Krisztus valódi kegyelme

Sokat beszéltünk arról, hogy Krisztus Magyarországi Egyházában a törvénykező, ítélkező, képmutató vezetők hogyan torzították el a Krisztus kegyelméről szóló jó hírt, és hogyan kényszerítik követőiket arra, hogy egyre többet és többet próbáljanak tenni "Istenért" - mások elvárásainak engedelmeskedve.

Ez a bejegyzés az egészséges kegyelemről fog szólni. Az alábbi idézetekkel és gondolatokkal felvértezheted magadat - nemcsak a KME, de bármelyik olyan közösség teológiájával és győzködésével szemben, amely szégyenkeltésből fakadó manipuláción alapul.

Nagyon szeretem a Jelenések könyvét. Szeretem azt a Krisztust, amelyről ez a könyv beszámol. Az erőt, ami árad belőle, a nyugodt rendíthetetlenségét és méltóságát. Azt, ahogyan az erejét használja. És szeretem természetesen azt a Krisztust is, aki ide született a földre és itt élt három évtizedig. A kettő Krisztus egy és ugyanaz. De most arról szeretnék beszélni, aki ereje teljében van, az Atya jobbján ül és övé minden hatalom mennyen és földön (Máté 28:18-20). Ő tett egy olyan kijelentést, amelyet a vallási világ egy része szeretne elfedni előlünk:

A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!"

És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. 

Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. 

Jelenések 21:5-7.

Krisztus a trónuson ül, ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Amit pedig itt mond, az egészen elképesztő... Nézzük meg újra!

Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.

Fogyasztói társadalomban élünk, ahol nagyon nehéz, szinte lehetetlen elképzelni, hogy valami tényleg ingyen van. Nincsen mögöttes hátsó szándék, lekötelezés, szívességért szívességet cserébe elv. Nincsen semmi. Csak megkapod és kész.

Képzelj el egy hatalmas bevásárlóközpontot, ami a nap 24 órájában nyitva tart. Befelé menet kosarakat látsz, meg azokat a jellegzetes fémvázas tolható kocsikat. Kiválasztasz egyet, és bemész az áruházba. A polcok roskadásig tele vannak a legjobb minőségű holmikkal, ételek, ruhák, minden, amit csak megkívánsz. És egyetlen terméken sincs, semmin nincs árcímke. Milyen érzés lenne ez? A ma embere számára bosszantó, nem? Egyfolytában azon gondolkoznánk, mennyibe kerülhet ez valójában, hol van az átverés? Én legalábbis biztosan így állnék hozzá, amíg rá nem jövök, hogy tényleg ingyen van.

Szóval telerakod a kocsidat vagy a kosaradat és elindulsz a pénztárak irányába. Hatalmas az áruház, nyilak mutatják, merre van a kijárat. Már látod is, és ekkor ér az újabb meglepetés. Nincsenek pénztárak. Az addig rendben, hogy itt minden ingyen van, de ez a hely fel sincs készítve rá, hogy bármit elfogadhasson a termékekért. Képtelen vagy fizetni, nem tudod megnyugtatni magad, hogy azért valamit adtál cserébe. Egyszerűen kitolod a kocsit az áruházból, és miközben elmész, lopva hátrapillantasz. Biztosan megállítanak, biztosan vissza kell vinned mindent, kiderül majd, hol van a buktató, mert ezen a világon semmi nincs ingyen.

Aztán mégis hazaérsz, egy picit még különös érzésed van, de kezded felfogni, hogy ez a valóság. És bármit csomagolj is ki, mindenen van egy kis tulajdoni lap a te neveddel: minden, amit elhoztál, a tiéd, és senki nem veheti el tőled. És ott van egy kis kártya az áruháztól, rajta a felirat: jöhetsz újra, bármikor, amikor csak akarsz.

Ilyen a Krisztus kegyelme. Ezt hívják úgy, hogy feltétel nélküli szeretet.

