Az "egy igaz egyház" teológia kialakulása és gyakorlata Krisztus Magyarországi Egyházában

Néhány szó az ICoC és a KME gyökereiről

Krisztus Nemzetközi Egyházait (International Churches of Christ) Kip McKean alapította 1979-ben. Kip korábban Krisztus Egyházában dolgozott ("mainline" Church of Christ, CoC), és azután vállalta el egy kis bostoni közösség vezetését, hogy korábbi gyülekezetéből törvényeskedésért és szellemi erőszakért menesztették.

Kip-et Chuck Lucas keresztelte és nevelte még a hetvenes években. Chuck egy CoC-gyülekezet lelkipásztora volt, aki hitt a személyes nevelés elvében, és gyülekezetében szervezett módon nevelési kapcsolatokat alkalmazott. A módszert, melynek lényege az volt, hogy mindenkinek legyen egy személyes nevelője, egy dél-amerikai lelkésztől vette át.

Kezdetben a bostoni (lexingtoni) gyülekezet, melyet Kip 1979-ben vezetni kezdett, a CoC része maradt. A közösség évenkénti növekedése nagy ütemű volt, és ez más CoC-vezetőket is Bostonba vonzott, akiket Kip az oldalára állított, és meggyőzött, hogy neki dolgozzanak. Kip restaurációt hirdetett, az "első századi tanítványság" visszaállítását.

Egykori nevelőjét és mentorát, Chuck Lucast 1986-ban "visszatérő bűnök miatt" felmentették lelkészi tisztségéből (rejtett homoszexuális viszonyt ápolt a közösség egyik tagjával). Ezt követően a Chuck befolyása alá tartozó CoC-tagok irányítását Kip tömegesen vette át, a hagyományos Krisztus Egyháza pedig ezért végképp elhatárolódott tőle. Ekkortól, a nyolcvanas évek derekától kezdték Kip mozgalmát, a bostoni mozgalmat Krisztus Nemzetközi Egyházainak nevezni, mely a nyolcvanas években már missziós csapatokat küldött más városokba is, és ott ICoC-egyházakat ültetett. A kilencvenes évekre az - arányaiban - a világ legdinamikusabban növekvő vallási mozgalmává váló ICoC 1993-ban jutott el Budapestre, és kezdetben Krisztus Budapesti Egyházaként jegyezték be (mely nem összetévesztendő egy jelenleg ugyanezen néven működő másik szervezettel).

Az "egy igaz egyház" teológia

Kip McKean irányításával az ICoC klasszikus szektajellemzőket mutatott. Piramis alakú autoriter struktúrába szerveződött vezetési modell, nevelési láncokkal, amely láncok Kip McKean személyéhez futottak fel. A legfőbb célcsoport a fogékony diákság és a magányos egyedülállóak. Agresszív tagtoborzási technikák, a tagokra kényszerített szellemi uniformizálás és folyamatos elmekontroll. Ezek könnyen kimutathatóak voltak, mint ahogy az is, hogy Kip az egész mozgalom minden tagját a saját személyiségéhez hasonlóvá akarta formálni azt állítva, hogy ez Krisztus karaktere, és a keresztényeknek olyannak kell lenniük, mint Krisztus.

Az ICoC 1987 és 2003 között nyíltan hangoztatott olyan üzeneteket, mint "mi vagyunk az egy igaz egyház", "mi vagyunk Isten modernkori mozgalma". Az, hogy más egyházban is lehet üdvözülni, tévtanításnak számított. Ennek alapján a tagok nem is házasodhattak más egyház tagjaival, mert "ne legyél hitetlenekkel felemás igában, aki pedig nem a mi egyházunk tagja, az tévtanításokban hisz, nem valódi keresztény, tehát hitetlen".

Az 1990-es évek elején Kip megalkotta és egybeszerkesztette az Első Alapelvek leckesorozatot (First Principles), és ettől kezdve minden újonnan megkereszteltet a keresztelő előtt ezen a leckesorozaton vezették végig. Aki nem fogadta el, hogy az ICoC az "egy igaz egyház", azzal nem tanulmányoztak tovább. Aki nem fogadta el, hogy csak ebben az egyházban kereshet társat, azzal szintén nem tanulmányoztak tovább. Kizárólag azt keresztelték meg, aki az Első Alapelvek minden megállapításával egyetértett, és végül a költségfelszámítás minden pontjára rábólintott. Ha nem, akkor tovább barátkoztak vele, újra és újra tanulmányozták ugyanazokat az idézeteket, és ezt addig tették, amíg a vendég vagy beadta a derekát, vagy végképp bezárult az ICoC tagjai előtt.

Ekkoriban kizárólag kétféle ember létezett a Földön az ICoC-tagok álláspontja szerint:

- ICoC tag, vagyis "tanítvány" (Krisztus tanítványa; a keresztény szót kevésbé szívesen használták, mert még ezzel is el akarták különíteni magukat a többi egyháztól);

- elveszett (olyan ember, aki még/már nem tagja az ICoC-nak, legyen ateista, vagy bármi más, az ICoC teológiáján kívül álló, vagyis nem abban hívő ember).

Az "egy igaz egyház" mentalitást erősítette, hogy aki - bármilyen okból - elhagyta az ICoC-t, azt elhullottnak nevezték, és azt mondták róla, hogy elhagyta Istent, megy a Pokolba.

Budapesten...

Hogyan próbálták a toborzás során meggyőzni az embereket arról, hogy a KME az egy igaz egyház? Kezdetben azzal, már az Isten keresése lecke során, hogy a hagyományos vallások egyházait (pl. Katolkus Egyház - ApCsel 17:24, látod, Isten nem lakik emberi kéz alkotta templomban, nem kell templomba menni, mi egy tornateremben tartjuk az istentiszteleteket) azonnal elítélték, szinte azonnal mutatni kezdtek olyan idézeteket, amelyek fényében a katolikusok a tévtanítók. "Ők a rosszak, mi vagyunk a jók", ez volt a logika, mely főleg fiatal és éretlen, vagy vallási értelemben tapasztalatlan embereknél egész jól működött is. Ugyanezt tették a karizmatikus egyházakkal is, a többi pedig... hát ők a szekták. Csak a KME a jó. Végső soron akár tényeket, igazságokat, de féligazságokat és csúsztatásokat is felhasználva úgy állították be magukat, mint a vallási sötétségben a fényt.

A következő lépést a Taníványság lecke jelentette. Egy korábbi bejegyzésben írtunk arról, hogyan tanulmányozták másokkal "Jézus egy napját" Márk evangéliuma első fejezetéből. Ismersz olyan embereket, akik így élnek? Nem? Na látod, mi így élünk, tehát egyedül mi vagyunk a tanítványok Magyarországon.

És végül az Egyház leckében érkezett ennek a teológiájának a megkoronázása. Rajzoltak egy pálcika-emberkét két fejjel. Itt megint nekimentek a katolikusoknak: látod, az egyik fej Krisztus, a másik meg a pápa. De hát láttál már kétfejű embert? Szóval a katolikusok kiestek. Azután rajzoltak egy fejet, amihez két test kapcsolódott. Hogy élhetne egy egyfejű ember két testtel? Mi pedig Krisztus teste vagyunk, szóval más hogy lehetne?

A csapda készen áll. Ha belépsz, rád csapódik. Ugyanis ha a test részévé válsz, nem hagyhatod többé el. Mert ezen a ponton megkérdezik: ha levágnád a kisujjadat, az meddig élne tovább? Hát, nem sokáig, felelnéd. Pontosan, és így jársz te is, ha elhagyod a Testet - vagyis minket.

És mindez olyan igaznak és logikusnak hangzik, és persze amikor meggyőzve érzed magad, nem tudod, hogy előtted százak álltak fel az asztaltól ezen a ponton. Mert ez butaság, egy olyan teológia, ami egyszerűen nem biblikus, emberi okoskodás és ítélkezés. És ezt annak a ténynek az ismeretében nagy lelki nyugalommal jelenthetjük ki, hogy maga az ICoC 2003-ban egységesen elítélte ezeket a tanításokat, és szégyenteljes arroganciának nevezte saját korábbi gyakorlatát.

