Az "egy igaz egyház" teológia kialakulása és gyakorlata Krisztus Magyarországi Egyházában

Néhány szó az ICoC és a KME gyökereiről

Krisztus Nemzetközi Egyházait (International Churches of Christ) Kip McKean alapította 1979-ben. Kip korábban Krisztus Egyházában dolgozott ("mainline" Church of Christ, CoC), és azután vállalta el egy kis bostoni közösség vezetését, hogy korábbi gyülekezetéből törvényeskedésért és szellemi erőszakért menesztették.

Kip-et Chuck Lucas keresztelte és nevelte még a hetvenes években. Chuck egy CoC-gyülekezet lelkipásztora volt, aki hitt a személyes nevelés elvében, és gyülekezetében szervezett módon nevelési kapcsolatokat alkalmazott. A módszert, melynek lényege az volt, hogy mindenkinek legyen egy személyes nevelője, egy dél-amerikai lelkésztől vette át.

Kezdetben a bostoni (lexingtoni) gyülekezet, melyet Kip 1979-ben vezetni kezdett, a CoC része maradt. A közösség évenkénti növekedése nagy ütemű volt, és ez más CoC-vezetőket is Bostonba vonzott, akiket Kip az oldalára állított, és meggyőzött, hogy neki dolgozzanak. Kip restaurációt hirdetett, az "első századi tanítványság" visszaállítását.

Egykori nevelőjét és mentorát, Chuck Lucast 1986-ban "visszatérő bűnök miatt" felmentették lelkészi tisztségéből (rejtett homoszexuális viszonyt ápolt a közösség egyik tagjával). Ezt követően a Chuck befolyása alá tartozó CoC-tagok irányítását Kip tömegesen vette át, a hagyományos Krisztus Egyháza pedig ezért végképp elhatárolódott tőle. Ekkortól, a nyolcvanas évek derekától kezdték Kip mozgalmát, a bostoni mozgalmat Krisztus Nemzetközi Egyházainak nevezni, mely a nyolcvanas években már missziós csapatokat küldött más városokba is, és ott ICoC-egyházakat ültetett. A kilencvenes évekre az - arányaiban - a világ legdinamikusabban növekvő vallási mozgalmává váló ICoC 1993-ban jutott el Budapestre, és kezdetben Krisztus Budapesti Egyházaként jegyezték be (mely nem összetévesztendő egy jelenleg ugyanezen néven működő másik szervezettel).

Az "egy igaz egyház" teológia

Kip McKean irányításával az ICoC klasszikus szektajellemzőket mutatott. Piramis alakú autoriter struktúrába szerveződött vezetési modell, nevelési láncokkal, amely láncok Kip McKean személyéhez futottak fel. A legfőbb célcsoport a fogékony diákság és a magányos egyedülállóak. Agresszív tagtoborzási technikák, a tagokra kényszerített szellemi uniformizálás és folyamatos elmekontroll. Ezek könnyen kimutathatóak voltak, mint ahogy az is, hogy Kip az egész mozgalom minden tagját a saját személyiségéhez hasonlóvá akarta formálni azt állítva, hogy ez Krisztus karaktere, és a keresztényeknek olyannak kell lenniük, mint Krisztus.

Az ICoC 1987 és 2003 között nyíltan hangoztatott olyan üzeneteket, mint "mi vagyunk az egy igaz egyház", "mi vagyunk Isten modernkori mozgalma". Az, hogy más egyházban is lehet üdvözülni, tévtanításnak számított. Ennek alapján a tagok nem is házasodhattak más egyház tagjaival, mert "ne legyél hitetlenekkel felemás igában, aki pedig nem a mi egyházunk tagja, az tévtanításokban hisz, nem valódi keresztény, tehát hitetlen".

Az 1990-es évek elején Kip megalkotta és egybeszerkesztette az Első Alapelvek leckesorozatot (First Principles), és ettől kezdve minden újonnan megkereszteltet a keresztelő előtt ezen a leckesorozaton vezették végig. Aki nem fogadta el, hogy az ICoC az "egy igaz egyház", azzal nem tanulmányoztak tovább. Aki nem fogadta el, hogy csak ebben az egyházban kereshet társat, azzal szintén nem tanulmányoztak tovább. Kizárólag azt keresztelték meg, aki az Első Alapelvek minden megállapításával egyetértett, és végül a költségfelszámítás minden pontjára rábólintott. Ha nem, akkor tovább barátkoztak vele, újra és újra tanulmányozták ugyanazokat az idézeteket, és ezt addig tették, amíg a vendég vagy beadta a derekát, vagy végképp bezárult az ICoC tagjai előtt.

Ekkoriban kizárólag kétféle ember létezett a Földön az ICoC-tagok álláspontja szerint:

- ICoC tag, vagyis "tanítvány" (Krisztus tanítványa; a keresztény szót kevésbé szívesen használták, mert még ezzel is el akarták különíteni magukat a többi egyháztól);

- elveszett (olyan ember, aki még/már nem tagja az ICoC-nak, legyen ateista, vagy bármi más, az ICoC teológiáján kívül álló, vagyis nem abban hívő ember).

Az "egy igaz egyház" mentalitást erősítette, hogy aki - bármilyen okból - elhagyta az ICoC-t, azt elhullottnak nevezték, és azt mondták róla, hogy elhagyta Istent, megy a Pokolba.

Budapesten...

Hogyan próbálták a toborzás során meggyőzni az embereket arról, hogy a KME az egy igaz egyház? Kezdetben azzal, már az Isten keresése lecke során, hogy a hagyományos vallások egyházait (pl. Katolkus Egyház - ApCsel 17:24, látod, Isten nem lakik emberi kéz alkotta templomban, nem kell templomba menni, mi egy tornateremben tartjuk az istentiszteleteket) azonnal elítélték, szinte azonnal mutatni kezdtek olyan idézeteket, amelyek fényében a katolikusok a tévtanítók. "Ők a rosszak, mi vagyunk a jók", ez volt a logika, mely főleg fiatal és éretlen, vagy vallási értelemben tapasztalatlan embereknél egész jól működött is. Ugyanezt tették a karizmatikus egyházakkal is, a többi pedig... hát ők a szekták. Csak a KME a jó. Végső soron akár tényeket, igazságokat, de féligazságokat és csúsztatásokat is felhasználva úgy állították be magukat, mint a vallási sötétségben a fényt.

A következő lépést a Taníványság lecke jelentette. Egy korábbi bejegyzésben írtunk arról, hogyan tanulmányozták másokkal "Jézus egy napját" Márk evangéliuma első fejezetéből. Ismersz olyan embereket, akik így élnek? Nem? Na látod, mi így élünk, tehát egyedül mi vagyunk a tanítványok Magyarországon.

És végül az Egyház leckében érkezett ennek a teológiájának a megkoronázása. Rajzoltak egy pálcika-emberkét két fejjel. Itt megint nekimentek a katolikusoknak: látod, az egyik fej Krisztus, a másik meg a pápa. De hát láttál már kétfejű embert? Szóval a katolikusok kiestek. Azután rajzoltak egy fejet, amihez két test kapcsolódott. Hogy élhetne egy egyfejű ember két testtel? Mi pedig Krisztus teste vagyunk, szóval más hogy lehetne?

A csapda készen áll. Ha belépsz, rád csapódik. Ugyanis ha a test részévé válsz, nem hagyhatod többé el. Mert ezen a ponton megkérdezik: ha levágnád a kisujjadat, az meddig élne tovább? Hát, nem sokáig, felelnéd. Pontosan, és így jársz te is, ha elhagyod a Testet - vagyis minket.

És mindez olyan igaznak és logikusnak hangzik, és persze amikor meggyőzve érzed magad, nem tudod, hogy előtted százak álltak fel az asztaltól ezen a ponton. Mert ez butaság, egy olyan teológia, ami egyszerűen nem biblikus, emberi okoskodás és ítélkezés. És ezt annak a ténynek az ismeretében nagy lelki nyugalommal jelenthetjük ki, hogy maga az ICoC 2003-ban egységesen elítélte ezeket a tanításokat, és szégyenteljes arroganciának nevezte saját korábbi gyakorlatát.

Az "egy igaz egyház" teológia bukása az ICoC-ban

Hogyan kezdődött? Több oka volt. A kilencvenes évek közepére az ICoC növekedése lelassult. Minden öt keresztelőre jutott négy elhullás, és egyre erőteljesebb volt a kritikusok hangja, akik az ICoC-vezetőket szellemi erőszakkal, törvényeskedéssel, elmekontrollal és más visszaélésekkel vádolták. Kip McKean befolyása egyre csökkent egyes gyülekezetekben, az elégedetlenség pedig nőtt - a problémákról azonban nem lehetett nyíltan beszélni. Ha valaki megtette, azon látványosan példát statuáltak: kizárták az ICoC-ból, rosszabb esetben meg is jelölték, és többé a közösségből senki nem állt szóba vele.

Ez történt a madridi ICoC-gyülekezetet vezető házaspárral is, akik 2000-ben leköszöntek a vezetői szerepből és kiléptek az ICoC-ból. Nyílt levelükben a következő négy pontot emelték ki:

Az  ICoC vezetési rendszere egyáltalán nem biblikus, ahogyan a hatalom gyakorlásának módja sem az.
Ez egy piramis, egy emberrel a tetején. Kip hatalmat gyakorol a világszektor-vezetők és azok gyülekezetei felett, akik viszont hatalmat gyakorolnak a földrajzi szektorvezetők felett és így tovább a legfrissebben kereszteltekig. Ez egy függőleges nevelési-fa, amelyben a parancsok öröklődnek lefelé, egyik szintről a másikra. ... Tehát mindenki valaki másnak a felügyelete alatt áll, amíg el nem jutunk Kip-ig.

Sok más keresztény és megmentő egyház van az ICoC-on kívül is
Az egyetlen ok, amiért azt állítjuk, hogy a miénk az egyetlen üdvözítő egyház, Máté 28:18-20 és számos kapcsolódó idézet eltorzítása. ... Azt állítani, hogy a 19-es vers szerint a keresztelő előtt kell valakinek tanítvánnyá válni, vagy demonstrálnia, hogy tanítvánnyá vált, teljesen rossz. ... 1987-ben a mozgalom vezetője (Kip) hozta létre ezt az új tanítást Máté 28:19-ből, amely lényegében arról szól, hogy meg kell dolgoznunk azért, hogy megkeresztelkedhessünk (méltó jelöltté kell válnunk) ahelyett, hogy ez Krisztus jóságából ingyen történne hit által (Márk 16:16). Ennek a kijelentésnek a tanítását - bűnbánat és keresztelkedés - látjuk azon a napon, amelyen oly sok ember fordult Jézushoz rövid idő alatt. Nem volt a keresztségnek egyéb feltétele, mint odafordulni és elfogadni Krisztust a Megváltónak! A mi metódusunkkal az ICoC kinyilvánította az exkluzivitását, és azt, hogy mindenki, aki az ICoC-on kívül van, megy a Pokolba.

Az ICoC előírja, hogy tagjai tizedet adományozzanak és rendszeresen "különleges adományozásokat" tartsanak
Biblikusan ez egy olyan dolog, amit nem szabadna elvárni. Talán lehetne érvelni, hogy teológiailag ezt nem tanítjuk, mégis, mint sok más dolgot, az egyházainkban ezt is szabállyá tettük.

Az ICoC egy törvénykező szervezet, mely igazságtalan hangsúlyt fektet az elvárásokra, statisztikákra és kvótákra
Mindez fáj a tagoknak és megfosztja őket az örömüktől az Úrban. A Bibliában a tanítványok nem az eredményekre koncentráltak, hanem arra, hogy az életük, a tanításuk és az örömhír összefonódjanak. Az ICoC növekedésbe és számokba vetett megszállottsága vezetett ahhoz, hogy - óvatos becslés alapján - húsz év alatt legalább 400.000 embert keresztelt meg, de csak 120.000 tagja van.

A nyílt levél után az ICoC vezetősége a madridi házaspárt egy ICoC-ban küldött körlevélben megjelölte, mint az "egyház hitére veszélyes tévtanítókat", akikkel nem szabad kapcsolatot tartani.

Ez azonban már nem állította meg a rendszer bomlását. 2001-ben Kip hatalma annyira meggyengült, hogy "szabadságot vett ki" a világszektor-vezető pozícióban, azért, hogy a "családjára és a házasságára koncentráljon". 2002 végén a világszektor vezetők nyomására hivatalosan lemondott a csúcsvezetői pozícióról, és írt egy nyílt levelet, amiben elismerte, hogy vezetési módszerei fájdalmat okoztak szerte a mozgalomban és túllépték azt a határt, amit a Biblia neki megengedett.

Mindeközben Londonban a tagság növekvő elégedetlensége által kiváltott nyomás hatására visszavonult a vezető evangelista házaspár, és igazából ez volt a kulcsfordulat, ekkor dőlt meg Kip rendszere. Henry Kriete, egy londoni vezető írt egy nyílt levelet az ICoC felső vezetőségének, amely kiszivárgott, és világszerte elterjedt az ICoC tagjai között. Ez a levél leplezte le azt a botrányt, amit Boston megpróbált eltussolni Kip csendben történő lemondatásával.