Amikor rájössz, hogy az áruház árukészlete kifogyhatatlan, és hogy az ott hozzáférhető dolgokra van  szüksége minden embernek, akkor merül fel a kérdés, hogy mihez kezdesz ezzel a tudattal? Elmondod-e másoknak is, hogy létezik ez az áruház? Ilyen egyszerű dolog ez, ez egy mód, ahogyan válaszolhatsz Isten kegyelmére - továbbadod a tudást, és megmutatod a másik embernek azt az áruházat. Isten ugyanis nem egyszerűen ingyenessé tette a kegyelmet, hanem rajongva örül mindenkinek, aki azt el is fogadja. Ha Isten dicsőségét hirdeted, azzal magának a Teremtőnek szerzel örömet.

Erről szól valójában a Szentlélek és az Egyház (a menyasszony) munkája:

A Lélek és a menyasszony így szól: "Jöjj!" Aki csak hallja, az is mondja: "Jöjj!" Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!

Jelenések 22:17

Láthatod tehát, hogy a Szentlélek és az Egyház ugyanazt mondja, amit maga Krisztus: vedd az élet vizét ingyen! János 7:37-38-ból pedig tudjuk, hogy az élet vize maga a Szentlélek, amely mindenkibe, aki Krisztust úrrá teszi az életében, beléköltözik (ApCsel 2:38).

Végső soron tehát Krisztus felajánlja, hogy ingyen, mindenféle elvárás vagy ellenszolgáltatás nélkül megadja neked Isten Szentlelkét, maga Isten fog beléd költözni, ott lesz veled és megvéd mindentől, hogy elkísérje a lelkedet a Mennyországig.

Természetesen sok idézet szól a figyelmeztetésről és intésről: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét (2Korinthus 6:1), ne szomorítsátok meg Isten Lelkét (Efezus 4:30), vagyis ne bántsátok a bűneitekkel a Védelmezőtöket. Ezek az intések és figyelmeztetések nem azért képezik az Újszövetség részét, hogy ezeken keresztül valaki, egy földi vezető uralkodhassék rajtatok. Ezek az idézetek egyszerűen érettségre nevelnek. Ahogyan Jézus tette a magdalai Máriával (János 8:11). Nem általánosságban kéri, hogy ne vétkezzen (ez lehetetlen volna), hanem arra, hogy hagyjon fel azzal, ami ide juttatta. Emögött Ezékiel 3:21 tanítása áll, és a későbbiekből tudjuk, hogy Mária engedett is a figyelmeztetésnek. Tudjuk azonban, hogy a bukás lehetőségét Isten nem tekinti akkora tragédiának. Mit mond Jézus Péternek? Máté 18:21-22-ből látjuk, hogy még hetvenszer hétszer is vétkezhetnek ellened. A mi részünk hetvenszer hétszer megbocsátani, Isten része pedig megítélni azt, aki ilyen sokszor vétkezik - és mi csak remélhetjük, hogy az illető továbbra is kegyelemben maradt.

Sajnos tapasztalatból tudom, hogy Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői nem engedelmeskednek a fenti idézeteknek. Kegyetlen emberek ők, akiknek kegyetlensége nem gonoszságból fakad, hanem abból a tényből, hogy számukra a kegyelem nem ingyenes és soha nem is volt az. Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői egyszerűen képtelenek elviselni, ha hetvenszer hétszer vétkezel ellenük. Talán nagyobbak, mint Péter?

Nagyon érdekes, hogy a megbocsátásról (ami mindenképpen a kegyelem egyik gyümölcse) szóló idézet közvetlenül az után van, amit a KME-ben csak "egyházi fegyelmezésről szóló idézetnek" neveznek. Máté 18:16-17 beszél róla, hogyan tud egy gyülekezet önvédelmet gyakorolni olyan bűnök ellen, amelyek az "egész tésztát megkelesztik". Ilyen például a paráznaság, vagyis ha a gyülekezet egyik tagjának házasságon kívüli szexuális kapcsolata van. Ez megbotránkoztatja az egész közösséget, és Máté 18:16-17 valóban ad egy megoldást az efféle helyzetek kezelésére. A KME vezetősége azonban visszaél ezzel az idézettel, és erre hivatkozva gyakorlatilag mindenkit kizár vagy elkerget, aki nem azt teszi, amit elvárnak tőle bármilyen kérdésben. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy a KME vezetősége beárazta a kegyelmet. Krisztus Magyarországi Egyházában semmit nem adnak ingyen, a szeretet nem feltétel nélküli.