Az "egy igaz egyház" teológia bukása az ICoC-ban

Hogyan kezdődött? Több oka volt. A kilencvenes évek közepére az ICoC növekedése lelassult. Minden öt keresztelőre jutott négy elhullás, és egyre erőteljesebb volt a kritikusok hangja, akik az ICoC-vezetőket szellemi erőszakkal, törvényeskedéssel, elmekontrollal és más visszaélésekkel vádolták. Kip McKean befolyása egyre csökkent egyes gyülekezetekben, az elégedetlenség pedig nőtt - a problémákról azonban nem lehetett nyíltan beszélni. Ha valaki megtette, azon látványosan példát statuáltak: kizárták az ICoC-ból, rosszabb esetben meg is jelölték, és többé a közösségből senki nem állt szóba vele.

Ez történt a madridi ICoC-gyülekezetet vezető házaspárral is, akik 2000-ben leköszöntek a vezetői szerepből és kiléptek az ICoC-ból. Nyílt levelükben a következő négy pontot emelték ki:

Az  ICoC vezetési rendszere egyáltalán nem biblikus, ahogyan a hatalom gyakorlásának módja sem az.
Ez egy piramis, egy emberrel a tetején. Kip hatalmat gyakorol a világszektor-vezetők és azok gyülekezetei felett, akik viszont hatalmat gyakorolnak a földrajzi szektorvezetők felett és így tovább a legfrissebben kereszteltekig. Ez egy függőleges nevelési-fa, amelyben a parancsok öröklődnek lefelé, egyik szintről a másikra. ... Tehát mindenki valaki másnak a felügyelete alatt áll, amíg el nem jutunk Kip-ig.

Sok más keresztény és megmentő egyház van az ICoC-on kívül is
Az egyetlen ok, amiért azt állítjuk, hogy a miénk az egyetlen üdvözítő egyház, Máté 28:18-20 és számos kapcsolódó idézet eltorzítása. ... Azt állítani, hogy a 19-es vers szerint a keresztelő előtt kell valakinek tanítvánnyá válni, vagy demonstrálnia, hogy tanítvánnyá vált, teljesen rossz. ... 1987-ben a mozgalom vezetője (Kip) hozta létre ezt az új tanítást Máté 28:19-ből, amely lényegében arról szól, hogy meg kell dolgoznunk azért, hogy megkeresztelkedhessünk (méltó jelöltté kell válnunk) ahelyett, hogy ez Krisztus jóságából ingyen történne hit által (Márk 16:16). Ennek a kijelentésnek a tanítását - bűnbánat és keresztelkedés - látjuk azon a napon, amelyen oly sok ember fordult Jézushoz rövid idő alatt. Nem volt a keresztségnek egyéb feltétele, mint odafordulni és elfogadni Krisztust a Megváltónak! A mi metódusunkkal az ICoC kinyilvánította az exkluzivitását, és azt, hogy mindenki, aki az ICoC-on kívül van, megy a Pokolba.

Az ICoC előírja, hogy tagjai tizedet adományozzanak és rendszeresen "különleges adományozásokat" tartsanak
Biblikusan ez egy olyan dolog, amit nem szabadna elvárni. Talán lehetne érvelni, hogy teológiailag ezt nem tanítjuk, mégis, mint sok más dolgot, az egyházainkban ezt is szabállyá tettük.

Az ICoC egy törvénykező szervezet, mely igazságtalan hangsúlyt fektet az elvárásokra, statisztikákra és kvótákra
Mindez fáj a tagoknak és megfosztja őket az örömüktől az Úrban. A Bibliában a tanítványok nem az eredményekre koncentráltak, hanem arra, hogy az életük, a tanításuk és az örömhír összefonódjanak. Az ICoC növekedésbe és számokba vetett megszállottsága vezetett ahhoz, hogy - óvatos becslés alapján - húsz év alatt legalább 400.000 embert keresztelt meg, de csak 120.000 tagja van.

A nyílt levél után az ICoC vezetősége a madridi házaspárt egy ICoC-ban küldött körlevélben megjelölte, mint az "egyház hitére veszélyes tévtanítókat", akikkel nem szabad kapcsolatot tartani.

Ez azonban már nem állította meg a rendszer bomlását. 2001-ben Kip hatalma annyira meggyengült, hogy "szabadságot vett ki" a világszektor-vezető pozícióban, azért, hogy a "családjára és a házasságára koncentráljon". 2002 végén a világszektor vezetők nyomására hivatalosan lemondott a csúcsvezetői pozícióról, és írt egy nyílt levelet, amiben elismerte, hogy vezetési módszerei fájdalmat okoztak szerte a mozgalomban és túllépték azt a határt, amit a Biblia neki megengedett.

Mindeközben Londonban a tagság növekvő elégedetlensége által kiváltott nyomás hatására visszavonult a vezető evangelista házaspár, és igazából ez volt a kulcsfordulat, ekkor dőlt meg Kip rendszere. Henry Kriete, egy londoni vezető írt egy nyílt levelet az ICoC felső vezetőségének, amely kiszivárgott, és világszerte elterjedt az ICoC tagjai között. Ez a levél leplezte le azt a botrányt, amit Boston megpróbált eltussolni Kip csendben történő lemondatásával.

Részletek Henry Kriete leveléből (2003. február 02)

Jóval több, mint negyedmillió férfi és nő hagyta el az egyházunkat. Sokan elhullottak, természetesen. Talán a legtöbben. De tízezrek úgy mentek el, hogy volt kapcsolatuk Istennel. Mi egyszerűen nem ismertük el ezt. Bizonygattuk, meggondolatlanul és folytatva sokak megbántását és félelmezését, hogy bárki, aki elhagyja a sorainkat, mindegy milyen okból, elpártol Istentől. Ez nem lehet így, és igazság szerint, ez az erkölcstelenség határa. Tudjuk, akkor is ha nem mondjuk ki nyilvánosan, hogy mi magunk tévesen „löktünk el” százakat! Nem, nem mindegyikük hagyta el Istent – egyszerűen elhagyták a közösségünket, hogy a magukét éljék. Valljuk meg az igazságot – ezreket szorítottunk félre, feddtünk meg, értettünk félre, merítettünk ki, vagy kényszerítettünk, hogy hagyja a lelkiismeretét az ajtón kívül. Másokat elszélesztett a szigorú és brutális vezetés (Ezékiel 34).

Kip lemondó levele, bár őszinte, nem elég. A levele nagyon megindító volt (néhány napig sírtam), de a személyes élete és hibái, mint egy emberé, nem a legnagyobb gond. Mindenki bűnözik. Sok vezető elbukik és el is fog bukni, Isten nagyszerű embereit is beleértve. Az igazság, hogy ahogy felépítettük a struktúránkat és fenntartottuk azt, Kip bukása biblikusan elkerülhetetlen volt. A legfőbb probléma az, hogy Kip sohasem nevezte meg ezeket a specifikus „rendszerbűneinket”. Még csak meg sem említette, hagyta megtagadni azokat. Innentől kezdve ez nem Kipről szól és néhány magas szintű vezető lemondásáról – a mozgalmunk jövője és tisztessége a tét. A hiearchiánk, „megformált” nevelési struktúránk, törvényeskedésünk, és a rendszer visszaélései meg kell hogy nevezve legyenek mint hibák – mindegy hogy mennyire fájdalmas lesz némelyikünknek, beleértve Kipet. 

A tanítás és hit hogy mi vagyunk, vagy voltunk az „Egy Igaz Egyház”. Ez a kijelentés nyilvánvalóan arrogáns, és szükségképpen támadó. Honnan tudhatjuk? Legjobb esetben is csak a része vagyunk Krisztus egy igaz egyházának, A Testének – Krisztus látható megnyilvánulásának a földön. Mi egyház vagyunk, egyetértek. Mi igaz egyház vagyunk, egyetértek. De egyenlővé tenni az „Egy Igaz Egyházat” Krisztus Nemzetközi Egyházának taglistájával és a szervezetünk határaival, ez helytelen, sőt eretnek. Igaz, én személyesen nem találkoztam másokkal „mint amilyenek mi vagyunk” önmagában, de még Élijah próféta is vak volt Isten magasabb céljaira az ő generációjában – és ő valóban egy elhivatott ember volt. 
Bár talán nyilvánosan megtagadjuk hogy mi így tanítottuk ezt – legalább a nyomásra és a kritikáinkra – sokunk, különösen a soraink és a hívők sorai ragaszkodnak ehhez a meggyőződéshez, mint élet-halál kérdéshez. Hallom, azt mondják újra és újra, de sehogy sem tudjuk bebizonyítani, ez teljesen arrogáns, nem tudjuk teológiailag megvédeni, és meg kell tagadni. Tisztán, nem azt mondom, hogy „más egyházak megváltottak” mert most is és mindig is egy igaz egyház van. De szervezeti határai nem lehetnek, nem tudhatjuk. Csak Isten tudja, kik az övéi. És ő mindig tele van meglepetéssel. Összefoglalva: Mi egyház vagyunk, de nem mondhatjuk hogy a Krisztus Nemzetközi Egyháza az Egyetlen Igaz Egyház. 
Mi csak keresztények vagyunk, de nem mondhatjuk, hogy mi vagyunk az egyedüli keresztények. Nem a mi taglistánk jelenti a teljességet, vagy a rejtélyét, a láthatatlan és lelki testét Krisztusnak.