Részletek Henry Kriete leveléből (2003. február 02)

Jóval több, mint negyedmillió férfi és nő hagyta el az egyházunkat. Sokan elhullottak, természetesen. Talán a legtöbben. De tízezrek úgy mentek el, hogy volt kapcsolatuk Istennel. Mi egyszerűen nem ismertük el ezt. Bizonygattuk, meggondolatlanul és folytatva sokak megbántását és félelmezését, hogy bárki, aki elhagyja a sorainkat, mindegy milyen okból, elpártol Istentől. Ez nem lehet így, és igazság szerint, ez az erkölcstelenség határa. Tudjuk, akkor is ha nem mondjuk ki nyilvánosan, hogy mi magunk tévesen „löktünk el” százakat! Nem, nem mindegyikük hagyta el Istent – egyszerűen elhagyták a közösségünket, hogy a magukét éljék. Valljuk meg az igazságot – ezreket szorítottunk félre, feddtünk meg, értettünk félre, merítettünk ki, vagy kényszerítettünk, hogy hagyja a lelkiismeretét az ajtón kívül. Másokat elszélesztett a szigorú és brutális vezetés (Ezékiel 34).

Kip lemondó levele, bár őszinte, nem elég. A levele nagyon megindító volt (néhány napig sírtam), de a személyes élete és hibái, mint egy emberé, nem a legnagyobb gond. Mindenki bűnözik. Sok vezető elbukik és el is fog bukni, Isten nagyszerű embereit is beleértve. Az igazság, hogy ahogy felépítettük a struktúránkat és fenntartottuk azt, Kip bukása biblikusan elkerülhetetlen volt. A legfőbb probléma az, hogy Kip sohasem nevezte meg ezeket a specifikus „rendszerbűneinket”. Még csak meg sem említette, hagyta megtagadni azokat. Innentől kezdve ez nem Kipről szól és néhány magas szintű vezető lemondásáról – a mozgalmunk jövője és tisztessége a tét. A hiearchiánk, „megformált” nevelési struktúránk, törvényeskedésünk, és a rendszer visszaélései meg kell hogy nevezve legyenek mint hibák – mindegy hogy mennyire fájdalmas lesz némelyikünknek, beleértve Kipet. 

A tanítás és hit hogy mi vagyunk, vagy voltunk az „Egy Igaz Egyház”. Ez a kijelentés nyilvánvalóan arrogáns, és szükségképpen támadó. Honnan tudhatjuk? Legjobb esetben is csak a része vagyunk Krisztus egy igaz egyházának, A Testének – Krisztus látható megnyilvánulásának a földön. Mi egyház vagyunk, egyetértek. Mi igaz egyház vagyunk, egyetértek. De egyenlővé tenni az „Egy Igaz Egyházat” Krisztus Nemzetközi Egyházának taglistájával és a szervezetünk határaival, ez helytelen, sőt eretnek. Igaz, én személyesen nem találkoztam másokkal „mint amilyenek mi vagyunk” önmagában, de még Élijah próféta is vak volt Isten magasabb céljaira az ő generációjában – és ő valóban egy elhivatott ember volt. 
Bár talán nyilvánosan megtagadjuk hogy mi így tanítottuk ezt – legalább a nyomásra és a kritikáinkra – sokunk, különösen a soraink és a hívők sorai ragaszkodnak ehhez a meggyőződéshez, mint élet-halál kérdéshez. Hallom, azt mondják újra és újra, de sehogy sem tudjuk bebizonyítani, ez teljesen arrogáns, nem tudjuk teológiailag megvédeni, és meg kell tagadni. Tisztán, nem azt mondom, hogy „más egyházak megváltottak” mert most is és mindig is egy igaz egyház van. De szervezeti határai nem lehetnek, nem tudhatjuk. Csak Isten tudja, kik az övéi. És ő mindig tele van meglepetéssel. Összefoglalva: Mi egyház vagyunk, de nem mondhatjuk hogy a Krisztus Nemzetközi Egyháza az Egyetlen Igaz Egyház. 
Mi csak keresztények vagyunk, de nem mondhatjuk, hogy mi vagyunk az egyedüli keresztények. Nem a mi taglistánk jelenti a teljességet, vagy a rejtélyét, a láthatatlan és lelki testét Krisztusnak.

A mozgalmunk nem „A Királyság”. A Királyság hatalmasabb mint az egyház vagy bármely emberi mozgalom. Keresztények vagyunk, a királyság kiváltságos polgárai, de ez minden. A Királyságba lettünk keresztelve, és van Királyunk, de „Isten királysága” fokozat nélküli és örökké felette van egy vallásos mozgalomnak vagy taglistának. Miért nem tagadták meg ezt (az egy igaz egyház tévtanítást) a tanítóink vagy kényszerítettek megbeszélést ebben a témában?

Kezdetben több ICoC-csúcsvezető is megpróbálta visszavonatni Kriete-tel az állításait, ám ekkor már késő volt. A londoni gyülekezet egy csoportja reagált Kriete levelére, és ez a szóváltás is kiszivárgott. Kriete levelét egyébként Kip válasza követte (Revolution through Retoration III), amelyben Kip arra hivatkozik, hogy ő soha nem gondolta, hogy ne lennének megváltottak az ICoC-on kívül. A londoniak itt Kip válaszára reagálnak:

Részlet a londoni tanítványok leveléből:

Az Egy Igaz Egyház

Idézet tőled (Kip-től): "mindig hittél abban, hogy más keresztények is vannak az ICoC-on kívül..." Mégis, ez nem az amit korábban mondtál. Idézet tőled egy 94-es KNN videóból (Kingdoms News Network, az ICoC hivatalos híradója volt): "Mi vagyunk az Egy Igaz Egyház, mindenki más elveszett." Még mindig megvan nekünk a videó, ha szükséged lenne egy másolatra. Tulajdonképpen ez egy követelmény volt a szörnyű Újjáéledés időszakában, és ha az emberek nem értettek egyet az "ez az egyetlen Egyház" kijelentéssel, ki lettek téve a tagságból! Voltak akik csak azért értettek egyet, hogy elkerüljék a vitát, vagy csak féltek attól, hogy kiteszik őket az Egyházból, annak ellenére, hogy nem is hittek ebben!

A ténynek, hogy az állítottad, ez nem vehető félvállról, olyan hatásai voltak, hogy egyes tagok, akik kiléptek az ICoC-ból és azt gondolták, hogy a Pokolba kerülnek, néhányan annyira kikészültek, hogy el sem akartak menni más egyházakba sem. Bizonyos tanítványoknak még mindig ez a gondolkozásmódjuk, óriási félelem van bennük a távozástól. Jézus visszajön, hogy egyesével ítéljen meg minket, és nem az alapján, hogy az ICoC tagja vagy, avagy sem!

Jelenleg is egyedülálló, érett húgok, akik annak idején szakítottak barátaikkal (barát-barátnő kapcsolat) és vőlegényeikkel azért, hogy az egyházunk tagjai lehessenek, és találkoztak igazságos férfiakkal az ICoC-on kívül, már évekkel ezelőtt megházasodhattak volna ha nem vártak volna Mr ICoC Igazságosra! Ez ráadásul irányítva volt olyan egyházi dolgozók által, akik abban hittek, hogy Isten adta joguk megmondani embereknek, hogy kivel, vagy éppen kivel nem járhatnak, és ez az egyházunkon belül volt. Rengeteg beavatkozás és manipuláció volt ezen a területen. Vannak olyan nők, akik már túl vannak a változó koron, és már gyermekük sem lehet, és tönkrementek az elpazarolt idő miatt. Ez nagyon szomorú, ezen nők közül sokan feláldozták az életüket, hogy építsék ezt az egyházat, és mégis mindig azt éreztették velük, hogy velük van valami baj. Nem kaptak segítséget ebben a tekintetben.

Csak az Úr tudja, kik az övéi! Az Egy Igaz Egyház politikánk nagyon arrogáns és nagyon rossz volt! Ha te valóban hiszed, hogy vannak keresztények az ICoC-on kívül, akkor ezt kristálytisztává kell tenned és nyilvánosan ki kell jelentened!

Egy másik gonosz gyakorlat, hogy fiatal gyakornokokat (életkor és frissen megtért állapot alapján egyaránt) élettapasztalat nélkül, limitált Biblia-tudással érett férfiak és nők fölé helyeznek. Ezeket nem érdekli a bölcsesség ... az idősebb nőknek kellene tanítaniuk a fiatalabbakat, és nem fordítva. Ők voltak a legarrogánsabbak, az igéknek nem engedelmeskedtek, vagyis: frissen megtért - egyre beképzeltebb.

Kemény beszéd a londoniaktól? Sokkoló beszéd. Arról szól, hogy az "egy igaz egyház" teológia miatt a gyülekezet tagjai csak egymással köthettek házasságot. Sok gyülekezetben azonban nagyon kevés egyedülálló volt, akik egyszerűen nem találtak társat. Amikor a teológia megbukott, ezeknek az embereknek szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy egy tévtanítás miatt nem lehet már gyerekük, vagy veszítettek el számukra fontos kapcsolatokat.

A levél arról is beszél, hogy fiatal megtérteket helyeznek magas pozícióba. Ez történt, amikor a nagyon fiatal és tapasztalatlan Harangi házaspárt 2009-ben a csúcsvezetők közé emelték Budapesten, ők pedig rendkívül arrogáns módon, idősebb testvéreik figyelmeztetését elsöpörve és felháborodva azon, romboló módon vezettek és uralkodtak a rájuk bízottakon - mindezt az egyházvezető teljes támogatásával.

Kriete levelére visszatérve, az egy igaz egyház témában számtalan gyülekezet kért bocsánatot nyilvános levélben. Néhány ezek közül:

Hong-Kong: egyházunk exkluzív és arrogáns logikája (Isten = egyház, egyház = ICoC) elferdítette a bibliai tanításokat, megtagadta a megváltást az egyházunkon és gyülekezetünkön kívül lévő keresztényektől és eltorzította számos testvérünk személyiségét. Annak ellenére, hogy sokan voltak hatalmas nyomás alatt, egyszerűen féltek elmenni, mert féltek, hogy elveszítik a megváltásukat.

San Diego: az emberek bűnösnek és szörnyűnek érezték magukat, ha valamiről nem kértek tanácsot. Pl. sok nyomást gyakoroltak rájuk, hogy ne költözzenek el San Diego-ból, akkor se, ha nyomós okuk lett volna rá. Másokat kiűztek az egyházból, ha nem értettek egyet azzal, ahogyan a dolgok történtek, vagy a vezetés struktúrájával. Ennek vége. Igazán sajnáljuk.

Los Angeles: tisztában vagyunk azzal, hogy az Egy Igaz Egyházról szóló tanításunk (Efezus 4:1-7, 1Kor. 12:13) kizárólagos és arrogáns.

New York: Büszkeség és arrogancia: önigazolás, mely az "egy igaz egyház" hibás megértéséhez vezetett.

Orlando: arrogánssá váltunk. A büszkeség mély és veszedelmes bűn és mi nem látjuk minden elemét. Azonban meg akarjuk vitatni azokat a pontokat, melyek nyilvánvalóvá lettek a számunkra.
Az egy igaz egyházról szóló tévtanításunk - Jézusnak csak egy Egyháza van
Mi arrogánssá váltunk abban, ahogyan az Ő Egyházáról tanítottunk. Mi kizárólagos kifejezéseket használtunk az évek során, beszélve a "megmaradtakról", "Isten modern mozgalmáról", az "egyetlen igaz egyházról", stb. ... Meg akarunk tagadni minden olyan gondolatot, hogy csak mi vagyunk keresztények. ... Most már látjuk, hogy az arroganciánk számtalan ajtót bezárt előttünk és hibás attitűdök kialakulásához vezetett.

Henry Kriete 2005-ben írt második leveléből, mely nem nyílt levélként indult, de kiszivárgott (ekkorra már Henry Kriete is elhagyta az ICoC-t):
Az egyenlet egyszerű: ha engem "igába fogtok" emberi tanításokkal és rendszerekkel, ha a szabadságom veszélybe kerül szánalmas és esendő emberi elvek miatt, és ha az a férfi, aki "befogott", nem engedi levenni az igát a nyakamból, sőt, nem enged megszökni a rabszolgaságból anélkül, hogy átkot vetne felém, mit kellene tennem? Olvasd el még egyszer figyelmesen a legmagasabb rangú evangelistáink és véneink kijelentéseit, mint Kip McKean, Al Baird vagy Roger Lamb. Nem mondom, igazán merész kijelentések... "Mi vagyunk Isten igazi mozgalma", "Mi vagyunk Isten egyetlen igaz egyháza ebben a nemzedékben", "Isten támasztotta nekünk Kip-et, egy ember egy mozgalomért", " A mi alapítónk Kip McKean" (aki vitán felül kegyvesztetté vált, a vágya a történelmi jelentőségre oly sok szívet tett tönkre). "Félreértés ne essék, nincs senki más, mi vagyunk az egyetlen igaz egyház".

Mi a logikus következménye ennek az arrogáns és kancsal tévtanításnak? Elhagyni a mozgalmat = elhagyni Istent! Hogy is lehetett volna másképp, amikor a prédikátoraink olyan ügyesen és szenvedélyesen prédikáltak erről? A mai napig több tízezer tagunk úgy gondolja, hogy ha elhagyja az ICoC-t, akkor elhagyja Istent. Vagy legalább úgy vélik, hogy ez valószínűleg így van. ... Szégyen. Szégyen. Szégyen. Barátom, ez az igazi oka a rengeteg sérülésnek, az "emberi roncsoknak".

