Mikor válik valaki megváltottá?
Vizsgáljuk meg ezt a kérdést. A hangsúly a „mikor”-on van. Pontosan: melyik nap, hány óra, hány perc, mennyi másodperckor? Mikor?
Vizsgáljuk meg ezt a kérdést. A hangsúly a „mikor”-on van. Pontosan: melyik nap, hány óra, hány perc, mennyi másodperckor? Mikor?
Miért fontos az egyesek számára, hogy mikor? Vannak, akik mindent szeretnének tudni. Például volt egy olyan főnököm, aki a heti 5 munkanapból 1 munkanapját és az alkalmazottainak is az 1 munkanapját (az energia 20 %-át) arra fordította, hogy mindent részletesen tudjon, ki-mit dolgozott a héten. A státusz megbeszéléseken mindenkinek megmondta, hogy mi legyen a véleménye :-). Győzködött, ha kellett. Ha valamit nem értett a főnök, el kellett magyarázni neki, de azért gyakran előfordult, hogy nem tudta megérteni, bármennyire is szerette volna, mert lehetetlen is lenne mindenhez érteni. Mondanom sem kell, hogy nem volt hatékony a munkavégzés (nem volt növekedés). Ezek a státusz értekezletek arra voltak jók, hogy a főnököm úgy-ahogy megnyugodott, hogy minden rendben van, mindenről tud, mindenkit meggyőzött a saját igazáról, a csapat egységben van, stb. Valamiféle bizonytalanságtól való rettegés és paranoiás nyomásérzet kelthette benne ezt a görcsös kontrollt. Meg akart felelni a nagyfőnök feltételezett elvárásainak. Úgy, ahogy a felettesében sem, az alkalmazottaiban sem tudott bízni sajnos. Nem tudta kiadni a kezéből az irányítást. És ezt körülötte mindenki látta egy idő után, csak ő nem. Hát mit volt mit tenni, minden hétfőn jártunk hozzá.
Egyáltalán, mit számít, hogy mikor válik valaki megváltottá ebben az életben? Nem az a lényeg, hogy az utolsó napon az Atya beengedjen a hajlékába?
De. Az a lényeg. Ebben viszont van egy bizonytalanság, hogy
nem tudhatjuk, ismer-e minket az Atya. Ismerjük-e őt? Hiszen Jézus beszél olyan
emberekről, akik hiába voltak meggyőződve arról, hogy megváltottak, végül nem
jutottak be az Atyához. A végén nagyot koppanhatunk.
Mégis, mit foglalkozunk a saját megváltásunkkal? Nem
önző dolog ez? Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, mit adjunk Istennek, azzal
foglalkozunk, hogy mit kapunk tőle. Szeretet ez feléje? Persze tudom, hogy mi
nem tudunk szeretni, nincs jó más, csak az Isten. De azért próbálkozni lehet
azzal, hogy kevesebbet foglalkozunk magunkkal.
Na és mit foglalkozunk más megváltásával? Erről sok szó esik
a bibliában, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess, meg hogy az ember nem látja a
szív gondolatát, csak Isten. Meg, hogy aztán akik elveszik Isten privilégiumát
az ítélésre azok rosszul járnak, szóval ezt nem is akarom tovább ragozni.
Persze lehet jó szándékból mások megváltásával foglalkozni, úgy, ahogy Jézus
tette.
Krisztus Magyarországi Egyháza az igaz egyház. De, hogy ne
tűnjön arrogánsnak, lehet, hogy nem az egyetlen. Ezt tanítják magukról. Még nem
találkoztak másik igaz egyházzal. Ezzel mintegy annulálva az előző állításukat.
A Bibliában is egy városban egy darab egyház volt, nem? Az igazsághoz
hozzátartozik, hogy nem is keresik gőzerővel a másik igaz egyházat. Talán nem
hisznek benne, hogy létezik?
De mi különbözteti meg a KME-t mondjuk a Baptista egyháztól?
Mi a sarokkő? Mi a különbség? Sok minden. Van amiben jobbak, és van amiben
rosszabbak általánosságban (ez utóbbiból van a több, de ez az én személyes
elfogult véleményem a saját tapasztalataim alapján). Szóval mi az az ok, ami
miatt el lehet különülni és ők lehetnek az elit? A Biblia két pillért említ.