Az egészséges kegyelem azonban nem ilyen.

Nem kell minden nap olvasnod a Bibliát és imádkoznod.

Nem kell minden nap embereket hívogatnod istentiszteletre az utcán, a munkahelyeden, vagy bárhol, ahol megfordulsz.

Nem kell minden nap megvallanod a bűneidet.

Nem kell minden nap találkoznod más keresztényekkel.

Nem kell elmenned minden istentiszteletre, bibliakörre, vagy más egyházi programra csak azért, mert ez az elvárás.

Nem kell megfogadnod minden tanácsot, kihívást, utasítást, parancsot, amit csak kapsz.

Nem kell adományoznod, pénzt adnod a gyülekezeted számára.

Amint ezeket már meg kell tenned, a kegyelemnek már ez lesz az ára - amit nem Isten, hanem emberek felé fizetsz. Emlékezz erre: Isten áruházában nincsenek pénztárak.

Jó, jó, de mi a helyzet ezzel az idézettel: Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem." (Lukács 9:23). Ez természetesen arról szól, hogy életünk minden napján lelki harcban állunk. Sátán küzd azért, hogy elszakítson bennünket Istentől. Sajnos ebben a harcban nincsen tűzszünet. Nap mint nap fontos, hogy tudatában legyünk: szükségünk van Istenre. Ez sokszor azt jelenti, hogy egy-egy élethelyzetben a nehezebben járható utat választjuk (igazság, becsület, őszinteség, olyan dolgok ezek, amelyek olykor "kisebb haszonnal" kecsegtetnek, mint egy-egy kínálkozó, ám tisztességtelen lehetőség). De ez az idézet sem arra való, hogy mások visszaéljenek vele, és definiálják számodra a keresztedet, meghatározzák, mit és hogyan tegyél nap mint nap.

Szerezz egy olyan szívet, ami jó gyümölcsöket terem minden helyzetben. Bármit, amit teszel, ezért tegyél:

Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

2Korinthus 5:14-15.

Ezt az idézetet természetesen bárki használhatja. De ez az élet áll a gyakorlat mögött is? Sajnos, nekem egész más tapasztalataim voltak. Emlékszem napokra, amiket rossz szájízzel éltem végig, mert reggel elmaradt a csendes időm. Nem éreztem a kereszténységemet valódinak, elszúrtam már az elején az egész napot, hogyan nézhet rám Isten. Valóban Krisztus akarata volt, hogy így érezzem magam, vagy a gyülekezetem rám kényszerített hagyományai tettek ilyenné?

Szégyenben éltem az egyházamban tizenöt éven keresztül, mert ha valamiben hibáztam, mindig akadt valaki, hogy a szememre vesse; de még azt is a szememre vetették, amiben nem hibáztam, ha az ellenkezett mások véleményével. A kegyelemnek óriási ára volt, és sokszor még a prédikációkban is megjelent, hogy nem tudunk eleget adni, nem tudunk eleget tenni, még mindig nem vagyunk elég jók Istennek, keményebben kell próbálkoznunk, ha így maradunk, nem megyünk be a mennybe.

Vajon nem inkább ezt kellett volna minél többször hallanunk?

Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen.

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

1Péter 1:1-9.