A mozgalmunk nem „A Királyság”. A Királyság hatalmasabb mint az egyház vagy bármely emberi mozgalom. Keresztények vagyunk, a királyság kiváltságos polgárai, de ez minden. A Királyságba lettünk keresztelve, és van Királyunk, de „Isten királysága” fokozat nélküli és örökké felette van egy vallásos mozgalomnak vagy taglistának. Miért nem tagadták meg ezt (az egy igaz egyház tévtanítást) a tanítóink vagy kényszerítettek megbeszélést ebben a témában?

Kezdetben több ICoC-csúcsvezető is megpróbálta visszavonatni Kriete-tel az állításait, ám ekkor már késő volt. A londoni gyülekezet egy csoportja reagált Kriete levelére, és ez a szóváltás is kiszivárgott. Kriete levelét egyébként Kip válasza követte (Revolution through Retoration III), amelyben Kip arra hivatkozik, hogy ő soha nem gondolta, hogy ne lennének megváltottak az ICoC-on kívül. A londoniak itt Kip válaszára reagálnak:

Részlet a londoni tanítványok leveléből:

Az Egy Igaz Egyház

Idézet tőled (Kip-től): "mindig hittél abban, hogy más keresztények is vannak az ICoC-on kívül..." Mégis, ez nem az amit korábban mondtál. Idézet tőled egy 94-es KNN videóból (Kingdoms News Network, az ICoC hivatalos híradója volt): "Mi vagyunk az Egy Igaz Egyház, mindenki más elveszett." Még mindig megvan nekünk a videó, ha szükséged lenne egy másolatra. Tulajdonképpen ez egy követelmény volt a szörnyű Újjáéledés időszakában, és ha az emberek nem értettek egyet az "ez az egyetlen Egyház" kijelentéssel, ki lettek téve a tagságból! Voltak akik csak azért értettek egyet, hogy elkerüljék a vitát, vagy csak féltek attól, hogy kiteszik őket az Egyházból, annak ellenére, hogy nem is hittek ebben!

A ténynek, hogy az állítottad, ez nem vehető félvállról, olyan hatásai voltak, hogy egyes tagok, akik kiléptek az ICoC-ból és azt gondolták, hogy a Pokolba kerülnek, néhányan annyira kikészültek, hogy el sem akartak menni más egyházakba sem. Bizonyos tanítványoknak még mindig ez a gondolkozásmódjuk, óriási félelem van bennük a távozástól. Jézus visszajön, hogy egyesével ítéljen meg minket, és nem az alapján, hogy az ICoC tagja vagy, avagy sem!

Jelenleg is egyedülálló, érett húgok, akik annak idején szakítottak barátaikkal (barát-barátnő kapcsolat) és vőlegényeikkel azért, hogy az egyházunk tagjai lehessenek, és találkoztak igazságos férfiakkal az ICoC-on kívül, már évekkel ezelőtt megházasodhattak volna ha nem vártak volna Mr ICoC Igazságosra! Ez ráadásul irányítva volt olyan egyházi dolgozók által, akik abban hittek, hogy Isten adta joguk megmondani embereknek, hogy kivel, vagy éppen kivel nem járhatnak, és ez az egyházunkon belül volt. Rengeteg beavatkozás és manipuláció volt ezen a területen. Vannak olyan nők, akik már túl vannak a változó koron, és már gyermekük sem lehet, és tönkrementek az elpazarolt idő miatt. Ez nagyon szomorú, ezen nők közül sokan feláldozták az életüket, hogy építsék ezt az egyházat, és mégis mindig azt éreztették velük, hogy velük van valami baj. Nem kaptak segítséget ebben a tekintetben.

Csak az Úr tudja, kik az övéi! Az Egy Igaz Egyház politikánk nagyon arrogáns és nagyon rossz volt! Ha te valóban hiszed, hogy vannak keresztények az ICoC-on kívül, akkor ezt kristálytisztává kell tenned és nyilvánosan ki kell jelentened!

Egy másik gonosz gyakorlat, hogy fiatal gyakornokokat (életkor és frissen megtért állapot alapján egyaránt) élettapasztalat nélkül, limitált Biblia-tudással érett férfiak és nők fölé helyeznek. Ezeket nem érdekli a bölcsesség ... az idősebb nőknek kellene tanítaniuk a fiatalabbakat, és nem fordítva. Ők voltak a legarrogánsabbak, az igéknek nem engedelmeskedtek, vagyis: frissen megtért - egyre beképzeltebb.

Kemény beszéd a londoniaktól? Sokkoló beszéd. Arról szól, hogy az "egy igaz egyház" teológia miatt a gyülekezet tagjai csak egymással köthettek házasságot. Sok gyülekezetben azonban nagyon kevés egyedülálló volt, akik egyszerűen nem találtak társat. Amikor a teológia megbukott, ezeknek az embereknek szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy egy tévtanítás miatt nem lehet már gyerekük, vagy veszítettek el számukra fontos kapcsolatokat.

A levél arról is beszél, hogy fiatal megtérteket helyeznek magas pozícióba. Ez történt, amikor a nagyon fiatal és tapasztalatlan Harangi házaspárt 2009-ben a csúcsvezetők közé emelték Budapesten, ők pedig rendkívül arrogáns módon, idősebb testvéreik figyelmeztetését elsöpörve és felháborodva azon, romboló módon vezettek és uralkodtak a rájuk bízottakon - mindezt az egyházvezető teljes támogatásával.

Kriete levelére visszatérve, az egy igaz egyház témában számtalan gyülekezet kért bocsánatot nyilvános levélben. Néhány ezek közül:

Hong-Kong: egyházunk exkluzív és arrogáns logikája (Isten = egyház, egyház = ICoC) elferdítette a bibliai tanításokat, megtagadta a megváltást az egyházunkon és gyülekezetünkön kívül lévő keresztényektől és eltorzította számos testvérünk személyiségét. Annak ellenére, hogy sokan voltak hatalmas nyomás alatt, egyszerűen féltek elmenni, mert féltek, hogy elveszítik a megváltásukat.

San Diego: az emberek bűnösnek és szörnyűnek érezték magukat, ha valamiről nem kértek tanácsot. Pl. sok nyomást gyakoroltak rájuk, hogy ne költözzenek el San Diego-ból, akkor se, ha nyomós okuk lett volna rá. Másokat kiűztek az egyházból, ha nem értettek egyet azzal, ahogyan a dolgok történtek, vagy a vezetés struktúrájával. Ennek vége. Igazán sajnáljuk.

Los Angeles: tisztában vagyunk azzal, hogy az Egy Igaz Egyházról szóló tanításunk (Efezus 4:1-7, 1Kor. 12:13) kizárólagos és arrogáns.

New York: Büszkeség és arrogancia: önigazolás, mely az "egy igaz egyház" hibás megértéséhez vezetett.

Orlando: arrogánssá váltunk. A büszkeség mély és veszedelmes bűn és mi nem látjuk minden elemét. Azonban meg akarjuk vitatni azokat a pontokat, melyek nyilvánvalóvá lettek a számunkra.
Az egy igaz egyházról szóló tévtanításunk - Jézusnak csak egy Egyháza van
Mi arrogánssá váltunk abban, ahogyan az Ő Egyházáról tanítottunk. Mi kizárólagos kifejezéseket használtunk az évek során, beszélve a "megmaradtakról", "Isten modern mozgalmáról", az "egyetlen igaz egyházról", stb. ... Meg akarunk tagadni minden olyan gondolatot, hogy csak mi vagyunk keresztények. ... Most már látjuk, hogy az arroganciánk számtalan ajtót bezárt előttünk és hibás attitűdök kialakulásához vezetett.

