2014. január 30., csütörtök

Az agymosás folyamata, az elitista küldetéstudat és kirekesztő gondolkodásmód kialakulása és fenntartása

Hogyan válhatnak emberek egy bántalmazó kultúra részévé, amelyben már nem tűnnek fel nekik a kívülről jól látható devianciák? Hogyan válhatnak elfogadottá olyan alaptételek, amelyek kirekesztőek, arrogánsak, végül pedig pszichés zavarok, társfüggőség és mentális sérülések okozójává válnak? Ezekre a kérdésekre keressük a választ Krisztus Magyarországi Egyháza gyakorlatának vizsgálatával, az elmúlt húsz év tapasztalatainak tükrében.

A KME egy teljesítményorientált szervezet, ami azt jelenti, hogy óriási hangsúlyt fektet a vallásos cselekedetekre. A napi szintű, illetve rendszeres rutin része a kötelező csendes idő (bibliaolvasás + ima, általában kora reggel), a kikényszerített bűnmegvallás, a találkozókon való kötelező részvétel és az utcai evangelizáció is.

Lássuk a tagtoborzást részletesebben, mert itt válik igazán nyilvánvalóvá, hogyan működik az agymosás:

Az utcai evangelizáció során általában kettesével állnak össze a KME tagjai, és leszólítanak járókelőket egy meghatározott szakaszon (pl. a Blaha és a Nyugati között). Evangelizáció kapcsán gyülekezet-szinten többezer szórólap kiosztása a cél, mely kártyák vagy általánosan istentiszteletre hívnak, vagy kifejezett alkalomra, előadásra szólnak.

Az evangelizáció során a cél a nyitott emberek megtalálása, olyanoké, akik elérhetőséget adnak. A legjobb az, ha működő mobilszámot sikerül szerezni, de az e-mail cím is megteszi, illetve újabban a facebook-on keresztül is könnyen folytatódhat az ismerkedés. A KME tagja szempontjából az utca embere lehet nyitott (érdeklődik valamilyen szinten, esetleg elérhetőséget is ad) és nem nyitott (meg sem áll az utcán, nem ad elérhetőséget, vagy nem viszonyul pozitívan az őt hívogatókhoz). Utóbbi esetben az evangelizálók azzal vigasztalják magukat, hogy az illető végső soron Istent utasította el, hiszen ők csak az Ő békekövetei, aki nekik nemet mond, az Istennek mond nemet. Egy ilyen találkozó gyakorlatilag soha nem ér véget azzal, hogy "te is keresztény vagy? Nagyon örülök...".

Evangelizáció során az alap felvetés az, hogy „én tudom az igazságot, mindenki más elveszett”. Ebből a szemszögből indul, és a beszélgetések, valamint a későbbi bibliatanulmányozás során is ez a szemlélet nyilvánul meg.

A KME tagjai ugyanis a nyitott emberekkel bibliatanulmányozásra törekednek. Aki „nem tart itt”, azzal marad a barátság-építés: személyes találkozók megbeszélése és elhívás mindenféle eseményre: bibliakörre, kirándulásra, előadásokra, stb. A bibliatanulmányozás a gyülekezet szemléletmódját hivatott átadni, az összeválogatott idézetek mind egyetlen logika mentén vannak felfűzve, mely sajnálatosan nem képes elszakadni Kip McKean mérgező teológiájától. Ez a logika aköré épül, hogy „mit kell tenned ahhoz, hogy megváltott legyél”.

A bibliatanulmányozás hetekig vagy hónapokig, de akár évekig is eltarthat. Eközben a KME-n belül vezetőségi találkozókon, nevelési csoportokban, bibliakörökben beszélnek arról, mire lehet az illetőnek szüksége, mit tanulmányozzanak vele legközelebb. Külön képzések, emberhalász kurzusok szólnak arról, hogyan kell tanulmányozni, mit kell kérdezni, hogyan lehet a másikban sikerélményt kelteni és kedvet csinálni neki a további tanulmányozáshoz. A cél természetesen eljuttatni a vendéget a keresztelőig, mellyel a KME tagjává válik. Csak azt keresztelik meg, aki a tanulmányozás során minden lényegi kérdésben egyetért. Ha valahol nincs egyetértés (pl. annak terén, hogy csak a KME-ből, vagy az ICOC-ból választhat társat), a tanulmányozás azonnal leáll, elakad, és ez így is marad mindaddig, amíg a delikvens rá nem bólint az elvre vagy állításra. Addig marad a további barátkozás, kapcsolat-építés.

Ennek a folyamatnak köszönhetően a KME rendkívül lassan nő, viszont két nagyon káros mellékhatás jelentkezik. Az egyik, hogy sokan már a tanulmányozás során sérülnek, ahogy a bántalmazó teológiát megpróbálják rájuk erőszakolni (erről a teológiáról külön cikket fogunk megjelentetni). A másik probléma az, hogy aki végül megkeresztelkedik, túljut az egész tanulmányozáson, az elveszíti a rálátás és kritikus felülvizsgálat képességét (hónapokra, évekre vagy végleg), mert olyan meggyőződéseket szerez magának, amelyek a maguk torz logikájában valóban egésszé állnak össze, és ebből a beszűkült tudatállapotból nagyon nehéz kilábalni.

Amikor valaki a KME tagjává válik, ő lesz a „csecsemő keresztény”, akinek minden új. Szabad Péter vezetősége alatt természetes volt, hogy az újonnan keresztelkedett azonnal kapott egy nevelőt, aki először még mentornak tekinthető (bár a viszony már ekkor is egészségtelenül tekintélyelvű), ám a nevelő később is a nevelten maradt. Molnár Adrián érkezése előtt természetes volt a gyülekezetben, hogy 40-50 éves felnőtteknek, 15-20 éve egyháztagoknak is van nevelőjük, aki számon kér, akitől tanácsot kell kérni, akin keresztül a kontrollt minden tag felett maximálisan meg lehet őrizni, és akin keresztül a tagról mindent meg lehet tudni.

A személyes nevelésen kívül csoportos nevelés segíti a tagok bűntudatban-tartását. A csoportos nevelés rendszeres a hétközi istentisztelet után, esetenként bibliakörökön, vagy külön megbeszélt találkozókon. Ezeken a beszélgetéseken általában célzott kérdésekre kell válaszolni, melyek az élet, vagy a keresztény aktivitás egy-egy területére vonatkoznak. Ha pl. egy bibliakörnek hetekig nincsenek vendégei, várható, hogy nevelési csoporton beszélik meg, ki mennyi evangelizál, mi a langyosság oka. Szinte nem telik el hét, hogy a tagok ne szembesülnének azzal, hogy valamit elrontottak, valamilyen területen elbuktak. Az ebből fakadó bűntudat lerombolja a tagok önbizalmát és önértékelését, nagymértékű stresszt okoz, miközben az újabb és újabb célok elérése (változnom kell, ezt és ezt teszem érte) állandó erőfeszítéseket követel és ellehetetleníti, hogy a tag komolyan elgondolkozhasson a helyzetén.

Emellett a gyülekezet vezetői számtalanszor megígérik a változást, ami a tagokban reményt szül, és ettől kezdik várni a közösségen belüli, a rendszerből és vezetési stílusból fakadó problémáik megoldását. A teljesség igénye nélkül: újévi felkészülés, tavaszi felkészülés, őszi felkészülés, gyülekezeti megtérés-programok, leckesorozatok, megváltoztatott bibliakörök (melyek rendszerint a tagok teljes egyházi kapcsolatrendszerének felbomlásával járnak, így igazi hűséges barátságok kialakítása és fenntartása - az új bibliakör-kapcsolatok erőszakolt prioritása miatt - szinte lehetetlen).

A személyes evangelizáción keresztül a tagok is erősítik saját hibás meggyőződéseiket. Akár az utcán, vagy baráti körükben beszélgetnek, akár a Bibliát tanulmányozzák valakivel, miközben érvelnek, önmagukat is győzködik, és el sem tudják képzelni - akár nyilvánvaló tények ellenére sem -, hogy talán nem úgy működnek a dolgok, mint ahogyan ők állítják. Például tényként beszélnek arról, hogy a Bibliában ott a személyes nevelés (Harangi Mátyás egyszer ezt egy 2012-es hétközi istentiszteleten is prédikálta), és közben ezt egyetlen idézettel sem tudják direkt módon alátámasztani (sőt, elsiklanak például az etióp kincstárnok esete felett, aki keresztelője után egyedül és örvendezve folytatja útját). Azt sem tudják ezen a ponton, hogy a nevelési láncok elve az ICOC-ban már 2003-ban megbukott. A nevelési láncokat végül Molnár Adrián 2013 őszén számolta fel („szörnyű azt hallani, hogy ő a nevelőm, ő a neveltem, ezen szeretnénk változtatni, mondta októberben egy magánbeszélgetésen).