Modernkori farizeusok

Amikor Mózes lejött a hegyről, az arca sugárzott, és nehéz kőtáblák voltak nála, melyekbe Isten a Tízparancsolatot véste. A kőtáblákat követték az általános rendelkezések, a zsidók életére vonatkozó szabályok. Internetes forrásból idézve:

"Mózes átvette a tízparancsolatot a Szináj hegyén, de tulajdonképpen az egész Tóra szövegét megkapta Istentől és égi sugallatra írta le és hagyta örökül népének. Ez a "Torá sebichtáv", vagyis az írott Tóra. Mózes 5 könyve, amely 613 parancsolatot (micvát) tartalmaz, közülük 248 (ásze) cselekvés, 365 (ló táászé) tilalom. De ezek a parancsolatok akár tilalmak (mint pl.: a nem kérődző és nem hasított patájú állatok evésének tilalma), akár cselekvést előíró rendelkezések (mint amilyen az imarojtok készítése), szűkszavúak. A pontos végrehajtásukat illetően nem találunk leírást sem a mózesi, sem a Szentírás egyéb szövegében, amit gyűjtőnéven Tánách-nak, Bibliának nevezünk. A végrehajtást illetően a Talmud ad felvilágosítást, úgy, hogy a bibliai szöveg szavaiból következtet a törvény pontos végrehajtására."

Krisztus rengeteget vitatkozott a farizeusokkal, és feddte őket. Kik voltak a farizeusok? Az első században számos írástudó közülük került ki, ők voltak azok, akik az Ószövetségi írásokat leginkább betű szerint értelmezték és tanították. A farizeusok tekintélyesek és gazdagok voltak, tanítottak a zsinagógákban és befolyásukat tekintve politikai vezető szerepben voltak Jézus ténykedése idején.

Krisztus általánosságban törvénykezőnek és képmutatónak nevezte őket, olyan vezetőknek, akik Isten által nem kívánt és nem elvárt terheket helyeznek az emberekre. Hogyan valósul ez meg ebben a gyülekezetben?

Amikor a gyülekezet tagjai találnak egy nyitott személyt, valakit, aki hajlandó meghallgatni őket, felajánlják neki a bibliatanulmányozás lehetőségét. Rendszerint egy leckesorozat kerül ilyenkor átadásra, mely rendkívül tudatosan van felépítve. Annak, aki még nem hisz Istenben, az Ő kereséséről beszélnek, aki már hisz, azzal pedig a cselekedetekről kezdenek beszélgetni. Előbb-utóbb mindkét esetben eljutnak egy olyan tanulmányozáshoz, ami a tanítványságról szól, és itt kezdődik az igazi átverés.

A képlet rendkívül egyszerű: felolvassák "Jézus egy napját" Márk evangéliuma első fejezetéből. Különös figyelmet szentelnek annak a versnek, amelyben az egész nép a szállása előtt várakozik. Még a kopogtatást is eljátsszák, ahogy a nép ott dörömböl Jézus ajtaján. Vagyis bemutatnak egy igen húzós napot Jézus életéből.

Aztán átlapoznak 1János 2:3-6 idézetéhez, kihangsúlyozva a 6. verset. "Látod, úgy kell élned, ahogyan ő élt", mondják. Aztán óvatosan megkérdezik, ismersz-e (természetesen rajtuk kívül!) olyanokat, akik olyan életet élnének, mint amit Márk első fejezetéből felolvastak. Hacsak nem álltál közelebbi kapcsolatban Teréz anyával, valószínűleg nemmel fogsz felelni erre a kérdésre. Valójában ez Krisztus életében sem volt átlagos nap, és ha jobban belegondolsz, az is igaz, hogy néha mindannyiunknak vannak nagyon hosszú napjaink, amelyek akár valamilyen karitatív célt szolgálnak. Márk első fejezetéből megláthatjuk Jézus szívét - de azt, hogy minden egyes kereszténynek minden nap ugyanígy szét kellene hajtania magát, azt nem.

Mégis, ennek a megközelítésnek a meglehetősen manipulatív módon való átadása teszi hasonlóvá Krisztus Magyarországi Egyháza vezetőit a farizeusokhoz. Róluk ezt írja a Biblia (Máté 23:4):

"Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze,
és az emberek vállára rakják,

de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani."

