maradnak ahelyett, hogy szembenéznének azzal, amit tettek és tesznek?

Kimondjuk az igazságot, mert ez morális kötelességünk mindenki felé, aki ezzel a csoporttal bármilyen kapcsolatban volt, van, vagy lesz. És ha a csoport változni fog, ha a vezetők töredelmesen és nyilvánosan elismerik az általuk létrehozott rendszer csődjét és visszásságait, mi leszünk az elsők és legboldogabbak, hogy erről is hírt adhatunk.

Amikor tönkreteszik a vetést

A Bibliának vannak olyan passzusai, amelyek a keresztények lelki növekedéséről beszélnek. Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői ezeket úgy értelmezik, hogy a keresztény feladata a növekedés; és ezek a vezetők felelősségüknek tekintik e növekedés kikényszerítését. Ahol pedig nincs növekedés, ott bűn van, vallják, amit fel kell számolni.

Mivel ezek a vezetők teljesítménykényszertől és törvénykező mentalitástól hajtva irányítanak, a követőiktől a tökéletességet várják el. A bűnt igyekeznek csírájában elfojtani, ami - bár a szándék nemes - olyan lehetetlen és értelmetlen feladat, hogy maga Isten is tartózkodik ettől:

Máté 13:24-30 és Máté 13:37-41

Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. 

A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle:

- Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?

- Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték:

- Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt:

- Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe." 

"Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt..."

Az idézet arról ír, hogy a gyülekezetben (ami a búza a szántóföldön) megjelenik a konkoly. Ez együtt nő a búzával, de egészen az aratásig (ami a világ vége) nem kerül ítélet alá. Mindez azért, nehogy a konkoly kigyomlálásával a búza is kigyomlálódjék, vagyis nehogy a bűnösök miatt igazak is elhagyják Isten Királyságát - vagy éppen elkergessék őket. A konkolyt maguk az angyalok fogják kigyomlálni.

Egy másik bibliafordítás érthetőbbé teszi ezt az utolsó idézetet:

"Az Emberfia elküldi angyalait, hogy válogassák ki és gyűjtsék össze Királyságából mindazokat, akik gonosz dolgokat tesznek, és akik miatt az emberek vétkeznek."

A fenti idézet Krisztus Királyságáról szól, ami egyértelműen az egyház.

Krisztus szavainak értelmével szöges ellentétben Krisztus Magyarországi Egyházában folyamatosan túrják a vetést. Gyakorlatilag kiforgatják a magokat a vetésből, hogy biztosan jó-e a mag. Azt akarják, hogy Isten Királyságában kizárólag búza nőjön, ám ez, a fenti idézet fényében alapvetően hibás elképzelés. Innentől pedig a megvalósítás is csak torz, istentelen eredményre vezethet. A gyülekezet paranoiásan bűn-centrikus, már a kísértések terén igyekszik megtalálni a konkolyt, és a nevelési láncokon keresztül valóságos gondolat-rendőrséget üzemeltet. Közben természetesen a búza, az emberek folyamatosan hagyják el a gyülekezetet.

Természetesen létezik az Újszövetségben is a gyülekezeten belüli fegyelmezés fogalma, ám ez nem egy eszköz a diktatórikus egyházvezető hatalmának és vélemény-uralmának bebiztosítására, hanem védelem a "farkasok ellen", akik haszonszerzés céljából törnek be a gyülekezetbe; vagy nyíltan és teljesen istentelen életmódjukkal rombolják azt.

2003-ban Kriete így fogalmazta meg a konkoly gyomlálásával kapcsolatos kételyeit:

Jóval több, mint negyedmillió férfi és nő hagyták el az egyházunkat. Sokan elhullottak, természetesen. Talán a legtöbben. De tízezrek úgy mentek el, hogy volt kapcsolatuk Istennel. Mi egyszerűen nem ismertük el ezt. Bizonygattuk, meggondolatlanul és folytatva sokak megbántását és félelmezését, hogy bárki, aki elhagyja a sorainkat, mindegy milyen okból, elpártol Istentől. Ez nem lehet így, és igazság szerint ez a kijelentés teljesen erkölcstelen. Tudjuk, akkor is ha nem mondjuk ki nyilvánosan, hogy mi magunk tévesen „löktünk el” százakat! Nem, nem mindegyikük hagyta el Istent – egyszerűen elhagyták a közösségünket, hogy a magukét éljék. Valljuk meg az igazságot – ezreket szorítottunk félre, feddtünk meg, értettünk félre, merítettünk ki, vagy kényszerítettünk, hogy hagyja a lelkiismeretét az ajtón kívül. Másokat elszélesztett a szigorú és brutális vezetés (Ezékiel 34).

Ezzel kapcsolatban, de aligha ez az egyetlen ok, mostanra ellenségekből és kritikusokból egy egész szubkultúra alakult ki, amely egyszerűen nem fog eltűnni, amíg nyilvánosan el nem ismerjük és bocsánatot nem kérünk a hibáinkért és bűneinkért.

Kriete szavaival összefüggésben megemlíteném, hogy a KME-t az elmúlt húsz évben elhagyók kétszer-háromszor annyian vannak, mint ahányan ma a gyülekezet tagjai. Talán ideje megteremteni a hazai ex-KME szubkultúra létrejöttének feltételeit, és ezen keresztül is nyomást gyakorolni Krisztus Magyarországi Egyháza mérgező vezetőségére.