Aki a gyülekezeten belül felismeri és felveti a tekintélyelvű vezetésből és a fentebb említett rendszerből fakadó problémákat, azzal a vezetők a következő módon járnak el:

a) elszigetelik: pletykával, széthúzással, bomlasztással vádolják és megtiltják, hogy a problémákról - a  kijelölt vezetőn kívül, aki korábban általában maga Szabad úr volt - másokkal is beszéljen;
b) megfélemlítik: kilátásba helyezik, hogy kizárják az egyházból, amennyiben nem hajlandó egységben lenni (ami rendszerint az álláspontjának teljes feladását jelenti);
c) megszégyenítik és lejáratják: ha nem tudják meggyőzni (ezt a meggyőzést Szabad úr általában nem bibliai érvekkel, hanem karizmatikus személyiségével és agresszív véleményével kívánta elérni), a bibliakör, vagy az egész egyház előtt bejelentik, hogy békétlen, tévtanító, rágalmazó.

A gyülekezet elhagyását egyenlőnek tekintik Isten elhagyásával. Elhullottnak nevezik azokat, akik elmentek a KME-ből. Ezt a nézetet, a "csak mi vagyunk megváltottak Magyarországon" gyakorlati elvét az előző bejegyzésben, az egy igaz egyház téma alatt alaposan körüljártuk. Sajnos a KME-ben a legtöbben még mindig azt hiszik, ők az Isten országa és egyedül ők. Ez a gondolkodásmód rengeteg kárt okoz emberi kapcsolatokban; egy frissen megtért KME-s nem ritka, hogy azonnal elkezd a szüleinek és KME-n kívüli barátainak prédikálni arról, hogy nem megváltottak, mennek a pokolba. Ez az állandó ítélkezés szüli azt az elitista hozzáállást, amellyel sokan mindenki mást lenéznek - úgy, hogy ennek nincsenek is tudatában. A párválasztás terén különösen tetten érhető ez a szemlélet: ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, írja a Biblia, ők pedig mindenki mást hitetlennek tekintenek, aki nem közéjük tartozik. Az elmúlt húsz évben nem is akadt egyetlen aktív KME-tag sem, aki a gyülekezeten, vagy az ICOC-on kívül házasodott volna.

Az agymosást segíti az is, hogy a tagok rengeteg tanítást hallanak a vasárnapi istentiszteleten, a hétközi istentiszteleten, a bibliakörökön, a nevelési csoportokban vagy másokkal való bibliatanulmányozások során, és ezek a tanítások mindig ugyanazokat az üzeneteket sulykolják. A külföldről idelátogató vezetőket pedig hatalmas  tekintély övezi, és ők nem is feledkeznek meg róla, hogy felmagasztalják a budapesti vezetőket („csodálatos vezetőitek vannak, legszívesebben vinnénk őket Amerikába, stb.), ezzel is erősítve azt a tévhitet, hogy amit a vezetők mondanak, az igaz és helyes. Ennek következménye persze az is, hogy ha most megkérdőjeleznék Szabad Péter vezetési stílusát vagy meggyőződéseit (akár tévtanítással vádolnák), azzal többen: Shawn Wooten, Mike Fix, Doug Arthur a saját presztízsüket is rombolnák, hiszen ezek az emberek nyíltan kiálltak Szabad úr mellett, elfogultan, és csak az ő oldalát meghallgatva, vagy egyházpolitikai érdekeket megsérült emberek rehabilitációja elé helyezve.

Természetes, hogy ilyen körülmények között a vezető diktátorrá válik (hát még, ha a körülményeket ő maga alakította ilyenné), a változás pedig ellehetetlenül. Aki pedig megpróbál küzdeni ez ellen, az vagy feladja egy ponton és elmegy (és a folyamat során ráaggatják a kritikus, keserű, széthúzó jelzőket), vagy beletörődik a megváltoztathatatlanba és támogatja tovább ezt a bántalmazó rendszert, de már megtörve és csak titkon reménykedve a változásban. Vagy - és ez talán a legtragikusabb - tényleg elhiszi, hogy ő a hibás, ő a probléma, és újult erővel veti magát a kritikusságból való megtérésbe, eközben pedig irányíthatóbbá válik, mint valaha, és sorra kapja a dicséreteket, közben pedig feladja szabad akaratának, véleményének, és sokszor személyiségének maradékát is.

Miután a gyülekezetben a vezetőségnek köszönhető problémákról nem szabad nyíltan beszélni, az elégedetlenség minden formája deviáns. Szabad Péter távozása óta Molnár Adrián csendes reformokkal próbálja terelgetni a gyülekezetet el attól az iránytól, amelybe Szabad úr állította. Azonban a vezetők bűneinek elhallgatása önmagában is korrupttá teszi ezt a régi-új vezetést. Szabad úr székén továbbra is ott van a „foglalt” tábla, ő hivatalosan továbbképzésen van Bostonban, így amikor majd visszajön, gond nélkül folytathatja a KME vezetését. Lehet, hogy az már egy SZP 2.0 lesz, egy Új és Tökéletesített Szabad úr, de azokat a morális értelemben vett bűncselekményeket, amelyeket a KME vezetőjeként elkövetett, csak egy őszinte, gyülekezett előtti diskurzus tisztázhatná ki. Ezt pedig a jelenlegi vezetés megtagadja a tagoktól, továbbra is gyerekként kezelve őket, és éjjel-nappal a megbocsátásról prédikálva (miközben - számukra - jótékony homályban hagyják még azt is, mit is kellene megbocsájtani).

Így természetesen a gyülekezetből korábban elüldözött tagok rehabilitációja nem lehetséges, hiszen őket nyilvánosan, a gyülekezet előtt kellene megkövetni. A KME-n belül érzékelhető a törekvés a gyülekezetből távozott tagok visszaszerzésére. De hogyan akarják ezt megtenni saját bántalmazó rendszerük leleplezése nélkül? Hogyan tennék ezt komoly nyilvános bocsánatkérések nélkül, több tucat ember becsületének helyreállítása nélkül? Mindaddig, amíg nem határolódnak el mindattól, amit az elmúlt években tettek, ez a gyülekezet veszélyes marad: mind jelenlegi, mind leendő tagjai számára.

Összefoglalva: Krisztus Magyarországi Egyháza egy zárt közösség, afféle mini-diktatúra. Vezetőjét a tagok nem képesek leváltani, a gyülekezet anyagilag a bostoni anyaszervezettől függ. A KME tagjává csak az válhat, aki elfogadja azokat a szigorú, és biblikusan megalapozatlan szabályokat, melyek az egy igaz egyház teológiából, a "mi vagyunk Isten modern kori mozgalma" szemléletből erednek. A gyülekezet nem képes nyitni más vallási közösségek felé, egyrészt azért, mert ezeket kivétel nélkül elítéli, másrészt a botrány miatt sem, hiszen az első kérdés az lenne a tagok között: mit csináltunk eddig? A gyülekezet vezetői az információkat elzárják a tagok elől (mind a vezetők tetteire vonatkozóan, mind annak kérdésében, hogyan változott és akár indult el különböző irányokba az ICOC teológiája 2003 óta). Azokat a tagokat, akik felismerik ezt, megfélemlítik és akár nyilvános megszégyenítéssel hallgattatják vagy hiteltelenítik el. A tagok jelentős része beszűkült tudatállapotban van, akik képtelenek elhinni, hogy a KME-n kívül is lehet Istennek tetsző életet élni. Ugyanakkor súlyos társfüggő viselkedésminták alakultak ki, kevesen tudnak vagy mernek az életükre vonatkozó önálló döntéseket hozni. A kikényszerített tanácskérés rendszere egyfajta rabságot idéz elő, melynek következtében sokan már attól bűntudatot éreznek, ha ellenkezik a véleményük a vezetőjük döntéseivel vagy meglátásaival.


Krisztus Magyarországi Egyháza olyan, mint egy lángokban álló ház. Ha a gyülekezet tagja vagy, a legtöbb, amit tehetsz, hogy megkeresed a legközelebbi kijáratot. Ne próbáld belülről oltani. Ismerkedj más közösségekkel, távolodj el a napi vallási rutinodtól. Olvass könyveket a szellemi bántalmazás (spiritual abuse) témájában, hogy megértsd, mit tettek veled. Gondolkozz el rajta, hány embert zártak ki, jelöltek meg, vagy kergettek el olyan érvek vagy tanítások alapján, amelyek helytelenek voltak. Mi lesz ezekkel az emberekkel? Vajon vállalják a vezetőid, hogy akár a saját presztízsük árán is nyilvánosan rehabilitálják őket?