Hányszor hallottuk vezetőktől a sóhajtozást, hogy a gyülekezeten belül "a 20 % végzi a munka 80 %-át"! Hányszor láttuk, hogy olyan vezetők, akik akár tizenöt éve (vagy éppen egész életükben) egy napot sem töltöttek el bármilyen munkahelyen, hanem "teljes időben" az egyháznak dolgoztak, egyre többet és többet követeltek olyanoktól, akik iskolába jártak vagy egész nap húzták az igát! Ezek az emberek bele sem tudták élni magukat a helyzetünkbe, arra viszont volt gondjuk, hogy akár egy héten három-négy esténket is lekössék. A terhek kezdettől elhordozhatatlanok voltak (Jézus egy napja Márk első fejezetéből), a célok teljesítmény-centrikusak. Krisztus azt mondta, vegyétek az Élet Vizét ingyen, Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői viszont az Élet Vizét kegyetlenül beárazták, és arra helyezték a hangsúlyt, hogy Istennek elvárásai vannak. Budapesten a teljes felelősség ennek a nézetnek a fennmaradásáért Szabad Péter vezető evangélistát terheli, nemzetközi szinten pedig ez a teológia Kip McKean-tól, az ICOC alapítójától ered, aki 2003-ban megbukott, és azóta új keresztény mozgalmat vezet.

Persze a farizeusok kovásza maga a képmutatás (Lukács 12:1). A parancsolatokat ugyan rákényszerítik a vezetők a követőikre, ők maguk azonban nem tartják azokat be. Például: ne pletykálj (miközben ők mindenkit kibeszélnek egymás között), feddj meg mindenkit, akit bűnben érsz (miközben őket lehetetlen megfeddni, vagy csak egymástól fogadják el az intést), ne rágalmazz másokat (miközben ők szabadon terjesztenek másokról mindenfélét).

Az Újszövetségnek az Ószövetséghez hasonló módon való kezelése mindezeken kívül is számtalan problémát vet fel ebben a gyülekezetben. Krisztus eltörölte a tételes parancsolatokból álló törvényt (Efezus 2:15), itt azonban rengeteg a tételes parancsolat, az íratlan szabály, emberi vélemények kövesedtek utasításokká és elvárásokká. Külön bejegyzésben fogunk foglalkozni azzal, milyen íratlan szabályok vannak és voltak Krisztus Magyarországi Egyházában.

Máté 15:9 nyilvánvalóvá teszi, hogy az ilyen hozzáállás botránkoztatja Krisztust. Máté 15:1-9 és Márk 7:1-13 egyaránt leírja ezt a jelenséget. A KME tagjai boldogan mutogatnak a Katolikus Egyházra, amikor ez az idézet szóba kerül. Mintha ebben a gyülekezeten nem lenne rengeteg káros hagyomány, amelyek megváltoztatására tett kísérlet, vagy akár egy kritikus megjegyzés is szentségtörésnek számít.

Krisztus Magyarországi Egyházát tévtanítók vezetik. Olyan emberek, akik kiforgatták a Bibliát, és egy ószövetségi mintára összehegesztett parancsolatfüzért hoztak létre belőle. A szabadságodról, és önnön hatalmuk korlátairól szóló idézeteket egyszerűen nem tanítják, ellenben olyan megközelítést kotyvasztanak össze, ami arról szól, hogy mennyire keményen kell dolgoznod az üdvösségedért. A gyülekezet a tagok szégyenben tartására épül. Soha nem adhatsz eleget, soha nem lehetsz elég jó, minden héten találnak valamit, amiben elbuktál, amiben nem voltál olyan, mint Jézus. Krisztus szeretete megújító (Zofóniás 3:17, Zsoltárok 51:12), de ebben a gyülekezetben magadat kell újra és újra megújítanod. Ha pedig belefáradtál abba, hogy örökösen tökéletes legyél, a nyomás csak erősödik rajtad, gyenge tanítvány leszel, akit a szőnyeg alá söpörnek. Végül elhagyod a gyülekezetet, vagy kizárnak belőle, és te úgy fogod érezni magad, mint akin tank ment át. A barátaid elfordulnak, vagy elkényszerítik őket tőled. Már nem vagy megváltott, mondják, hiszen ők az "egy igaz egyház", aki pedig ebben nem hisz, szép csendben marad, mert nem mer szólni, nem meri kinyilvánítani az ellenvéleményét. Szabad Péternek sikerült az, ami már számos más destruktív szektában is megvalósult (így az ICOC-ban is újra meg újra): erős személyi kultuszt hozott össze, egy fundamentalista neoprotestáns közösséget kovácsolt, ahol az uniformizálás következtében az egyéni szabadság szinte teljesen megszűnt.