Henry Kriete 2005-ben írt második leveléből, mely nem nyílt levélként indult, de kiszivárgott (ekkorra már Henry Kriete is elhagyta az ICoC-t):
Az egyenlet egyszerű: ha engem "igába fogtok" emberi tanításokkal és rendszerekkel, ha a szabadságom veszélybe kerül szánalmas és esendő emberi elvek miatt, és ha az a férfi, aki "befogott", nem engedi levenni az igát a nyakamból, sőt, nem enged megszökni a rabszolgaságból anélkül, hogy átkot vetne felém, mit kellene tennem? Olvasd el még egyszer figyelmesen a legmagasabb rangú evangelistáink és véneink kijelentéseit, mint Kip McKean, Al Baird vagy Roger Lamb. Nem mondom, igazán merész kijelentések... "Mi vagyunk Isten igazi mozgalma", "Mi vagyunk Isten egyetlen igaz egyháza ebben a nemzedékben", "Isten támasztotta nekünk Kip-et, egy ember egy mozgalomért", " A mi alapítónk Kip McKean" (aki vitán felül kegyvesztetté vált, a vágya a történelmi jelentőségre oly sok szívet tett tönkre). "Félreértés ne essék, nincs senki más, mi vagyunk az egyetlen igaz egyház".

Mi a logikus következménye ennek az arrogáns és kancsal tévtanításnak? Elhagyni a mozgalmat = elhagyni Istent! Hogy is lehetett volna másképp, amikor a prédikátoraink olyan ügyesen és szenvedélyesen prédikáltak erről? A mai napig több tízezer tagunk úgy gondolja, hogy ha elhagyja az ICoC-t, akkor elhagyja Istent. Vagy legalább úgy vélik, hogy ez valószínűleg így van. ... Szégyen. Szégyen. Szégyen. Barátom, ez az igazi oka a rengeteg sérülésnek, az "emberi roncsoknak".

... Az a tény, hogy az ICoC több tízezer korábbi tagja nevezi most az ICoC-t szektának, bizonyítja számomra, hogy a levelem indokolt volt. ... Arra buzdítalak benneteket, hogy ne hívjátok az ICoC-t "a Királyság"-nak. Ez csak haragot és szomorúságot szül azokban, akik hallgatják ezt a fajta nyelvezetet. Te nem a Királyság vagy. Mi mindannyian a Királyságban vagyunk, ha Krisztus tanítványai vagyunk.

Jelenleg az ICoC megosztott. 2003 után a gyülekezetek egymástól függetlenné váltak, és különböző irányba indultak el. Egyes gyülekezetek komolyan vették 2003-as bocsánatkéréseiket és felhagytak az ítélkezéssel más egyházak felett. Ezek a gyülekezetek már arra is nyitottak, hogy tagjaik más egyházak soraiban találjanak társat. Más gyülekezetek annak hívei, hogy a reformokat csendben és lassan, majdhogynem feltűnés nélkül kell végrehajtani. És vannak olyan ICoC-gyülekezetek is, amelyek visszafordultak vagy hanyatlottak a 2003 előtti szemléletbe és kultúrába, és nem ismernek el senkit önmagukon kívül.

Budapesten a KME mindvégig az "egy igaz egyház" teológia hatása alatt maradt

2003-ban Budapesten Henry Kriete levele nem lett magyarra lefordítva. A KME aloldalára lett feltöltve angolul a myfamily.com-on (mely oldal bizonyos tekintetben akkoriban egyfajta kezdetleges facebook-ként működött). Bob Tranchell, a KME akkori, kiváló vezetője gyakorlatilag magára vállalta a Henry Kriete levele nyomán kirobbant nemzetközi botrányt, miközben az igazi felelős, Szabad Péter (SZP) a háttérbe húzódott és kivárta, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. Mindeközben azonban ő is nyilvános levélben kért bocsánatot, és ennek a bocsánatkérésnek az egyik pontja az Egy igaz egyház teológia volt:

Arrogánsan viselkedtem abban, ahogyan tanácsot adtam, vagy tanulmányoztam a Bibliát emberekkel, sokszor képmutató, önigazoló módon. Tanítottam, és elvártam tőletek is, hogy tanítsátok az „Egy igaz egyház” tant, egy olyan módon, ami nagyon arrogáns, és bántó olyan emberek felé, akik őszintén keresik Istent. Azt gondolom, hogy arrogáns azt kijelenteni, hogy Krisztus Nemzetközi Egyházain kívül nem lehetnek megváltott tanítványai Krisztusnak. Teljes mértékben hiszek a megváltás bibliai tanításában, és nem ismerek egyetlen olyan magyarországi egyházat sem, ami ezt tanítaná és gyakorolná is, de nem ismerek minden egyes embert, és Isten egyedül az, aki tudja és megítélheti ezt a kérdést! Sajnálom, hogy ezt tanítottam, és még jobban, hogy ezt tőletek is elvártam.

Mint látható, SZP már ebben a bocsánatkérésben elhinti a magvait annak az állásfoglalásnak, hogy "nem ismer olyan egyházat, mely a megváltás bibliai tanítását gyakorolná", ugyanakkor elismeri, hogy nem ismer minden egyes embert, és az ítélkezés Isten privilégiuma.

Ami 2003 után ebben a kérdésben nem változott:
- a KME tagjai továbbra sem létesíthettek romantikus kapcsolatot más egyházak tagjaival;
- a vezetőség továbbra is egyházanként ítélte meg az embereket - "ez az egyház ezért tévtanító, az meg azért, szóval nem üdvözülhetsz, ha ezekbe jársz";
- Emberhalász kurzusokon kifejezett leckesorozatok épültek arra, hogyan kell meggyőzni a vallásos embereket;
- 2003 óta sem hangzanak el nyilvános prédikációk arról, hogy a KME-n kívül is lehet keresztényként élni;
- ha valaki elhagyja a KME-t, arra továbbra is úgy tekintenek, mint aki Istent hagyta el;
- ha valaki a magánvéleményét baráti beszélgetéseiben említi abban a kérdésben, hogy a KME nem az egyetlen üdvözítő egyház Magyarországon, akkor a vezetők a KME előtt tévtanítónak bélyegzik meg.

Mindezek miatt jelenleg is sokan élnek úgy Krisztus Magyarországi Egyházában, hogy azt hiszik, csak abban a gyülekezetben lehet keresztényként élni, azt semmilyen körülmények között nem hagyhatják el, és elhullottként tekintenek arra, aki mégis ezt teszi. De olyanok is vannak ebben a csoportban, akik tudják hogy nem ez az egy igaz egyház, de ezt félnek hangosan is kinyilvánítani. Ez az állapot megfelel az ICoC nemzetközi, 2003 előtti állapotának.

Az "egy igaz egyház teológia" nyilvános újjáéledése Budapesten (2012-2013)

Nagy Sándor (akkoriban a négytagú "felső vezetőség" tagja), nyilvános vasárnapi prédikáció, 2012. augusztus 12.):

Illetve vannak lelki események is, amik az elmúlt időszakban történtek. Az elmúlt három hétben lettek új testvéreink ... de sajnos vannak kevésbé jó események, mert vannak olyan testvéreink, akik elhagyták Istent és elhagyták Isten országát. De ez így van rendjén. Ez a helyzet. Ez így van rendjén. Isten működik és rostálja a népet. És a nekünk való dolog az, hogy ma itt tiszteljük Őt, ez a szerep jutott a megmaradt kevésnek, aki az x-ből itt van és nagyon örülök neki, hogy szabadságot, hidegfrontot félretéve gyerekekkel való foglalatosságot, arrébb téve problémákat itt vagyunk és dicsőítjük Istent. Szóval az élet megy tovább...

Ugyancsak Nagy Sándor tette a következő kijelentéseket (2012. szeptember 20) egy találkozón:

"Ez az egy igaz egyház, mert még senkivel nem tanulmányoztam a Bibliát, aki tanítványként élt volna."
"A lányom megkérdezte tőlem, miért hagyják el emberek az egyházat. Azért, kislányom, mert már nem szeretik Istent."

Mint láthatjuk, Nagy Sándor megismétli Szabad Péter 2003-as bocsánatkérésének állítását: nem ismerek egyetlen olyan magyarországi egyházat sem, ami ezt tanítaná és gyakorolná is. Miért ez a nyilvánvalóan arrogáns megállapítás maradt fontos a számára, és miért nem a bocsánatkérésnek az a része, hogy nem ismerek minden egyes embert, és Isten egyedül az, aki tudja és megítélheti ezt a kérdést?

Ezen a találkozón kizárták az egyházból Góra Szabolcsot, aki 15 éve volt a gyülekezet tagja. A kizárás alapvető okaként tévtanításokat határoztak meg. A három tévtanítás: az egyházat elhagyók lelki státusza, a vezetők követése, a szabad akarat.