Ha a KME-vel kapcsolatba kerültél: könnyen lehet, hogy az életedben szeretet-bombázás folyik, vagyis a KME-tagok ott rajzanak körülötted. Jóindulatúak, kedvesek, hívnak mindenre, a barátságukat és figyelmüket adják, látszólag vég nélkül és bármilyen áldozatokat meghozva.

Talán a legfontosabb, hogy ne ülj le velük egyedül tanulmányozni a Bibliát. Hívjad a barátaidat, másokat, akik inkább megfigyelők és kívül maradnak, nem alanyai az aktuális leckének. Utólag meg tudod velük beszélni a helyzetet. Mi is szívesen segítünk, ha írsz az e-mail címünkre. Megoszthatod velünk a tapasztalataidat, mi pedig beavatunk a mélyebb összefüggésekbe és rámutatunk a KME-teológia gyenge pontjaira.

Ha régebben elhagytad a KME-t, talán most keresnek meg azzal az üzenettel, hogy minden megváltozott, gyere vissza. Ez az állítás hazugság, és az is marad mindaddig, amíg a kárvallottaktól nyilvánosan bocsánatot nem kérnek, és a vezetők név szerint el nem ismerik a felelősségüket tévtanításért, szellemi erőszakért, törvénykező, képmutató és kettős mércét alkalmazó, személyválogató hozzáállásukért. Amint ez megtörténik, ezen a blogon tudósítani fogunk róla. Addig szerintünk messze kerüld el a KME-t, mert Isten a Világosság, akiben nincsen semmi sötétség, ha pedig a csúcsvezetők cselekedeteit és ezek következményeit a sötétségben tartják, azzal csak azt bizonyítják, hogy a gyümölcsök még rosszak, következésképpen a fa is az, amely termi őket.


Ha meg akarod tudni, ki uralkodik fölötted, elég kiderítened, hogy kit nem szabad kritizálnod.

20 megjegyzés:

  1. Szia.
    Tudod, amit írtál...
    Én nem így hívom el az embereket és nem is úgy tanulmányozok velük, mint ahogyan azt te itt leírtad. Ha te és a körülötted levő tesók ezeket így csináltátok, azt sajnálom. De kérlek, ne általánosíts!
    Például én itt, ebben a gyülekezetben tanultam meg mások türelmes segítségével leküzdeni az állandó bűntudatomat. Ha neked nem volt ilyen szerencséd, azt nagyon sajnálom. De tényleg. Komolyan sajnálom. Én mindig is bírtalak téged is és a szebbik feledet is. A humorodat pl. nagyon bírtam. Kár, hogy mostanában mindig csak a lehangoló (vagy felbosszantó) írásaiddal zaklatsz engem és a többieket.
    Azért valld be, volt néhány szép éved neked is itt. Csak aztán valahol, valami félresiklott. Én nem tudom, hogy mi volt az. Én csak egy "átlagos tesó" vagyok. Sosem voltam vezetőségi tag, így azt sem tudom, hogy ők csapatként hogyan viselkedtek veled. Azt tudom, hogy mindannyian vétkeztünk és vétkezünk egymás ellen. Igen még te is. Bár erről nem nagyon szoktál írni. Mindig csak mások hibáiról és vétkeiről. És ráadásul nagyon manipulatív módon. Én észreveszem, mert évekig tanultam az egyetemen érveléstechnikát, és még képességem is van hozzá (mármint a felismeréséhez). De én most csak azt állítom, hogy manipulatív vagy. Azt nem, hogy ezt direkt csinálod.
    Viszont mikor hírlevélként küldött valaki emailt a gyülekezet tagjainak, az azért csúnya volt. Nem jár érte piros pont. félre ne érts! Nekem nyugodtan küldhetsz bármikor emailt, én túl teszem magamat rajta. Még el is olvasom. De a többieket csak összezavarod. Rossz érzést keltesz bennük, mert nem akarnak téged megbántani, de nem is tudnak veled egyet érteni. Mert ők nem kerültek olyan konfliktusokba, mint te. És nem értik, miért szidod azokat, akiket ők szeretnek és tisztelnek. És nem, nem azért mert mind mosott agyúak lennének.
    Még sok mindent írnék, de most mennem kell. Egyszer talán majd folytatom.
    üdvözlettel: Békési Tomi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tomi!

      Köszönöm a leveledet, elgondolkoztam rajta, noha mindenek előtt tudnod kell, hogy a blog nem egyetlen ember által ihletett.

      Először szeretnék neked néhány kérdést feltenni, és azután reagálok az általad elmondottakra:

      1. Krisztus Magyarországi Egyházában teljesen elfogadott dolog, hogy a tagok romantikus kapcsolatot létesítenek más egyházak tagjaival (baptisták, reformátusok, golgotások, hitgyülisek, katolikusok, stb.)? Hány példát tudsz felsorolni erre az elmúlt húsz évből?

      2. Igaz, hogy a keresztelőt általában hosszú tanulmányozás-sorozat előzi meg, valamint egy költségfelszámolás című utolsó "lecke", amely minden pontjára igent kell mondani, különben a leendő tag még "nem kész"? Igaz, hogy ez volt a húsz év gyakorlata? Igaz, hogy ezt a leckét szinte kizárólag a csúcsvezetők tarthatták? Valójában az "átlagos tesók" kereszteltek (nem technikai értelemben gondolom, vagyis hogy ki nyomta víz alá a tagot), vagy igazából csak a vezetők? Benne van a Bibliában, hogy valakiről eldönteni, hogy kész és megkeresztelni a csúcsvezetők kizárólagos privilégiuma?

      3. Igaz, hogy évente több nyilvános intés is volt a teljes gyülekezet előtt, illetve rendszeresen kizártak, és akár megjelöltek embereket? Szerinted indokolt egy alig 140 fős gyülekezetben több, mint 20 egyház előtti intés és 10 kizárás csak az elmúlt tíz évben? Tisztában vagy vele, milyen ez az arány az ICOC más gyülekezeteiben? Utánajártál annak valaha is, hogy amit ezekről - az általad akár nagyon kedvelt és tisztelt - emberekről mondanak, valóban igaz, és személyesen beszéltél erről velük is?

      4. Igaz-e, hogy 2009-ben egy hónapokig tartó kampány során napi 5 embert kellett kötelezően az egész egyház minden tagjának meghívnia? Igaz-e, hogy erről rendszeresen számon is voltak kérve? Tudtad, hogy voltak azóta is hasonló kötelező evangelizációs kampányok szolgálat- vagy bibliakör-szinten?

      Én örülök, hogy tanultál retorikát, de fájó szívvel teszem fel neked ezeket a kérdéseket, mert mindketten jól tudjuk rájuk a válaszokat. Ezek a válaszok jelennek meg a bejegyzésben is. Ha bármiben úgy véled, hogy nincs igazam, írd meg nyugodtan, én pedig - még szomorúbb szívvel, és igazad van, humorérzékemet teljesen elveszítve - hangfelvételek gépelt szövegeit és e-mail anyagokat mutatok neked. Azokkal nem fogsz tudni vitába szállni. :-(

      (Folytatás egy másik kommentben, mert a teljes válasz túllépte a karakterlimitet)

      Törlés
    2. Most pedig néhány személyes gondolat.

      Örülök, hogy le tudtad küzdeni a bűntudatodat. Sajnos a legtöbben nem így vannak ezzel. Most azokra a sokakra is gondolok, akik otthagyták a KME-t. Ők rengeteg bűntudatkeltésről számolnak be. De sajnos sok példát tudnék mondani arra is, akik még ott vannak. A bűntudatkeltésről csak annyit, hogy Mike Fix távozása után a Szabad Peti hónapokig tanított a kegyelemről (amit ő maga alig értett). Vitathatatlan tény. A KME nem volt (?) kegyelmes egyház. A "bűnösök" mindig is kemény eljárásban részesültek, akkor is, ha "bűnük" csupán véleménykérdés volt. Rengeteg példát tudnék mondani.

      Természetesen mindig vannak kivételek. De ne a kivételekre hivatkozzunk. A dohányosok is kérhetnék az orvosokat, hogy ne általánosítsanak, hiszen valóban vannak hosszú életet élők is közöttük. Mégsem így működik a dolog.

      A KME a mérgező teológiáján kívül azért veszélyes, mert emberek 10-15 évet leélhettek benne úgy, hogy aztán simán ki legyenek rúgva vagy el legyenek lehetetlenítve egy valóban manipulatív vezető által. És soha senkiért nem állt fel senki. Vagy ha igen, elüldözték őt is. Szintén sorolni tudom a példákat.