Viselj gondot magadra és a tanításra. Azaz, hogy helyesen élj és helyesen
fejtegesd az igét. Élet és tanítás. Az élet az felejtős, mert itt is, ott is, a
KME-ben is mindenhol bűnös emberek vannak. Na de a tanítás! Az aztán más! Az
egész világon ők tudják, hogy mi is a helyes. Mondjuk valakinek ezt is magára
kell vállalni. Hát most tehetnek ők róla, hogy pont ők tudják jól? Valakinek a győztesnek
kell lennie a versenyben. Hát a többi meg a vesztes. Ez már csak így van.
Szerencsére ez a győztes társaság jól körvonalazható Magyarországon. Ők a KME.
Az elit érzés egyébként jó (Isten szeretné, hogy tudd, különleges vagy), ha nem párosul rosszfajta büszkeséggel. Más részről ez a
fajta elit érzés nagy nyomást is jelent, hisz nagy felelősség is. Ki váltja meg
a világot, ha nem én? (Hm, esetleg Jézus?) Ez a tudat elválaszt a többi embertől is.
Hiszen minden leegyszerűsödik az életben feketén fehéren (persze van, akinek ez
is egy tetsző dolog, ebben a bonyolult világban), mert ugye van a tanítvány=megváltott=keresztény
ember meg van a nem tanítvány=nem megváltott=nem keresztény ember. Egyszerű
matek. Ezért is van az az állandó nyomás, hogy nőnie kell az egyháznak (a KME-nek). A
csapból is ez folyik. Érdekes, hogy más egyházak nem akarnak ennyire nőni, de
mégis, csak úgy nőnek maguktól. Lehet, hogy Isten adja a növekedést?
Ne légy felettébb jó! - mondja Isten (keress rá a Bibliában). A
felettébb-en van az én hangsúlyom. Jézus sem szereti egyébként az elitet. Most
nem a minőségi dolgokra gondolok, mert azt szerintem szereti, hanem azokra,
akik nem látják magukat reálisan. Ő a betegekhez jött, hogy meggyógyítsa őket.
Az egészségeseknek meg nincs szükségük orvosra. (Most szájbarágós leszek, bocs
csak nem bírom ki, nincsenek egészségesek, csak olyanok, akik annak gondolják
magukat. Azért azt bírom Jézusban, hogy nem próbálja meggyőzni az "egészségeseket", hogy betegek. Felesleges.)
Na de visszatérve mi is az a sarokkő? Mi a sorsdöntő
különbség a tanításban? Mi az, aminek a tudása nélkül üres és teljesen
értelmetlen az ember élete? Mi az, ami miatt Isten nem tud elfogadni sok millió
embert? Isten nagyon szeret mindenkit, de sajnos ennek a tudásnak a hiányában a
kárhozatra jutsz. Ez az a tudás, amit az első igaz egyházban sok írástudatlan
embernek is átadtak az első században. Most azonban lehull a lepel. Elárulom a
titkot. Na de nem húzom tovább az idegeket. Nekem nem kell kitöltenem a
műsoridőt és a karakterszám után sem kapok jutalékot, úgy hogy ingyen és
bérmentve most közhírré teszem a titkot. Tatatatám !!!
A különbség az, hogy mikor válik valaki megváltottá.
Mert ugye ez nem mindegy ám. És ha valaki nem tudja, hogy
mikor lett megváltott, akkor az már nem is megváltott. Ez a biztos jele. Onnan
tudhatod, hogy megváltott vagy, hogy tudod mikor lettél az. (Ja meg, ha
megtagadod magad minden nap.) Jézus is mondta valamelyik evangéliumban, hogy
onnan ismeritek meg az én tanítványaimat, hogy tudják mikor lettek
megváltottak. Elképzelem Istent az utolsó napon, ahogy megkérdezi. Na Zsolti
fiam mikor lettél megváltott? Én meg mondom, Budapest, KME, hétközi IT, 1995.
március 22. olyan kilenc körül. És akkor hirtelen megvillan a piros lámpa egy
éles hang kíséretében. Sajnos nem tudtad pontosan az óra percet, így hát irány a
gyehenna.