A kizárást és megjelölést Szabolcs később így kommentálta:

Három egyszerű „véleményt” fojtott belém, méghozzá nagyon is indulatosan, amik után megjelölt, mint tévtanítót:
- Krisztus Magyarországi Egyháza elhagyása nem jelenti automatikusan Isten elhagyását.
- a vezetőket nem „feltétel nélkül” követjük, hanem abból adunk, amink van, önként, és más prioritásainkkal is összevetve (munka, fizikai család, stb.).
- a szabad akarat a számomra azt jelenti, hogy az életemre vonatkozó döntéseket végső soron én hozom, mert az életemet és a döntéseimet Isten elsősorban rajtam fogja számon kérni.

Később Szabad Péter egy megbékélést célzó találkozón (2013 június 23) Gyökeres Zoltán és Szepessy Gábor társaságában elismerte, hogy a kizárás alapvető oka az volt, hogy Góra Szabolcs "megváltottnak tartott egy diákot azután is, hogy az elhagyta a KME-t; sőt, ezt a véleményét mások előtt is hangoztatta".

Ugyanezen a találkozón Szabolcs (aki már kizárásakor is hivatkozott erre) ismét Douglas Jacoby internetes állásfoglalásából idézett (http://www.douglasjacoby.com/q-a-0393-leaving-the-church-or-leaving-god/):

Az emberek számos különböző ok miatt hagyhatnak el egy gyülekezetet:
- Bántalmazó viselkedés - úgy érezhetik, hogy kihasználják őket ahelyett, hogy tisztelnék, vagy úgy érzik, hogy képtelenek megoldani a kapcsolati konfliktusukat.
- Éheznek lelkileg - nem laknak jól az Írásokkal, mert az egyházi programok dominálnak és kiszorítják a tápláló bibliai tanításokat.
- "Visszamennek a világba" - hiányzik nekik a régi életük "szabadsága" (2Péter 2:19-22).

A szomorú tény az, hogy miközben sokan elhagynak egy egyházat, mert visszavágynak a világba és nem értékelik az Istennel való kapcsolatukat, addig mások éppen azért mennek el, mert azon fáradoznak, hogy megőrizzék a kapcsolatukat Istennel. Úgy érzik, támadás alatt állnak a helyi gyülekezetükben, és elhagyják a gyülekezetet, (irónikus módon) nem azért, hogy elhagyják Istent, hanem hogy megtalálják őt!

... Röviden, egy helyi gyülekezet elhagyása nem ugyanaz, mint Isten elhagyása. Elkötelezettek vagyunk a lelkiismeretünkhöz és a Bibliához, és néha az emberek tiszta hittel hoznak nehéz döntéseket, hogy elhagyjanak barátokat és a gyülekezetüket. Isten a bíró. Ha ők nem lesznek egy bibliai közösség tagjai, végül meghalnak (lelkileg). De nem a mi dolgunk kimondani ezt az ítéletet.

Szabolcs azt állította, hogy a diák, aki a közösséget elhagyta, az első ok miatt, vezetőinek szellemi erőszakot alkalmazó módszerei miatt tette ezt. A lehetőségről, hogy emberek a vezetők kegyetlensége miatt elmennek az ICoC-ból, 2003-ban már Boston is írt, amikor bocsánatkérő levelében megfogalmazta: hiszünk abban, hogy egyes esetekben a rossz vezetési stílus is hozzájárult ahhoz, hogy emberek elhagyták a gyülekezetet, és ahol ez történt, mi mélyen sajnáljuk.

SZP válasza az volt, hogy Douglas Jacoby-nak vannak furcsa tanításai, amelyekkel az ICoC sem feltétlenül ért egyet. Ebben a kijelentésben már van egy erős csúsztatás, mert az ICoC megosztott, és amivel az egyik egyházvezető nem ért egyet, azzal a másik igen. De különösen szomorú ez a kijelentés annak tekintetében, hogy SZP mindig is felháborodottan kardoskodott a "rágalmazó, bomlasztó beszéd ellen"  - ha az róla szólt -, itt pedig Doug háta mögött ugyancsak rágalmazóan és bántó módon beszélt róla. Az is említésre méltó, hogy Douglas Jacoby éppen ezt a beszélgetést megelőzően, 2013 május 11-én tanított a KME-ben. Jacoby az egész napot tanítással töltötte, és SZP természetesen nem úgy konferálta fel, hogy "Doug-nak vannak furcsa tanításai, de azért hallgassátok szeretettel".

2012-ben az érintett vezetők nem ismerték el Szabolcs igazát, hanem támadni kezdték. Ez vezetett végül Szabolcs kizárásához. Egy évvel később született egy részleges bocsánatkérés, melyet Harangi Anna az elüldözött diáknak írt, és ebben ezt olvashatjuk:

Egyszer még Szabi mondta nekem, hogy téged az bántott azzal a nagyon gáz evcsis üggyel kapcsolatban, hogy hatalmaskodtam feletted...és elveszítetted a szabadság érzésedet. Bennem amikor mondta, az jött fel, hogy dehogyis! Nem azt akartam....nem akartam én hatalmaskodni feletted...

De ma már értem! Nagyon elszúrtam azt a beszélgetést, amikor arról igyekeztelek meggyőzni, hogy bízz a vezetőben....egyáltalán nem arról beszéltünk, ami téged bántott. Amikor arra hivatkoztam, hogy én vagyok a vezetőd, valóban hatalmaskodtam. Nagyon nagyon sajnálom:( Bocsánatot szeretnék kérni! Ma már tudom, hogy a bizalmat, és a tiszteletet, egy kölcsönös, szereteten alapuló kapcsolattal lehet elnyerni.

Annának, aki egy időben a KME egyik csúcsvezetője volt, több év vezetés után kellett megértenie, hogy az igazi vezetés egy keresztény gyülekezetben nem tekintélyelven alapszik. De vajon szembenézett-e vele, hogy a törvénykező és autoriter vezetés - mely a Szabad-házaspártól indult ki, akik újjáépítették 2003 után a Kip McKean teológiáján alapuló vezetési struktúrát - mennyi pusztítást okozott emberek szívében és lelkében, az egész közösségben?

Természetesen sem a Szabad-, sem a Harangi-házaspár felelősségét nem ismerték el a KME előtt, így azok, akik a diák és más diákok védelmére keltek 2012-ben, javarészt ki vannak zárva, meg vannak jelölve, el vannak üldözve.

Azonban az egy igaz egyház teológia létezésének vannak egészen más, megdöbbentő megnyilvánulásai is:

Egy diák leveléből (2013 január 07):

A baptisták óta látom a saját szememmel, h az igazság nem kizárólag itt van.

Egy házas Molnár Adriánnak írt leveléből (2012 december 04):

Olvastam egy levelet John Louis-tól, aki ha jól emlékszem a szingapuri ICOC egyházat vezeti. Ő világosan ezt írta a Szabolcsnak:
"As far as ICOC being the only true church, the answer is "no". Anyone who follows the bible is part of God's universal kingdom."

Ez szíven ütött. Egy nagyra becsült egyházi vezetőnk azt állítja, hogy nem vagyunk az egyetlen, igaz egyház?! Máshol is lehet valaki tanítvány, megváltott?! Mi folyik itt?!

Ekkor elkezdtem kutakodni a neten, mert természetesen nem hagyott nyugodni. Átfutottam Henry Kriete ominózus levelét is, ahol világosan leírja, hogy hatalmas arrogancia volt részünkről (ICOC!) azt állítani, hogy mi vagyunk az egyetlen, igaz egyház. 2003-ban! Erre az ICOC egyházak válasza egységesen a helyeslés volt a világ minden tájáról. Onnantól kezdve az ICOC nem tanítja azt, hogy az egyetlen, igaz egyház lenne. Nem tanítja azt, hogy ne mehetnél-e át egy olyan egyházba, ahol ugyancsak a helyes tanítás van, és nem tartozik az ICOC-hoz. Még több forrást is találtam, pl a Unity Proposalban, ahol világosan leírták, hogy ha valamelyik (akkor még ICOC) egyház nem akar együttműködni a továbbiakban az ICOC-cal, attól ők még ugyanúgy testvéreink maradnak a Krisztusban.

Még több forrást is sorolhatnák, akár az ICOC wikipedia cikket, ahol le van írva világosan, hogy mi nem tartjuk magunkat az egyetlen, igaz egyháznak, csak egy egyház vagyunk Isten univerzális egyházában.
...
Sajnos senki sem közölte velünk az egyházi tanítás változását, magáról az egyházról a Kriete féle levél után. Azóta is azt tanítjuk és abban hiszünk (ismétlem itt, Budapesten), hogy aki elmegy tőlünk, vagy nem akar hozzánk csatlakozni, mert egy másik egyházban szeretne lenni, az nem lehet megváltott.

Kérdezem én, miért?

Az elmúlt években én magam is tanítottam és neveltem tanítványokat ez ügyben, és meg voltam győződve arról, hogy az ICOC-on keresztül vezet az egyetlen út Istenhez. Azt látom, hogy emberek lettek e miatt fenyítve és akár kizárva a budapesti egyházból, mert nem ezt vallották.

Mindez azt jelenti, hogy mi már régen nem vagyunk az ICOC tagja, csak papíron, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj, hogy hamis tanítást tanítunk, és ezzel rengeteg szenvedést okozunk olyanoknak, akik őszintén akarják követni Istent, mi több, tévútra vezetjük az egyházunk tagjait. És gyakorlatilag ezzel megszűntünk Isten Egyháza lenni...

A megbékélést célzó találkozó (2013 május 23) után Szabolcs egy többeknek írt körlevélben az alábbi kijelentést is tette:

Szepy, azt mondtad, nem zárod ki a matematikai esélyét, hogy más gyülekezet is megváltó legyen. Mit mondtál ezzel valójában? Mit mondana az audiovizuális gesztuskommunikátorod, ha ezt a mondatot visszajátszatnánk vele? Nem szomorú kicsit egy ilyen kijelentés? Nem arrogáns?

Szepessy Gábor válasza:

Ha jól emlékszem, azt mondtam, hogy nem zárom ki a matematikai esélyét, hogy vannak olyan emberek Magyarországon, akik a Biblia alapján rájöttek az igazságra és megtérve, megkeresztelkedve megváltottak lettek. Más gyülekezetben nem hiszek, mert nincs okom, hogy higgyek. Ha lennének, akkor úgy elrejtőznének, mint a második alapítvány az első elől, hogy titokban korrigálják annak esetleges eltévelyedéseit. (a'la Asimov). Egyébként hogy lehetne, hogy egy buzgón evangelizáló tanítványokból álló gyülekezetről senki sem hallana? Vagy Isten el akarná rejteni az egyik gyülekezetét a másik elől? Ennek mi értelme lenne?

Tehát 2003 után tíz évvel, tíz évre rá, hogy az ICoC kollektíven bocsánatot kért az "egy igaz egyház" tanítása miatt, visszajutottunk ide: más gyülekezetben nem hiszek.

Végezetül pedig Shawn Wooten kijevi egyházvezető prédikációja a KME hétközi istentiszteletén (2013 május 29):

Isten ezekben az országokban az elmúlt húsz évben dolgozott. És a bostoni és új-angliai vezetők és az ottani vezetőség segítségével segítettek nekünk, hogy az elmúlt években támogassuk ezt a régiót. És a mi egyházunk családja a kelet-európai egyházaknak a családja. Szóval amikor azt mondom, hogy kelet-európai egyházközösség, vagy egyházak családja, akkor erről beszélünk: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Ukrajna, Moldávia, Románia, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Görögország, Törökország, Ciprus, Albánia, Macedónia... Szóval ez a kelet-európai egyházközösség. Húsz országról beszélünk. 270 millió ember van itt. És 3328 keresztény él ebben a régióban. 24 egyházban.

Shawn prédikációja egyértelműen azt a KME-ben élő álláspontot tükrözi, hogy ők az egyetlen üdvözítő egyház. 270 millió emberből mindössze 3328 keresztény. Mi ennek az üzenete egy lelkileg éretlen gyülekezetben, amelyben nincsen nyilvánosan elismerve, hogy nincsen joguk megítélni, melyik egyházban ki keresztény és ki nem?

Logikai buktató

A más gyülekezetben nem hiszek és az egy város egy gyülekezet jellegű kijelentéseknek maga Kip McKean adta meg a kegyelemdöfést. Kip pontosan azt tette az ICoC-vel, amit korábban a mainline CoC-vel is, vagyis egy még újabb egyházat kezdett (International Christian Churches, ICC - korábban az ICoC-t is rövidítették ICC-nek, de már Kip új mozgalmát értjük alatta). Kip az Első Alapelvek teológia alapján szervezi új egyházait, vagyis voltaképpen a 2003 előtti ICoC-t folytatja.

Ettől kezdve ha az ICoC eltéli az ICC-t, akkor saját korábbi önmagát ítéli el. Ha az ICC-t szektának minősíti, saját korábbi önmagát minősíti annak. Ha az ICC nem üdvözít, akkor 2003 előtt az ICoC sem üdvözített.

Mi történik aznap, amikor Kip új mozgalma eljut Budapestre? A mainline CoC már itt van, és a megtérésről, tanítvánnyá válásról ők is ugyanazt tanítják. És erről a gyökérről az évek, évtizedek, évszázadok során hány tucat, vagy hány száz új egyház fog fakadni, akik mind csak véleménykérdésekben térnek majd el egymástól, de saját törvénykező gyakorlatuknak köszönhetően nem ismerik majd el a másikat?

Figyelmeztetés

Sokan a KME tagjai közül ritkán állnak elő őszintén a mondanivalójukkal. Előbb behálóznak, kapcsolatot építenek, célzottan mutogatnak a Bibliából pár dolgot, csúsztatnak, ferdítenek, sulykolják a propagandát - mindezt hitből, a legnagyobb jóindulattal, saját megtévesztettségükről nem tudva teszik. Folyamatosan keresik, meddig mehetnek el. Ha úgy érzik, túllőttek a célon, akkor  visszahátrálnak és később újra próbálkoznak. És közben azt gondolják, még nem vagy elég nyitott. Tehát valójában nagy valószínűséggel nem mondják elsőre a szemedbe, mit gondolnak rólad, vagy az egyházadról. Helyette inkább bólogatnak, mosolyognak és igyekeznek a bizalmadba férkőzni.

A modern farizeusok első számú ismertetőjele az, hogy kizárólag saját gyülekezetüket tartják "megváltónak" (vagy esetleg még az ahhoz nagyon hasonlóakat), és egyáltalán, nagyon szívesen beszélnek a megváltás feltételeiről. Olyan teóriát vázolnak fel, ami csak rájuk igaz, illetve rájuk sem; mégis szeretnék elhitetni magukról a sugallt képet. Voltaképpen egy szektajellegű gyülekezet olyan, mint egy korrupt hivatal: lelki közbeszerzési eljárást ír ki olyan "üdvözítő intézményre", amelyben a kiírási követelményeknek kizárólag ő felel meg. Valójában nincsen üdvözítő egyház, Krisztus maga a Megváltó, és neki van egy univerzális Egyháza, földi teste, amely konkrét, "jogilag bejegyzett szervezetekkel" nem körülírható.

Az Újszövetség nem beszél arról, hogy hagyd el a gyülekezetedet, ha találtál egy "biblikusabbat". Az is igaz ugyanakkor, hogy szerető, képmutatás nélküli és egészséges tanításokat ismerő, értő és gyakorló gyülekezetek tudnak igazán gyógyító hellyé válni mindazok számára, akik lelki életet keresnek.

Sok minden megváltozott az első század óta. Számos gyülekezet jogi státusszal rendelkezik, tanításaik és gyakorlatuk viszont kisebb-nagyobb mértékben eltér egymástól. Ez összezavaró lehet mind egy régóta hívő, mind egy új lendülettel Istent kereső ember számára. Csak azt tanácsolhatjuk, hogy jegyezd meg az aranyszabályt: ne ragadj le annál a gyülekezetnél, amely magát az (elméletben, vagy gyakorlatban) egyedül üdvözítőnek állítja be, vagy előszeretettel támadja a többit. Jó kérdés lehet ennek megállapítására, hogy a gyülekezet tagjai házasodnak-e más gyülekezetek tagjaival (kérdezz rá, és ha nincsenek példák, vagy csak mutatóba vannak, akkor az a hely egy csapda).

Az istentelen vezetés és az arrogáns teológia tragikus következményei

Amit a londoniak írtak Kip-nek, Budapesten is elmondható.

