Henry Kriete levele után, 2003-ban bocsánatkérési hullám indult szerte a világon az ICOC gyülekezeteiben. Utólag nehéz megítélni, mennyire volt a bocsánatkérés őszinte, és hogy a vezetők valóban megértették-e, mit tettek követőikkel. Bizonyára vannak közösségek, ahol ez megtörtént, és vannak, ahol a vezetők csak hatalmuk megőrzése érdekében mentek bele a dologba. Ilyen hely volt Krisztus Magyarországi Egyháza is, ahol a bocsánatkérések eleve inkább arra irányultak, hogy lecsendesítsék a háborgókat, a gyülekezetben tartsák azokat, akik ráeszméltek, mit tettek velük. Túl ezen, Szabad Péter vezető evangelista bocsánatkérése az ő "megtérésének" egy látványos prezentációja volt Boston felé, nem véletlenül készítette el négyoldalas bocsánatkérő levelét angol nyelven is.
A bocsánatkérések egyik közös pontja az irányított kapcsolatok megléte volt. Az ICOC gyakorlata ugyanis az volt, hogy az egyes közösségek összes tagját bibliakörökbe rendezte, és a tagoknak ezekben a bibliakörökben kellett az elsődleges kapcsolataikat kialakítaniuk. A nevelőnek kellett lennie a legjobb barátnak, és a bibliakör volt a prioritás, minden mást ehhez kellett szervezni. Ha heti rendszerességgel csütörtök este volt a bibliakör, akkor abban az időben nem tanulhattál, nem sportolhattál, még a beteg rokonaidat sem látogathattad meg, hanem ott kellett lenned a bibliakörön. Ha mégis kihagytál egy alkalmat, megintettek, amiért nem keresed első helyen az Isten Országát. 2003 előtt egyenesen tiltották azt is, hogy olyan munkát vállalj, ami akadályozza a bibliakörön és hétközi istentiszteleten való részvételt - ha mégis ezt tetted, elüldöztek, amennyiben pedig még csak érdeklődő voltál, nem voltak hajlandóak megkeresztelni. Egy erőemelő edzőt, aki nemzetközi versenyekre járt a csapatával, azért nem kereszteltek meg, mert "bálványimádó", hiszen kész lenne kihagyni vasárnapi istentiszteleteket, amikor éppen versenye van.
2003 után finomodtak a módszerek, de a szemlélet nem: továbbra is érzelmi nyomás alatt tartották azokat, akik a munkájuk, a családjuk, a tanulmányaik vagy egyéb elfoglaltságuk miatt bibliaköröket vagy istentiszteleteket hagytak ki. Sőt, egyes bibliakör-vezetők és nevelők még akkor is feddték az alájuk rendelteket, ha azok fáradtság vagy betegség miatt hagytak ki gyülekezeti alkalmakat.
A kapcsolatokat újra és újra lerombolták
 |
| Amikor egy szektában hibáztatnak valamiért, amit tettél vagy nem tettél, bűntudatot keltenek benned, hogy máskor már az akaratuk szerint viselkedj. Megsemmisítik a véleményedet és eltaposnak téged, valójában kényszerítenek arra, hogy engedelmeskedj nekik - máskülönben az egész vezetőségi rendszerrel kerülsz konfliktusba és elveszíthetsz mindent, amit a csoportban elértél vagy építettél. |
Azt, hogy melyik bibliakörbe tartozz, az egyháznak dolgozó vezetők döntötték el, vagyis elsősorban a Szabadék, a Molnárék, az Orsósék. A befolyásosabb bibliakör vezetők szólhattak még bele ebbe a dologba. A bibliaköröket rendszeresen újrakeverték, aminek az lett a következménye, hogy a tagok kapcsolatai újra és újra megszakadtak addigi barátaikkal a gyülekezeten belül. Új bibliakör-vezetőt kaptak, új nevelőt, nemritkán mindenki kicserélődött körülöttük. Ennek a gyakorlatnak a hivatalos magyarázata az volt, hogy így mindenki megismer mindenkit a közösségen belül, a valódi következménye viszont az, hogy nem alakultak, nem alakulhattak ki mélyebb kapcsolatok. Az emberek egyre inkább a vezetőktől függtek, és hálásak voltak, ha a következő keverés után legalább egy-két barátjuk mellettük maradt.