Ez most vicc volt. Igazából nem a pontos időt, hanem az
elvet kell tudni. Apcsel 2-ből, hogy szíven talált Isten szeretete, megtértél,
megkeresztelkedtél és megkaptad a Szentleket, utána meg megtagadod magad minden nap :-) . A sorrend nagyon szigorúan
betartandó, élet-halál kérdés! Isten minden másban talán, de ebben nem
rugalmas. Egyszer ugyan volt egy megingása az Apcselben amikor a Szentlélek
előbb jött (fujj), mint a keresztelő. Hát igen a Szentlélekkel sok baj van. Nem
lehet kordában tartani, nem fogad szót az egyházi vezetésnek, a lázadó mindenit
nekije. Na de, azóta már a Szentlélek is megváltozott. Ilyeneket nem csinál.
Biztos beszélt a fejével az Atya. Azóta már csak ez a szigorúan betartandó
menete van a megváltásnak. Így megy, punktum. Az a szegény 4000 ember is pont
így lett megváltott, mindegyikkel (Sz.) Péter számolta fel a költségeket,
részletesen kikérdezve, hogy az életük minden területén Jézus-e az Úr (4000*2 =
8000 óra = 333 napba került neki) és mindegyiknek a Lelkére kötötte, hogy a
sorrendre nagyon figyeljenek!
Jézus halála szíven talál - megtérés - keresztelő - Szentlélek
ajándéka (megváltás).
Hát régen igen a törvényi időkben, az Ószövetségben, ott
lazaság volt a megváltást illetően, na de most már Jézus elhozta a törvény igazi
vasöklét. Itt most már aztán nincs apelláta. Emlékszem, hogy Jézus még a halála
előtt, amikor még lehetett, megbocsátott csak úgy (ezáltal megváltottá tette például
a bénát is). A kereszten az egyik gonosztevőnek is csak úgy minden macera
nélkül adta a megváltást. Hát igen, kihasználta az utolsó lehetőséget (hiába ő
aztán tudta előre, hogy halála után már neki is muszáj lesz alkalmazkodnia a
KME vezetőségéhez), ugyanis a Krisztus halála után már csak úgy lehet valaki
megváltott, ha az ő halálába keresztelkedik meg. Rómaiak levelében van valahol
(ha nagyon érdekel úgy is megtalálod). Ebben arról van szó, hogy a
keresztelőben szimbolikusan meghalsz (megtérsz, meghal a régi embered) és
eltemetnek a víz alá, majd feltámadsz egy új életre, amikor is kijössz a
keresztelővízből. Ez részvét Jézus halálában. A megváltás tehát a keresztelőtől
érvényes. Azt, mondjuk pontosan nem tudom, hogy amikor lementél a vízbe akkor
már megtörtént a csoda, vagy a vízben történik, vagy a vízből kijövet. Az is
lehet, hogy teljesen ki kell szállni a vízből, hogy végre örülhess.
Ez hát a szoros kapu!
Van ahol a hangszer a sarokkő, mert a hangszer a Sátán
találmánya. A KME-ben meg az, hogy mikor válik valaki megváltottá. Ennyi.
Jézus előtt volt a törvény, aztán amikor Jézus itt volt
akkor minden olyan laza volt, olyan más volt, aztán amikor meg elment megint
visszaállt minden a régi kerékvágásba. Ennek talán nem így kéne lennie.
Akkoriban voltak a farizeusok, aztán jött Jézus és lejáratta a farizeus nevet,
majd sajnos el kellett mennie, mire a farizeusok maradtak, csak nevet
változtattak.
Nem azt mondom, kell a különbség, hiszen Isten a szívek
vizsgálója és vesék belelátója, valami alapján meg tudja majd különböztetni a
konkolyt a búzától, de én arra gyanakszom, hogy ez a különbség az az ember
számára láthatatlan szívben és vesében lesz majd.
Régebben persze a KME-ben volt más gyakran ismételt
különbség is (főleg az erkölcsileg különb tagság), de az évtizedek múlásával
mára talán csak ez maradt. Ha valaki tud még egyéb különbséget is, azt nagyon
szívesen venném, mert érdekel komolyan. Legyen szíves megosztani.
Úgy érzem a lényeg, hogy legyen különbség és ebből fakadóan
legyen indok az elkülönülésre.
De miért jó elkülönülni?
Aki sötétségben jár, nem megy a világosságra. De a belső
szobában történt suttogást most a tereken ordítják. Mi az elkülönülés igazi
oka? Nagyon emberi dolog. Keresztény szakzsargonnal élve nagyon világi dolog. A
bizalmatlanság mások felé és a talán ebből fakadó rejtegetni való, félelem.