Sok nő veszítette el a szülés lehetőségét, miközben várta a KME-ben az igazit. A gyülekezet alkotmánysértő működést tudott és tud megvalósítani az alapvető szabadságjogok gyülekezeten belüli alkalmazásának (vélemény-nyilvánítás, szólásszabadság, párválasztás és szabad kapcsolatok) szankcionálásával, mert sokan hittek és hisznek benne, hogy nincsen hová menni - KME vagy Pokol, akkor már maradni még mindig jobb. Az új vezető, Molnár Adrián egy magánbeszélgetésben még tavasszal ugyan kijelentette, hogy nincsen joga senkinek elítélni azokat, akik a KME-ből mentek el, viszont ő maga is belebonyolódik az ítélkezésbe, amikor arról beszél, hogy aki keserűen, csalódottan, vagy valamilyen bűn miatt megy el, az Istent is elhagyja. Ennek nincsenek megfelelő teológiai alapjai, a gyülekezetből való távozás után a megbékélés, megbocsátás vagy bármilyen bűnből való megtérés nem a KME dolga, és bármiféle ítélet megfogalmazása továbbra is Isten kiváltsága marad.

Sajnos Adrián azzal, hogy nem állítja helyre a diákok mellett 2012-ben kiállók becsületét, inkább döntött úgy, hogy ezzel szemben támogatja a Szabad Péter által 2003 után is életben tartott romboló teológiát, és nem szembesíti a gyülekezetet a valódi helyzettel.

Az igaz egyház tanítás hatása társadalmilag elképesztően káros, a tagokat valósággal láncra veri és teljes kiszolgáltatottságba kényszeríti. Az egyetlen szerencse az ebben a tragikus dologban, hogy a legtöbb destruktív gyülekezet növekedésének korlátja éppen saját teológiájában és a szellemi erőszak formáinak rendszeres alkalmazásában rejlik, ami végül sokak szemét felnyitja és távozásra készeti - bármekkora sérüléssel vagy fájdalommal is jár ez.

A következmények azonban végtelenül elszomorítóak. Az alábbiakban néhány vallomásból, beszámolóból idézünk részleteket olyan emberektől, akik elhagyták a KME-t:

Megbeszéltünk egy találkozót ahol a Szabad Peti tájékoztatott, hogy mivel az elmúlt fél órában amikor arról beszéltem, hogy vagyok manapság, közben nem beszéltem Istenről ez bizonyítja, hogy nem vagyok megváltott és ha meghalnék akkor a pokolba jutnák. Megbeszéltük, hogy nem vagyok tanítvány, de járhatok a vendéges programokra.

Nem tudom elképzelni, hogy akármilyen gyülekezetbe járjak.

Én kb. mostanra jutottam el arra, hogy újra tudnék valami közösségbe járni. Talán.

Őszintén nekem szükségem van rá, hogy az ott történt dolgokról valakivel (még ennyi év után is) beszélni tudjak.

A válaszom arra, hogy nem kritizálhatjuk az ott lévő gyakorlatot, és tilos az érzéseinkről beszélni, engem arra emlékeztetett, mikor apám vert, és anyám az ajtóban állt és félve és gúnyolva mondta, most mit ordítasz (bár én nem érzékeltem, hogy ordítok), na ott is az volt a lényeg, hogy fájt, megalázó volt, és összetört az egész - azaz személyesen éltem át - de az volt a lényeg, hogy ez titok, azaz a látszat a lényeg, nem a valóság, másrészt, hogy az én felelősségem, hogy ezt a bántó viszonyt fenntartsam a hallgatásommal, és ne legyek áruló (ez is egy törvény volt). És ezekkel, meg a következményekkel rohadt szar szembenézni, például ott tartok, hogy semminemű keresztény közösségbe nem érzem magam képesnek elmenni, pedig tudom (most már), hogy vannak akik szembenéztek a kegyelem erejével, azzal amit tettek, és a gyógyulás útjára léptek. Sőt most, hogy ebben a csoportban részt veszek, megint hallom az egyik mindenható testvér hangját, "de én megtagadom magam, megcsinálom amit kell"- azaz nem bízhatsz Istenben és a kegyelemben, te rossz vagy, és nekem van igazam, mit kell tenned. Ilyen mikor egy közösség nem Krisztusban épül, hanem ember uralma akarja összetartani.

És nekem segítség, hogy erről beszélhetek, ugyanis, a legrosszabb az az elszigeteltség érzés volt, hogy amiről beszélek nem is létezik, és velem van a baj, még magamban sem bízhatok, mint amikor anyám direkt fájdalmat okozott, és én szóltam hogy fáj, de azt mondta: nem fáj.

Én tudom, miről beszélsz. Évek óta nem járok a KME-be, és csak tavaly tudtam eljutni odáig, hogy a kereszténység, az Istenhit nem a KME privilégiuma.

Én mar említettem, hogy úgy jöttem el az egyházból. hogy meg voltam győződve a Pokolba jutok, és évekig Istenre se mertem gondolni, nem hogy imádkozni!

Én most is max kritikus helyzetekben imádkozom, és főleg a társammal közösen, az ő megnyugtatására - mert szépen imádkozni azért megtanultam... de az érzés  bennem van, hogy ehhez nem vagyok méltó.

Végső konklúzió:

Bármely vallási közösség, egyház vagy mozgalom mely önmagát elméletileg és/vagy gyakorlatban egyedül üdvözítőnek állítja be, destruktív szekta, mely az élet fontosabb területein beszűkíti a tudatállapotot és korlátozza a lehetőségeket, kiszolgáltatottá teszi a tagokat, és elpusztítja az életet.

A Valláspatológia című könyv "kizárólagos egy igaz egyház tanításhoz" kapcsolódó megállapításai (dr. Süle Ferenc, 1997):

A mások tiszteletének, az egészséges alázatosságnak, az ökumenikus szellemiségnek a hiánya talán a hegy hasonlattal illusztrálható a legszemléletesebben: a személyiség szellemi fejlődésének egyszerű modelljét egy hegycsúcs megközelítéséhez lehet hasonlítani. A szélrózsa minden irányából lehet lényegében haladni és lehet, hogy akik egymással ellentétes irányban haladnak, mégis ugyanazon cél felé igyekeznek. Persze ezt a hegy túloldaláról nehéz belátni.

Még jobb Pál hasonlata, aki arról beszél, hogy a szellemi egyház egy test tagjait képezi ('Kor. 12:13-26). Így, egy májsejt nem várhatja el egy izomsejttől, hogy az májsejtként működjön. Nincs joga az idegsejtnek azt mondani, hogy csak aki így működik, az az igazi, sőt az se biztos, hogy az idegsejt meg tudja érteni, hogy a szívizomsejt hogyan működik, stb. A fontos az, hogy minden sejt és szerv tisztában legyen a maga funkciójával és azt végezze el. Ha pedig egy sejtféleség erőszakosan a saját mértékén túl elszaporodik, azt rákos daganatnak nevezzük. Ez a torzulás rákos modellje.

Ennek a torzulásnak mélylélektani gyökere gyakran a tudattalan narcizmus. A többi ember démonizáltnak minősítése és pokolra ítélése nagyon távol esik a keresztény örömüzenet ökumenikus lelkületétől. A jelenség mélylélektani elemzése érthetőbbé teszi a kérdést. A szubjektív tapasztalatot - archetipikus jellege miatt - objektív, egyetemes realitásként éli át az ember.
...
... Az alapvető tévedés akkor következik be, amikor nárcizmusában automatikusan kizárja, hogy a megtapasztalt egyetemes valóságot más, más úton, másfajta élményeken keresztül is átélheti. A nagyrészt tudattalan narcisztikus állapot, a rejtett önimádat viszont minden más lehetőség kizárását eredményezi. Sőt a másságot, mint fenyegetést éli át, ami az ő élményének a hitelességét megkérdőjelezi, ezért azt ellenségnek minősíti és harcot hírdet ellene. A szellemi torzulás így fokozódik és patológiás méreteket is ölthet. Úgy tapasztaltuk, leggyakrabban ebben áll a sok új vallási mozgalmat is meghatározó, beszűkítő és eltorzító kizárólagosság mélylélektani háttere, amihez azután további egyéni és közösséglélektani folyamatok is csatlakoznak.