2003-ban Szabad Péter vezető evangelista így kért ezért a gyakorlatért bocsánatot:
Azáltal, hogy egy nevelési kapcsolatrendszert építettem ki az egyházban megteremtettem és bátorítottam alá-fölé rendelő kapcsolatokat tanítványok között, ezáltal nem egyformán fontosnak és értékesnek ítélve a tanítványokat. Az eredeti cél, hogy mindenki tanításban részesüljön jó volt, de az eszközök, amivel ezt elértük több fájdalmat okoztak, mint jót. Sajnálom, hogy nem tiszteltelek mindannyiótokat azzal a tisztelettel, amivel Jézus van irántatok. Nagyon szégyellem azt is, hogy a nevelési kapcsolatok kialakításában arrogánsan, a lelkészekkel együtt én döntöttem el, hogy mi a legjobb nektek, meg sem kérdezve benneteket. Ez nem helyes. Figyelembe kell vennem a szükségleteiteket, (amit ti ismertek a legjobban), hogy úgy szolgálhassalak benneteket, ahogyan azt Isten szeretné.
Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk azzal, hogyan tért vissza a nevelés 2003 után. Már 2005 őszén újrakezdődött az a rendszer is, hogy a vezetők jelölték ki a bibliaköröket. A pulpitus mögül mindig azt mondták, hogy ez nincs kőbe vésve, a gyakorlatban azonban a legritkább esetben engedték csak meg, hogy bárki is bibliakört váltson, vagy visszautasítsa azt, amelyikbe beosztották. Ilyenkor a tagot lázadással és hálátlansággal vádolták, engedetlennek nevezték és bűntudatot keltettek benne. Mi a kifogásod ellenük, ők is a testvéreid, nem? Amikor pedig valaki elkezdett járni az új bibliakörbe, azonnal megjelentek az elvárások: ne hagyj ki egyetlen alkalmat se, ezek az emberek az új prioritásod, velük kell építened a kapcsolataidat. Ha pedig valakinek jobb kapcsolatai voltak a gyülekezet más tagjaival, mint a saját bibliakörén belül, vagyis a régebbi kapcsolatait nem építette le, azt azonnal támadások érték: nem adja a szívét a bibliakörbe, saját bibliakört épít, önálló, független, stb.
Szeretnénk ezt kihangsúlyozni: ha volt egy több éves, jól működő barátságod, azt az újonnan kialakított kapcsolataidhoz hasonlították, és ha úgy találták, hogy a régi barátodhoz jobban kötődsz, akkor megtörték, vagy megpróbálták megtörni azt a kapcsolatot.
Mondanunk sem kell, hogy ez az eljárás nem csak teológiailag megalapozatlan, de Magyarország Alaptörvényét is sérti, amely kimondja:
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát,
kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák
kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák
Krisztus Magyarországi Egyházában a magánélet és a kapcsolattartás tiszteletben tartása fel sem merült, mint ahogyan a jó hírnévé sem, hiszen a tagokat folyamatosan bűnmegvallásra kényszerítették (különben nem vagy nyitott - és már kezdődött is a nevelés, a bűntudatkeltés, az eszkaláció magasabb hiearchia-szintekre). A vezetők kéthetente, a vezető-találkozókon beszélték át egyes tagok bűneit, amellyel mások magántitkait terjesztették el gyakran úgy, hogy hamarosan az egész gyülekezet tudott róluk. Ez a szégyenben tartás ugyancsak a kontroll és manipuláció eszköze volt, a személyes vélemények lerombolása hétköznapi dolognak számított, és ha akár eltérő gondolatokat vagy szándékokat fogalmaztál meg, mint amit a vezetőd elvárt tőled, akkor nem voltál egységben, széthúzó és önző voltál, aminek a következménye akár a KME-ből való kizárás is lehetett.
 |
| Szabad Péter rettegése a szerelemtől és az érzelmektől a KME-ben azt jelentette, hogy egymáshoz vonzódó embereket nyíltan eltiltottak egymástól. Kizárólag olyan romantikus kapcsolatoknak lehetett létjogosultsága, amelyeket kontroll alatt lehetett tartani. Ezt a rendszert a KME még az ICOC-tól örökölte, és 20 éven keresztül a szellemi erőszak összes eszközével készek voltak fenntartani. |
Alkotmánysértő, szégyenkeltésen és megfélemlítésen alapuló gyülekezet alakult ki tehát kezdettől fogva, és omlott össze 2003-ra Budapesten és szerte az ICOC-ban. 2003-ban tehát a rendszer rövid időre világszerte felbomlott, Budapesten ezt állította vissza Szabad Péter 2004-től lassan és alattomosan, amikor a Henry Kriete levelét követő botrányban megingott hatalma már eléggé megerősödött. A módszerek maradtak, a kommunikáció változott, akiknek pedig nem tetszett valami, azokat megtörték vagy izolálták és elkergették a gyülekezetből.
2003 előtt tanácsot kellett kérned minden fontosabb döntésed meghozatala előtt. 2003 után tanácsot kellett kérned, mert... Az elvárások ugyanazok voltak, viszont valamiféle indoklást tapasztottak hozzájuk, ami általában bűntudatkeltésen alapult. A kapott tanácsot pedig meg kellett fogadnod, hiszen Isten még a rossz tanácsot is megáldja, a lényeg az engedelmességed. Ha nem kértél a vezetődtől tanácsot, vagy nem fogadtad meg, akkor büszke és független voltál.
2003 előtt nem építhettél romantikus kapcsolatot az ICOC-on (itthon a KME-n) kívül, mert az ICOC azt tanította magáról, hogy kizárólagosan ő az egy igaz egyház. 2003 után ugyanígy nem építhettél romantikus kapcsolatot a KME-n kívül, mert bár nem mi vagyunk az egy igaz egyház, a gyakorlatban nincsen rajtunk kívül más, aki követné a Bibliát. Az egy igaz egyház teológia KME-n belüli virágzásáról is írtunk már korábban, és a helyzet azóta sem változott.
A gyülekezet uniformizálásának, az egyéniség üldözésének súlyos következményei vannak. Miközben Szabad Péter saját bevallása szerint is folyamatosan üldözte és irtotta a KME-ben az individualizmust, gyakorlatilag felszámolták a szabad vélemény-nyilvánítás és szólásszabadság jogát. Aki ki merte fejezni kételyeit, rossz érzéseit, meglátásait, azt azonnal elszigetelték és támadták: kritikus, független, pletykáló, romboló. A milliő-kontroll, a megteremtett - lelki értelemben - militarista környezet és fegyelem eredményeként felvetni egy problémát már-már deviánsnak számított. A KME tele van ún. konfliktuskerülő emberekkel, ahol viszont a konfliktusok kerülése a ne szólj szám, nem fáj fejem hozzáállás és tapasztalat érthető megnyilvánulása.
Szeretet-bombázás
Korábban már írtunk arról a gyakorlatról, hogyan viselkednek a kívülállókkal a KME tagjai. A cél mindig a tagtoborzás, az evangelizáció. Az érdeklődőket nem szabad elriasztani, ezért a gyülekezet valódi működését és kötöttségeit titokban tartják, és megpróbálnak egy világi értelemben is vonzó képet közvetíteni magukról. Hívnak bowling-partira, kerti sütésre, kirándulásra, saját eltorzult teológiájukat pedig óvatosan adagolják, folyamatosan keresve a határokat, ameddig elmehetnek, és feltérképezve az esetleges buktatókat (vezető találkozókon pl. nem ritkán hangzott el egy-egy vendéggel kapcsolatban, hogy nyitott, de a barátnőjétől még el kell választani, hiszen a lány más közösségbe jár és nem is érdeklődik a KME iránt).
A frissen megkeresztelkedettek sokszor érzik úgy magukat, mintha valamilyen projektnek lettek volna az alanyai, hiszen a szeretet-bombázás, a heves érdeklődés alábbhagy körülöttük, és az elvárások, a nyomásgyakorlás kifinomult módszerei között találják magukat. Most leleplezzük, mi áll ennek az érzésnek a hátterében:
Prédikátor 11:1-2 és 6: Szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt! Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet! ... Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.
Nemes egyszerűséggel azzal magyarázták ezt az idézetet, hogy több vasat kell a tűzben tartani - az evangelizáció terén is. Vagyis egy tanítványnak a KME-ben általában mindig van néhány világi barátja, akikkel kapcsolatot épít és megpróbálja őket mindenféle programba bevonni, más tanítványokkal összeismertetni. Ezek a barátságok azonban rendszerint addig tartanak, amíg az illető nyitott, és amint csökken az érdeklődése a KME iránt, vagy stagnálni kezd, a barátság is megreked, kihűl, elhal.
Ha azonban a vendég nyitott, óriási érdeklődés veszi körül (ez a szeretet-bombázás). A KME-tagok bármilyen áldozatra hajlandónak mutatkoznak (késő éjszakai bibliatanulmányozás, segítségnyújtás mindenfélében, meghívás programokra). Megnyílnak a vendég előtt, fürdetik a figyelmükben.
Ez nagyon inspiráló és kellemes lehet, de sajnos felszínes és csalóka, az emberhalászat része és kevés kivételtől eltekintve nem valódi kapcsolat. A keresztelőig tart, utána rohamosan hanyatlik az érdeklődés, és a tanítványok rámozdulnak a következő vendégre.
A jó szándék megkérdőjelezhetetlen, a vendég viszont, a személy, akit meg akarnak keresztelni, tárgyiasul. A háta mögött beszélnek róla, hogy mi segítene neki, eközben akár a bűneiről, vagy magántitkairól cserélnek eszmét. Az is gyakran előfordult, hogy valaki, aki elkezdett jobban odafigyelni Istenre, és napközben is figyelte, kap-e tőle jeleket, döbbenten figyelt fel rá, hogy a vasárnapi prédikációban olyan üzenetet kap, ami mintha kifejezetten neki szólna. Sokan mentek oda Szabad Péterhez ezzel az élménnyel, ő pedig csak mosolyogva bólogatott. Nahát, pont ezzel küzdesz, és választ kaptál az istentiszteleten? Ez nem lehet véletlen!
És nem is az, hanem tiszta manipuláció, mert a prédikációba kifejezetten egy-egy vendég miatt írtak bele dolgokat, és amikor ezt a vendék isteni jelként élte meg, eltitkolták előle, hogy egyszerűen csak hozzáigazították a prédikációt az ő pillanatnyi állapotához.
És ezt sokszor csinálják, csinálták a prédikálás során. Megesett az is, hogy az egyházvezető valakivel konfliktusba került, ezért szándékosan olyasmiket kezdett tanítani az istentiszteleteken, amelyek az ő véleményét támasztották alá. A pulpitusról billentette a maga javára a mérleg nyelvét, a hatalmával visszaélve törekedett a konfliktus megnyerésére - és még véletlenül sem arra, hogy a másik embert megértse.
A lényeg tehát az, hogy tárgyiasul az ember az evangelizációs folyamat során, és valóban projektté válik, vendég, akit meg kell keresztelni és meg kell tartani. Pedig az emberek nem vasak a tűzben, és nem is szabad őket így kezelni.
Programozott robotok
 |
| Ha nem akarsz magadnak problémákat a KME-ben, elég ennyit tenned. |
Korábban már írtunk arról a gyakorlatról, hogyan viselkednek a kívülállókkal a KME tagjai. A cél mindig a tagtoborzás, az evangelizáció. Az érdeklődőket nem szabad elriasztani, ezért a gyülekezet valódi működését és kötöttségeit titokban tartják, és megpróbálnak egy világi értelemben is vonzó képet közvetíteni magukról. Hívnak bowling-partira, kerti sütésre, kirándulásra, saját eltorzult teológiájukat pedig óvatosan adagolják, folyamatosan keresve a határokat, ameddig elmehetnek, és feltérképezve az esetleges buktatókat (vezető találkozókon pl. nem ritkán hangzott el egy-egy vendéggel kapcsolatban, hogy nyitott, de a barátnőjétől még el kell választani, hiszen a lány más közösségbe jár és nem is érdeklődik a KME iránt).
A frissen megkeresztelkedettek sokszor érzik úgy magukat, mintha valamilyen projektnek lettek volna az alanyai, hiszen a szeretet-bombázás, a heves érdeklődés alábbhagy körülöttük, és az elvárások, a nyomásgyakorlás kifinomult módszerei között találják magukat. Most leleplezzük, mi áll ennek az érzésnek a hátterében:
Prédikátor 11:1-2 és 6: Szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt! Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet! ... Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.
Nemes egyszerűséggel azzal magyarázták ezt az idézetet, hogy több vasat kell a tűzben tartani - az evangelizáció terén is. Vagyis egy tanítványnak a KME-ben általában mindig van néhány világi barátja, akikkel kapcsolatot épít és megpróbálja őket mindenféle programba bevonni, más tanítványokkal összeismertetni. Ezek a barátságok azonban rendszerint addig tartanak, amíg az illető nyitott, és amint csökken az érdeklődése a KME iránt, vagy stagnálni kezd, a barátság is megreked, kihűl, elhal.
Ha azonban a vendég nyitott, óriási érdeklődés veszi körül (ez a szeretet-bombázás). A KME-tagok bármilyen áldozatra hajlandónak mutatkoznak (késő éjszakai bibliatanulmányozás, segítségnyújtás mindenfélében, meghívás programokra). Megnyílnak a vendég előtt, fürdetik a figyelmükben.
Ez nagyon inspiráló és kellemes lehet, de sajnos felszínes és csalóka, az emberhalászat része és kevés kivételtől eltekintve nem valódi kapcsolat. A keresztelőig tart, utána rohamosan hanyatlik az érdeklődés, és a tanítványok rámozdulnak a következő vendégre.
A jó szándék megkérdőjelezhetetlen, a vendég viszont, a személy, akit meg akarnak keresztelni, tárgyiasul. A háta mögött beszélnek róla, hogy mi segítene neki, eközben akár a bűneiről, vagy magántitkairól cserélnek eszmét. Az is gyakran előfordult, hogy valaki, aki elkezdett jobban odafigyelni Istenre, és napközben is figyelte, kap-e tőle jeleket, döbbenten figyelt fel rá, hogy a vasárnapi prédikációban olyan üzenetet kap, ami mintha kifejezetten neki szólna. Sokan mentek oda Szabad Péterhez ezzel az élménnyel, ő pedig csak mosolyogva bólogatott. Nahát, pont ezzel küzdesz, és választ kaptál az istentiszteleten? Ez nem lehet véletlen!
És nem is az, hanem tiszta manipuláció, mert a prédikációba kifejezetten egy-egy vendég miatt írtak bele dolgokat, és amikor ezt a vendék isteni jelként élte meg, eltitkolták előle, hogy egyszerűen csak hozzáigazították a prédikációt az ő pillanatnyi állapotához.
És ezt sokszor csinálják, csinálták a prédikálás során. Megesett az is, hogy az egyházvezető valakivel konfliktusba került, ezért szándékosan olyasmiket kezdett tanítani az istentiszteleteken, amelyek az ő véleményét támasztották alá. A pulpitusról billentette a maga javára a mérleg nyelvét, a hatalmával visszaélve törekedett a konfliktus megnyerésére - és még véletlenül sem arra, hogy a másik embert megértse.
A lényeg tehát az, hogy tárgyiasul az ember az evangelizációs folyamat során, és valóban projektté válik, vendég, akit meg kell keresztelni és meg kell tartani. Pedig az emberek nem vasak a tűzben, és nem is szabad őket így kezelni.
 |
| Az intenzív érdeklődés újszerű, és azt érezteti veled, hogy az egész világ körülötted forog. Az új barátaid rengeteg időt töltenek veled, ez azt sugallja, hogy itt így természetes. Eközben nem tudsz arról, hogy a szekta vezetői, akik a te toborzásodat koordinálják, milyen nyomás alatt tartják a tagokat, hogy azok rendszeresen találkozzanak veled. |
Ebben a fundamentalista közösségben a Biblia alapján élnek, ami sajnos mindössze annyit jelent, hogy gyakorlatilag az élet minden területét íratlan szabályok tömkelegével fedezték le. A kapcsolatokra vonatkozóan ún. egymás kapcsolatokról szóló idézeteket alkalmaznak, de hozzá keverik a vezetők véleményét, és az ICOC korai korszakában kialakult hagyományokat is.
Mivel az újszövetségi idézeteket is parancsolatokként és törvényekként kezelik, ugyanazt a hibát követik el, amit az ószövetségi időkben a farizeusok. És a következmények is hasonlóak: egy megnyomorított nép, elszivárgó kegyelem, cselekedetekben való megnyugvás, babonás félelem, és az őszinteség szinte teljes hiánya. Ez pedig nagymértékben kihat a kapcsolatokra is, mert a tagok egy rendszerhez hűségesek, nem egymással megértőek. Egy, a KME-ből már távozott személy szerint a KME olyan, mint a Mátrix, ahol bárkiből lehet Smith ügynök - ő aztán mindent megtesz, akár szép szóval, akár erőszakkal, hogy visszatérj a rendszerbe.
A másik sajnálatos jellemző a KME-n belül a veszélyes helyzetekből való menekülés, mely szintén a programozás hatása. A tagok szinte azonnal sorsukra hagyják egymást a közösségben, nem állnak ki egymásért, hanem a bízom a vezetőimben kijelentéssel nyugtatgatják magukat, ha egyik társuk fegyelmezési eljárás alá kerül. A megjelölés és a vezetőkben való feltétel nélküli bizalom olyan mélyen bele van plántálva a tagokba, hogy a megjelöltben való bizalmukat szinte automatikusan elveszítik, vagy csak csendben szimpatizálnak vele és kivárnak, hátha valamilyen csoda folytán megoldódik a helyzet. Még aki látja is az egyre szaporodó jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a vezetők manipulatívak, kettős mércét alkalmaznak, törvényeskedőek és inkorrektek, gyakran megpróbálja a szőnyeg alá söpörni a látottakat, vagy beszél egy vezetővel, és hagyja, hogy gyorsan megnyugtassák. Ennek a viselkedésnek a magyarázata, mely a szektákban meghatározó és tudatosan van a tagokba építve, leginkább a kognitív disszonancia tárgykörének megismerése révén lehetséges.
Van egy mondás: a hamis barát olyan, mint az árnyék: ha süt a Nap, hűségesen követ, de ha beborul, azonnal eltűnik. Fokozottan igaz ez a kapcsolatokra a KME-ben, ahol például a közösségből távozókat a legtöbben többé nem tekintik a testvérüknek. Molnár Adrián prédikált is erről 2014 májusában, arra kérve a KME tagjait, "álljanak ellen a nyomásnak, hogy a KME-ből távozottakat megváltottnak nevezzék". Viszont mivel hisznek a tanítvány = keresztény = megváltott képletben és hirdetik ezt, mit eredményez, ha valakit nem hajlandóak megváltottnak tekinteni? Természetesen azt, hogy keresztény testvérüknek sem fogadhatják többé el. Ez pedig már destruktív, éles határokat húz a jogilag megfogalmazható gyülekezet köré, zárt vallási közösséggé teszi és aki ezen a körön kívül kerül, az már nem testvér, hanem evangelizációs terep, a barátság pedig eszköz a távozott személy visszacsalogatására, vagy a jóhiszemű vendég toborzására, amennyiben nyitottságot mutat.
Amikor a Bibliát valaki törvénykönyvként fogja fel, és úgy véli, hogy annak előírásait kell betartania és követnie, az Írásokat programokká alakítja, ő maga pedig robottá válik. Ebben a folyamatban a legfrusztrálóbbá az válik a számára, hogy nem tud eléggé robot lenni. Szabad Péter vezető evangelista rengeteget dolgozott azon, hogy a közösségben az érzelmeket szemétként kezeljék, és kialakuljon a minta-tanítvány ideálja, aki naponta olvassa a Bibliát és imádkozik (lehetőleg reggel), rendszeresen hívogat az utcán embereket istentiszteletre, fegyelmezi a testvéreit, vigyáz a meggyőződéseire (vagyis elítél mindenkit, aki nem a KME-be jár), részt vesz minden elképzelhető gyülekezeti eseményen, és egyáltalán, betart mindent, ami a 2013-as Fogadalomtételben is leírásra került. Ez a minta-tanítvány a tökéletes robot, amihez a KME-ben hasonlóvá kell válni.
A tanítvány fogalmára kitalálták, hogy kész megtenni bármit, feladni mindent, elmenni bárhová Istenért. Ez még Kip McKean teológiája volt, de Szabad úr is kedvenc idézeteként hivatkozott rá. Természetesen az Újszövetségben ezt a definíciót hiába keressük. Viszont ez a készenléti feszültség, a rengeteg stressz, az elvárások miatti állandó időhiány és az a tény, hogy a kapcsolatok manipulálásával valóban újra és újra szétszakították az alakuló barátságokat, végül elértéktelenítették az igazi kapcsolatokat. A tagok egyre inkább a vezetőktől függenek, mert ők jelentik az állandóságot - nem elsősorban a személy, hanem maga a pozíció.
Mivel az elvárás a cselekedetekben való tökéletesség, a KME tagjai folyamatos kudarcokat élnek át. A bűntudat önértékelési zavarokhoz vezet, ez megfelelési kényszert és társfüggőséget eredményez. Rengeteg az elfojtott érzés, amit viszont nem szabad kimutatni (a keserűség és pletyka vádjának elkerülése érdekében). Így viszont a kapcsolatok felszínesek maradnak. A Bibliából így-úgy beprogramozott robotok próbálják futtatni a kódokat, de ennek semmi köze sincs a valódi isteni szeretethez.
Ez kemény beszéd, de vajon van-e bizonyítéka? Rengeteg. Most egyet említünk, aminek a neve megjelölés. A megjelölés a gyülekezet-vezető privilégiuma arra, hogy a gyülekezet egy-egy tagját elszigetelje a közösségtől. Ilyenkor a vezetőnek nem kell bizonyítania semmit, elég annyit mondania, hogy a megjelölt ember a tanítványok hitére ártalmas. És mindenki mintegy varázsütésre elfordul a megjelölt embertől, engedelmeskedik a vezetőnek, és ha kérdései vannak, azokat is a vezetőnek teheti csak fel. Látható, hogy ez a módszer a visszaélések kánaánja, és Szabad Péter rendszeresen használta is, ha valakivel konfliktusba került. Használta zsarolásra, megfélemlítésére, és végső soron a hatalma fenntartására, valahányszor kiderült valaki felé a lelki vezetésre való alkalmatlansága.
A megjelöléssel külön cikkben fogunk foglalkozni, most még annyit érdemes megemlíteni, hogy a megjelölt általában nem is tudott róla, hogy megjelölték (előtte már úgyis kizárta a vezető a közösségből, vagy magától ment el), mert neki persze ezt nem mondták el. A facebook korában természetesen nem lehet ilyesmit titokban tartani, hiszen a tagok a közösségi médiában is tömegesen szakítják meg a kapcsolatot a megjelölttel. Viszont az érdekes az, hogy amikor sok korábban távozott ex-KME tag megtudta, hogy a megjelölésről a megjelöltet nem tájékoztatják, az általános reakció ez volt: lehet, hogy én is meg vagyok jelölve? Magamtól jöttem el, de szinte minden kapcsolatom azonnal megszakadt.
Igaz barátságoknak nem kellene megszakadniuk azért, mert a résztvevők közösséget váltanak. Ez olyan helyeken fordul elő, ahol a barátság (illetve a barátságban kötőanyagként jelen lévő szeretet) nem feltétel nélküli. Sajnos sokan csak akkor jönnek rá, mennyire nem voltak valódiak a kapcsolataik, amikor fizikailag eltávolodnak kissé a közösségtől. Amikor pedig elhagyják azt, nagyon kevesen maradnak a KME-ből az életükben - azok is a titkolt, vagy nyílt reménnyel, hogy Isten majd rajtuk keresztül visszaviszi az eltévelyedettet a KME-be.
A nemzetközi figyelmeztetés:
A kapcsolatok révén történő manipulációt így fogalmazza meg a cultwatch.org-nak a szekták működésével kapcsolatos szekciója:
A szekták tudják, hogy ha ellenőrzésük alatt tartják a kapcsolataidat, akkor irányítani tudnak téged is. Akár tetszik, akár nem, a körülöttünk lévők mélységesen befolyásolnak minket. Amikor először látogatsz el egy szektába, szeretet-bombázást fognak gyakorolni rajtad, és olyan emberekkel vesznek körül, akik azonnal a jó barátaidnak mutatkoznak. Ez csodálatosnak tűnik, hogyan is lehetne egy ilyen szerető csoport rossz! De hamarosan megtanulhatod, hogy ha valaha is nem értesz egyet velük, vagy elhagyod a szektát, akkor elveszíted az összes új "barátodat". Ez a ki nem mondott fenyegetés befolyásolja a tevékenységedet a szektában. Azokról a dolgokról, amelyek normális körülmények között panaszkodásra ingerelnének, csendben maradsz, mert nem akarod, hogy kiközösítsenek. Mint bármilyen egészségtelen kapcsolatban, a szereteten van egy on/off kapcsoló, amellyel kontrollálhatnak.
A szekták megpróbálnak elválasztani a családodtól és a barátaidtól, mert gyűlölik, ha mások is képesek befolyásolni téged. A manipuláló szekták törekednek úgy manőverezni az életedet, hogy azzal maximalizálják a kapcsolataidat a szekta tagjaival és minimalizálják a kapcsolataidat a csoporton kívüli emberekkel, különösen azokkal, akik ellenzik a szektában való részvételedet.
Hasznos linkek:
http://www.cultavoidancesociety.org/
https://freedomofmind.com
Love bombing definitions
 |
| Egy szektában a legjobb barátaid válhatnak ellenségessé, ha szembefordulsz a rendszerrel. |
Van egy mondás: a hamis barát olyan, mint az árnyék: ha süt a Nap, hűségesen követ, de ha beborul, azonnal eltűnik. Fokozottan igaz ez a kapcsolatokra a KME-ben, ahol például a közösségből távozókat a legtöbben többé nem tekintik a testvérüknek. Molnár Adrián prédikált is erről 2014 májusában, arra kérve a KME tagjait, "álljanak ellen a nyomásnak, hogy a KME-ből távozottakat megváltottnak nevezzék". Viszont mivel hisznek a tanítvány = keresztény = megváltott képletben és hirdetik ezt, mit eredményez, ha valakit nem hajlandóak megváltottnak tekinteni? Természetesen azt, hogy keresztény testvérüknek sem fogadhatják többé el. Ez pedig már destruktív, éles határokat húz a jogilag megfogalmazható gyülekezet köré, zárt vallási közösséggé teszi és aki ezen a körön kívül kerül, az már nem testvér, hanem evangelizációs terep, a barátság pedig eszköz a távozott személy visszacsalogatására, vagy a jóhiszemű vendég toborzására, amennyiben nyitottságot mutat.