Talán kiderülne, hogy semmi számottevő különbség nincs egy KME tag illetve egy
másik (hívő, de akár nem hívő) ember között, sőt.
A KME-ben a keresztelő sürgető dolog, hiszen ha a
keresztelőd előtt elüt a villamos irány a pokol!
Érdekes dolog ez mert én például a „Ki Jézus?” lecke után
már meg szerettem volna keresztelkedni, de muszáj volt végig tanulmányoznom az
Isten szava, Tanítványság, Világosság-Sötétség, Kereszt, Egyház és Jézus az Úr
leckéket, meg még az aktuális egyházvezetővel is fel kellett számolnom a
költségeket. Végül ő mondta ki, ítélte meg, hogy alkalmas vagyok a keresztelőre.
Azért annyira mégsem volt sürgős a dolog. Voltak azonban olyanok, akiknek még
nem volt a szívükben vágy a keresztelőre. Na nekik „kedvesen” felhívtuk a
figyelmét arra, hogy figyeljen a villamosra :-( . Többekben ez rettegést
váltott ki. Aki pedig fél az nem ismerte meg az Istent.
Ha jó szíved volt, ha nem, a villamos kitép a konkollyal
együtt és tűzre kerülsz. Ez nekem most már egy kicsit kegyetlen és türelmetlen Istenre
vall. Egy olyan Istenre, aki nem szentimentális. Mondjuk az az érdekes, hogy valakinek
meg ez teljesen normális és belefér a kegyelmes Isten képébe. De hát igaz, ne
kísértsd az Istent! A sürgető keresztelőben a szervezet szempontjából az a jó,
hogy nincs idő gondolkodni, minek is azt. Akció MOST! Csak most! A
keresztelővel együtt tagjává válsz az Egyháznak. A többit meg majd megtudod :-)
. A célközönség eleve a fiatalság (tisztára, mint a multiknál), kiknek nagy
többsége tapasztalatlan és egyébként sem gondolkodik (lásd jómagamat). Kár is
lenne gondolkodni. Fiatalság, balgaság. Maradjunk annyiban, hogy ez is egy
trükk vagy nevezzük módszernek a gyors növekedés elérésének érdekében. Persze
ez nem mindenkiben tudatosul. A sürgető keresztelő káros hatásai téma megérne
még egy misét. Na de kanyarodjunk vissza. Még valami azért. Azt teljesen
normális dolognak tartom, hogy egy egyesület vezetője eldönti, hogy ki legyen
vagy éppen ki ne legyen az egyesület tagja, azonban a megváltást csak Isten
adhatja, mert csak neki van rá képessége. Azáltal, hogy a KME–ben a keresztelő
gyakorlatilag egyenlő a megváltással, és a keresztelőt csak az egyházvezető
engedélyezheti, az egyházfőnek olyan hatalma van, mint magának az Istennek.
Igaz, említ olyat Jézus, hogy amit megköttök a földön az a menyben is meg lesz
kötve és vica verza (többesszámban). Nem vagyok teológus, nem tudom, hogy ez
mire vonatkozik. De ha mondjuk ilyesmire, akkor is, ez vagy minden tanítványra
vonatkozik, vagy csak az apostolokra, akiknek éppen mondá Jézus, de azt nem
tudom kiolvasni belőle, hogy egy városban csak egy embernek, az egyház vezetőjének
lehet ilyen privilégiuma. Velem megtörtént a KME-ben, hogy megkereszteltem egy
barátomat az egyházvezető tudta nélkül (nem direkt lázadásból, teljesen spontán
jött). Természetesen nem volt érvényes. Az egyházvezető újra keresztelte a
barátomat. Úgy voltam vele végül is jobb kétszer, mint soha, de azért picit
bosszantott.