... Az a tény, hogy az ICoC több tízezer korábbi tagja nevezi most az ICoC-t szektának, bizonyítja számomra, hogy a levelem indokolt volt. ... Arra buzdítalak benneteket, hogy ne hívjátok az ICoC-t "a Királyság"-nak. Ez csak haragot és szomorúságot szül azokban, akik hallgatják ezt a fajta nyelvezetet. Te nem a Királyság vagy. Mi mindannyian a Királyságban vagyunk, ha Krisztus tanítványai vagyunk.

Jelenleg az ICoC megosztott. 2003 után a gyülekezetek egymástól függetlenné váltak, és különböző irányba indultak el. Egyes gyülekezetek komolyan vették 2003-as bocsánatkéréseiket és felhagytak az ítélkezéssel más egyházak felett. Ezek a gyülekezetek már arra is nyitottak, hogy tagjaik más egyházak soraiban találjanak társat. Más gyülekezetek annak hívei, hogy a reformokat csendben és lassan, majdhogynem feltűnés nélkül kell végrehajtani. És vannak olyan ICoC-gyülekezetek is, amelyek visszafordultak vagy hanyatlottak a 2003 előtti szemléletbe és kultúrába, és nem ismernek el senkit önmagukon kívül.

Budapesten a KME mindvégig az "egy igaz egyház" teológia hatása alatt maradt

2003-ban Budapesten Henry Kriete levele nem lett magyarra lefordítva. A KME aloldalára lett feltöltve angolul a myfamily.com-on (mely oldal bizonyos tekintetben akkoriban egyfajta kezdetleges facebook-ként működött). Bob Tranchell, a KME akkori, kiváló vezetője gyakorlatilag magára vállalta a Henry Kriete levele nyomán kirobbant nemzetközi botrányt, miközben az igazi felelős, Szabad Péter (SZP) a háttérbe húzódott és kivárta, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. Mindeközben azonban ő is nyilvános levélben kért bocsánatot, és ennek a bocsánatkérésnek az egyik pontja az Egy igaz egyház teológia volt:

Arrogánsan viselkedtem abban, ahogyan tanácsot adtam, vagy tanulmányoztam a Bibliát emberekkel, sokszor képmutató, önigazoló módon. Tanítottam, és elvártam tőletek is, hogy tanítsátok az „Egy igaz egyház” tant, egy olyan módon, ami nagyon arrogáns, és bántó olyan emberek felé, akik őszintén keresik Istent. Azt gondolom, hogy arrogáns azt kijelenteni, hogy Krisztus Nemzetközi Egyházain kívül nem lehetnek megváltott tanítványai Krisztusnak. Teljes mértékben hiszek a megváltás bibliai tanításában, és nem ismerek egyetlen olyan magyarországi egyházat sem, ami ezt tanítaná és gyakorolná is, de nem ismerek minden egyes embert, és Isten egyedül az, aki tudja és megítélheti ezt a kérdést! Sajnálom, hogy ezt tanítottam, és még jobban, hogy ezt tőletek is elvártam.

Mint látható, SZP már ebben a bocsánatkérésben elhinti a magvait annak az állásfoglalásnak, hogy "nem ismer olyan egyházat, mely a megváltás bibliai tanítását gyakorolná", ugyanakkor elismeri, hogy nem ismer minden egyes embert, és az ítélkezés Isten privilégiuma.

Ami 2003 után ebben a kérdésben nem változott:
- a KME tagjai továbbra sem létesíthettek romantikus kapcsolatot más egyházak tagjaival;
- a vezetőség továbbra is egyházanként ítélte meg az embereket - "ez az egyház ezért tévtanító, az meg azért, szóval nem üdvözülhetsz, ha ezekbe jársz";
- Emberhalász kurzusokon kifejezett leckesorozatok épültek arra, hogyan kell meggyőzni a vallásos embereket;
- 2003 óta sem hangzanak el nyilvános prédikációk arról, hogy a KME-n kívül is lehet keresztényként élni;
- ha valaki elhagyja a KME-t, arra továbbra is úgy tekintenek, mint aki Istent hagyta el;
- ha valaki a magánvéleményét baráti beszélgetéseiben említi abban a kérdésben, hogy a KME nem az egyetlen üdvözítő egyház Magyarországon, akkor a vezetők a KME előtt tévtanítónak bélyegzik meg.

Mindezek miatt jelenleg is sokan élnek úgy Krisztus Magyarországi Egyházában, hogy azt hiszik, csak abban a gyülekezetben lehet keresztényként élni, azt semmilyen körülmények között nem hagyhatják el, és elhullottként tekintenek arra, aki mégis ezt teszi. De olyanok is vannak ebben a csoportban, akik tudják hogy nem ez az egy igaz egyház, de ezt félnek hangosan is kinyilvánítani. Ez az állapot megfelel az ICoC nemzetközi, 2003 előtti állapotának.

Az "egy igaz egyház teológia" nyilvános újjáéledése Budapesten (2012-2013)

Nagy Sándor (akkoriban a négytagú "felső vezetőség" tagja), nyilvános vasárnapi prédikáció, 2012. augusztus 12.):

Illetve vannak lelki események is, amik az elmúlt időszakban történtek. Az elmúlt három hétben lettek új testvéreink ... de sajnos vannak kevésbé jó események, mert vannak olyan testvéreink, akik elhagyták Istent és elhagyták Isten országát. De ez így van rendjén. Ez a helyzet. Ez így van rendjén. Isten működik és rostálja a népet. És a nekünk való dolog az, hogy ma itt tiszteljük Őt, ez a szerep jutott a megmaradt kevésnek, aki az x-ből itt van és nagyon örülök neki, hogy szabadságot, hidegfrontot félretéve gyerekekkel való foglalatosságot, arrébb téve problémákat itt vagyunk és dicsőítjük Istent. Szóval az élet megy tovább...

Ugyancsak Nagy Sándor tette a következő kijelentéseket (2012. szeptember 20) egy találkozón:

"Ez az egy igaz egyház, mert még senkivel nem tanulmányoztam a Bibliát, aki tanítványként élt volna."
"A lányom megkérdezte tőlem, miért hagyják el emberek az egyházat. Azért, kislányom, mert már nem szeretik Istent."

Mint láthatjuk, Nagy Sándor megismétli Szabad Péter 2003-as bocsánatkérésének állítását: nem ismerek egyetlen olyan magyarországi egyházat sem, ami ezt tanítaná és gyakorolná is. Miért ez a nyilvánvalóan arrogáns megállapítás maradt fontos a számára, és miért nem a bocsánatkérésnek az a része, hogy nem ismerek minden egyes embert, és Isten egyedül az, aki tudja és megítélheti ezt a kérdést?

Ezen a találkozón kizárták az egyházból Góra Szabolcsot, aki 15 éve volt a gyülekezet tagja. A kizárás alapvető okaként tévtanításokat határoztak meg. A három tévtanítás: az egyházat elhagyók lelki státusza, a vezetők követése, a szabad akarat.

A kizárást és megjelölést Szabolcs később így kommentálta:

Három egyszerű „véleményt” fojtott belém, méghozzá nagyon is indulatosan, amik után megjelölt, mint tévtanítót:
- Krisztus Magyarországi Egyháza elhagyása nem jelenti automatikusan Isten elhagyását.
- a vezetőket nem „feltétel nélkül” követjük, hanem abból adunk, amink van, önként, és más prioritásainkkal is összevetve (munka, fizikai család, stb.).
- a szabad akarat a számomra azt jelenti, hogy az életemre vonatkozó döntéseket végső soron én hozom, mert az életemet és a döntéseimet Isten elsősorban rajtam fogja számon kérni.

Később Szabad Péter egy megbékélést célzó találkozón (2013 június 23) Gyökeres Zoltán és Szepessy Gábor társaságában elismerte, hogy a kizárás alapvető oka az volt, hogy Góra Szabolcs "megváltottnak tartott egy diákot azután is, hogy az elhagyta a KME-t; sőt, ezt a véleményét mások előtt is hangoztatta".

Ugyanezen a találkozón Szabolcs (aki már kizárásakor is hivatkozott erre) ismét Douglas Jacoby internetes állásfoglalásából idézett (http://www.douglasjacoby.com/q-a-0393-leaving-the-church-or-leaving-god/):

Az emberek számos különböző ok miatt hagyhatnak el egy gyülekezetet:
- Bántalmazó viselkedés - úgy érezhetik, hogy kihasználják őket ahelyett, hogy tisztelnék, vagy úgy érzik, hogy képtelenek megoldani a kapcsolati konfliktusukat.
- Éheznek lelkileg - nem laknak jól az Írásokkal, mert az egyházi programok dominálnak és kiszorítják a tápláló bibliai tanításokat.
- "Visszamennek a világba" - hiányzik nekik a régi életük "szabadsága" (2Péter 2:19-22).

A szomorú tény az, hogy miközben sokan elhagynak egy egyházat, mert visszavágynak a világba és nem értékelik az Istennel való kapcsolatukat, addig mások éppen azért mennek el, mert azon fáradoznak, hogy megőrizzék a kapcsolatukat Istennel. Úgy érzik, támadás alatt állnak a helyi gyülekezetükben, és elhagyják a gyülekezetet, (irónikus módon) nem azért, hogy elhagyják Istent, hanem hogy megtalálják őt!

... Röviden, egy helyi gyülekezet elhagyása nem ugyanaz, mint Isten elhagyása. Elkötelezettek vagyunk a lelkiismeretünkhöz és a Bibliához, és néha az emberek tiszta hittel hoznak nehéz döntéseket, hogy elhagyjanak barátokat és a gyülekezetüket. Isten a bíró. Ha ők nem lesznek egy bibliai közösség tagjai, végül meghalnak (lelkileg). De nem a mi dolgunk kimondani ezt az ítéletet.

Szabolcs azt állította, hogy a diák, aki a közösséget elhagyta, az első ok miatt, vezetőinek szellemi erőszakot alkalmazó módszerei miatt tette ezt. A lehetőségről, hogy emberek a vezetők kegyetlensége miatt elmennek az ICoC-ból, 2003-ban már Boston is írt, amikor bocsánatkérő levelében megfogalmazta: hiszünk abban, hogy egyes esetekben a rossz vezetési stílus is hozzájárult ahhoz, hogy emberek elhagyták a gyülekezetet, és ahol ez történt, mi mélyen sajnáljuk.

SZP válasza az volt, hogy Douglas Jacoby-nak vannak furcsa tanításai, amelyekkel az ICoC sem feltétlenül ért egyet. Ebben a kijelentésben már van egy erős csúsztatás, mert az ICoC megosztott, és amivel az egyik egyházvezető nem ért egyet, azzal a másik igen. De különösen szomorú ez a kijelentés annak tekintetében, hogy SZP mindig is felháborodottan kardoskodott a "rágalmazó, bomlasztó beszéd ellen"  - ha az róla szólt -, itt pedig Doug háta mögött ugyancsak rágalmazóan és bántó módon beszélt róla. Az is említésre méltó, hogy Douglas Jacoby éppen ezt a beszélgetést megelőzően, 2013 május 11-én tanított a KME-ben. Jacoby az egész napot tanítással töltötte, és SZP természetesen nem úgy konferálta fel, hogy "Doug-nak vannak furcsa tanításai, de azért hallgassátok szeretettel".

2012-ben az érintett vezetők nem ismerték el Szabolcs igazát, hanem támadni kezdték. Ez vezetett végül Szabolcs kizárásához. Egy évvel később született egy részleges bocsánatkérés, melyet Harangi Anna az elüldözött diáknak írt, és ebben ezt olvashatjuk:

Egyszer még Szabi mondta nekem, hogy téged az bántott azzal a nagyon gáz evcsis üggyel kapcsolatban, hogy hatalmaskodtam feletted...és elveszítetted a szabadság érzésedet. Bennem amikor mondta, az jött fel, hogy dehogyis! Nem azt akartam....nem akartam én hatalmaskodni feletted...

De ma már értem! Nagyon elszúrtam azt a beszélgetést, amikor arról igyekeztelek meggyőzni, hogy bízz a vezetőben....egyáltalán nem arról beszéltünk, ami téged bántott. Amikor arra hivatkoztam, hogy én vagyok a vezetőd, valóban hatalmaskodtam. Nagyon nagyon sajnálom:( Bocsánatot szeretnék kérni! Ma már tudom, hogy a bizalmat, és a tiszteletet, egy kölcsönös, szereteten alapuló kapcsolattal lehet elnyerni.

Annának, aki egy időben a KME egyik csúcsvezetője volt, több év vezetés után kellett megértenie, hogy az igazi vezetés egy keresztény gyülekezetben nem tekintélyelven alapszik. De vajon szembenézett-e vele, hogy a törvénykező és autoriter vezetés - mely a Szabad-házaspártól indult ki, akik újjáépítették 2003 után a Kip McKean teológiáján alapuló vezetési struktúrát - mennyi pusztítást okozott emberek szívében és lelkében, az egész közösségben?

Természetesen sem a Szabad-, sem a Harangi-házaspár felelősségét nem ismerték el a KME előtt, így azok, akik a diák és más diákok védelmére keltek 2012-ben, javarészt ki vannak zárva, meg vannak jelölve, el vannak üldözve.

Azonban az egy igaz egyház teológia létezésének vannak egészen más, megdöbbentő megnyilvánulásai is:

Egy diák leveléből (2013 január 07):

A baptisták óta látom a saját szememmel, h az igazság nem kizárólag itt van.

Egy házas Molnár Adriánnak írt leveléből (2012 december 04):

Olvastam egy levelet John Louis-tól, aki ha jól emlékszem a szingapuri ICOC egyházat vezeti. Ő világosan ezt írta a Szabolcsnak:
"As far as ICOC being the only true church, the answer is "no". Anyone who follows the bible is part of God's universal kingdom."

Ez szíven ütött. Egy nagyra becsült egyházi vezetőnk azt állítja, hogy nem vagyunk az egyetlen, igaz egyház?! Máshol is lehet valaki tanítvány, megváltott?! Mi folyik itt?!

Ekkor elkezdtem kutakodni a neten, mert természetesen nem hagyott nyugodni. Átfutottam Henry Kriete ominózus levelét is, ahol világosan leírja, hogy hatalmas arrogancia volt részünkről (ICOC!) azt állítani, hogy mi vagyunk az egyetlen, igaz egyház. 2003-ban! Erre az ICOC egyházak válasza egységesen a helyeslés volt a világ minden tájáról. Onnantól kezdve az ICOC nem tanítja azt, hogy az egyetlen, igaz egyház lenne. Nem tanítja azt, hogy ne mehetnél-e át egy olyan egyházba, ahol ugyancsak a helyes tanítás van, és nem tartozik az ICOC-hoz. Még több forrást is találtam, pl a Unity Proposalban, ahol világosan leírták, hogy ha valamelyik (akkor még ICOC) egyház nem akar együttműködni a továbbiakban az ICOC-cal, attól ők még ugyanúgy testvéreink maradnak a Krisztusban.

Még több forrást is sorolhatnák, akár az ICOC wikipedia cikket, ahol le van írva világosan, hogy mi nem tartjuk magunkat az egyetlen, igaz egyháznak, csak egy egyház vagyunk Isten univerzális egyházában.
...
Sajnos senki sem közölte velünk az egyházi tanítás változását, magáról az egyházról a Kriete féle levél után. Azóta is azt tanítjuk és abban hiszünk (ismétlem itt, Budapesten), hogy aki elmegy tőlünk, vagy nem akar hozzánk csatlakozni, mert egy másik egyházban szeretne lenni, az nem lehet megváltott.

Kérdezem én, miért?

Az elmúlt években én magam is tanítottam és neveltem tanítványokat ez ügyben, és meg voltam győződve arról, hogy az ICOC-on keresztül vezet az egyetlen út Istenhez. Azt látom, hogy emberek lettek e miatt fenyítve és akár kizárva a budapesti egyházból, mert nem ezt vallották.

Mindez azt jelenti, hogy mi már régen nem vagyunk az ICOC tagja, csak papíron, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj, hogy hamis tanítást tanítunk, és ezzel rengeteg szenvedést okozunk olyanoknak, akik őszintén akarják követni Istent, mi több, tévútra vezetjük az egyházunk tagjait. És gyakorlatilag ezzel megszűntünk Isten Egyháza lenni...

A megbékélést célzó találkozó (2013 május 23) után Szabolcs egy többeknek írt körlevélben az alábbi kijelentést is tette:

Szepy, azt mondtad, nem zárod ki a matematikai esélyét, hogy más gyülekezet is megváltó legyen. Mit mondtál ezzel valójában? Mit mondana az audiovizuális gesztuskommunikátorod, ha ezt a mondatot visszajátszatnánk vele? Nem szomorú kicsit egy ilyen kijelentés? Nem arrogáns?

Szepessy Gábor válasza:

Ha jól emlékszem, azt mondtam, hogy nem zárom ki a matematikai esélyét, hogy vannak olyan emberek Magyarországon, akik a Biblia alapján rájöttek az igazságra és megtérve, megkeresztelkedve megváltottak lettek. Más gyülekezetben nem hiszek, mert nincs okom, hogy higgyek. Ha lennének, akkor úgy elrejtőznének, mint a második alapítvány az első elől, hogy titokban korrigálják annak esetleges eltévelyedéseit. (a'la Asimov). Egyébként hogy lehetne, hogy egy buzgón evangelizáló tanítványokból álló gyülekezetről senki sem hallana? Vagy Isten el akarná rejteni az egyik gyülekezetét a másik elől? Ennek mi értelme lenne?

Tehát 2003 után tíz évvel, tíz évre rá, hogy az ICoC kollektíven bocsánatot kért az "egy igaz egyház" tanítása miatt, visszajutottunk ide: más gyülekezetben nem hiszek.

Végezetül pedig Shawn Wooten kijevi egyházvezető prédikációja a KME hétközi istentiszteletén (2013 május 29):

Isten ezekben az országokban az elmúlt húsz évben dolgozott. És a bostoni és új-angliai vezetők és az ottani vezetőség segítségével segítettek nekünk, hogy az elmúlt években támogassuk ezt a régiót. És a mi egyházunk családja a kelet-európai egyházaknak a családja. Szóval amikor azt mondom, hogy kelet-európai egyházközösség, vagy egyházak családja, akkor erről beszélünk: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Ukrajna, Moldávia, Románia, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Görögország, Törökország, Ciprus, Albánia, Macedónia... Szóval ez a kelet-európai egyházközösség. Húsz országról beszélünk. 270 millió ember van itt. És 3328 keresztény él ebben a régióban. 24 egyházban.

Shawn prédikációja egyértelműen azt a KME-ben élő álláspontot tükrözi, hogy ők az egyetlen üdvözítő egyház. 270 millió emberből mindössze 3328 keresztény. Mi ennek az üzenete egy lelkileg éretlen gyülekezetben, amelyben nincsen nyilvánosan elismerve, hogy nincsen joguk megítélni, melyik egyházban ki keresztény és ki nem?

Logikai buktató

A más gyülekezetben nem hiszek és az egy város egy gyülekezet jellegű kijelentéseknek maga Kip McKean adta meg a kegyelemdöfést. Kip pontosan azt tette az ICoC-vel, amit korábban a mainline CoC-vel is, vagyis egy még újabb egyházat kezdett (International Christian Churches, ICC - korábban az ICoC-t is rövidítették ICC-nek, de már Kip új mozgalmát értjük alatta). Kip az Első Alapelvek teológia alapján szervezi új egyházait, vagyis voltaképpen a 2003 előtti ICoC-t folytatja.

Ettől kezdve ha az ICoC eltéli az ICC-t, akkor saját korábbi önmagát ítéli el. Ha az ICC-t szektának minősíti, saját korábbi önmagát minősíti annak. Ha az ICC nem üdvözít, akkor 2003 előtt az ICoC sem üdvözített.

Mi történik aznap, amikor Kip új mozgalma eljut Budapestre? A mainline CoC már itt van, és a megtérésről, tanítvánnyá válásról ők is ugyanazt tanítják. És erről a gyökérről az évek, évtizedek, évszázadok során hány tucat, vagy hány száz új egyház fog fakadni, akik mind csak véleménykérdésekben térnek majd el egymástól, de saját törvénykező gyakorlatuknak köszönhetően nem ismerik majd el a másikat?

Figyelmeztetés

Sokan a KME tagjai közül ritkán állnak elő őszintén a mondanivalójukkal. Előbb behálóznak, kapcsolatot építenek, célzottan mutogatnak a Bibliából pár dolgot, csúsztatnak, ferdítenek, sulykolják a propagandát - mindezt hitből, a legnagyobb jóindulattal, saját megtévesztettségükről nem tudva teszik. Folyamatosan keresik, meddig mehetnek el. Ha úgy érzik, túllőttek a célon, akkor  visszahátrálnak és később újra próbálkoznak. És közben azt gondolják, még nem vagy elég nyitott. Tehát valójában nagy valószínűséggel nem mondják elsőre a szemedbe, mit gondolnak rólad, vagy az egyházadról. Helyette inkább bólogatnak, mosolyognak és igyekeznek a bizalmadba férkőzni.

A modern farizeusok első számú ismertetőjele az, hogy kizárólag saját gyülekezetüket tartják "megváltónak" (vagy esetleg még az ahhoz nagyon hasonlóakat), és egyáltalán, nagyon szívesen beszélnek a megváltás feltételeiről. Olyan teóriát vázolnak fel, ami csak rájuk igaz, illetve rájuk sem; mégis szeretnék elhitetni magukról a sugallt képet. Voltaképpen egy szektajellegű gyülekezet olyan, mint egy korrupt hivatal: lelki közbeszerzési eljárást ír ki olyan "üdvözítő intézményre", amelyben a kiírási követelményeknek kizárólag ő felel meg. Valójában nincsen üdvözítő egyház, Krisztus maga a Megváltó, és neki van egy univerzális Egyháza, földi teste, amely konkrét, "jogilag bejegyzett szervezetekkel" nem körülírható.

Az Újszövetség nem beszél arról, hogy hagyd el a gyülekezetedet, ha találtál egy "biblikusabbat". Az is igaz ugyanakkor, hogy szerető, képmutatás nélküli és egészséges tanításokat ismerő, értő és gyakorló gyülekezetek tudnak igazán gyógyító hellyé válni mindazok számára, akik lelki életet keresnek.

Sok minden megváltozott az első század óta. Számos gyülekezet jogi státusszal rendelkezik, tanításaik és gyakorlatuk viszont kisebb-nagyobb mértékben eltér egymástól. Ez összezavaró lehet mind egy régóta hívő, mind egy új lendülettel Istent kereső ember számára. Csak azt tanácsolhatjuk, hogy jegyezd meg az aranyszabályt: ne ragadj le annál a gyülekezetnél, amely magát az (elméletben, vagy gyakorlatban) egyedül üdvözítőnek állítja be, vagy előszeretettel támadja a többit. Jó kérdés lehet ennek megállapítására, hogy a gyülekezet tagjai házasodnak-e más gyülekezetek tagjaival (kérdezz rá, és ha nincsenek példák, vagy csak mutatóba vannak, akkor az a hely egy csapda).

Az istentelen vezetés és az arrogáns teológia tragikus következményei

Amit a londoniak írtak Kip-nek, Budapesten is elmondható.

Sok nő veszítette el a szülés lehetőségét, miközben várta a KME-ben az igazit. A gyülekezet alkotmánysértő működést tudott és tud megvalósítani az alapvető szabadságjogok gyülekezeten belüli alkalmazásának (vélemény-nyilvánítás, szólásszabadság, párválasztás és szabad kapcsolatok) szankcionálásával, mert sokan hittek és hisznek benne, hogy nincsen hová menni - KME vagy Pokol, akkor már maradni még mindig jobb. Az új vezető, Molnár Adrián egy magánbeszélgetésben még tavasszal ugyan kijelentette, hogy nincsen joga senkinek elítélni azokat, akik a KME-ből mentek el, viszont ő maga is belebonyolódik az ítélkezésbe, amikor arról beszél, hogy aki keserűen, csalódottan, vagy valamilyen bűn miatt megy el, az Istent is elhagyja. Ennek nincsenek megfelelő teológiai alapjai, a gyülekezetből való távozás után a megbékélés, megbocsátás vagy bármilyen bűnből való megtérés nem a KME dolga, és bármiféle ítélet megfogalmazása továbbra is Isten kiváltsága marad.

Sajnos Adrián azzal, hogy nem állítja helyre a diákok mellett 2012-ben kiállók becsületét, inkább döntött úgy, hogy ezzel szemben támogatja a Szabad Péter által 2003 után is életben tartott romboló teológiát, és nem szembesíti a gyülekezetet a valódi helyzettel.

Az igaz egyház tanítás hatása társadalmilag elképesztően káros, a tagokat valósággal láncra veri és teljes kiszolgáltatottságba kényszeríti. Az egyetlen szerencse az ebben a tragikus dologban, hogy a legtöbb destruktív gyülekezet növekedésének korlátja éppen saját teológiájában és a szellemi erőszak formáinak rendszeres alkalmazásában rejlik, ami végül sokak szemét felnyitja és távozásra készeti - bármekkora sérüléssel vagy fájdalommal is jár ez.

A következmények azonban végtelenül elszomorítóak. Az alábbiakban néhány vallomásból, beszámolóból idézünk részleteket olyan emberektől, akik elhagyták a KME-t:

Megbeszéltünk egy találkozót ahol a Szabad Peti tájékoztatott, hogy mivel az elmúlt fél órában amikor arról beszéltem, hogy vagyok manapság, közben nem beszéltem Istenről ez bizonyítja, hogy nem vagyok megváltott és ha meghalnék akkor a pokolba jutnák. Megbeszéltük, hogy nem vagyok tanítvány, de járhatok a vendéges programokra.

Nem tudom elképzelni, hogy akármilyen gyülekezetbe járjak.

Én kb. mostanra jutottam el arra, hogy újra tudnék valami közösségbe járni. Talán.

Őszintén nekem szükségem van rá, hogy az ott történt dolgokról valakivel (még ennyi év után is) beszélni tudjak.

A válaszom arra, hogy nem kritizálhatjuk az ott lévő gyakorlatot, és tilos az érzéseinkről beszélni, engem arra emlékeztetett, mikor apám vert, és anyám az ajtóban állt és félve és gúnyolva mondta, most mit ordítasz (bár én nem érzékeltem, hogy ordítok), na ott is az volt a lényeg, hogy fájt, megalázó volt, és összetört az egész - azaz személyesen éltem át - de az volt a lényeg, hogy ez titok, azaz a látszat a lényeg, nem a valóság, másrészt, hogy az én felelősségem, hogy ezt a bántó viszonyt fenntartsam a hallgatásommal, és ne legyek áruló (ez is egy törvény volt). És ezekkel, meg a következményekkel rohadt szar szembenézni, például ott tartok, hogy semminemű keresztény közösségbe nem érzem magam képesnek elmenni, pedig tudom (most már), hogy vannak akik szembenéztek a kegyelem erejével, azzal amit tettek, és a gyógyulás útjára léptek. Sőt most, hogy ebben a csoportban részt veszek, megint hallom az egyik mindenható testvér hangját, "de én megtagadom magam, megcsinálom amit kell"- azaz nem bízhatsz Istenben és a kegyelemben, te rossz vagy, és nekem van igazam, mit kell tenned. Ilyen mikor egy közösség nem Krisztusban épül, hanem ember uralma akarja összetartani.

És nekem segítség, hogy erről beszélhetek, ugyanis, a legrosszabb az az elszigeteltség érzés volt, hogy amiről beszélek nem is létezik, és velem van a baj, még magamban sem bízhatok, mint amikor anyám direkt fájdalmat okozott, és én szóltam hogy fáj, de azt mondta: nem fáj.

Én tudom, miről beszélsz. Évek óta nem járok a KME-be, és csak tavaly tudtam eljutni odáig, hogy a kereszténység, az Istenhit nem a KME privilégiuma.

Én mar említettem, hogy úgy jöttem el az egyházból. hogy meg voltam győződve a Pokolba jutok, és évekig Istenre se mertem gondolni, nem hogy imádkozni!

Én most is max kritikus helyzetekben imádkozom, és főleg a társammal közösen, az ő megnyugtatására - mert szépen imádkozni azért megtanultam... de az érzés  bennem van, hogy ehhez nem vagyok méltó.

Végső konklúzió:

Bármely vallási közösség, egyház vagy mozgalom mely önmagát elméletileg és/vagy gyakorlatban egyedül üdvözítőnek állítja be, destruktív szekta, mely az élet fontosabb területein beszűkíti a tudatállapotot és korlátozza a lehetőségeket, kiszolgáltatottá teszi a tagokat, és elpusztítja az életet.

A Valláspatológia című könyv "kizárólagos egy igaz egyház tanításhoz" kapcsolódó megállapításai (dr. Süle Ferenc, 1997):

A mások tiszteletének, az egészséges alázatosságnak, az ökumenikus szellemiségnek a hiánya talán a hegy hasonlattal illusztrálható a legszemléletesebben: a személyiség szellemi fejlődésének egyszerű modelljét egy hegycsúcs megközelítéséhez lehet hasonlítani. A szélrózsa minden irányából lehet lényegében haladni és lehet, hogy akik egymással ellentétes irányban haladnak, mégis ugyanazon cél felé igyekeznek. Persze ezt a hegy túloldaláról nehéz belátni.

Még jobb Pál hasonlata, aki arról beszél, hogy a szellemi egyház egy test tagjait képezi ('Kor. 12:13-26). Így, egy májsejt nem várhatja el egy izomsejttől, hogy az májsejtként működjön. Nincs joga az idegsejtnek azt mondani, hogy csak aki így működik, az az igazi, sőt az se biztos, hogy az idegsejt meg tudja érteni, hogy a szívizomsejt hogyan működik, stb. A fontos az, hogy minden sejt és szerv tisztában legyen a maga funkciójával és azt végezze el. Ha pedig egy sejtféleség erőszakosan a saját mértékén túl elszaporodik, azt rákos daganatnak nevezzük. Ez a torzulás rákos modellje.

Ennek a torzulásnak mélylélektani gyökere gyakran a tudattalan narcizmus. A többi ember démonizáltnak minősítése és pokolra ítélése nagyon távol esik a keresztény örömüzenet ökumenikus lelkületétől. A jelenség mélylélektani elemzése érthetőbbé teszi a kérdést. A szubjektív tapasztalatot - archetipikus jellege miatt - objektív, egyetemes realitásként éli át az ember.
...
... Az alapvető tévedés akkor következik be, amikor nárcizmusában automatikusan kizárja, hogy a megtapasztalt egyetemes valóságot más, más úton, másfajta élményeken keresztül is átélheti. A nagyrészt tudattalan narcisztikus állapot, a rejtett önimádat viszont minden más lehetőség kizárását eredményezi. Sőt a másságot, mint fenyegetést éli át, ami az ő élményének a hitelességét megkérdőjelezi, ezért azt ellenségnek minősíti és harcot hírdet ellene. A szellemi torzulás így fokozódik és patológiás méreteket is ölthet. Úgy tapasztaltuk, leggyakrabban ebben áll a sok új vallási mozgalmat is meghatározó, beszűkítő és eltorzító kizárólagosság mélylélektani háttere, amihez azután további egyéni és közösséglélektani folyamatok is csatlakoznak.

Végezetül egy nagyobb részlet Kriete 2003-as leveléből

Szinte minden, a mozgalmunkra vonatkozó kritikát bűnösnek találtunk. Azzal vádoltuk az embereket, hogy rossz  a szívük, rossz hozzáállásuk van vagy függetlenek, amikor nagyon gyakran meg volt a joguk, hogy úgy érezzenek ahogy éreznek. Amikor bárki elhagyta az egyházat, automatikusan be lett kategorizálva, hogy „elhullott”. De miért? Sokan lelkiismereti okok vagy a durva bánásmód miatt hagyták el az egyházat, vagy amiatt, ahogy vezetve voltak, kelepcében vagy bűnösnek érezték magukat. Igazságos és jogos kijelenteni, hogy valaki elhagyja Istent azért, mert elhatározta, hogy elhagyja a sorainkat? Mások úgy döntöttek, hogy maradnak - de állandó félelemben élnek, hogy megbélyegzik őket, mint széthúzót vagy nem lojális tanítványt, ha nem értenek egyet-, és rutinosan követik a rossz tanácsot az engedelmesség jegyében. Mások egyszerűen érzéketlenné válnak, szenvednek csendben, hátul ülnek és eljátsszák, hogy halottak.

„Isten modernkori mozgalmának” hívjuk magunkat, és azt mondjuk, hogy mi „definiáljuk a kereszténységet a generációnknak”. A „Királysággal” tettük magunkat egyenlővé, mintha mi lennénk az egyetlenek, és nem csupán a Királyság része – a Királyság, amely a Királyhoz tartozik és amelyet Isten ismer egyedül. Amikor magunkat az „Egy igaz egyháznak” hívjuk, az arroganciánk a következőket okozza:
a) Hallgatólagosan minden, amit mondunk helyes, mert mi vagyunk az igaz egyház
b) Ezért: teljesíts, ne kérdezz, és ne is gondolj az elhagyásra. Hová tudnál menni? Vagy „mi” – vagy a Pokol kapui.

Azt tanítottuk, hogy egyedül mi vagyunk az „igaz királyság”, „igaz tanítványok”, és az „Egy Igaz Egyház”. És nem csak tanítottuk, de hittük is, és erősen védelmeztük ezeket az állításokat – mi tudjuk, mit csinálunk, mi visszaállítottunk újra és újra, mi vagyunk a maradék, akik kegyelem által lettek kiválasztva, mi vagyunk az egyetlen egyház az első század óta...
Építettünk, szándékosan, (vagy kicsit sem bontottunk le - szándékosan) egy ellenőrző és megfélemlítő kultúrát, amely kizárja és félretolja azokat, akik „nem értenek egyet”.
Ez a hatalom helytelen használatát okozta és ezzel elárultuk a Krisztusban lévő szabadságunkat.
Néhány egyházunkban, a gazdag vezetők még gazdagabbak lettek. Néhány egyházunkban a próféták és papok határozták meg a saját hatalmukat. ... Néhány egyházunkban, pl. Los Angeles, kijelölték a nevelőt, amennyiben nem értettél egyet, elmehetsz. De hova mennél, hiszen mi vagyunk az „egy igaz egyház”? Természetesen, a Pokolba. Ez beképzeltség, ilyen egyértelmű és egyszerű.

De szerencse, hogy mi az igazi egy igaz egyházat találtuk meg!

Kapcsolódó és felhasznált szakirodalom:

Az ICoC történelme:

http://reveal.org/abouticc/iccroots.html

Kip McKean bocsánatkérő leköszönő levele:

http://www.newcovpublications.com/icc/resignation_letter.htm

Henry Kriete 2003-as levele és az arra adott válaszok (köztük a londoni gyülekezet levele):

http://www.newcovpublications.com/icc/hkriete.pdf
http://www.newcovpublications.com/icc/reactions.htm
http://www.newcovpublications.com/icc/comments.htm

Szabad Péter, volt KME-egyházvezető 2003-as bocsánatkérő levele

https://docs.google.com/file/d/1DY_pDuGVD-YoqWuHU6lwZpxzQRt4qXYXog4nFSWN2tjn9MKFSehe1CpeykfK/edit

Kip McKean tanulmánya és az arra adott londoni válasz (2003):

http://www.tolc.org/frombabylontozion.pdf
http://www.newcovpublications.com/icc/reply.htm

Jacoby cikke egy gyülekezet elhagyásáról:

http://www.douglasjacoby.com/q-a-0393-leaving-the-church-or-leaving-god/

Henry Kriete 2005-ös levele egy barátjának az ICoC-ról:

www.reveal.org/news/H2G_Still.pdf

Az ICoC múltjáról és jelenlegi megosztottságáról szóló tanulmányok:

www.reveal.org/library/theology/Toxic.pdf
www.reveal.org/abouticc/factions.html
www.reveal.org/library/history/enjoythesilence.pdf

Akik magukat az egy igaz egyháznak titulálták:

http://www.theholdemans.com/Compare.htm

A CoC, ICoC és ICC wikipédia oldala:

http://en.wikipedia.org/wiki/Churches_of_Christ

http://en.wikipedia.org/wiki/International_Churches_of_Christ

http://en.wikipedia.org/wiki/International_Christian_Church

Fogadalomtétel - így működik a szellemi erőszak

Krisztus Magyarországi Egyházában a folyamatos "megtérésre hívás" a bűntudatkeltés állandósult eszköze.

Az utóbbi években a frusztrált vezetők - akik elégedetlenek voltak a gyülekezet teljesítményével - megpróbálták szorosabbra fogni a gyeplőt. Először 2011 elején bonyolítottak le egy egyház-szintű "közös megtérés programot". Ennek kiinduló megállapítása az volt, hogy a gyülekezetben mindenki bűnben van. Aki nem hívogat meg az utcán elég embert istentiszteletre, vagy nem teszi rendszeresen és buzgón azokat a dolgokat, melyek a vezetők szerint a lelki jóllét megnyilvánulásai, azok azért, mert langyosak és vallásosak. Akik pedig a vezetők standardjai szerint buzgó lelki életet éltek, azok is bűnben voltak, hiszen eltűrték, hogy mellettük mások langyosak legyenek. Nincs kivétel. Ha te 2011 tavaszán a KME tagja voltál, akkor bűnben voltál.

2012 őszén egy hétközi istentiszteleten Szabad Péter vezető lelkész nosztalgiázni kezdett a 2003 előtti időkről. Vastagon statisztikázva bemutatta, milyen növekedési ütem volt a kilencvenes években. Bekeményítünk, ígérte az egyházvezető. Egyszerű volt a képlet: ha az egyháztagok nem csinálják, amit a vezetők elvárnak tőlük, akkor rá kell őket kényszeríteni. Mivel a Biblia Krisztus követőinek sokkal nagyobb szabadságot ad, mint amit a KME diktatórikus vezetése elviselt volna, szükség volt egy új alapra, amit a Biblia helyett használni lehet. Szükség volt egy új eszközre, amely megkönnyíti a számonkérést és segít, hogy a vezetők könnyebben tudják akaratukat a követőkre kényszeríteni. Ez a fogadalomtétel. Egy elváráslista, amire ha rábólintasz, onnantól vissza lehet élni vele, gyakorlati rendelkezéseket lehet rád erőszakolni, és ha ellenállsz, a fogadalomtétel pontjaival sarokba lehet téged szorítani. Hiszen megígérted, hogy ezeket a pontokat tartani fogod, fogadalmat tettél.

Ez a csapda: egy tételes parancsolatokból álló lista, amelynek tervezett szövegét és végleges változatát alább olvashatjátok. Persze a megszövegezés nem parancsokból áll, igazi paranccsá a lista bármely eleme az elvárás és az ígéret találkozásakor válik.

Mint látható, a decemberi tervezethez képest az egy hónappal későbbi végleges szöveg alig módosult. Két nagyon fontos dolog került bele: az adakozásnál az áldozatkészen, illetve a dokumentum második egységének derekán: alázatos, nyitott szívvel kérek tanácsot és fogadom el a nevelést.

Nézzük meg közelebbről a Fogadalmat!

Négy fő egységre van bontva. Ezek az egységek: Isten, nevelés, misszió és egyház.

Már az első szekció teljesen teljesítmény-centrikus és süt belőle az alárendeltség, a hatalom átadása, az önfeladás is: teljesítem az akaratát, életemet is odaadnám, életem ura lesz, engedelmeskedek, stb. A három másik egység ügyesen alá van szerkesztve ennek a pontnak, vagyis már itt megtörténik a puhítás, a manipuláció: mintha azt várná el az Isten, ami ezt a szerkezeti egységet követi.

A nevelés szekcióban látjuk az alábbi ígéreteket: imádkozom a másikért, szembesítem a bűnnel, elfogadom a nevelést, kérem a tanácsot, stb. Valahogy olyan ígéretek nem kerültek ide, mint: támogatom a másikat, elfogadom a döntéseit akkor is, ha nem értek velük egyet, bízom a másikban, meghagyom neki a hibázás lehetőségét, stb. Itt is rengeteget láthatunk a kontrollból, és nagyon keveset - pontosabban semennyit - az elfogadásból.

A misszió terén lévő fogadalmak mind az evangelizációra összpontosítanak. Ha te most a KME-bármely tagjának ismerőse vagy, akkor a számára evangelizációs terep vagy. Azért érdeklődik irántad, azért szeret, azért mutat törődést, mert meg akar keresztelni. Ha úgy látja, hogy nem vagy nyitott, a kapcsolatotok idővel elsorvad, mert nem ér rá olyanokkal barátkozni, akik nem csatlakoznak a KME-hez.
Ennek a gyülekezetnek a tagjai szinte folyamatos bűntudatban vannak amiatt, hogy nem tudnak eleget evangelizálni, vagy mert idejük nem engedi, vagy mert félnek és elszalasztják a lehetőségeket. Számtalan olyan bűnmegvallás hangzik el, mint "ott állt a buszon és nem mertem megszólítani, hogy elhívjam istentiszteletre". Ezért járnak utcai evangelizációra is általában kettesével - egyedül "nem építő", hárman meg már lerohannák az embert.
Itt megfogadják, hogy akár szenvedni is hajlandóak a misszióért. Ez élteti őket, amikor tél közepén a hóviharban keresik az elveszettet (és miközben átfagynak és szétáznak, hősnek érzik magukat). A szomorú tény az, hogy a folyamatos agymosás következtében sokuk már nem is érzi magát kereszténynek, ha nem hívogat embereket utcán istentiszteletre, vagy nem olvassa minden reggel a Bibliát. A cselekedetekbe fektetett hamis rutin adja meg spirituális biztonságérzetüket, és nem a kegyelmes Isten egyre mélyebb megértése és megismerése.

Az egyház szekcióban a vezetők követése került hangsúlyozásra (érdekes módon azt nem írták bele, hogy megbízok követőimben és támogatom őket). Arról sincs itt egyetlen szó sem, hogy mi történik, ha elhagyja valaki ezt a közösséget, hogy csatlakozzon egy másik egyházhoz. Ez ebben a csoportban nem opció. Ha elmész, elhagytad Istent.

Talán nem szükséges különösebben ecsetelni, hogy egy gyülekezetben, amely azt tanítja és sugallja, hogy Magyarországon egyedül ők az üdvözítőek, ez a fogadalom a visszaélések egész tárházát teszi lehetővé. Ezek a visszaélések korábban is léteztek (hiszen a rendszer előbb létezett, mint az azt megerősítő Fogadalom), ám 2012 utolsó negyedévében kezdtek törésvonalak mutatkozni rajta. Ez a módszer egy kísérlet volt az omladozó diktatúra megtámasztására. Mindaz, amit eddig elkövettek, de nem tudtak biblikusan alátámasztani (kényszerített nevelés, kényszerített "megtérés", kényszerített tanácskérés) új értelmet nyer, mihelyst erre az aláírt fogadalomra lehet hivatkozni (testvér, megígérted... itt írtad alá, az igened legyen igen).

A későbbi bejegyzések egyikében részletesen bemutatunk egy nagyon komoly visszaélést és annak következményeit. Most a Fogadalom hatásmechanizmusát mutatjuk be néhány megtörtént eset megemlítésével.

1.) 2011 tavaszán a gyülekezet diákjainak utasításba adták, hogy a hét minden napján találkozzanak a város különböző pontjain, megadott időpontban, és "utcai evangelizáció" keretein belül diákokat hívogassanak meg a vasárnapi istentiszteletre. A részvétel kötelező volt. Aki ellenállt, azt nyilvános megszégyenítéssel és/vagy agresszív tévtanító teológiával törték meg.
Amikor 2012 tavaszán a gyülekezetben lévő több házas is értesült erről a módszerről, megpróbálták megértetni a diákvezetőkkel, hogy visszaéltek a hatalmukkal, és nem volt joguk, sem biblikus felhatalmazásuk arra, amit tettek. Mivel erre nem akadtak biblikus ellenérvek, a diákvezetők Szabad Péter egyházvezető mögé bújtak, aki tekintélyelvű módon kezelte a kérdést és támadni kezdte a diákok mellett kiállók személyét.
A fenti fogadalomtétel viszont már megadná azt a jogot ezeknek a vezetőknek, amit a Biblia nem.
- Nem akarsz jönni az utcai evangelizációra? Akkor te nem küzdesz a közöttünk lévő teljes egységért. Nem támogatod a vezetőidet. Nem buzdítod naponta a testvéreidet. Nem keresed az elveszetteket.
Egy aláírt Fogadalom lehetőséget adott a vezetőknek arra, hogy innentől legitim módon visszaéljenek a hatalmukkal és rákényszerítsék az akaratukat a követőikre.

2.) Ugyancsak a diákszolgálatban rendszeresen nekitámadtak annak, aki valamilyen programon (pl. egy diák-kirándulás) nem vett részt.
A helyzet ugyanaz. A fenti ígéreteket tetszés szerint kombinálva bármilyen kérdésben bűntudatot lehet kelteni, "bűnt lehet bizonyítani" az ellenálló, maradék szabad akaratához ragaszkodni próbáló tagra.

3.) 2012-ben az is előfordult, hogy valakit megpróbáltak megfeddni, mert kimerültségére hivatkozva kihagyott egy vasárnapi istentiszteletet. Ez bűn, mert Jézus megtagadta volna magát és elment volna az istentiszteletre - hangzott a megfellebbezhetetlen érv, amely kijelentés akkor és ott konfliktusba torkollt. Mennyivel egyszerűbb dolga lett volna a törvényeskedő bibliakör-vezetőnek, ha hivatkozhat a Fogadalomra?

A fogadalomtételt megelőző hetek

A fogadalomtétel ötletének gyülekezet előtti megfogalmazása és a Fogadalom közös aláírása között eltelt időben Szabad Péter és a többi csúcsvezető igyekezett egyesével meggyőzni a KME tamáskodó tagjait is az aláírás szükségességéről. Akit pedig semmiképpen sem sikerült meggyőzni (pl. mert Máté 5:34-36 alapján nem akart esküdözni vagy fogadkozni; vagy mert nem értette, miért kellene a keresztelőjét újra megerősíteni egy ilyen listával), annak azt mondták, "semmi gond, ha lelkiismereti okból nem írod alá, az oké".

Utóbb kiderült, hogy ez egy hazugság volt. Aki nem írta alá a Fogadalmat, az a gyengék listájára került és egy bibliatanulmányozás-sorozatot kényszerítettek rá, hogy "kiderüljön, ő is azokat a meggyőződéseket vallja-e, mint akik aláírták".

A fogadalomtétel felvezetése kampányszerűen zajlott. Ez volt a téma a tanításokban, a nevelési csoportokban, a rendszer urai hat héten keresztül a nyomásgyakorlás összes eszközét igénybe vették, hogy a tagság minél lelkesebb legyen aláírni a Fogadalmat. Voltak azonban olyanok is, akiknél betelt a pohár, akik a folyamatos és egyre növekvő elvárásoknak már nem tudtak, vagy nem akartak megfelelni. Ők elhagyták a gyülekezetet. Egyikükről azonnal be is jelentették a hétközi istentiszteleten, hogy tévtanításokban hisz, mert ezen a csoporton kívül keresi Isten országát.

Az egyik tag így írt néhány nappal a Fogadalom aláírása előtt:

Hogy hogy élem meg a fogadalmat?

Sok félelmemet eloszlatták a hétközi IT n mondott dolgok és általában az egyházban van egy nagyon pozitív lelkesedés, ami nekem tetszik, mert tényleg egy családként néz ki, ami egy nemes cél felé tekint. Én szerintem, ha a fogadalommal nem visszaélnek és késõbb nem erre hivatkozva szorongatnak, ha nem mindent úgy csinálok, ahogy elõírják, hanem az embert arra készteti, h átgondoljon dolgokat, amikben hisz, komolyan vegyen dolgokat és önszántából tegyen annyi jót, amennyire õ maga képes és szeretne, akkor nemes a dolog, szerintem.

Ha viszont visszaélések lesznek belõle, akkor szomorú leszek nagyon, de nem félek, mert tudom, h nem helyes, amit tesznek. Nincsen mit vesztenem. Kíváncsi vagyok mi sül ki a dologból. A baptisták óta látom a saját szememmel, h az igazság nem kizárólag itt van.

Tehát lényegében a fogadalomtétel előtti időszak egy kampány volt, melynek során a gyülekezet tagjaira óriási nyomást gyakoroltak, hogy őket megfelelően felkészítsék és keresztülvigyék rajtuk ebben a kérdésben a vezetőség akaratát.

A kampány tetőpontjaként, a fogadalomtételt megelőző zártkörű találkozón a tagoknak bűnmegvallást kellett tartaniuk nevelési csoportokban. Akadt, akinek nem volt alkalmas az időpont, és Szabad Virág utólag megfeddte, amiért nem volt ott.

A fogadalomtétel napja (2013. január 20.)

Ezt a napot a gyülekezet vezetői egy esküvőhöz hasonlították. A tagoknak ünnepi ruhában kellett jönniük. Vasárnap délelőtt volt, a rendszeres nyilvános istentisztelet időpontja. De nem mindenki ünnepelt. Az ünneplőruhák alatt néhány szív riadtan, kétségbeesetten vagy haragosan dobogott. A nagyjából 130 fős gyülekezet közel negyede nem kívánta aláírni ezt a papírdarabot. Mások aláírták ugyan, de csak a csoportnyomásnak engedve. És persze voltak sokan, akik lelkesen és örömmel tették ezt, és az Istennel való kapcsolatuk újjászületésének tekintették a ceremóniát.

A fogadalomtétel felvezetéseként Varga Ferenc, a vezetőség egyik tagja tartott rövid beszédet. Ebben mélyteológiailag próbálta levezetni, miről is van szó. Valahogy már ezt a beszédet belengte a hamisság érzése. Nem állt össze a kép. A beszéd alatt viszont futólag elhangzott, hogy mi is a helyzet azokkal, akik nem írják alá most a Fogadalmat.

1:16-tól: Még annyi az egészhez, kiegészítésként, hogy nem lesz mindenki, aki ma ezt a Fogadalmat megteszi. Szeretünk titeket, szeretjük azt a tényt, hogy itt vagytok, akkor is, hogyha beszélünk erről, hogy mi a helyzet ezzel és folytatjuk ezt, akkor is, hogyha eldöntötted, hogy te ebben nem szeretnél részt venni, akkor is szívesen látunk.

Amikor Varga Ferenc erről beszél, a "szeretünk titeket" kifejezéssel pozicionálja azokat, akik itt és most nem írják alá a Fogadalmat. Ők azok, akikkel beszélni kell, éppen a lelkiismereti okokból való döntésük teszi őket megbízhatatlanná. Lelőhetjük a poént: naivitás lenne azt gondolni, hogy annyiban hagyták, ha bárki is "nem szeretett volna ebben részt venni".

Milyen érzés lenne számodra ülni egy tömegben, ahol a körülötted lévők lelkesen szavalják a Fogadalom szövegét, miközben te csendben hallgatsz? Milyen érzés lenne, hogy a körülötted lévőket név szerint szólítják, te pedig maradsz a helyeden, kíváncsi tekinteteket érezve magadon, amiért nem írod alá a Fogadalmat?

Ennek az eseménynek a lebonyolítása már a szellemi erőszak kategóriájába esik: ünnep azoknak, akik örömmel vesznek részt rajta, és nyilvános megszégyenítés és megalázás mindenkinek, aki nem. Így írt erről néhány nappal később valaki, aki a fogadalomtétel kikényszerítése kapcsán döntött úgy, hogy ebből elege van:

Nem tudtam aláírni a fogadalmat, mert az evangelizáció területén nem vagyok kész arra hogy Jézust kövessem, legalábbis úgy nem ahogy az egyház elvárja. Karakteremből kifolyólag félszeg vagyok az emberekkel és sokszor arra figyelek hogy mit gondolhatnak rólam, és nem arra hogy Isten mit gondol. Visszagondolva, az elmúlt években egy nagy nyomást raktam magamra (azt gondolom hogy az egyház is), amit nem kívánok tovább cipelni. 
Nem tartom hasznosnak hogy kvótákat állítanak fel, hogy naponta hány embert kellene meghívnom. Isten a szíveket vizsgálja, és neki nem a számok a fontosak. 

Alapvetően nem a kegyelmet érzem, és nem is érzem azt hogy szívesen elhívnék ide másokat, mert azt látom hogy inkább a kihívásokat kapjuk, nem a bátorítást és a szeretetet.
...
Azzal teljesen egyetértek veled, hogy nem csak az üdvözül aki ebbe az egyházba jár. És bár ezt tudom, még is van bennem sok félelem elmenni. Féltem a kapcsolataimat, és hogy a gyerekemre milyen hatással lesz ha kilépek. Az is nagyon rosszul esett neki, hogy nem írtam alá a fogadalmat. Persze nem ez alapján fogok dönteni.

A csoportnyomás tehát olyan mértéket öltött, hogy az egyik tag kiskorú gyereke is csalódottnak érezte magát, amiért a szülő nem írta alá a Fogadalmat. Így a tag csapdában érezte magát - nem értett egyet azzal, ami a gyülekezetben zajlik, de az életét egészében ide koncentrálta már sok év óta.

De volt olyan tagja is a gyülekezetnek, aki a fogadalomtétel alatt úgy érezte, jobb lenne véget vetni az életének, mint tovább részt venni ebben a reménytelen és kilátástalan rabszolgasorban, amellyé Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői a gyülekezetet züllesztették.

És mindeközben sokan lelkesen (vagy kényszeredetten) fényképeztették magukat saját, aláírt Fogadalmukkal...

A fogadalomtételt követő hetek...

A gyülekezet vezetője képtelen volt elfogadni, hogy vannak, akik nem írták alá a fogadalomtételt. Pontos listát vezetett róla, kik voltak azok. Ezeket az embereket mindenféleképpen rá kellett venni, hogy tanulmányozzák újra a Bibliát a vezetőkkel. Szép szóval, vagy fenyegetéssel, ez másodlagos volt.

Az alábbiakban egy megtörtént eseten keresztül mutatjuk be, hogyan álltak hozzá azokhoz, akik nem írták alá a Fogadalmat (miközben olvasod, emlékezz vissza Varga Ferenc könnyed és kedélyes szavaira - vagy az elhangzott ígéretre: ha lelkiismereti okból teszed, akkor oké, ha nem írod alá). Ez egy beszélgetés, amire február 28-án került sor, vagyis több, mint egy hónappal a fogadalomtétel napja után még mindig ez volt a téma.

A beszélgetés alapvetően Szabad Péter egyházvezető és Gyökeres Zoltán között zajlott, itt viszont a közel két órán keresztül zajló győzködés folyamatára szeretnénk rávilágítani (Zoltán blogját, melyben arról is ír, miért lépett ki végül a KME-ből, itt olvashatjátok: http://gyokzoli.blogspot.hu/). Ebben a beszélgetésben részt vett Gosztonyi Gergő (mint Zoli nevelője), Halwax András (mint Gergő nevelője és ennek a bibliakörnek a vezetője), dr. Patthy Ádám (mint Halwax nevelője és 'régióvezető', amelyben a Halwax-bibliakör volt. Szabad Péter pedig Patthy Ádámot nevelte.
Érdekesség, hogy néhány hónappal később Szabad Péter azt állította, hogy "nem tudta, hogy a KME-ben nevelési láncok vannak". Ez nyilvánvaló hazugság, hiszen itt is egy nevelési láncnak vagyunk tanúi, és a viszonyokkal természetesen Szabad úr pontosan tisztában volt.

Ebben a beszélgetésben szóba kerül, hogy Zoltán (aki 17 évvel azelőtt keresztelkedett és ekkor már sok éve bibliakört vezetett) nem érti, miért vonták meg tőle a bizalmat.

SZP: A gyülekezetünkben azt mondtuk, hogy lesz egy megújulás a Fogadalommal kapcsolatosan, és aki nem írja alá a Fogadalmat, azzal dolgozunk és újratanulmányozzuk a Bibliát, hogy eljusson ide. Te a helyemben vagy a vezetőségi csoport helyében rábíznál egy bibliakört egy olyanvalakire, aki nem vett részt ebben és nincs egységben velünk ezen a vonalon?
Zoli: Hát, ha úgy gondolkoznék, ahogy te, akkor nem. De én nem úgy gondolkozok, ahogy te.
SZP: Te hogy gondolkozol, Zoli?
Zoli: Szerintem hiba ezt a Fogadalmat így erőltetni. ... Mert nem ettől tanítvány valaki. Én amióta tanítvány vagyok, milliószor felszámoltam a költségeket, és semmi pluszt nem adna egy ilyen fogadalom nekem. Próbálom betartani a Bibliát, persze bűnözök... de aki fogadalmat tesz, az is fog. Egyszerűen nem látom, hogy miért kéne. Nem előírás a Bibliában, hogy ilyet kéne csinálni. És éppen ezért okoz nekem gondot az, hogy ez erőltetve van. Mintha valami baj lenne a meggyőződéseimmel, holott nincs. Én ugyanazt vallom a Bibliából, mint te.
Dr. Patthy: Zoli, csak valami megütötte a fülemet. Azt mondtad, hogy "nem ettől tanítvány valaki". De nem emlékszem, hogy bárki is mondta vagy akár gondolta volna, hogy ettől tanítvány valaki.
Zoli: De akkor mért kell újratanulmányozni azokkal, akik nem írták alá?
Dr. Patthy: ... Az egésznek az a célja, amennyire én ezt látom, ha én vezetném a gyülekezetet én is - ez nagyon biblikus cél -, hogy a gyülekezetben az alapvető meggyőződések azok egységesek legyenek. Én amennyire meg tudom ezt ítélni, amennyire én látom, nem véleményekről van szó, hanem alapvető meggyőződésekről. Ahogy írja is az egyik levél, hogy egységre törekedjünk, maximálisan a szívünkben az legyen. Most ha én szétnézek és én nem is látok át 120-130 embert, de én ezt nem láttam a gyülekezetünkben. Sok emberben láttam, sokakban nem láttam, ez a helyzet. Ha én (egyház)vezető lennék, én is úgy gondolkoznék, hogy ezt az egységet létre kell hozni valamilyen módon. Ez az aláírás nem arról szólt, hogy bárki attól tanítvánnyá válna, hogy ezt aláírja, egyszerűen annak a kifejezése, hogy ugyanazok az alapjaink és egy dologban hiszünk. Ennek a kifejezése lényegében. És nekem speciel nagyon hasznos volt az, én kifejezetten azt éreztem, hogy jó volt végiggondolni, hogy tulajdonképpen miben is hiszek. Nem éreztem kényszert. Ettől valaki még érezhetett, nem mondom, hogy valakinek nem jöhetnek fel érzései, hogy kényszert érez emögött. Persze, hogy jöhetnek. De végig kell gondolni, hogy az, ahogyan érzek, a tények, vagy... Soha senki nem mondta, hogy ettől tanítvány valaki.
Halwax: Zoli azt kérdezte, hogy miért kell újratanulmányozni a Bibliát. Én azt gondolom, hogy azért érdemes újratanulmányozni ilyenkor a Bibliát, mert feltételezem azt, hogy - ha pl. megkérdezik, hogy kell-e evangelizálni, persze hogy kell - azonos meggyőződésen vagyunk. Nekem azok a pontok, amik ott vannak, nem kérdések. Azért írom alá.
Zoli: De szerinted ez nekem kérdés?
Halwax: Hát akkor mért nem írod alá?!

Maga a beszélgetés megérne egy külön bejegyzést. Igazi négyen egy ellen, ahol SZP még azt is számon kérte Zolin, hogy ő tiltakozik az ellen, hogy eldöntsék helyette, melyik bibliakörbe kell járnia. A fenti beszélgetésrészlet megmutatásának azonban most azért van időszerűsége, hogy ennek fényében újraértékeljük Varga Ferenc korábbi, a fogadalomtétel napján elhangzott szavait. Bizony, aki nem írta alá a Fogadalmat, azzal beszéltek - sokszor nagyon megfélemlítő környezetben, többen győzködve agresszíven és manipulatív módon egyvalakit. Hol van ez már attól az ígérettől, hogy ha lelkiismereti okból nem írod alá a fogadalmat, az rendben van? Ebben a beszélgetésben ez az elem már fel sem merül, sőt, dr. Patthy kifejezetten terel, amikor a Fogadalmat alá nem írók érzéseiről beszél. Ha nem írtad alá a Fogadalmat, a vezetők rád szálltak. Nekik meg KELL győződniük róla, hogy abban hiszel, amiben ők.

Zoltán ma, amikor már nincsen a KME-ben, sokkal világosabban látja, mennyire bántalmazó helyzetben volt akkor, és természetesen ma már a Fogadalom megszövegezését is igen problémásnak tartja. A rendszer bántalmazó voltát az is mutatja, hogy Zoltán ekkor fizikailag-lelkileg igen nehéz helyzetben volt, erről azonban a találkozó során szinte szó sem esik. A bántalmazó rendszer elvárásokon és bűntudatkeltésen keresztül működik, míg egy szerető közösségben a támogatás és a törődés a szeretet legfontosabb eszközei.

Vegyük a Fogadalom egyik pontja egy részét: "fogadom, hogy alázatos, nyitott szívvel kérek tanácsot és fogadom el a nevelést...". Ez bibliai alapmeggyőződés? Valójában nem! Az Újszövetség, de még az Ószövetség sem tartalmaz a tanácskérésre vonatkozó parancsot. Az újfordítású református Biblia Újszövetségében maga a tanács szó nem is szerepel. Ugyanez a helyzet a neveléssel: a ritka alkalmakkor, amikor a Biblia nevelésről beszél, kizárólag az Ige vagy a Kegyelem szavakkal hozza összefüggésbe. Ellenben arra látunk idézetet, hogy ne szólítsunk senkit Mesternek (Máté 23:8) - ezt a KME igen törvénykező módon be is tartja, ellenben mindmáig sokan mondják, hogy "azt tanácsolta a nevelőm"; vagyis a nevelési láncban a nevelő-nevelt kapcsolat pontosan megfelelt annak a mester-tanítvány kapcsolatnak, amit Jézus az említett idézetben kifejezetten megtilt.
Természetesen kikérni mások tanácsait a döntéseim előtt önmagában remek dolog, ahogyan az is, ha emberek veszik a fáradtságot és elmondják egymásnak, ha valami közelgő - vagy már jelen lévő - veszélyt, problémát, vagy bármit látnak a másik életében. Ez természetes. De itt, a KME-ben másról van szó. Itt a szabadság és a lehetőségek követelményekké, standardokká, mércévé lettek - így vált törvénykezővé, tételes parancsolattá a Fogadalom, a KME-tanítványok Törvényévé - csakhogy tudjuk, mit tett Krisztus a tételes parancsolatokból álló Törvénnyel.

Mi hát a fogadalomnak ez a biblikusan nem alátámasztható és mégis közös meggyőződésként hivatkozott pontja? Mint korábban említettük, ez a pont a kontroll fontos eszköze. Ha hozol egy önálló döntést valamilyen témában, két kérdést tehetnek fel a Fogadalom alapján (eddig is feltették, de innentől egyszerűbb a dolguk): kértél erről a döntésről tanácsot? A nevelőd mit mondott rá? És mondanunk sem kell, ha nem kértél tanácsot, vagy nem nem voltát egységben a nevelőddel, annak rád nézve mindig következményei voltak. Esetenként némi bűntudatkeltés (büszke vagy, független vagy), de gyakran komoly fegyelmezési folyamat kezdődött ilyenkor.

Csakhogy ebben az ügyben a Fogadalom aláíratása után történt egy jelentős fordulat.

Szabad Pétert feljelentették a bostoni véneknél, annak az ICOC-gyülekezetnek a vezetőinél, ahonnét SZP a fizetését kapja. Egy bostoni vén Mike Fix-et, egy másik gyülekezet vezetőjét bízta meg azzal, hogy utánajárjon a dolgoknak. Fix (aki már többször járt Budapesten és SZP jóbarátja volt) április elején érkezett Budapestre, és egyik első dolga volt védelmébe venni Zoltánt. Innentől gyanúsan keveset beszéltek a Fogadalomról. SZP meghúzta magát Mike és a külföldi vezetők előtt, ami szélsőségesen tekintélyelvű karakteréből fakadóan nem is esett különösebben nehezére. Később még egy találkozót is szervezett Zolival, ahol azt kérte, mondja el neki, szerinte hogyan kellene egyházat vezetnie.

Mike Fix több tucat beszámolót hallhatott azokról a visszaélésekről, amelyeket SZP elkövetett, vagy a nevében eljárva más vezetők tettek. Végül a feljelentés és a kivizsgálás következményeképpen SZP-t két évre Bostonba vitték (ez állítólag korábban is tervben volt, de bevallottan meggyorsította az eljárást az SZP ellen felmerült rengeteg panasz). Hivatalosan továbbképzésre, a KME előtt pedig úgy állították be az egészet, mintha valamiféle jutalom lenne ez a számára. Érdekes információ még, hogy a KME-ben hónapok óta a megbocsátásról tanítanak, ami arra utal, hogy SZP bocsánatkérését készítik elő - túl sok ember lát már túl sok mindent, mióta ő elment Budapestről, amit nem lehet csak úgy szőnyeg alá söpörni.

Emlékeztetőül csatolunk egy linket, amelyen SZP 2003-ban írt bocsánatkérő levelét újraolvasva mindenki felfrissítheti emlékeit ennek az embernek a korábbi, a vezetősége során elkövetett visszaéléseivel kapcsolatban: Szabad Péter 2003-as bocsánatkérő levele.

Szabad Péter "bocsánatkérése" a fogadalomtétel miatt (2013. június 02.)

Nyilvános vasárnapi prédikációjában, melyet a kegyelemről és az elkötelezettségről tartott, SZP a következőket mondta:

Az idei évet azzal kezdtük, hogy rászántunk körülbelül hat hetet arra, hogy véggigondoljuk a Jézus iránti elkötelezettségünket. És... emlékeztek még rá? Nem olyan régen volt. Kicsit több, mint öt hónapja volt ez az egész, hogy belekezdtünk ebbe. Írtunk egy ilyen Fogadalmat, ami kicsit olyan vonalzó akart lenni, ami mellett meg tudjuk húzni az egyenes vonalat, hogy hogyan is néz ki ez a dolog. Megkérdezzük magunktól olyan kérdéseket, amiket a Biblia megkérdez, csak nem biztos, hogy egybe kigyűjtve megláttunk volna. És beszéltünk elég sok dologról arról, hogy mit jelent valóban Jézusnak elkötelezett tanítványa lenni. Érdekes volt, hogy ez milyen érzelmi reakciókat hozott ki különböző emberekben. Voltak emberek, akik lelkesek voltak miatta és azt mondták, hogy "ámen, ez egy jó dolog, igen, elkötelezettség, ide nekem!". Voltak emberek, akik azt gondolták, hogy "őőő, ha jobban szétnézek, akkor az életemnek vannak területei, amit igazából kicsit elhanyagoltam ahhoz, hogy a Bibliához hozzámérjem és ahol hibáznak dolgok ott változtassak". És jó volt látni megtérni embereket, jó volt hallani olyan beszámolókat, hogy valakinek a gyermeke mondta azt, hogy "hé, most már más vagy, mi van veled?" És jó volt beszélni a gyerekeinkkel arról, hogy szeretnénk tényleg egy elkötelezett életet élni Istennek.

És voltak jó néhányan, akik frusztrálónak élték meg az egészet, és egy nyomásként, egy külső erőként, hogy "minek kell megfelelnem keresztényként?" És... ennek nem örültem személy szerint. De az, hogy így éli meg valaki, az mindenkinek a saját, egyéni joga és lehetősége, az érzéseink azok a miénk. Az érzéseink azok vannak. Azok elárulnak valamit a gondolkozásunkról. Azok nem jók, vagy rosszak. A múlt héten beszéltünk a harag érzéséről, emlékeztek? ... Az érzéseink elárulnak valamit a gondolkodásmódunkról, arról, hogy hogyan látjuk ezt a világot, és ezt az elkötelezettség dolgot nagyon sokan egy nyomásként, egy elvárásként, egy külső kényszerként élték meg a gyülekezetünkben, és volt akinek sikerült erről imádkoznia és ezen túlmenni. Volt, akinek nem. De a lényeg az az, hogy nagyon világosan kihozta azt, hogy mennyire hiányzik az egész mögül az, hogy miért van ez az egész. Úgyhogy az elmúlt két hónapban elkezdtünk beszélni a kegyelemről. Mert az elkötelezettség az egy klassz dolog és biblikus dolog. Nem fogjuk kidobni az ablakon. Nem fogjuk azt mondani, hogy "ide járhatsz nyugodtan, minden elkötelezettség nélkül az egyházunk tagja lehetsz!" Várd ki, hogy mi lesz, ha ezt mondod, érted? Kész. Ha nincsen elkötelezettség, akkor nincsen közösség, akkor... mindjárt beszélek erről egy kicsit többet. De nagyon lényeges, hogy a kereszténység nem az elkötelezettséggel kezdődik. A kereszténység nem azzal kezdődik, hogy itt van egy mérce, aminek meg kell felelni, hogy hajrá, nézem, hogy hogy csinálod! És ha így éled meg a kereszténységet, akkor nagyon sajnálom, és amennyiben én részese voltam ennek, akkor bocsánatot kérek, nem ezt szeretném, hogy így éld meg a kereszténységet, mert nem ezt látom a Bibliában..."

A mesékben ilyenkor az következik, hogy megkeresnek mindenkit, aki nem írta alá a Fogadalmat, és személyesen bocsánatot kérnek tőle. A mesékben ezektől az emberektől nyilvánosan bocsánatot kérnek, amiért a közösség előtt megalázták őket, amiért a közösség előtt beszennyezték a becsületüket, és úgy állították be őket, mintha velük lenne a baj. A mesékben mindenki megkönnyebbülne, és független kivizsgálás indulna annak feltárására, milyen visszaéléseket követtek el a vezetők a fogadalomtétel aláírásának kikényszerítése kapcsán.

Csakhogy az élet Krisztus Magyarországi Egyházában nem tündérmese. Ebben a beszédben nincsen semmi megtörtség, semmi felelősségvállalás. Szabad úr érdekesnek találta, milyen érzelmi reakciókat hozott felszínre a fogadalomtétel. Szabad úr pontosan tudta, hogy a fogadalom napján egyik követője akár meg is ölhette volna magát. Ha az illető elkeseredésében kiugrik az ablakon, Szabad úr bizonyára az is roppant érdekesnek találta volna.

Ez a beszéd azonban egy volt azon üres prédikációk közül, amelyeket a megszeppent Szabad úr azért tartott, mert Boston ezt kérte tőle. És ennek a bizonyítéka a következő néhány mondatból ki is derül, Molnár Adrián öt hónappal későbbi bejelentéséből, mely a gyülekezet egyik hétközi istentiszteletén hangzott el.

Molnár Adrián fátylat borítana a múltra... (2013. november 08.)

Többen is kérdeztetek engem az elmúlt hónapok során, hogy mi van most a Fogadalmat alá nem írókkal, az újratanulmányozással, és egyéb Fogadalommal kapcsolatos kérdésekkel. Erről szeretnék most bejelenteni, hogy tisztázzuk. (Felolvas:)
A Fogadalom jó pár testvérnek segített és pozitívan élték meg. Sokaknak segített a megtérésben, újjáéledésben. Nagyon sok bátorító dolgot hozott ki belőle Isten és ez nagyszerű. Voltak viszont néhányan közöttetek, akik a Fogadalommal vagy az aláírással kapcsolatosan bizonyos dolgokat esetleg megütközésként vagy lelkiismeretükkel nem egyeztethető dologként éltek meg, s ezt nagyon sajnálom. És biztos vagyok benne, hogy a szándék nem ez volt. S ha úgy érzed, hogy ezzel kapcsolatban tudunk segíteni, akkor nyugodtan keress meg valakit a vezetőségi csoportból, s megbeszéljük, hogy ki-hogyan tudna neked ebben segíteni. Tanítványként az, hogy bizonyos időközönként felfrissítjük egykori elkötelezettségünket, bizonyos értelemben újra elkötelezzük magunkat személyesen Istennek, ez egy nagyon nagyszerű dolog. Egyfajtaképpen mindennap ezt tesszük. Ezt együtt tenni, mint egy egyház bizonyos időközönként, megfelelő módon és egy megújuló, pozitív hitépítő élmény lehet. És szeretnénk, ha a jövőben bármikor csinálunk egy közös megtérési, újraelköteleződési ünnepet, akkor annak a hogyanját, a részleteit úgy formáljuk ki, hogy mindenki számára ez egy előrevivő és lelkiismerettel egyeztethető dolog legyen. Jézus az Úr és ezt továbbra is mindannyian valljuk, és ez nagyszerű és ez összeköt bennünket. És ezt az elkötelezettséget akarjuk élni és segíteni egymás életében ezt végig... egész életünkben kitartani. Most azonban szeretnénk előretekinteni, és nem összpontosítani többé arra, hogy a Fogadalmat ki írta alá, vagy ki nem. Tehát ha nem írtad alá, vagy nem tettél fogadalmat, nem is kell. Ezt a fogadalommal kapcsolatos fejezetet, annak minden pozitív eredményével és tanulságaival együtt szeretnénk egy egyházszinten lezárni és egy új lapot nyitni és más dolgokra figyelni.
Ezt szerettem volna bejelenteni, és persze hogyha ezzel kapcsolatban még kérdésed van, nyugodtan keress meg, és ahogy mondtam, nyugodtan keresd meg a vezetőségi csoportot is, hogyha tudunk segíteni ezekben a dolgokban, jó?

Észrevételek ezzel a bejelentéssel kapcsolatban:

• Bejelentés volt és nem bocsánatkérés, nagyon óvatosan említi azokat, akik konfrontálódtak a Fogadalom miatt; egyáltalán nem tárja a gyülekezet elé, hogy valójában milyen súlyos hatása volt ennek egyes emberekre (öngyilkossági szándék, a gyülekezet elhagyása, behódolás megfélemlítettségből; egy-egy tagnak 8-10 hónapot jelentő tortúra).
• Szabad Péter nincsen név szerint említve, noha ő volt a felelős a fogadalomtétel teljes lebonyolításáért.
• Ahogyan felelős nem volt, úgy felelősségvállalás és következmények sem voltak. A problémákat, amelyeket a fogadalomtétel felvetett, elintézi egy félmondatban, miközben arányaiban rengeteget beszél arról, miért volt jó ez a dolog.
• Több, mint öt hónappal (!) Szabad Péter beszéde és bocsánatkérése után még mindig téma a Biblia-újratanulmányozás. Hogy lehet, hogy maga Szabad Péter nem számolta fel ezt a gyakorlatot, ha felismerésre és megtérésre jutott a Fogadalom káros hatásait és bántalmazó lebonyolítását illetően?
• Nem dicséri meg azokat, akik "lelkiismereti okból" ellenálltak a Fogadalom aláírásának, holott éppen ők mutattak bátorságot és meggyőződéseket. Semmilyen szinten nem állítja vissza a becsületüket.
• Szőnyeg alá söpri gyülekezet-szinten a problémát (Szabad Péter vezetési stílusa); a sértő fél mondja azt, hogy borítsunk fátylat a múltra, holott ez a sértett kiváltsága lenne.
• Akinek problémája van, az keresse meg a vezetőségi csoportot - régóta alkalmazott eszköz arra, hogy a valódi sérelmek ne tudódhassanak ki. Voltak viszont néhányan közöttetek, akik a Fogadalommal vagy az aláírással kapcsolatosan bizonyos dolgokat esetleg megütközésként vagy lelkiismeretükkel nem egyeztethető dologként éltek meg - amikor Adrián ezt mondta, voltaképpen hazudott, mert ennél sokkal durvább és komolyabb dolgok voltak. Csakhogy a gyülekezet erről nem tud, a tagok tényleg azt hiszik, hogy a fogadalomtétel tanulságos volta kimerült abban, hogy néhány embernek lelkiismereti küzdést okozott. A tagok tudatlanságban tartása fontos, mert a tekintélyelvű vezetés összeomlana, ha megtudnák, milyen visszaéléseket követ el a vezetőség.
• A fogadalomtétel egy "újraelköteleződési ünnep" volt. Mint a kommunista rendszer kötelező "ünnepei", a Fogadalom az úttörők 12 pontjának vallási változata.
• A fogadalomtétel január 20-án volt. November 08-ra jutottak el oda, hogy szeretnénk előretekinteni, és nem összpontosítani többé arra, hogy a Fogadalmat ki írta alá, vagy ki nem. A rendszer tehát tíz hónapon keresztül kínozta azokat a szerencsétleneket, akik kiálltak a meggyőződéseik mellett. Ide jutottak attól az ígérettől, hogy "ha lelkiismereti okból nem írod alá, az oké". Valójában ez az állítás olyan volt, mint a pártok választási ígérete: csak szavazzátok meg, támogassátok - aztán, ha már nyeregben vagyunk, megfeledkezhetünk erről az ígéretről.
• Ezt az elkötelezettséget akarjuk élni és segíteni egymás életében  - az extrém mértékű számonkérés egyértelmű szektajellemző. Adrián, ahelyett, hogy a tételes parancsolatokból álló elváráslistát elítélte volna, inkább sugallja, hogy a szándék és a módszer helyes volt. Valójában a rendszeres "újraelköteleződés" célja a bűntudatban-tartás.
• A fogadalomtételnek pozitív eredményei és tanulságai voltak. Véletlenül sem negatív eredményei. Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői ugyanúgy kerülik a negatív eredmények, károk, sérülések létezését, mint bármely tekintélyelvű szervezet. Egy tanulság nem kíván felelőst, egy okozott sérülés igen. Csakhogy ebben a szektában semminek nincs nyilvános felelőse és semminek nincs következménye, ha az Szabad Péter személyi kultuszát hátrányosan érinti.

Miután SZP-t a botrány elől Bostonba menekítették, Adrián lett a villámhárító, a botránytompító. A szerepe lecsendesíteni a felháborodást, ami a KME-n belül és kívül támadt. Ezt a munkát végzi, ezt a feladatot hajtja végre azóta is.

Végső konklúzió

A fogadalomtétel sokaknak lelkiismereti problémát okozott. Nyilvános aláíratása félelmet keltett. Sokakat már a ceremónia lebonyolítása a gyülekezet előtti megalázásnak és megszégyenítésnek tett ki. Akik nem írták alá a Fogadalmat, ezt követően úgy voltak nyilvántartva, ahogyan a náci Németország tartotta számon a zsidókat. A KME rendszerének és vezetőjének fontos volt, hogy mindenkivel újratanulmányozza és újratanulmányoztassa a Bibliát. Ez diktatórikus működés, mely bizalmatlanságból és hatalomféltésből fakadt.

A fogadalomtétel aláírásának kikényszerítése, az erre tett erőfeszítések, feddések, megfélemlítések többekben öngyilkossági gondolatokat ébresztettek, vagy elkergettek a gyülekezetből.

Felelős: nincs.

Miért nem írod alá a Fogadalmat?!