Istentelen hiearchia

A legtöbb szektákkal foglalkozó tanulmány így kezdődik:

"vallási szervezet, amely piramis-típusú autoriter struktúrát alkot,

melynek élén egy karizmatikus személy áll".

Más szóval, egy igen komoly többszintű hiearchiarendszer jellemzi ezeket a szervezeteket. Krisztus Magyarországi Egyháza megfelel a fenti definíciónak, azt kiegészítve egy olyan kontroll-mechanizmussal, amit nevelési láncnak neveznek.

A kontroll alapját az ún. nevelés elve teremti meg. Ennek alapján a tagoknak nem csak joguk, de kötelességük is folyamatosan megítélni egymást, figyelmeztetni egymást, elhívni egymást megtérésre. A tagok között nevelési kapcsolatok vannak (egyikük a nevelő, másikuk a nevelt, az angol disciple és discipler kifejezésekből fordítva). A nevelő-nevelt kifejezések eleve árulkodnak a KME-n belüli általános viszonyokról, ennek ellenére az alá-fölérendelt szerepek létezését a vezetés megpróbálja letagadni vagy elbagatellizálni. Ennek érdekében bűntudatot kelt az elégedetlen tagokban (lázadó vagy, kritikus vagy, bizalmatlan vagy, stb.). Noha a nevelő a KME érvelése alapján egyenrangú a nevelttel, a gyakorlatban ezt még akkor is lehetetlen lenne megvalósítani, ha egyáltalán komolyan törekednének rá. A nevelő ugyanis úgy áll hozzá, hogy ő a felelős a neveltért, a nevelt rá van bízva, ezért elvárja tőle az engedelmességet. Ha a nevelt ellenáll vagy vitatkozik, kettejük konfliktusa kiteljesedik. Általában a "nevelő nevelőjét" vonják be, aki eleve elfogult, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a tanácsot a nevelésre éppen ő adta. Így ez a bevont személy a nevelt ellenállását személyesen veszi és maga is az ellenállás megtörésére törekszik.

Krisztus Magyarországi Egyházában jelenleg az alábbi nevelési szintek találhatóak meg:

Nevelési lánc

Hiearchia-szintek 2012-ben

A csoport szolgálatokra tagolódik (gyermekes házasok, gyermektelen házasok, egyedülállók, szeniorok, diákok. 2013.01.05-i friss info: a felosztást megváltoztatták, összevonták a diákok kivételével a többi szolgálatot, és ú.n vegyes bibliaköröket kreáltak. ez a hiearchia szerkezetét befolyásolja, lényegét és szellemiségét viszont nem). Minden szolgálaton belül létszámtól függően egy vagy több bibliakör található. A nevelési lánc így néz ki: az egyházvezető neveli a szolgálatvezetőket, a szolgálatvezető neveli a bibliakör-vezetőket, a bibliakör-vezetők nevelik az asszisztenseket (ha vannak az adott bibliakörben) és/vagy tagokat, az asszisztensek nevelik a tagokat, a tagok nevelnek más tagokat. A lánc így akár öt személyből is állhat.

Léteznek egyéb koncepciók is, a nevelési csoportok, ahol a tagok úgymond egymást nevelik. Ha valaki nem is részesül személyes nevelésben, az biztos, hogy nevelési csoportban viszont rendszeresen részt vesz. Voltaképpen a hiearchia nevelés nélkül is létezik, ahol viszont megjelenik a nevelés, ott erősen társul mellé a bántalmazó viselkedés, nyomásgyakorlás, bűntudatkeltés, manipuláció is.

A gyakorlatban ezáltal egy nagyon bántalmazó, erősen tekintélyelvű csoport jön létre, amelyben különböző hiearchiaszinteken lévő emberek uralkodnak egymás felett. A rendszer megteremti a totális kontroll lehetőségét mind a teljes csoport, mind az egyes emberek felett (az egyházvezető utasítást ad a szolgálatvezetőknek, akik azt továbbadják a bibliakör-vezetőknek, stb.). A rendszer a jóindulatú támogatás köntösébe bújva elvárásrendszerek betartatását szolgálja.

2003-ban Henry Kriete, az ICOC (Krisztus Nemzetközi Egyházai) egyik befolyásos vezetője írt egy levelet, amelyben előhozza a rendszerben rejlő problémákat. Ebből a levélből idézve:

>>Szándékosan és gondatlanul egy vallásos hiearchiává váltunk. Fenntartottunk és eltűrtünk egy ellenőrző-kultúrát, függőséget másoktól, inkább, mint a szabadságot. Mint vezetők a hiearchiában, egy rakás konfliktus-elkerülővé váltunk, gyávákká és embereknek tetszőkké, inkább, mint Istennek tetszőkké. Csak így lehet megmagyarázni nem csak azt, amit teszünk, de azt is, miért tartottuk ezt fenn.

Az nem kérdés, hogy egy alá- és fölérendelt hierarchiává váltunk. Ez az igazság, ezek vagyunk. A nagy kérdés az, miért választottuk ezt a modellt és akarunk ebben a modellben élni, míg az apostoli egyházban nincs ilyen. Pedig voltak más modell-példák számunkra, arról nem is beszélve, hogy annyi tanítónk van az egyházban, akik biztosan tudnak jobbat. Tény, hogy mi ezt választottuk, és ezt erőltettük egy rendszerré. Azért használom az "erőltettük" szót: mert azzá váltunk, amivé akartunk válni, kitartottunk a mellett, hogy ilyenné váljunk.

Hogyan történhetett ez? Nem vagyok ebben egészen biztos. Még radikálisabb kérdés: miért hagytuk, hogy ez történjen?

Jósszándékkal kezdtük: szerkezetet adtunk a kereszténységnek, egy keretet kreáltunk az üzenetünknek és a missziónknak és elősegítettük az egységet és együttműködést. Egy idő után azonban beszippantott ez a kultúra, amely nem tisztelte az emberi szabadság méltóságát, ehelyett ellenőrizni akarta azok életét, akik alatta vagy körülötte voltak. Jósszándékkal vagy sem, elrontottuk Isten belőlünk fakadó örömét. Hiszem, hogy Isten a lehető legradikálisabb módon ellenáll a személyi kultusznak, és a lelki hatalommal való visszaélésnek.

...

A legtöbb egyházunknak zsarnok vezetője van. Mellékjövedelmet adtunk azoknak, akik megfelelő módon viselkedtek, és nagyobb pénzbeli elismerést azoknak, akik felmagasztalták a parancsokat. Díjaztuk a külső alkalmazkodást.

...

Szinte minden, a mozgalmunkra vonatkozó kritikát bűnösnek tituláltunk. Azzal vádoltuk az embereket, hogy rossz  a szívük, rossz a hozzáállásuk, vagy függetlennek, amikor nagyon gyakran meg volt a joguk, hogy úgy érezzenek, ahogyan éreznek. Amikor bárki elhagyta az egyházat, automatikusan be lett kategorizálva, hogy "elhullott". De miért? Sokan lelkiismereti okok, vagy a durva bánásmód miatt hagyták el az egyházat, vagy amiatt, ahogyan vezetve voltak, kelepcében vagy bűnösnek érezték magukat. Igazságos és jogos kijelenteni, hogy valaki elhagyja Istent azért, mert elhatározta, hogy elhagyja a sorainkat? Mások úgy döntöttek, hogy maradnak, de állandó félelemben élnek, hogy megbélyegzik őket, mint széthúzót vagy nem lojális tanítványt, ha nem értenek egyet; és rutinosan követik a rossz tanácsokat az engedelmesség jegyében. Megint mások egyszerűen érzéketlenné váltak, szenvednek csendben, hátul ülnek és eljátsszák, hogy halottak.

...

A nevelésben

Azt feltételeztük, helytelenül, hogy a bárányok hülyék. Arra neveltük őket, hogy emberektől függjenek, történetesen tőlünk, és nem Krisztustól. "Kértél tanácsot?" a legtöbb esetben azt jelentette: "Kértél engedélyt?". Igen, természetesen sebezhetőek és nyitottak a cselekedetekre, de nem hülyék. Mi voltunk hülyék, biblikusan és lelkileg. Nem kellene szégyenkeznünk inkább, hogy az igaz, Lélekkel-teli keresztényeket, akik Istent akarják tisztelni, lehurrogjuk?

Ezékiel 36:

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.”