Napjaink farizeusai az Újszövetséget pontosan úgy olvassák és értelmezik, ahogyan azt az Ószövetséggel tennék. Mi ennek az oka?

2Korinthus 3:14-15:  De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy az Újszövetség olvasásakor ugyanaz a lepel van a szívükön. "Csináld ezt, csináld azt", számukra ezt jelenti az Újszövetség is. Egy újabb szabálygyűjtemény. Shawn Wooten, ennek az egyháznak egy kijevi vezetője prédikált néhány éve arról, hogy ha nem csendes időzöl minden nap (csendes idő = bibliaolvasás + ima), akkor bűnben vagy. Hogyan vezette le ezt? Azt mondta, csendes időzni jó, és ha tudnád tenni a jót, de nem teszed, az bűn (Jakab 4:16). Ez alapján a logika alapján nagyon hosszú listát tudnánk írni, hogy mi mindent kellene egy napba belesűríteni. És pontosan ez az, amit az ICOC és a KME megtett. A lepel ott van a szívükön, valahányszor az Újszövetséget olvassák, mert még abban sem néznek Krisztusra, mindössze az új parancsolatokat látják és azokat kényszerítik rá követőikre.

Hogyan tudsz védekezni a modernkori farizeusok ellen? Nézz fel Krisztusra:

Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

(2Korinthus 3:6).

A betű szolgálata volt a kulcs az ószövetségi időkben. A Tízparancsolat, a mózesi törvények, mindaz, amit ennek a bejegyzésnek az elején is taglaltunk. Krisztus mindezt nem azért törölte el, hogy helyette újabb tételes parancsolatokat, újabb betű szerinti életet adjon. Krisztus üzenete egyenesen a szívünk hústábláira vésődött. Ha Krisztust szeretjük, nem betartjuk a törvényeket, hanem képtelenek vagyunk a rosszra. Róma 16:19-ben Pál leírja az örömét azzal kapcsolatban, hogy a római gyülekezet megtartja azokat a tanításokat, melyeket Páltól vettek át. Ugyanakkor inti is őket: a hangsúly nem az engedelmességen van. Szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.

Krisztus Magyarországi Egyházában az engedelmesség bőven elég. Engedelmeskedj és maradj csendben. De ez már nem is a krisztusi tanításoknak való engedelmességről szól ebben a gyülekezetben, hanem arról, hogy e csoport tagjai beleszólnak az életedbe nap mint nap, annak minden területén. Ez az, amit Pál soha nem tett.

A lényeg tehát: nem betű szerint élni, hanem Krisztus szeretetét valóban megérteni és arra válaszolni. Keresni a jót, elkerülni a rosszat. És mindeközben az életed döntései teljes mértékben a kezedben maradnak, azokról Te fogsz az utolsó napon számot adni. Ha valaki ezeket a döntéseket próbálja a kezedből kiragadni (akár nyílt utasítással, akár burkolt manipulációval), abban nincsen ott Isten Lelke (2Korinthus 3:17):

Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

A betű megöl - óvakodj az újszövetségi kőtábláktól!