A Bibliának vannak olyan passzusai, amelyek a keresztények lelki növekedéséről beszélnek. Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői ezeket úgy értelmezik, hogy a keresztény feladata a növekedés; és ezek a vezetők felelősségüknek tekintik e növekedés kikényszerítését. Ahol pedig nincs növekedés, ott bűn van, vallják, amit fel kell számolni.
Mivel ezek a vezetők teljesítménykényszertől és törvénykező mentalitástól hajtva irányítanak, a követőiktől a tökéletességet várják el. A bűnt igyekeznek csírájában elfojtani, ami - bár a szándék nemes - olyan lehetetlen és értelmetlen feladat, hogy maga Isten is tartózkodik ettől:
Máté 13:24-30 és Máté 13:37-41
Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is.
A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle:
- Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?
- Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték:
- Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt:
- Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe."
"Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt..."
Az idézet arról ír, hogy a gyülekezetben (ami a búza a szántóföldön) megjelenik a konkoly. Ez együtt nő a búzával, de egészen az aratásig (ami a világ vége) nem kerül ítélet alá. Mindez azért, nehogy a konkoly kigyomlálásával a búza is kigyomlálódjék, vagyis nehogy a bűnösök miatt igazak is elhagyják Isten Királyságát - vagy éppen elkergessék őket. A konkolyt maguk az angyalok fogják kigyomlálni.
Egy másik bibliafordítás érthetőbbé teszi ezt az utolsó idézetet:
"Az Emberfia elküldi angyalait, hogy válogassák ki és gyűjtsék össze Királyságából mindazokat, akik gonosz dolgokat tesznek, és akik miatt az emberek vétkeznek."
A fenti idézet Krisztus Királyságáról szól, ami egyértelműen az egyház.
Krisztus szavainak értelmével szöges ellentétben Krisztus Magyarországi Egyházában folyamatosan túrják a vetést. Gyakorlatilag kiforgatják a magokat a vetésből, hogy biztosan jó-e a mag. Azt akarják, hogy Isten Királyságában kizárólag búza nőjön, ám ez, a fenti idézet fényében alapvetően hibás elképzelés. Innentől pedig a megvalósítás is csak torz, istentelen eredményre vezethet. A gyülekezet paranoiásan bűn-centrikus, már a kísértések terén igyekszik megtalálni a konkolyt, és a nevelési láncokon keresztül valóságos gondolat-rendőrséget üzemeltet. Közben természetesen a búza, az emberek folyamatosan hagyják el a gyülekezetet.
Természetesen létezik az Újszövetségben is a gyülekezeten belüli fegyelmezés fogalma, ám ez nem egy eszköz a diktatórikus egyházvezető hatalmának és vélemény-uralmának bebiztosítására, hanem védelem a "farkasok ellen", akik haszonszerzés céljából törnek be a gyülekezetbe; vagy nyíltan és teljesen istentelen életmódjukkal rombolják azt.
2003-ban Kriete így fogalmazta meg a konkoly gyomlálásával kapcsolatos kételyeit:
Jóval több, mint negyedmillió férfi és nő hagyták el az egyházunkat. Sokan elhullottak, természetesen. Talán a legtöbben. De tízezrek úgy mentek el, hogy volt kapcsolatuk Istennel. Mi egyszerűen nem ismertük el ezt. Bizonygattuk, meggondolatlanul és folytatva sokak megbántását és félelmezését, hogy bárki, aki elhagyja a sorainkat, mindegy milyen okból, elpártol Istentől. Ez nem lehet így, és igazság szerint ez a kijelentés teljesen erkölcstelen. Tudjuk, akkor is ha nem mondjuk ki nyilvánosan, hogy mi magunk tévesen „löktünk el” százakat! Nem, nem mindegyikük hagyta el Istent – egyszerűen elhagyták a közösségünket, hogy a magukét éljék. Valljuk meg az igazságot – ezreket szorítottunk félre, feddtünk meg, értettünk félre, merítettünk ki, vagy kényszerítettünk, hogy hagyja a lelkiismeretét az ajtón kívül. Másokat elszélesztett a szigorú és brutális vezetés (Ezékiel 34).
Ezzel kapcsolatban, de aligha ez az egyetlen ok, mostanra ellenségekből és kritikusokból egy egész szubkultúra alakult ki, amely egyszerűen nem fog eltűnni, amíg nyilvánosan el nem ismerjük és bocsánatot nem kérünk a hibáinkért és bűneinkért.
Kriete szavaival összefüggésben megemlíteném, hogy a KME-t az elmúlt húsz évben elhagyók kétszer-háromszor annyian vannak, mint ahányan ma a gyülekezet tagjai. Talán ideje megteremteni a hazai ex-KME szubkultúra létrejöttének feltételeit, és ezen keresztül is nyomást gyakorolni Krisztus Magyarországi Egyháza mérgező vezetőségére.