Meredeken váltok. 1979. Két éves voltam. Körülbelül 30 igaz
keresztény, Boston, Cambellék nappalija. Emlékszik erre még valaki? Elkezdődött
az igaz egyház. Boston mozgalom. Krisztus Nemzetközi Egyházai. Cél a világ
megevangelizálása, mert még nincs megevangelizálva. Vagy legalábbis mi még nem
evangelizáltuk meg. Meg fogjuk, ha törik, ha szakad! Hogyan? Minden évben egy
ember egy másikat megtérít. Nem sokat, egyet. A következő évben a két ember egy-egy
embert szintén megtérít. Minek kéne itt most lenni 2014-ben? 2 a 35-diken = 34
milliárd megváltott embernek. Nincs is annyi ember. Hú de szép is lenne. 95-ben
ezt én bekajáltam. Hogy bírtuk ezt röhögés nélkül ki? Mondjuk azon már akkor is
elgondolkodtam, hogy 30 év múlva világbéke lesz és lehet, hogy unatkozni
fogunk. A KME-ben az emberekben van egy vágy arra, hogy nőjön az egyház. Már
akiben van vágy. A vezetőben van, mert lelkies. A prédikációkban hangoztatja
is, így hát, muszáj hogy a többiekben is legyen erre vágy, ha másért nem azért
hogy imitálják szeretett vezetőjüket.
A bizalmatlan főnököm, akiről az elején meséltem, kb. 6-7
embert vezetett. Ha a csapat nőtt volna, mondjuk a duplájára, akkor már
gyakorlatilag az időnk fele arra ment volna el, hogy státusz értekezleten
ülünk. Szerencsére a cég a reklám szöveggel szemben nem növekedett dinamikusan.
A baptistáknál, akiknél azért a keresztelőn van elég nagy
hangsúly (lásd a nevüket), nincs ilyen nagy szigor. A fenti megváltási
sorrenddel és elvekkel ebben a formában a nagy többség nem ért egyet (azért
írom, hogy a nagy többség, mert a baptistáknak nem kell görcsösen egységben
lenniük). Egyébként a KME-ben is azért van „egység” mert a vezető megmondja a
véleményed. Ha nem teszik, ott az ajtó. A baptistáknál is szinte mindenki
megkeresztelkedik és ragaszkodnak a bibliai teljes alámerítkezéshez is. A
katolikusok meg már ott kiestek a pikszisből, hogy nem merítkeznek teljesen
alá. Ez van.
Véleményem szerint azonban az igazi különbség, az Istenről
alkotott képben rejlik. Abban, ami a tanítás és minden más mögött van mélyen. Hogyan
látjuk az Istent? Szigorúnak, vagy egy olyan apukának, amilyenre mindig is
vágytunk? El merjük képzelni Istent olyan apukának amilyenre mindig is vágytunk?
Bízunk egyáltalán a saját vágyainkban, hogy azok helyesek? El merjük hinni, hogy
Isten gyönyörködik tényleg bennünk és így mi is gyönyörködhetünk magunkban?
Szeret annyira Isten, hogy képes törvényeket áthágni értünk? Milyen Ő? Elfogult, vagy elfogulatlan? Pártfogó, vagy fontosabb neki az igazság? Félünk az Istentől
vagy merünk hibázni? Az igazi kérdés: tudunk-e bízni benne? Igazából és mélyen.
Jézus és a Szentlélek is, mert más lenni és máshogy csinálni a dolgokat. A
törvény betűje megöl, de a Lélek megelevenít. Ha bíznánk Istenben, akkor talán egyáltalán
nem is gondolkodnánk a megváltásunkon.
A KME elitista és teljesítmény orientált légköréből adódóan
meg kell váltani a világot, növekedni kell minden áron. Ki váltja meg a
világot, ha nem a KME? Mivel nincs más (Jézus se tud nélkülük semmit tenni),
nekik kell megváltani a világot, azaz keresztelni embereket. Eszembe jut Jézus
mondata a szombatról. A keresztelő van az emberért és nem az ember a
keresztelőért. A növekedés és a keresztelő lett a cél, az ember helyett.
De akkor most tényleg, mikor válik valaki megváltottá?
Emlékszek valami ilyesmire a Bibliából, hogy már a világ kezdete előtt
kiválasztotta Isten a megváltottakat. Meg hogy Istennek ezer év 1 nap, 1 nap
meg ezer év. Neki nincs idő, nincs olyan kérdés, hogy mikor? Csak mi emberek
vagyunk időhöz kötve. A mi gondolataink vannak beszűkülve időkeretek közé. Próbáljuk
Istent is beszorítani ezen kereteink közé, sajnos.
De például a búza is az egész élete során búza, a konkoly
meg egész élete során konkoly. Mielőtt még kikelne a földből már akkor eldőlt, hogy
mi lesz belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése