Szomorú tapasztalat, hogy Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői nem tartják tiszteletben az alkotmányos személyiségi jogokat
Egy magánbeszélgetés során sajnos maga Molnár Adrián, a gyülekezet jelenlegi vezetője mondta valakinek, hogy "mi a Bibliát követjük, nem az alkotmányt". Önmagában ez a kijelentés nem különös egy vallási vezető szájából. De a beszélgetés szövegkörnyezetében igazán szomorú ez a megállapítás. Abban a hosszú időszakban ugyanis, amikor Szabad Péter vezette a gyülekezetet, kifejezetten szankcionálták, ha éltél a szabad vélemény-nyilvánítási jogoddal, a szólásszabadságoddal, valamint a magánéletedet és a kapcsolatrendszeredet sem tartották tiszteletben. Az életed minden területén mindennek úgy kellett történnie, ahogyan azt Szabad Péter gondolta. Leváltása után az "új vezetőség" (amiben egyébként nincsen semmi új, hiszen ezek az emberek voltak már korábban is vezetők a KME-ben) nem zárkózott el Szabad Péter diktatórikus módszereitől, sőt, erkölcsi értelemben továbbra is alkotmánysértő gyakorlatot folytat. A beszélgetésben, ahol Adrián kijelentése elhangzott, éppen azt próbálták a tudomására hozni, hogy a rendszer áldozatait rehabilitálni kell, vissza kell adni a gyülekezet előtt mindazok becsületét, akiket elüldöztek vagy kizártak pusztán azért, mert élni próbáltak alkotmányos jogaikkal.
A ténynek, hogy a KME nem tartja tiszteletben az alkotmányos jogaidat, az a következménye, hogy a vezetők hatalommal való visszaéléseitől semmi nem véd téged. Persze gondolhatod, hogy "legfeljebb otthagyom őket, ha ez beigazolódik", csakhogy ez nem ilyen egyszerű, miután ott vannak a kapcsolataid, folyamatos agymosásban részesülsz és már a csoportnyomás hatása alatt állsz. A KME olyan, mint a Mátrix, amiből általában csak akkor ébredsz fel, ha a hatalom visszaéléseit a saját bőrödön tapasztalod.
Ha tehát közelebbről is szeretnél Krisztus Magyarországi Egyházával megismerkedni, készülj fel rá, hogy ebben a csoportban a szabad akaratodból fakadó személyi szabadságodat valószínűleg el fogod veszíteni, mert az alkalmazkodás a csoport szabályaihoz nem egy egészséges módon és keretek között történik, a feléd irányuló emberi elvárásokat káros módon belekeverik Isten üzenetébe.
Noha ez fájdalmas igazság, mutatunk egy példát rá. A gyülekezet egyik tagja (legyen most X) nyáron úgy döntött, hogy lelkiismereti okokból (és mert az egész közösség előtt aljas és manipulatív módon le lett járatva) elhagyja ezt a csoportot. Ezután ezt olvasták fel róla a közösség előtt:
A beszélgetés végén Mike arra kérte X-et, hogy semmiféle bomlasztó, rágalmazó kommunikációt se folytasson az egyházunk bármely tagjával. Ebbe X beleegyezett. Azt is kifejezte Mike, hogy ha esetleg a jövőben rágalmazóan és bomlasztóan kommunikál valakivel az egyházból, akkor Mike, Peti vagy Adrián beszélni fog X-el, és ha folytatja a rágalmazó kommunikációt, és továbbra is veszélyt jelent, akkor sajnos meg kell, hogy jelöljük, mint az egyházra veszélyes személyt.
A megjelölés (amelyről később bőséggel írunk majd) a személy összes kapcsolatának megszüntetését jelenti oly módon, hogy a közösség előtt az illetőt a "hitükre veszélyesként" írják le. A hitükre veszélyes például az a kijelentés, hogy mindenkinek joga van meghozni a saját életére vonatkozó döntéseit, mint ahogy az is, hogy akik Krisztus Magyarországi Egyházát elhagyják, azok nem hagyják el automatikusan Istent. Ugyancsak veszélyes a hitükre, ha fenntartod magadnak a jogot, hogy nemet mondj egy vezető utasítására (ezt Szabad Péter a vezetők követéséről szóló tévtanításnak tekintette, Molnár Adrián egyházvezető pedig nem hajlandó korrigálni ezt az állásfoglalást és nevén nevezni Szabad Péter diktatórikus vezetési módszereit).