      Nem az a kérdés, hogy voltak-e szép napjaim a KME-ben. Hanem az, hogy milyenek lettek volna azok a napok, ha közben tudom, és belelátok abba, hogy mi folyik valójában. Sajnos a legtöbb dologgal csak azután szembesültem, hogy már nem voltam ott. Illetve, sok dologra egyszerűen vak voltam, és nem fogtam fel a látottak jelentőségét. Azóta megismertem összeroppant embereket, és olyanokat is, akik 5-10 éve, vagy még régebb óta próbálják feldolgozni, ami ott történt velük.

      Ha téged zavar a blog, sajnálom. Sok köszönő levelet kapunk volt tagoktól is, és vendégektől is, akik mind megerősítik a bejegyzések igazságtartalmát. Csak kettő közülük, ami erre a posztra érkezett:

      "100% ig igaz es tenyszeru minden 7 ev szemelyes tapasztalataival tudom minden sorat a cikknek megerositeni!"

      "rendszeresen olvasom a blogodat és még mindig nagyon tárgyilagosan és korrekten írsz a régmúltról és a közelmúltról ... HATALMAS ÖLELÉS A KITARTÓ MUNKÁDÉRT !"

      Ők ketten is közönséges tesók voltak, Tomi.

      Mielőtt az én történetem a KME-ben véget ért volna, láthattam kis híján érzelmileg tönkremenni másokat. Nem hagyhattam szó nélkül. Ha neked nincsenek hasonló élményeid, annak örülök, mert ilyesmit nagyon nehéz feldolgozni. De az élményeid hiánya, nem jelenti azt, hogy ezek nem nagyon is valós dolgok. Ha valaki lelő egy másik embert egy sötét utcában, hiába mondja róla mindenki, hogy nem hiszi el róla, nem ilyennek ismeri, ez egy rendes ember. És ha van egy tanú, nem teheti meg, hogy néma marad.

      Tomi, te magad is egyetlen szóra szakítottál emberekkel, akikről személyesen semmi rosszat nem tudtál mondani. Simán elfogadtad, hogy tizensok éves barátságodat törik meg, és annyit sem tettél, hogy megkérdezd a másikat, valóban igaz-e, amit bejelentettek róla. Ha szerinted ez normális, akkor kérdezz meg másokat erről, akik nem a gyülekezeted tagjai. Kérdezd meg azt is, normális-e, hogy akit Szabad Peti kizárt, az semmilyen módon nem védekezhetett és sehová nem fellebbezhetett. Normális-e egyetlen embernek ekkora kontroll nélküli teljhatalmat adni?

      Szeretettel:

      Shepherd

      Törlés
    3. Tudod Tomi, hazudnék magamnak én is, ha tehetném, de te is tudod, hogy nem lehet! Sokkal vonzóbb az a gondolat, hogy csak a másik siklott ki, de ha egy kicsit elgondolkozol rajta, akkor Te is rájössz, hogy tulajdonképpen egy vonaton ültünk! Ha kisiklott, akkor az sajnálatos, mert mi is ott voltunk rajta és hidd el, én is legalább annyira sajnálom, mint Te, vagy a többiek! És igen, Nekem is volt pár szép évem ott és a mai napig szeretettel gondolok vissza rá és rátok is. És igen, nagyon sokat köszönhetek annak az egyháznak. Nincsen bennem semmi harag, vagy gyűlölet, vagy keserűség, nincs is okom rá. És igen, azt is vállalom, hogy bűnös vagyok! Sőt, sokáig vádoltam magam, hogy cserben hagytalak titeket! Talán a mai napig is. De meg kell értened, hogy nem mehetek vissza! Miután láttam amit láttam, tudom amit tudok, nem tehetek úgy, mintha nem tudnám, vagy nem látnám. Egy valamit kérdezz meg a vezetőidtől, illetve magadtól, úgy beszélnek-e veled, mintha a valami feletteseid lennének, vagy úgy mint Jézus? Úgy szolgálnak téged? Megalázzák-e magukat? Vagy legalább egyenrangú partnerként kezelnek, mint bűnös a másik bűnöst? Túl drága árat fizettek érted ahhoz, hogy csak úgy eladd a lelked! Hol van a szabadságod? Hol van a megváltásod? Hol van a kegyelem? - Vagy nézzük máshogy, 20 év alatt mennyit nőtt az egyház? Isten szerinted megáldja azt amit csináltok. Az Úr adja a növekedést, Isten erejével kellene mennie a dolgoknak, nem a Ti gyengeségetekkel. Hiába ostorozzátok egymást és magatokat! A manipuláció pedig elég megfoghatatlan fogalom. Nem is lehet egyértelműen definiálni, de ha elolvasod az erre irányuló próbálkozásokat, minthogy ezt tanultad is, akkor próbáld meg a másik szemszögéből nézni a dolgokat. Egy erőszakkal megevangelizált emberre ráhúzol egy tanulmányozás-sorozatot és eredeti szándék szerint lenyomod a víz alá, ne mondd, hogy nem volt benne semmi manipuláció! Most akkor miről beszélünk? A szándékot meg nem tudhatod, hisz egyrészt nem is ismered és nincs is jogod megítélni sem! Én a legjobb szándékot tételezem fel az egyház vezetőiről is, de egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy sok mindenben nagyot tévedtek, sőt hibáztak! Szerinted ez lehetetlen? Szeretettel gondolok rájuk, de a bűnöket be kellene ismerni, és meg kellene térni belőlük, mint ahogy azt biztosan prédikálják is!

      Törlés
  2. Úgy látszik, hogy van élet a halál után! A kérdés az, hogy előtte is van-e?

    VálaszTörlés
  3. Uh..
    Megdolgoztatsz rendesen.
    Valószínűleg én is át fogom lépni a karakterlimitet. És bocsánat, amiért hosszan fogok válaszolni, de nem szeretném, hogy azt higgyétek, hogy valamelyik kérdésre nem akarok válaszolni. És innentől kezdve igyekszem többes számban megszólítani titeket.

    Akkor kezdjük:
    1. - Nem, nem teljesen elfogadott dolog a romantikus kapcsolat más egyházak tagjaival. És nem tudok példát felhozni az elmúlt húsz évből.
    Ez 2003-ig azért volt így, mert sokan tényleg rossz ítéletet alkottak magukban a többi gyülekezet iránt. Sajnos sok vezető is. Bár én ezzel a "tanítással" sosem értettem egyet. Néha kifejezésre is juttattam ezen álláspontomat, de sosem csináltam belőle vérre folyó vitát. Én mindig is véleménykérdésként kezeltem ezt a témát. Feltételeztem, hogy a túlzott óvatosság miatt gondolják így a többiek. És annyit azért beismertem, hogy némi óvatosság tényleg nem árt. 2003 után viszont számomra sokáig elő sem került ez a kérdés. Volt elég történés az életemben az egyházon belül és nem volt sok időm, hogy más egyházak tagjaival nagyon mélyen megismerkedjek. Jelenleg pedig nem tudom, hogy mi a vezetés hivatalos álláspontja ebben a kérdésben. Pedig érdekel. De kivárom türelemmel. Van Adriánéknak elég sok dolguk.

    2. - Igen, van úgy, hogy hosszú tanulmányozás-sorozat előzi meg a keresztelőt.
    Bár nekem az első bibliakörön való megjelenésem és a keresztelőm között csak tíz nap telt el.
    - Igen, van a költségfelszámolás című lecke. És minden pontjára igent kell válaszolni ahhoz, hogy nyugodt szívvel tudjuk megkeresztelni valakit. De ez nem azért van, mert így mérnénk le, hogy eléggé ki van-e már mosva az agya az illetőnek. Inkább azért van így, mert túlzottan nagy felelősségként éltük meg eme döntés súlyát, és biztosra akartunk menni. Nem akartunk olyan embert megkeresztelni, aki nem gondolta ezt komolyan teljes szívéből. És biztosan vannak olyanok, akik merítkezhettek volna, de mi sajnos elijesztettük. De olyanok is voltak, akik még ennek ellenére is úgy keresztelkedtek meg, hogy nem gondolták valóban komolyan, hogy Isten fontos a számukra. És az ilyen élmények szembetűnőbbek, és fájdalmasabbak is. És tudjátok milyen tud lenni az ember: Ha egyszer megégeti magát, akkor még óvatosabb lesz. Szerintem ezért ragaszkodunk annyira a 100% igenhez ebben a leckében.
    - Igen, tényleg a kezdetektől (húsz éve) része ez a lecke a tanulmányozásnak.
    - Erre nem tudom a választ. Azt sem tudom, hogy van-e ma még olyan poszt nálunk, hogy csúcsvezető.
    - Nem nincs benne a Bibliában, hogy csak a csúcsvezetők dönthetik el, hogy ki keresztelkedhet. De ez szerintem nem a kizárólagos privilégiuma volt a vezetőknek. Inkább ez is a túlzott óvatosság miatt volt így. Meg azon rossz gyakorlat miatt, hogy a vezetők nem törekedtek nagyon arra, hogy segítsenek a többieknek önállóan a felelősségekhez felnőni. Inkább magukon hordoztak minden terhet és csak várták, hogy na ki akar végre több felelősséget magára vállalni. Mi meg "átlagos tesók" elvoltunk így ezzel, mert így kényelmesebb volt nekünk. Szerencsére ez 2003 óta már nagyon sokat változott, és változik folyamatosan. Én ezt látom, és nekem nagyon is tetszik a változás, bár még nem értünk a végére.
    Itt még megjegyezném, hogy mivel a vezetők minden felelősséget magukon tartottak, én nem csodálkoznék rajta, ha kiderülne, hogy emiatt sűrűn flusztráltak és érzelmileg kimerültek voltak. És akit elkapnak az efféle lefelé húzó érzések, annál várható, hogy időnként nem a leghelyesebben kommunikál a környezetével.

    Itt léptem át a limitet...

    VálaszTörlés
  4. 3. - Igen, volt olyan év nem is egy, amikor több nyilvános intés is volt a teljes gyülekezet előtt.
    Engem például az elmúlt majdnem 18 évben kétszer is megintettek a gyülekezet előtt. Nem volt kellemes érzés, de idővel mindig segített, hogy rádöbbenjek milyen rossz úton is járok.
    - Nem, nem zártak ki rendszeresen embereket a gyülekezetből. Alkalmanként igen, előfordult, hogy kizártak valakit, de nem rendszeresen. (ez a szó nagyon manipulatív hatású, bár valószínűleg csak az író érzelmi töltete miatt került a kérdésbe)
    - Rendszeresen nem, egyébként igen. Amióta én itt vagyok (18 év) tudomásom szerint 3, vagy 4 ember lett megjelölve. Mikor például G.Sz. lett megjelölve, először én nem is vettem ezt komolyan. Azt hittem, hogy egy kicsit túlbuzgó volt a vezetés és majd kicsit később szólnak, hogy bocs, mégsem. Amikor viszont Elkezdtem kapni a kéretlen leveleket és végigolvastam őket, akkor megértettem G.Sz. saját szavaiból, hogy most tényleg nagyon mérgező, ahogy ő kommunikál. Elszomorított ez a helyzet, de beláttam, hogy a döntés mégis helyes volt. Túl sok a fájdalom! Ilyenkor egy időre háttérbe szorul a hideg fejjel való kommunikáció. Jobb megvédeni a gyülekezet nagy részét az ilyen szituációtól, mert nem tudnak vele mit kezdeni.
    - Én nem számoltam sem az intéseket, sem a kizárásokat, de elhiszem neked, hogy ennyi volt. És volt néhány alkalom, amikor nem éreztem indokoltnak valamelyik kizárást. De ilyenkor láttam, hogy én érzelmileg elfogult vagyok,
    és nem tudom tisztán megítélni a helyzetet. Volt amikor utólag beláttam a döntés helyességét, és volt amikor nem. Van olyan tesó, akinek a kizárása még ma is fájdalmas a számomra mert úgy gondolom, hogy talán jobb lett volna ha más megoldással próbálkoznak. De ettől még nem fogok életem végéig haragudni a vezetőségre. Már csak önvédelemből sem. Sokkal jobb nekem, ha mindenkinek megbocsájtok. Így sokkal nyugodtabban alszom.
    - Nem tudom, milyen ez az arány az ICOC más gyülekezeteiben. De annyira nem is érdekel. Ők messze is vannak, és az angolom sem megfelelő ahhoz, hogy a mindennapi életem részesei legyenek. Remélem meg tudják oldani a saját
    problémáikat, hiszen remélhetőleg szeretik Istent, és rendszeresen olvassák a Bibliát, és kommunikálnak is egymással. És igazából azért sem foglalkozom ezzel a kérdéssel a mindennapjaimban, mert én inkább a Bibliával próbálom összevetni a gyülekezetet és nem más csoportokkal.
    - Nem, nem jártam úgy utána, mint ahogy azt ti elvárnátok tőlem. Bűnös ember vagyok. És tudom, hogy ők is azok. Sosem volt bennem komolyan egy olyan elvárás a vezetők felé, hogy tökéletesek legyenek. Engem is sokszor megbántottak. És én is többször megbántottam őket. Van egy pár olyan mondat, ami elhagyta a számat és ha tehetném, akkor nagyon gyorsan visszacsinálnám. De vissza a bűnös vezetőkre: Van miben változniuk. De én a bántó viselkedésük
    mögött is láttam a jó szándékot. szerintem egyébként sokat változtak egyénileg is és mint csoport is. Mint ahogy az "egyház" is folyamatosan változik. Méghozzá jó irányba. Ez nekem azt sugallja, hogy azért csak dolgozik Isten az
    életünkön. Szépen, türelmesen. De mutassatok nekem egy olyan gyülekezetet, ahol mindent tökéletesen csinálnak! Én még a Bibliában sem találok ilyet. Ellenben ebben a gyülekezetben megtanultam úgy olvasni a Bibliát, hogy az mondjon
    is nekem valamit. És itt Ismertem meg Isten szeretetét a Biblián és a többiek szeretetén keresztül. Én már a 2003-as év előtt is itt kaptam a legtöbb szeretetet. És még most is itt kapom.

    Itt léptem át másodszor a 4096 karakteres limitet. Ez nekem új rekord! :)
    folyt. köv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "a döntés mégis helyes volt" - Sajnálom ezt a mondatot. Arra értettem, hogy megkérték a gyülekezetet, hogy ne olvassák a kéretlen leveleket, és ezzel a levél elolvasása után egyetértettem.

      Törlés
    2. Köszönöm a kiegészítést. Ha már itt tartunk, szeretném megemlíteni, hogy a "kéretlen levél" is manipulatív kifejezés. Mitől válik egy levél kéretlenné? Milyen egyéb lehetőséget hagytatok neki, hogy védje magát?

      Törlés
    3. Tomi, ezt írtad: "Van olyan tesó, akinek a kizárása még ma is fájdalmas a számomra mert úgy gondolom, hogy talán jobb lett volna ha más megoldással próbálkoznak. De ettől még nem fogok életem végéig haragudni a vezetőségre. Már csak önvédelemből sem. Sokkal jobb nekem, ha mindenkinek megbocsájtok. Így sokkal nyugodtabban alszom."

      Ki vagy te, hogy megbocsáss olyan bűnöket, melyeket nem ellened követtek el? Engem iszonyatosan felháborít a hozzáállásod! Nem érted mi folyik, fogalmad sincs róla, gyerekként gondolkozol. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de te az a tipikus agymosott, szektatag vagy. Nőjj fel végre, tanulj meg együttérezni és gondolkodni! És ezt most tényleg nem azért írom, hogy megbántsalak vele, hanem mert ez az igazság.
      A KME-ben emberi életeket tesznek tönkre, és láthatólag ezt nem vagy képes felfogni. Sok tanítványt úgy üldöztek vagy zártak ki onnan, esetleg meg is jelöltek, hogy ott éltek 10-15-20 évig. Ha te ezt csak hibának, túlkapásnak hívod, akkor veled vana probléma.

      Törlés
  5. 4. - Valószínűleg igaz. Valami rémlik, de én az ilyen kampányokat sosem vettem komolyan. Hajlamos vagyok az engedetlenségre, ha véleménykérdésről van szó.
    - Igen, volt számon kérés. És számomra volt is egy kis ejnye-bejnye :) De én itt is a jó szándékot láttam mögé.
    - El tudom képzelni, hogy esetleg azóta is voltak hasonló kötelező evangelizációs célkitűzések néhány vezetőnél. Amúgy szerintem nem rossz, ha vannak ilyen célkitűzések. Segíthetnek az embernek, hogy ezen keresztül a napi rohanás
    közben is gondoljon másokra, és megossza ezáltal a hitét. Régebben persze sokszor a számonkérés miatt rosszul csináltuk mindezt. A felelősségre helyeztük a hangsúlyt elnyomva a kegyelmet. Ez igaz. De ez is változott már. És
    még nem értünk az út végére. Mindig lesz miben változnunk.

    Nem retorikát tanultam, de ez most mindegy.
    Tudom, hogy fáj. És sajnálom. És ha tanultam volna retorikát, akkor most ezt még jobban ki is tudnám fejezni. Én azért kezdtem el írni, mert a fájdalmatokon keresztül most sokaknak okoztok ti fájdalmat. Olyanoknak, akiket egykor
    szerettetek és remélem, hogy még most is. Talán pont ezért küldtök mindenféle emaileket nekünk. Kérlek titeket, várjatok ezzel. Ha tanácsolhatok valamit, akkor az az lenne, hogy először bocsássatok meg akinek meg kell, és csak
    utána akarjatok mindenki felé kommunikálni. Mert addig csak romboltok és nem építetek. És majd, ha egyszer túl lesztek a megbocsájtáson, majd akkor látjátok meg, ezt a rombolást. Most a fájdalom miatt ez nem látszik. És még ha
    valakinek igaza is van, de nem képes az érzelmeit kordában tartani, akkor a legtöbbször csak nagyon bántóan tud kommunikálni.
    Most például jómagam is kicsit félve ütögetem a klaviatúrát. Reménykedve, hogy nem bántok meg senkit, de nem tudhatom. Mert nem vagyok érzelmileg teljesen érintetlen. Bánt, hogy leszektáztok minket, meg agymosottaknak neveztek, meg még akad pár egyéb nagyon bántó mondat.
    De eszem ágában sincs megmondani, hogy az emberek a saját blogjukban mit is írjanak. Sőt én pl. sokat foglalkozom politikával és ahhoz, hogy ezt ne érzelmekkel túlfűtötten tegyem, pont az segített, hogy elkezdtem egy blogot vezetni . Ott kiírhattam a gondolataimat és a bánataimat és ez nagyon sokat segített régebben is és most is.
    Én tehát csak arra szeretnélek kérni titeket, az előbbi építés/rombolás gondolatra utalva, hogy kéretlen levelekkel ne zaklassatok minket. Akiket érdekel, azok úgyis elolvassák a blogot, hiszen könnyen elérhető. Sőt! Nekem nyugodtan küldhettek továbbra is levelet. És most, hogy felhatalmaztalak rá titeket, már nem lesztek trükkös spam-küldők. De csak akkor, ha a többieket békén hagyjátok. Addig, amíg ők nem kérik ennek az ellenkezőjét. És az nem megoldás, hogy a legutóbb írt leveletek legvégén leírjátok, hogy ha a jövőben nem szeretne valaki levelet kapni tőletek, írjon bátran, és a jövőben nem kap erről a címről levelet. Nem megoldás, mert a legtöbben már nem is olvassák végig. És hogy miért nem? A választ megtalálható abban a válaszlevélben, amit K.Zs. írt erre a levélre.
    Tehát még egyszer kérem az illetékeseket: Ne zaklassátok kéretlen levelekkel a lelki családomat.
    Légszi, légyszi, légyszi.

    Ez lett volna a válaszom Shepard első megjegyzésére. Talán sziszipapa is kapott most néhány választ, de azért majd neki is szívesen válaszolok, csak adjatok egy kis időt. Nem vagyok az a nagy levelező típus, de ha már meg vagyok szólítva, akkor idővel igyekszem válaszolni.
    Amúgy szerintem tök' jó, hogy a sok fájdalom ellenére itt normálisan tudunk egymással kommunikálni.
    üdvözlettel: Békési Tomi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tamás!
      Köszönöm a bizalmadat és azt, hogy ezeket a kérdéseket komolyan vetted. Szeretnék a válaszodban rámutatni néhány dologra. Kérlek ne vedd támadásnak, egyszerűen csak gondold végig. Szánj rá néhány napot. Vidd el a saját kommentedet „világi barátokhoz”, esetleg ha mégis van más gyülekezetben barátod, mutasd meg neki is. Megpróbálok néhány dologra rávilágítani a valóban hosszú kommentedben:
      1. A „nem teljesen elfogadott” kicsit félreérthető. Az elmúlt húsz évben egyáltalán nem volt elfogadott. Én láttam olyan lányt, akinek el kellett mennie, mert másik gyülekezetben élő férfit szeretett.
      Írod, hogy nem volt sok időd: ha meggondolod, a vitaindító bejegyzésben is szóba került, hogy a tagnak nincsen ideje komolyan elgondolkozni a helyzetükön. Mint írod, 18 éve vagy a közösség tagja. Mikor szeretnéd a társkeresést egy fontosabb prioritásba helyezni, és valóban csak a KME-re szeretnéd szűkíteni a lehetőségeidet?
      Írsz a vezetőség álláspontjáról. Ez sarkalatos kérdés, de különböztessük meg a Szabad Péter Alatti (SPA) és Szabad Péter Utáni (SPU) időszakot. Amiről te most beszélsz, az inkább az utóbbi, amely álláspont jelenleg - a forrongó hangulatra való tekintettel - igen óvatos. Hiszen például mondd meg kérlek, mikor volt SPA időkben elfogadott, hogy valaki egyáltalán ne akarjon bibliakörre járni? Most pedig több példa is van rá.
      Ugyanakkor, neked semmilyen engedélyre nincs szükséged és nem is szankcionálhatják bármiféle döntésedet, és itt szeretnék Magyarország Alkotmányára hivatkozni:
      Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.
      SPA időkben egyértelműen szankcionálták, ha a KME-n kívül próbáltál társat találni. Tomi, ez alkotmánysértő működés.
      2. Én megértem az olyan elveket, mint „óvatosság”, „elkötelezettség”, „100 %-os szív”. Viszont a KME azt állítja magáról, hogy a Biblián alapul. Az Apostolok Cselekedeteiben egyetlen olyan keresztelőt sem látni, amelyet hasonló eljárás előzött volna meg. Annak is megvan az oka, hogy a vezetők „minden felelősséget magukon tartottak”, mégpedig a bizalmatlanság mások képességeiben vagy elkötelezettségében, ahogyan ezt nem egy vezető szájából is visszahallottam. Ha viszont egy bizalmatlan vezető frusztrált, és ezt másokon tölti ki, az megint komoly problémákat vet fel. Arról nem is beszélve, hogy nem adja ki a kezéből a felelősséget, de másokban bűntudatot kelt, amiért nem szolgálnak annyit. Végezetül pedig volt vezető, aki azért halmozta saját felelősségeit, mert ez tette őt nélkülözhetetlenné, ez határozta meg a pozícióját. Ezekkel a gondolatokkal egészíteném ki mindazt, amit leírtál.

      Törlés
    2. 3. Sajnálom, ha a „rendszeresen” szó értelemzavaró volt, ám az egyház előtti bejelentéseknek mégis volt egy üzenete a közösség számára. A Felhőatlasz című könyv ezt írja, és ezt az állítást igaznak tartom a KME-re is (láttam is rá példát):
      „Az első pillanattól kezdve rossz volt a stratégiám. Megpróbáltam üvöltéssel kijutni ebből az abszurditásból, de aki be van zárva, az nem tehet ilyet. A rabszolga-kereskedők örülnek, ha néha fellázad valaki, akit a többiek szeme láttára páholhatnak el. Minden börtönirodalomban, amit olvastam, a Gulag Szigetcsoporttól a Pillangón át az Ökölszendvicsig a jogokat ki kell alkudni, és ravaszsággal bővíteni. A rabok ellenállása csak a még brutálisabb fogva tartást igazolja a börtönőrök agyában.”
      Néhány szó G.Sz. megjelöléséről. Mint tudod, ez a cselekmény azt jelenti, hogy az illetővel a közösség egyetlen tagja sem tarthatja a kapcsolatot. Nem védekezhet, nem ismerheti meg senki az ő álláspontját, csak az, aki megjelölte. Egy pillanat alatt elveszít mindent, ami a gyülekezetben gazdagította. Lehet, hogy volt egy barátja, akivel hetente találkozott, és őt sem látja többé. 140 kapcsolat nem létezik egyetlen ember szavára. Tomi, fel tudod mérni, mekkora teret enged ez az eljárás bármiféle visszaélésnek?
      Azt írod: „először én nem is vettem ezt komolyan. Azt hittem, hogy egy kicsit túlbuzgó volt a vezetés és majd kicsit később szólnak, hogy bocs, mégsem.”
      Ez jellemző volt a KME-re? A vezetés gyakorta ismerte el, hogy túlbuzgó, és akár kizárás, megintés vagy megjelölés után visszakozott? A szemed láttára lelkileg összerugdostak egy embert, és te ezt nem vetted komolyan?
      G.Sz. levelétől a gyülekezetet nem megvédeni kellett volna, hanem felállítani egy független vizsgálóbizottságot és utánajárni, hogy a levél igazságtartalma fedi-e a valóságot. Tanú lett volna rá éppen elég, hogy igen. Akkor pedig ennek a vezetőkre nézve lettek volna következményei.
      Kizárás kapcsán: sokszor SZP érzelmileg elfogult helyzetekben hozott döntést, amikor ő maga is érintett volt, és semmiféle kontrollja nem akadt. Ez is számos visszaélésre adott lehetőséget.
      Senki nem kéri, hogy „életed végéig haragudj” a vezetőségre. És itt nem is mennék abba az irányba, hogy „végülis mind bűnös emberek vagyunk”, mert ez elkeni azt a komoly felelősséget, amit a vezetőktől igenis elvárhatunk, és ha valaki ezt vezetőként nem vállalja, akkor ne legyen vezető.
      Amúgy örülök, hogy 2003 előtt is jól érezted magad, ugyanakkor abban az időszakban rengetegen sérültek a szellemi erőszak miatt (százak, Tomi), és te ahhoz a nevedet adtad. Ezen a téren nincs mire büszkének lennünk a 2003 előtti időszakból.
      4. Lehet, hogy te nem vetted a kötelező kampányokat komolyan, de volt, aki igen, és súlyos önértékelési zavarokat, vagy bűntudatot okozott neki, amiért nem tudja teljesíteni, vagy lázad ellene. Volt olyan is, akit elzavartak a gyülekezetből, mert nem értett egyet a módszerrel. Volt, akit megtörtek, megfélemlítettek vagy megszégyenítettek, mert nem értettek egyet egy ilyen kampánnyal, és ezt ki is fejezték. Sok ilyen esetnek voltam tanúja.
      Fentiek alapján lehet, hogy te könnyen veszed a KME-ben Peti vezetése alatt extrém módon folytatott törvénykező és ítélkező magatartás következményeit, de nekem, nekünk erre nincsen lehetőségünk. Ha hallgatnánk arról, amit a KME-ben tapasztaltunk, akkor mi magunk is bűntársakká válnánk, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Ez, a veszélyre való figyelemfelhívás emberi kötelességünk.
      Amennyiben valóban változik a KME és eltér ezektől a fent tárgyalt és a bejegyzésben is taglalt viselkedésmintáktól és szabályoktól, akkor beszéljetek nyíltan az egész gyülekezet előtt ezekről a kérdésekről (társkeresés más egyházban, a vezetői visszaélések jövőbeni megakadályozása, szabadság az élet minden területén, a teológia megtisztítása a Kip McKean által meggyökereztetett tévtanításoktól, stb.). Nem a következő fél évben, hanem a legközelebbi találkozón. Bizonyítsátok be, hogy képesek vagytok leleplezni a sötétség cselekedeteit. Ha ez megtörténik, azt örömmel fogjuk üdvözölni.
      Üdv: S.

      Törlés
  6. Szia, minden kérdésemre választ kaptam, - de ebben azért az is közrejátszott egy kicsit, hogy Nekem egyáltalán nincsenek is kérdéseim a témával kapcsolatban, azok is inkább csak költőiek. A kérdéseknek amúgy is benned kell megfogalmazódniuk, és a válaszokat is megkapod majd azoktól akiktől nem is várnád. Szerintem semmiképpen nem tőlünk, mert előbb fogod elfogadni bárkitől, mint tőlünk, de Isten dolgozik és ennek mindannyian örülünk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sziszipapa ez tetszett :)
      hol lehet itt likeolni?

      Törlés
  7. Kedves Tomi!
    Remélem olvasod ezt a bejegyzést amelyet neked szánok. Balogh Zsolt vagyok és 1995-ben csatlakoztam majd 2006-ban közösítettek ki Krisztus Magyarországi Egyházából és jelöltek meg, mint veszélyes tévtanítót. Téves tanításom lényege, hogy az én Atyám szeret engem, olyannyira, hogy megváltott engem függetlenül attól, hogy rajta vagyok-e Krisztus Magyarországi Egyházának taglistáján. (Magyarul tesódnak tartom magam.) Ha a kiközösítésemre nem is, de szerény személyemre biztos emlékszel :) Én emlékszem rád, úgy, mint egy csendes szelíd srácra. Velem egyébként lehet az volt a baj, hogy én nem akartam "átlagos tesó" lenni. Elhittem azt, hogy Isten szeret engem és valami többet akar az én életemben az átlagosnál. Őszinte leszek veled, de ne bántódj meg kérlek. Ahogy olvasom a soraid úgy látom fogalmad sincs, hogy miről van szó ezen a blogon. Kérlek tényleg ne bántódj meg ezen. Nem tehetsz róla, mert nem mentél át ezeken a dolgokon. Nekem kifejezetten felzaklató volt olvasni, amit írsz, de tudom, hogy igazán nem tehetsz róla és végül is kedvesen előre bocsánatot is kértél, szóval részemről nincs gond. Igazából tökre örülök, hogy itt vagy Tomi, még ha úgy tűnik jelenleg nem is te vagy a célközönség :) De végre egy KME tag akivel lehet beszélni Istenről. Mondok még valamit, de úgy, hogy nem vagyok róla meggyőződve arról, hogy igazam van, ez fontos. De egy kicsit olyan lesz, mint amikor tanulmányoztuk valakivel a bibliát még a KME-ben és azt gondoltuk az illetőről, hogy neki szüksége van Istenre, hogy megismerje őt és végre legyen értelme az életének, megtérjen és boldog legyen. Pedig igazából még nem is tudtunk szinte semmit a delikvensről, lehetett éppen egy angyal is akár. És most jönne is az első lecke Tomi. A címe biztos ismerős: Isten keresése. Légyszíves nyisd ki a bibliát az Apostolok cselekedete 17-es fejezeténél 16-34-ig :). Pál lelke háborgott, amikor látta a bűnt. Pál valahogy nem a szép dolgokat látta meg Athénban, pedig biztos volt az is. Ez a blog ennek a felháborodásnak ad hangot. Vannak szép dolgok a KME-ben, úgy mint mindenhol máshol is. Na de visszatérve Pálra szerintem jogosan háborgott a lelke. Követendő ez? Vagy talán háborogni bűn? Végülis ez utóbbi is lehet, hisz Pál is csak ember volt. Lehet épp rossz napja volt. Na már most háborgásának hatására nem tudta magát visszafogni bement az első zsinagógába vitázni. Na most nem tudom, hogy ott mennyire építő vagy romboló dolgokat mondott volt. Kiszerint ez, kiszerint az. Célzok itt arra, hogy esetleg nem árt óvatosnak lenned, amikor valamiről véleményt alkotsz. Azt tudtad, hogy Pál kétszer is megtért? Egyszer megtért a farizeus egyházba törvény szerint, aztán meg az igaziba – igen az egy igazba :). Érdekes párhuzam, mert velem is ez történt először megtértem a KME-be test szerint, aztán meg szükségem volt egy újabb megtérésre Lélek szerint. Azt talán észrevetted, hogy a KME nagy hangsúlyt fektet a törvény betartására, a cselekedetekre. Nem vagyok cselekedet ellenes egyébként, mint látod erre az eszmefuttatásra is rá szánom az időt. De igazából másodjára már nem is én tértem meg (a saját erőmből), hanem egyszerűen Isten felnyitotta a szemem kegyelemből (ugye hogy Isten szeret!), mint ahogy Pálnak is megnyílt a szeme annó. És láttam. De mit láttam? Lelki bántalmazást. Nem vagyok különb én is bántottam másokat, voltam Bibliakör vezető, egyetértettem rossz dolgokkal, például István megölésével, ja nem az Pál volt. Miközben a KME kötelékében kerestem a nyitott embereket én magam egyre kevésbé voltam az. De miután újra láttam, megpróbáltam a jót tenni, nem tudatosan, csak egyszerűen a Lélek által. Ennek eredménye képen Szabad Péter leváltott BK vezetői rangomból :) Az okok közül, egyet sikerült megértenem, ami az volt, hogy hosszú a hajam és az olyan lázadó. Érdekes ő előbb észrevette rajtam a változást, mint én magam.
    (folyt.köv.)

    VálaszTörlés
  8. Elkezdődött hát kálváriám, próbáltak betörni éveken át, de elég sokáig azt hittem, hogy rám majd hallgatni fognak és lesz változás (2003-ban ez a remény még erősödött is bennem), és természetesen bíztam vezetőimben, mondjuk muszáj volt :) az eltelt 8 év távlatából most már erről az időről könnyen beszélek, de még mindig nem dolgoztam fel teljesen a történteket a lelkemben. Nagyon kevesen vannak, akik értik min is mentem keresztül. Fájdalmas, de valahol meg nagy öröm is megismerni Istent a Lélek által. Lassan rá kellett jönnöm, hogy nem értenek engem, a KME vezetői nem keresik az Istent. És ahol nem keresik az Istent, ott mi van egyébként? Bálványimádás, pénz és hatalomvágy. És az a fajta, amelyik vallásos köntösbe van öltöztetve, az a legundorítóbb. Miért történt ez velem? Mert nem akartam az ISMERETLEN ISTENT tisztelni. Keresem, meg akarom ismerni az Istent hátha kitapinthatom, hiszen nincsen messzire egyikünktől sem. És szerinted megbántam? Nem. Most nagyon örülök. És nem foghatom be a számat, nem tehetem, hogy ne mondjam el, amit láttam és hallottam. Én tehát azt az Istent hirdetem, akit ti ismeretlenül tiszteltek. Isten rendeli el az időket és a helyeket. Ezért örülök, hogy itt vagy Tomi, mert ezek szerint te is még keresed az Istent. Remélem. Itt jó helyen vagy. Itt hirdetjük a megtérést a KME vezetőinek és azoknak is akik csak jó hiszeműen tagjai ennek a korrupt szervezetnek. Tudom, hogy nehéz kilépni a bizonytalanba. Amikor először voltam istentiszteleten, az akkori Krisztus Budapesti Egyházába, Staudinger János tesó prédikált. Nagyon jó kis prédikáció volt. Nagyon tetszett elmondott egy történetet, ahol az emberek benn laknak egy barlangban egy sötét, kemény, nedves, büdös helyen. Aztán jött pár ember, hogy hé találtunk egy kijáratot kimentünk és ott süt a nap, meleg van és vannak színek, kék az ég, puha zöld a fű és az illatok fantasztikusak, visszajöttünk értetek, gyertek velünk. De csak kevesen követték ezeket az embereket, mert, hogy arra gondoltak mi lesz ha nem találják meg a kijáratot és akkor a már jó kis megszokott helyünket elfoglalják és talán egy még keményebb, büdösebb helyünk lesz csak utána. Ez akkor a vendégekre volt kihegyezve, de ez mindenkire igaz. Nem szabad aranyhoz, ezüsthöz, megszokásokhoz, stb… ragaszkodni, hanem meg kéne térni. Na már most Pál szavára, aki azért valószínűleg, talán :) jobb szónok volt mint én, csak páran hallgattak. Ja igen ő jobb volt mert az ő szavára még papok is engedelmeskedtek a hitnek. Az én szavamra meg nem hallgattak a KME papjai. De, hogy ezekben a megtérő emberekben mi volt a különleges? Nem tudom, biztos „teljes szívvel” keresték az Istent. Talán „nyitottak” voltak. Valamiért velük az Atyám kegyelmes volt. Ez a titok és ez az Isten munkája. A KME lássuk be összességében nem nyitott. A kis változás sajnos kevés Tomi. 180 fokos fordulat kéne. Ezt persze belülről meglátni is nagy kegyelem, nem hogy még megvalósítani.
    De azért ne gondold, hogy általánosítok (Istent nem lehet beskatulyázni), csak tudod az a baj, hogy több mint egy évtizedet eltöltöttem a KME-ben és azért ez nem múlik el nyom nélkül. Meglátszik rajtam. A gondolkodásomban. Próbálom levetkőzni, mindig nyitott maradni, de tény, hogy ez nehéz, de azért nagyon élvezem is. Így hát én is előre bocsánatot kérek, ha tiszteletlen lettem volna. Igyekeztem a bibliára hivatkozni, hiszen te ismerője és kedvelője vagy ennek a könyvnek. Remélem egy picit jobban megértetted a szitut és azt is remélem, hogy nem feketén fehéren látod. Isten nagyon színes egyéniség és mindenhol ott van, a KME-ben is :) csak nem feltétlenül, úgy ahogy azt egyesek gondolják.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megosztottad!

      Nekem nem volt ennyire tiszta, láttam a bűnt, erőtlen voltam és nem szálltam szembe vele, egyszerűen eljöttem. Na jó, Briannel beszéltem, mert benne volt spiritusz és először még ő sem reagált jól, de pár óra múlva "nem tervezetten" összefutottunk és akkor láttam, hogy megértette. Biztos nem véletlenül, csak mi nem terveztük, de direkt nem akartam véletlent írni, mert biztos nem volt véletlen az sem. Szóval engem nem tiltottak ki, nem is beszéltem erről senkinek rajta kívül, mint ahogy nem is célom a rombolás. Amit éreztem nagyon vegyes volt és magam sem tudtam igazán megfogalmazni, később ülepedtek le és tisztultak le bennem az akkor még felkavarodott dolgok. Ehhez évek kellettek.

      Az első, ami intő jel volt, az egy újonnan kinevezett nevelőm. Ő volt az egyetlen biatorbágyi akkor, de sajnos nem emlékszem a nevére. Amire emlékszem, hogy egy kicsit hosszabban és egy kicsit erősebben szorította meg a kezem búcsúzáskor, és hozzátette, hogy ugye akkor holnap találkozunk? Önmagában nincs is ebben semmi, de nagyon rosszul reagálok az erőszakra. Már csak azért sem mentem el másnap. Nehogy már azért menjek el. Ha nem próbál meg presszionálni, akkor elmentem volna. Nehéz gyerekkorom volt :D viccet félretéve, tényleg.

      A másik a Peti. Valahogy azt éreztem, hogy az első pillanattól fogva ismerem őt. Talán egy kicsit hasonlítunk is, talán a legjobb barátok lehettünk volna, vagy a legnagyobb ellenségek, de valami volt köztünk. Na most ahogy láttam őt, vagy ahogy átláttam rajta, úgy nehéz volt elfogadnom őt lelki vezetőként. Nem néztem le, tisztelem a mai napig, meg szeretem az összes bűnével együtt, de nem tudom elfogadni, hogy ő vezessen lelkileg. Sokáig küzdöttem ezzel, hogy ez az én bűnöm, meg csak büszkeség, stb. Hozzátenném, hogy ez még azelőtt kialakult bennem, hogy ő vezette volna az egyházat. Nem érzem magam kevésbé bűnösnek, vagy jobbnak, csak egyszerűen talán több dolgon mentem keresztül, amire nem vagyok büszke, meg nem is szégyen, de egyszerűen megedzett valahogy. Megtört és meg is edzett. Én már régen feladtam mindent Istennek, még sokkal azelőtt, hogy a Krisztus Budapesti Egyházába meghívott volna a Staudinger Jani közel 20 évvel ezelőtt. Minden porcikámmal Istent kerestem és többet imádkoztam mint az egész Vatikán és a közel-kelet együttvéve. Nem dicsekvésből mondom, de céltalanul bolyongva az utcán folyamatosan imádkozva magamban szólított le a Jani. Sokat hibáztattam Istent, mint mondtam, nehéz gyerekkorom volt és ez az egyház kellett ahhoz, hogy megbékéljek Istennel. Az a baj, hogy Peti biztos sokakat meg tud győzni, de mindig lesznek akik átlátnak rajta.

      Nem akarok rombolni, de biztos vagyok benne, hogy sok igaz tanítvány van ebben az egyházban és azokat kellene megtennetek vezetőnek, akiket Ti gyengének gondoltok, mert Ők Istennel büszkélkednének, hit által szolgálnának, nem a saját erejéből és nem erőszakkal. Nehéz ezeket megfogalmazni, de egy emberként kellene felállnotok és kiválasztanotok őket és leváltani a vezetőséget. Igazából a "mentsük meg a világot egy generáció alatt" már egyértelműen elbukott és csak egy agyament ötlete volt, aki már nem is tartozik az egyházatokba. Úgyhogy nincs mit veszíteni, neki kellene állni a "Mentsük meg az egyházat" programnak és mentsétek meg magatokat, már ami megmaradt belőle. Ez is egy komoly projekt. Újra neki lehet állni az alapoktól, kicsiben. Nem a piramisjáték elveit követve. Aztán a növekedést adja majd Isten, ha lesz növekedés lélekben, lesz növekedés létszámban is. Nem kell ez utóbbira annyira rágörcsölni, mint ahogy azt teszitek. Én vállalom, hogy én leszek az első, aki visszamegy, ha ezt meglépitek!

      Zsolti, Neked meg még egyszer külön köszönöm, hogy ennyi év után is úgy érzem, hogy el sem váltak az útjaink!

      Törlés
    2. Az uccsó bekezdés természetesen a KME-nek szól!

      Törlés
  9. Minden szekta ilyen, gyorsan be kell jutni a felső vezetésbe akkor dől a zsé és a legjobb keresztény csajokat dughatod. Egy ilyen gyülekezet néhány ragadozóból és több száz prédából áll, ha nem tetszik a commentem tudhatod, hogy préda vagy

    VálaszTörlés