A nevelési kapcsolatok teológiája kísértő volt számunkra, hogy modernkori farizeusokká váljunk, kerítést építettünk Isten törvénye köré. Azzal, hogy meg akartuk védeni és felügyelni akartuk a keresztényeket, gyakorlatilag megsértettük a szabadságukat Krisztusban. Nem bíztuk a tanítványokra, hogy éljenek a saját lelkiismeretük, döntéseik (és hibáik) szerint és belekényszeríttettük őket egy egészségtelen függőségbe inkább, mint hogy szabadságban felnövekedjenek, és érettek legyenek. A legtöbb nevelési irányelvünk nem más, mint "emberek által tanított szabály", amelyre Jézus ítéletet mondott: teher és törvényeskedő. Semmilyen ellenőrző-rendszer, emberi hagyomány, szabály vagy kulturálisan elfogadott vallás nem tart valakit meg hűnek a hitéhez, ha az nem akar hithű lenni a szívében. De ez a gyakorlat lázadást és kritikusságot szül az őszinte és szabad keresztények között. Nem azért váltunk új teremtményekké, hogy emberek irányítsanak, inkább "szabadságért Krisztusban, aki megszabadított" (Galaták 5:1).<<

A teljes levél megtalálható itt: http://www.reveal.org/library/stories/people/hkriete.htm, a magyar fordítás folyamatban van.

Érdemes idézni a levélre érkezett válaszokból. Számos gyülekezetben akkora volt a felháborodás, hogy az addigi vezetőséget leváltották (sajnos Magyarországon ez nem történt meg). A leváltás oka lehetett az is, amit újra idézünk Kriete-től: "A legtöbb egyházunknak zsarnok vezetője van". Megjegyzendő, hogy Budapesten a külföldi vezetők elbocsátását negatívan állították be. A nevelési láncokat azonban világszerte eltörölték, a nevelési kapcsolatokat megszüntették. Ugyanakkor nem mérték fel, hogy a gyülekezetekben mekkora sokkot kell a tanítványoknak átélniük megrendült egyház-képük miatt. Lelkigondozás, valódi segítségnyújtás nem kezdődött, mindössze a "konfliktusmegbeszélési kísérletek" és "keserűség-listák" átbeszélése vitatható eredménnyel és hatásfokkal.

Henry Kriete levele után külföldi egyházak nyilatkoztak saját addigi gyakorlatukról:

„Az emberek szörnyen érezték magukat és megteltek bűntudattal, ha nem fogadták meg a kapott tanácsot. Például sok nyomást gyakoroltak rájuk, hogy ne költözzenek el a gyülekezetük városából, noha jó okuk lett volna a költözésre. Másokat kizártak az egyházból, ha nem értett egyet azzal, ahogyan a dolgok történtek, vagy nem értett egyet a vezetés szerkezetével. Ennek vége. Igazán sajnálom.”

„Humanisztikus tanítványság”: A vágyunk, hogy elősegítsük a szoros kapcsolatok kialakulását és a szervezeti hatékonyságot, utat engedett egy ellenőrző mechanizmusnak, amely megkövetelte az alárendeltséget. Ahelyett, hogy igazi barátságokra és szeretetteli kapcsolatokra törekedtünk volna, a gyakorlati tanítványságban az embereknek jóváhagyásra és engedélyre volt szükségük, és nem valódi testvéri tanácsokat kaptak. ... Atyáskodó, megalázó és diktatórikus rendszert alakítottunk ki, amelynek gyakran a manipuláció és az ellenőrzés lett az eredménye.

Számos vezetőnek mindez a lelkiismeretébe is bevésődött, amellyel megismételték és felnagyították a kontrollálási rendszert. Rendszeressé vált a durvaság, a rövid válaszok és a zaklatás. Ez rossz és bűnös gyakorlat volt. Az alázat, a kölcsönös tisztelet, az őszinteség, a bizalom és szolgaság lett volna a cél. Nem így történt, és mi ezt nagyon sajnáljuk.

"Az egyházunkban a nevelési kapcsolatokban számtalan visszaélés történt. A nevelési láncokat időnként az utasítások végrehajtatására használtuk egy teljesen egészségtelen módon. Visszaéltünk a hatalommal, hogy parancsokat adjunk tanácsként. Az emberek irányítva és manipulálva érezték magukat erősen strukturált kapcsolatokban."

A későbbiekben foglalkozunk majd azokkal a konkrét bűntudatkeltő technikákkal és bántalmazó megnyilvánulásokkal, amelyek a nevelést (akár csoportosan, akár személyesen) jellemezték és jellemzik. Most talán elég annyi, hogy ma Budapesten Krisztus Magyarországi Egyházában vallásos hiearchia van, az embereket újra nevelési láncokba és nevelési csoportokba rendezték. Mintha Henry Kriete meg sem írta volna a levelét.