Ha tehát van véleményed erről a gyülekezetről vagy annak bármely vezetőjéről, eljárásáról, tanításáról, stb., és azt kommunikálod is a csoport bármelyik tagja felé, akkor azt szankcionálni fogják úgy, hogy az összes kapcsolatodat megpróbálják megszakítani; az összes gyülekezeti ismerősöd és barátod előtt igyekeznek a becsületedet és jó híredet lerombolni. Ennyit a szólásszabadságról, ennyit a vélemény-nyilvánítási szabadságodról. Megakadályozni nem tudják, szankcionálni igen - és gyakran ez utóbbival zsarolnak, ha mégis élni próbálnál vele.
Noha ez fájdalmas igazság, mutatunk egy példát rá. A gyülekezet egyik tagja (legyen most X) nyáron úgy döntött, hogy lelkiismereti okokból (és mert az egész közösség előtt aljas és manipulatív módon le lett járatva) elhagyja ezt a csoportot. Ezután ezt olvasták fel róla a közösség előtt:
A beszélgetés végén Mike arra kérte X-et, hogy semmiféle bomlasztó, rágalmazó kommunikációt se folytasson az egyházunk bármely tagjával. Ebbe X beleegyezett. Azt is kifejezte Mike, hogy ha esetleg a jövőben rágalmazóan és bomlasztóan kommunikál valakivel az egyházból, akkor Mike, Peti vagy Adrián beszélni fog X-el, és ha folytatja a rágalmazó kommunikációt, és továbbra is veszélyt jelent, akkor sajnos meg kell, hogy jelöljük, mint az egyházra veszélyes személyt.
A megjelölés (amelyről később bőséggel írunk majd) a személy összes kapcsolatának megszüntetését jelenti oly módon, hogy a közösség előtt az illetőt a "hitükre veszélyesként" írják le. A hitükre veszélyes például az a kijelentés, hogy mindenkinek joga van meghozni a saját életére vonatkozó döntéseit, mint ahogy az is, hogy akik Krisztus Magyarországi Egyházát elhagyják, azok nem hagyják el automatikusan Istent. Ugyancsak veszélyes a hitükre, ha fenntartod magadnak a jogot, hogy nemet mondj egy vezető utasítására (ezt Szabad Péter a vezetők követéséről szóló tévtanításnak tekintette, Molnár Adrián egyházvezető pedig nem hajlandó korrigálni ezt az állásfoglalást és nevén nevezni Szabad Péter diktatórikus vezetési módszereit).
Ha tehát van véleményed erről a gyülekezetről vagy annak bármely vezetőjéről, eljárásáról, tanításáról, stb., és azt kommunikálod is a csoport bármelyik tagja felé, akkor azt szankcionálni fogják úgy, hogy az összes kapcsolatodat megpróbálják megszakítani; az összes gyülekezeti ismerősöd és barátod előtt igyekeznek a becsületedet és jó híredet lerombolni. Ennyit a szólásszabadságról, ennyit a vélemény-nyilvánítási szabadságodról. Megakadályozni nem tudják, szankcionálni igen - és gyakran ez utóbbival zsarolnak, ha mégis élni próbálnál vele.
Nem házasodhatsz a KME-n kívül
Ha Krisztus Magyarországi Egyházának a tagjává válsz, kizárólag ennek a csoportnak a tagjai közül, vagy a külföldi ICOC-egyházakból választhatsz partnert. Ennek az oka az egy igaz egyház tanításban rejlik, amely Kip McKean hibás teológiáján alapul. A budapesti gyülekezet talán nem tanítja elméletben, hogy ők az egyedül-üdvözítőek, valójában viszont 1993-as megalakulása óta senki nem házasodott a gyülekezeten kívülre. Azt, aki akár barát-barátnő kapcsolatba kezdett, még ha teljes szexuális tisztasággal is, azonnali szakításra szólítottak fel - a gyülekezetből való kizárás terhe mellett. Az egyetlen kivételt az jelentette (egy-két ilyen példa fordult elő az elmúlt 20 évben), ha úgy látták, a társ is komolyan érdeklődik a KME iránt. Általában csak akkor engedik a gyülekezeten kívüli romantikus kapcsolatot, ha az már valamilyen szinten vagy formában megvolt, mielőtt a gyülekezetbe jöttél volna. De ilyenkor is azzal a nyugalommal teszik, hogy végső soron bármikor felszólíthatnak a szakításra, ha a dolgok nem a szájuk íze szerint alakulnak. És természetesen a barát-barátnő kérés előtt tanácsot kell kérned, ez nem történhet meg a vezetők beleegyezése nélkül.
Talán nem kell ecsetelni, milyen veszélyei vannak, ha egy gyülekezet egészen a társkeresésig rutinszerűen, kérlelhetetlenül és zsarnoki módon bele tud nyúlni az életedbe. Kevés dolog marad, amiben szabadon dönthetsz anélkül, hogy ne próbálnának azonnal bűntudatot kelteni benned, ha bárkinek nem tetszik, ahogy gondolkozol, amit érzel, amit mondasz, amit cselekszel. És mivel a KME a gyakorlatban semmilyen más gyülekezetet nem ismer el, ha egyedülállóként vagy diákként érkezel a közösségbe, nagy valószínűséggel soha nem lesz társad, amíg ott is maradsz.
Az elméletben jól hangzó eljárások a gyakorlatban nem működnek
Amikor elkezdik tanulmányozni veled a Bibliát, igen hamar előkerül egy idézet, amely arról szól, hogy a nemes lelkűek utánanéznek az Írásokban, "valóban úgy vannak-e a dolgok". Ne nekünk higyjél, hanem a Bibliának, mondják a KME tagjai, mielőtt kegyetlenül átvágnának (és nem mentség számukra, hogy becsapják magukat is). Csakhogy ennek az idézetnek az alapján állítanak is valamit, ami egyszerűen nem igaz ebben a közösségben. Azt mondják, ha látsz bármit a Bibliában, ami nem úgy van, mint ahogy ez a gyülekezet csinálja, akkor szólj bátran, és a gyülekezet változtatni fog. Ezen a ponton nyugszol meg, hogy jól van, akkor ez nem szekta. Pedig csak az illúzióját teremtik meg, hogy van beleszólásod a dolgokba - valójában teljes mértékben ki leszel szolgáltatva a vezetők hatalmának.
Kezdve rögtön a neveléssel. Ezzel a kifejezéssel nagyon hamar kapcsolatba kerül mindenki, aki ezzel a csoporttal megismerkedik. Amikor először mesél róla valaki (vagy csak elszólja magát) és még vendég vagy, akkor bagatellizálni fogja a dolgot. Ugyan már, a nevelés csak az "egymás kapcsolatok" gyakorlatba tétele, magyarázza. "Neveljük egymást, hiszen milyen szeretet az, ami nem ad tanácsot, vagy nem szembesít a bűnnel?"
Nézzünk egy pillanatra a díszlet mögé!
"Én 18-19 éve imádkozom azért, hogy ne legyenek nevelési kapcsolatok. A változás szele mindenkit elér előbb utóbb. A vezetőségnek kellett szerte a világon felismerni, hogy ennek több a kára, mint a haszna. Felismerték, és elkezdődtek a változások. Sokszor feltettem magamnak azt a kérdést, hogy miért kellett ennyi embernek ennyi fájdalmon átmennie ezért? Arra jöttem rá, hogy amíg a saját bőrödön nem érzed a pusztító hatását a dolgoknak, addig nem szerzel valódi meggyőződést."
Ezt egy olyan ember írta, aki szinte kezdettől a KME tagja. Húsz éve nyeli a nevelés mérgét. Folyamatosan részt vett benne, ő is nevelt másokat, sokaknak éppen ő okozott kárt és fájdalmat. Közben pedig imádkozik a változásért. Kérdezhetnéd, miért nem ő indította a változást? Miért vesz részt valamiben, ami a hite és a meggyőződései ellen való?
És pontosan ez a lényeg. A KME-ben sokan tesznek sok mindent a hitük, meggyőződéseik és lelkiismeretük ellenére. Megfelelési kényszerből, félelemből, hideg számításból és még ki tudja, milyen motivációkkal. Közben pedig próbálják lerázni magukról a felelősséget az illúzióval, hogy az engedelmességük "kedves Istennek". Behunyják a szemüket, hogy ne lássák a kárvallottak százait, befogják a fülüket, hogy ne hallják a fájdalom, a harag, a felháborodás vagy az elkeseredés moraját. Ez a zaj számukra maga az üldöztetés.
És ez is, mint annyi minden, Szabad Péter egyházvezető személyes munkájának gyümölcse, aki mindig úgy formálta képlékeny vezetőségét, hogy abban ne legyen ellenzéke, mindig megvalósuljon az akarata, még ha az időnként egy szociopata döntéseinek stílusjegyeit is hordozza magán.
Tehát nem kötik az orrodra, hogy a nevelés egész egyszerűen nem működik. Hiába kísérleteznek nevelési csoporttal, nevelési lánccal, körbeneveléssel, mert nem ismerik be, hogy amíg a nevelésben hiearchia létezik, a nevelés eredménye mindig alá- és fölérendelt kapcsolatok létrejötte lesz, és mindennaposak maradnak a visszaélések, amik mindig is jellemzőek voltak Krisztus Magyarországi Egyházára.
A hiearchia és a nevelés közös eredménye a szellemi erőszak, mely brutális módon és mértékben jelenik meg a szembesítésen, számonkérésen és elvárásokon keresztül. Ironikus módon épp a szembesítés-számonkérés-elvárás szentháromsága teszi tönkre leginkább a hívőket érzelmileg - és ezen keresztül sokukat fizikailag is, mert képtelenek megbirkózni a gyülekezet vezetése által kikényszerített teljesítményhajszolás okozta stresszel. "Muszáj, hogy egymást a bűnökkel szembesítsük", "számonkérjük egymást", rábírjuk egymást az engedelmességre", "itt senki nem lehet langyos". A nevelési szemlélet eltorzultságából fakadóan ezek a törekvések minden empátiát nélkülöző törvénykező pusztítássá váltak számos tag életében.
Sokan annyira leépültek, hogy a KME vezetői részéről a legkisebb gesztus is ámulattal tölti el őket. Ezek az emberek önmaguk szeretetében és a velük való bánásmóddal kapcsolatos igényességükben elhaltak, s csak sodródnak az árral; teszik a dolgukat, és reménykednek egy olyan közösségen belüli változásban, amely számukra - a múlt felvállalásának hiányában - valószínűleg sosem jön el.
Kötelező önkéntesség
Azt sem mondják el neked, hogy az óriási kezdeti érdeklődés (a "love-bombing", a "tök jó, hogy itt vagy") hogyan csap át nyomásgyakorlásba, amikor a közösséghez közelebb kerülsz. Végül azon kapod magad, hogy jársz kötelező vasárnapi istentiszteletre, kötelező hétközi istentiszteletre, kötelező bibliakörre, kötelező nevelési csoportra, közös utcai evangelizációra, másokkal való Biblia-tanulmányozásra, szegénysegítésre, gyerekvigyázásra; és amikor már mindezt a gyülekezet megkeresztelt tagjaként teszed, a bűntudatkeltés összes eszközével dolgozni fognak azon, hogy egyetlen alkalmat se hagyj ki anélkül, hogy utólag meg ne bánd. Kezdetben, amikor friss, általuk definiáltan ún. "csecsemő keresztény" vagy, semmit nem is kérdőjelezel meg. Később pedig bezárul a csapda, már itt lesz szinte az egész életed. Akkor már nem lesz egyszerű bármire nemet mondani, valamiből kimaradni.
Félelem és összezavarodottság
Nem kötik az orrodra - ahogyan sokszor önmaguknak vagy egymásnak sem vallják be -, hogy milyen mentális állapotban vannak sokan a KME tagjai közül. Különösen a vendégek előtt hajlamosak boldogan és sugárzóan mosolyogni, ám emögött a gesztus mögött fájón tapintható az őszinteség hiánya. Sokan idegesek és kimerültek, zaklatottak vagy félelemben élnek. Mást sem akarnak, mint letuszkolni a teológiájukat a torkodon, mert számukra te csak egy elveszett vagy a sok közül, most éppenséggel nyitott, így hát óvatosan adagolják a dolgokat, hogy el ne riasszanak. Bármit mondj, az legtöbbjükből felületes udvariasságot vált ki, és leginkább azért érdeklődnek, hogy törődést és figyelmességet mutassanak feléd. Ez fokozatosan elhal, miután megkeresztelnek, hiszen így is túlterheltek, s máris jön a következő elveszett. Számtalanszor elhallatszik a fiatal keresztényektől, hogy "úgy érzem, csak projekt voltam", ahogyan a csökkenő törődés és figyelmesség mellett érezni kezdi magán a növekvő elvárásokat is. Mindez teljesen egészségtelen módon történik, a büntetés-jutalmazás rendszerében a szeretetet már ki kell érdemelni.
Manapság a tagok rendkívüli módon össze vannak zavarodva, mert Molnár Adriántól némileg mást hallanak, mint amit Szabad Péter tanított nekik. Már egy egészen kis empátia és kegyelem megjelenése is felzaklatja a csoport tagjait, miközben a múltat továbbra sem szabad megkérdőjelezni. Mégis, sorra derülnek ki a vezetőség által elkövetett dolgok.
Múlthamisítás
Amiben biztos lehetsz, a KME legtöbb tagja nem mondja el neked az igazat a gyülekezet múltjával kapcsolatban. Sokan persze nem is ismerik a múltat, a közösségük gyökereit. Nem tudják, ki volt Chuck Lucas és mi az a Crossroads Movement. Homályos képük van arról, hogy Kip McKean a főgonosz (miközben mellesleg az ICOC-t is ő alapította). Alig tudnak valamit Henry Kriete 2003-as leveléről. Harangi Anna és Szabad Virág még az idei év első felében egy vendégnek úgy prezentálták a 2003-as időszakot, miszerint "Isten megtisztította az egyházat a lázadóktól", ami elképesztő, tekintve, hogy Kriete levele súlyos, időszerű és kényes témákat feszegetett, és ICOC-szerte komoly változások történtek a hatására. Sajnos a KME-ben mind a mai napig alig tudnak valamit ezekről a változásokról. Kicsit olyan a dolog a KME-ben 2003-mal, mint Magyarországon 1956 megítélésével kapcsolatban - itt csak az a különbség, hogy azok kerültek fölénybe, akik 2003 eltussolását és elbagatellizálását végzik, és nem azok, akik megtisztították volna a szellemi erőszaktól ezt a gyülekezetet.
A múlthamisítás része Szabad Péter személyi kultuszának illedelmes takargatása is. Azzal már más vezetők is szembesültek, hogy ennek az embernek az érzéketlen és agresszív vezetési stílusa mennyi kárt okozott - mégis megpróbálják az ügyeket szép csendben elsorvasztani.
Szabad Péter volt egyházvezető és az őt követők szellemileg bántalmazó tevékenységének eltussolási kísérlete
Erről később még fogunk cikkezni, most inkább bemutatjuk, hogyan megpróbálják feloldani a Szabad Péter által másoknak okozott károk és esetenként akár súlyos mentális sérülések miatt kialakult feszült viszonyt.
1. A KME vezetők a gyülekezet budapesti megalapítása óta és 2003 után is nagyon sok emberben tettek lelki értelemben vett kárt törvényeskedő és kegyetlen módszerekkel, amelyek között még zsarolás és megfélemlítés is előfordult. Az esetek általában titokban maradtak, mert a legtöbb áldozat félt a megjelöléstől, illetve alaposan le is járatták őket a gyülekezet előtt, így még ha próbálták is elmondani, mi történt velük, általában senki nem hitt nekik.
2. 2012-ben és 2013-ban már egymást érték a botrányok, mert a kárvallottak megtalálták egymást, megosztották tapasztalataikat és kirajzolódtak azok a sémák, amelyeket az egyházvezető külön-külön sikerrel alkalmazott ellenük. Végül Szabad urat és családját Bostonba vitték egy kétéves "továbbképzésre", és helyette az albán gyülekezet vezetőjét bízták meg (ő Molnár Adrián) a budapesti gyülekezet vezetésével.
3. Molnár Adrián ugyan kivizsgálásokat ígért, de valójában inkább az ügyek eltussolásában kapott szerepet. Hogyan is jár el ez a nyilvánvalóan elfogult ember? Nézzünk meg egy elméleti példát:
Tegyük fel, hogy valaki a gyülekezet vezetőségével konfliktusba került, és szellemi erőszakot szenvedett el. Különféle módszerekkel egyre kétségbeejtőbb helyzetbe hozták, majd elkergették, vagy kizárták a gyülekezetből, és elterjesztették, hogy a bűnei miatt szakított a KME-vel. A kapcsolatait elvesztette, a közösséget, amelyben élt, elvesztette, súlyos mentális sérüléseket szerzett és próbálta mindezt túlélni. Évekkel később ezt az embert most Adrián úgy próbálja lecsillapítani, hogy egyrészt arról beszél, hogy az illetőnek "meg kell bocsátania", másrészt bármiféle bocsánatkérésre is szigorúan zárt ajtók mögött kerülhet sor - vagy olyan bocsánatkérést eszkábálnak össze, ami a közösség előtt véletlenül sem tűnik annak.
Amikor például hazudtak valakiről a közösség előtt (és ez most egy konkrét, megtörtént eset), egy amerikai vezető nyomására hajlandóak voltak hónapokkal később némileg korrigálni a hazugságukat (addigra ez az illető is elhagyta a KME-t). A hazugság beismerése így hangzott:
"Tehát az a kép, amit festettünk róla, nem volt fair bánásmód vele, mert feltételezésekkel bővítettük ki a tényeket."
Elég elszomorító, igaz? A teljes, felolvasott szövegben természetesen nem volt név szerinti felelős, hiszen megint csak Szabad Péter nevét kellett volna megemlíteni. Mellesleg ez volt az eset, ahol a "bocsánatkérés" felolvasása után folytatólagosan meg is fenyegették a megjelöléssel ezt az embert, ha "bomlasztóan vagy rágalmazóan" kommunikálna a KME tagjaival.
A kárvallottak becsületének gyülekezet előtti helyreállítása helyett (ami a gyülekezet szinte összes vezetőjének nyilvánvaló és igen súlyos presztízsveszteséget okozna, Szabad úrnak pedig végképp, hiszen már felmerült ellene a vád, hogy 2003 előtti bűnei közé visszasüllyedt) megpróbálják megbékélésre hivatkozva egyszerűen elcsendesíteni a sértetteket.
Végső soron tehát: négyszemközti bántalmazás - nyilvános lejáratás - négyszemközti bocsánatkérés vagy legalább elismerés. Egy lépés mintha kimaradt volna, igaz? Bizony, a nyilvános rehabilitáció, a lejáratott személy becsületének a visszaállítása. Ez ugyanis a lejáratóról is kialakít egy képet - ezt pedig a KME megalkuvó és nyilvánvalóan gyáva vezetése szemlátomást képtelen felvállalni.
Összefoglalva
Krisztus Magyarországi Egyháza egy valódi közösség látszatát próbálja fenntartani, pedig valójában nem az. A tagok számtalan dologról nem tudnak, nem beszélnek, vagy nem beszélhetnek; a gyülekezet pedig a szektákra jellemző összes stílusjegyet magán viseli (lásd korábbi cikkünket a szekta-kérdőívről). Ez a cikk társadalmi figyelmeztetés, minden egyes szava olyan emberek markáns véleménye, akik éveket, vagy évtizedeket próbáltak ebben a csoportban eltölteni, hogy végül kénytelenek legyenek szembenézni a valósággal, miszerint Isten óceánja helyett mindössze egy kis zárt közösség vezetősége által épített akvárium falai között úszkáltak.