Amikor a Bibliát valaki törvénykönyvként fogja fel, és úgy véli, hogy annak előírásait kell betartania és követnie, az Írásokat programokká alakítja, ő maga pedig robottá válik. Ebben a folyamatban a legfrusztrálóbbá az válik a számára, hogy nem tud eléggé robot lenni. Szabad Péter vezető evangelista rengeteget dolgozott azon, hogy a közösségben az érzelmeket szemétként kezeljék, és kialakuljon a minta-tanítvány ideálja, aki naponta olvassa a Bibliát és imádkozik (lehetőleg reggel), rendszeresen hívogat az utcán embereket istentiszteletre, fegyelmezi a testvéreit, vigyáz a meggyőződéseire (vagyis elítél mindenkit, aki nem a KME-be jár), részt vesz minden elképzelhető gyülekezeti eseményen, és egyáltalán, betart mindent, ami a 2013-as Fogadalomtételben is leírásra került. Ez a minta-tanítvány a tökéletes robot, amihez a KME-ben hasonlóvá kell válni.
 |
| Sajnos gyakran nem ennyire nyilvánvaló, hogy a barátaid egy szektában egy programot követnek. |
Mivel az elvárás a cselekedetekben való tökéletesség, a KME tagjai folyamatos kudarcokat élnek át. A bűntudat önértékelési zavarokhoz vezet, ez megfelelési kényszert és társfüggőséget eredményez. Rengeteg az elfojtott érzés, amit viszont nem szabad kimutatni (a keserűség és pletyka vádjának elkerülése érdekében). Így viszont a kapcsolatok felszínesek maradnak. A Bibliából így-úgy beprogramozott robotok próbálják futtatni a kódokat, de ennek semmi köze sincs a valódi isteni szeretethez.
Ez kemény beszéd, de vajon van-e bizonyítéka? Rengeteg. Most egyet említünk, aminek a neve megjelölés. A megjelölés a gyülekezet-vezető privilégiuma arra, hogy a gyülekezet egy-egy tagját elszigetelje a közösségtől. Ilyenkor a vezetőnek nem kell bizonyítania semmit, elég annyit mondania, hogy a megjelölt ember a tanítványok hitére ártalmas. És mindenki mintegy varázsütésre elfordul a megjelölt embertől, engedelmeskedik a vezetőnek, és ha kérdései vannak, azokat is a vezetőnek teheti csak fel. Látható, hogy ez a módszer a visszaélések kánaánja, és Szabad Péter rendszeresen használta is, ha valakivel konfliktusba került. Használta zsarolásra, megfélemlítésére, és végső soron a hatalma fenntartására, valahányszor kiderült valaki felé a lelki vezetésre való alkalmatlansága.
A megjelöléssel külön cikkben fogunk foglalkozni, most még annyit érdemes megemlíteni, hogy a megjelölt általában nem is tudott róla, hogy megjelölték (előtte már úgyis kizárta a vezető a közösségből, vagy magától ment el), mert neki persze ezt nem mondták el. A facebook korában természetesen nem lehet ilyesmit titokban tartani, hiszen a tagok a közösségi médiában is tömegesen szakítják meg a kapcsolatot a megjelölttel. Viszont az érdekes az, hogy amikor sok korábban távozott ex-KME tag megtudta, hogy a megjelölésről a megjelöltet nem tájékoztatják, az általános reakció ez volt: lehet, hogy én is meg vagyok jelölve? Magamtól jöttem el, de szinte minden kapcsolatom azonnal megszakadt.
Igaz barátságoknak nem kellene megszakadniuk azért, mert a résztvevők közösséget váltanak. Ez olyan helyeken fordul elő, ahol a barátság (illetve a barátságban kötőanyagként jelen lévő szeretet) nem feltétel nélküli. Sajnos sokan csak akkor jönnek rá, mennyire nem voltak valódiak a kapcsolataik, amikor fizikailag eltávolodnak kissé a közösségtől. Amikor pedig elhagyják azt, nagyon kevesen maradnak a KME-ből az életükben - azok is a titkolt, vagy nyílt reménnyel, hogy Isten majd rajtuk keresztül visszaviszi az eltévelyedettet a KME-be.
A nemzetközi figyelmeztetés:
A kapcsolatok révén történő manipulációt így fogalmazza meg a cultwatch.org-nak a szekták működésével kapcsolatos szekciója:
 |
| Szeretet-bombázás és kapcsolat-kontroll |
A szekták megpróbálnak elválasztani a családodtól és a barátaidtól, mert gyűlölik, ha mások is képesek befolyásolni téged. A manipuláló szekták törekednek úgy manőverezni az életedet, hogy azzal maximalizálják a kapcsolataidat a szekta tagjaival és minimalizálják a kapcsolataidat a csoporton kívüli emberekkel, különösen azokkal, akik ellenzik a szektában való részvételedet.
 |
| Óvakodj az "instant-baráttól", emlékezve rá, hogy az igazi barátságok kialakításához sok időre van szükség. |
 |
| Óvakodj az olyan csoporttól, ahol megmondják neked, kivel tarts kapcsolatot és kivel ne. |
http://www.cultavoidancesociety.org/
https://freedomofmind.com
Love bombing definitions