Végezetül egy nagyobb részlet Kriete 2003-as leveléből

Szinte minden, a mozgalmunkra vonatkozó kritikát bűnösnek találtunk. Azzal vádoltuk az embereket, hogy rossz  a szívük, rossz hozzáállásuk van vagy függetlenek, amikor nagyon gyakran meg volt a joguk, hogy úgy érezzenek ahogy éreznek. Amikor bárki elhagyta az egyházat, automatikusan be lett kategorizálva, hogy „elhullott”. De miért? Sokan lelkiismereti okok vagy a durva bánásmód miatt hagyták el az egyházat, vagy amiatt, ahogy vezetve voltak, kelepcében vagy bűnösnek érezték magukat. Igazságos és jogos kijelenteni, hogy valaki elhagyja Istent azért, mert elhatározta, hogy elhagyja a sorainkat? Mások úgy döntöttek, hogy maradnak - de állandó félelemben élnek, hogy megbélyegzik őket, mint széthúzót vagy nem lojális tanítványt, ha nem értenek egyet-, és rutinosan követik a rossz tanácsot az engedelmesség jegyében. Mások egyszerűen érzéketlenné válnak, szenvednek csendben, hátul ülnek és eljátsszák, hogy halottak.

„Isten modernkori mozgalmának” hívjuk magunkat, és azt mondjuk, hogy mi „definiáljuk a kereszténységet a generációnknak”. A „Királysággal” tettük magunkat egyenlővé, mintha mi lennénk az egyetlenek, és nem csupán a Királyság része – a Királyság, amely a Királyhoz tartozik és amelyet Isten ismer egyedül. Amikor magunkat az „Egy igaz egyháznak” hívjuk, az arroganciánk a következőket okozza:
a) Hallgatólagosan minden, amit mondunk helyes, mert mi vagyunk az igaz egyház
b) Ezért: teljesíts, ne kérdezz, és ne is gondolj az elhagyásra. Hová tudnál menni? Vagy „mi” – vagy a Pokol kapui.

Azt tanítottuk, hogy egyedül mi vagyunk az „igaz királyság”, „igaz tanítványok”, és az „Egy Igaz Egyház”. És nem csak tanítottuk, de hittük is, és erősen védelmeztük ezeket az állításokat – mi tudjuk, mit csinálunk, mi visszaállítottunk újra és újra, mi vagyunk a maradék, akik kegyelem által lettek kiválasztva, mi vagyunk az egyetlen egyház az első század óta...
Építettünk, szándékosan, (vagy kicsit sem bontottunk le - szándékosan) egy ellenőrző és megfélemlítő kultúrát, amely kizárja és félretolja azokat, akik „nem értenek egyet”.
Ez a hatalom helytelen használatát okozta és ezzel elárultuk a Krisztusban lévő szabadságunkat.
Néhány egyházunkban, a gazdag vezetők még gazdagabbak lettek. Néhány egyházunkban a próféták és papok határozták meg a saját hatalmukat. ... Néhány egyházunkban, pl. Los Angeles, kijelölték a nevelőt, amennyiben nem értettél egyet, elmehetsz. De hova mennél, hiszen mi vagyunk az „egy igaz egyház”? Természetesen, a Pokolba. Ez beképzeltség, ilyen egyértelmű és egyszerű.

Kapcsolódó és felhasznált szakirodalom:

Az ICoC történelme:

http://reveal.org/abouticc/iccroots.html

Kip McKean bocsánatkérő leköszönő levele:

http://www.newcovpublications.com/icc/resignation_letter.htm

Henry Kriete 2003-as levele és az arra adott válaszok (köztük a londoni gyülekezet levele):

http://www.newcovpublications.com/icc/hkriete.pdf
http://www.newcovpublications.com/icc/reactions.htm
http://www.newcovpublications.com/icc/comments.htm

Szabad Péter, volt KME-egyházvezető 2003-as bocsánatkérő levele

https://docs.google.com/file/d/1DY_pDuGVD-YoqWuHU6lwZpxzQRt4qXYXog4nFSWN2tjn9MKFSehe1CpeykfK/edit

Kip McKean tanulmánya és az arra adott londoni válasz (2003):

http://www.tolc.org/frombabylontozion.pdf
http://www.newcovpublications.com/icc/reply.htm

Jacoby cikke egy gyülekezet elhagyásáról:

http://www.douglasjacoby.com/q-a-0393-leaving-the-church-or-leaving-god/

Henry Kriete 2005-ös levele egy barátjának az ICoC-ról:

www.reveal.org/news/H2G_Still.pdf

Az ICoC múltjáról és jelenlegi megosztottságáról szóló tanulmányok:

www.reveal.org/library/theology/Toxic.pdf
www.reveal.org/abouticc/factions.html
www.reveal.org/library/history/enjoythesilence.pdf

Akik magukat az egy igaz egyháznak titulálták:

http://www.theholdemans.com/Compare.htm

A CoC, ICoC és ICC wikipédia oldala:

http://en.wikipedia.org/wiki/Churches_of_Christ

http://en.wikipedia.org/wiki/International_Churches_of_Christ

http://en.wikipedia.org/wiki/International_Christian_Church

Krisztus valódi kegyelme

Sokat beszéltünk arról, hogy Krisztus Magyarországi Egyházában a törvénykező, ítélkező, képmutató vezetők hogyan torzították el a Krisztus kegyelméről szóló jó hírt, és hogyan kényszerítik követőiket arra, hogy egyre többet és többet próbáljanak tenni "Istenért" - mások elvárásainak engedelmeskedve.

Ez a bejegyzés az egészséges kegyelemről fog szólni. Az alábbi idézetekkel és gondolatokkal felvértezheted magadat - nemcsak a KME, de bármelyik olyan közösség teológiájával és győzködésével szemben, amely szégyenkeltésből fakadó manipuláción alapul.

Nagyon szeretem a Jelenések könyvét. Szeretem azt a Krisztust, amelyről ez a könyv beszámol. Az erőt, ami árad belőle, a nyugodt rendíthetetlenségét és méltóságát. Azt, ahogyan az erejét használja. És szeretem természetesen azt a Krisztust is, aki ide született a földre és itt élt három évtizedig. A kettő Krisztus egy és ugyanaz. De most arról szeretnék beszélni, aki ereje teljében van, az Atya jobbján ül és övé minden hatalom mennyen és földön (Máté 28:18-20). Ő tett egy olyan kijelentést, amelyet a vallási világ egy része szeretne elfedni előlünk:

A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!"

És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. 

Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. 

Jelenések 21:5-7.

Krisztus a trónuson ül, ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Amit pedig itt mond, az egészen elképesztő... Nézzük meg újra!

Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.

Fogyasztói társadalomban élünk, ahol nagyon nehéz, szinte lehetetlen elképzelni, hogy valami tényleg ingyen van. Nincsen mögöttes hátsó szándék, lekötelezés, szívességért szívességet cserébe elv. Nincsen semmi. Csak megkapod és kész.

Képzelj el egy hatalmas bevásárlóközpontot, ami a nap 24 órájában nyitva tart. Befelé menet kosarakat látsz, meg azokat a jellegzetes fémvázas tolható kocsikat. Kiválasztasz egyet, és bemész az áruházba. A polcok roskadásig tele vannak a legjobb minőségű holmikkal, ételek, ruhák, minden, amit csak megkívánsz. És egyetlen terméken sincs, semmin nincs árcímke. Milyen érzés lenne ez? A ma embere számára bosszantó, nem? Egyfolytában azon gondolkoznánk, mennyibe kerülhet ez valójában, hol van az átverés? Én legalábbis biztosan így állnék hozzá, amíg rá nem jövök, hogy tényleg ingyen van.

Szóval telerakod a kocsidat vagy a kosaradat és elindulsz a pénztárak irányába. Hatalmas az áruház, nyilak mutatják, merre van a kijárat. Már látod is, és ekkor ér az újabb meglepetés. Nincsenek pénztárak. Az addig rendben, hogy itt minden ingyen van, de ez a hely fel sincs készítve rá, hogy bármit elfogadhasson a termékekért. Képtelen vagy fizetni, nem tudod megnyugtatni magad, hogy azért valamit adtál cserébe. Egyszerűen kitolod a kocsit az áruházból, és miközben elmész, lopva hátrapillantasz. Biztosan megállítanak, biztosan vissza kell vinned mindent, kiderül majd, hol van a buktató, mert ezen a világon semmi nincs ingyen.

Aztán mégis hazaérsz, egy picit még különös érzésed van, de kezded felfogni, hogy ez a valóság. És bármit csomagolj is ki, mindenen van egy kis tulajdoni lap a te neveddel: minden, amit elhoztál, a tiéd, és senki nem veheti el tőled. És ott van egy kis kártya az áruháztól, rajta a felirat: jöhetsz újra, bármikor, amikor csak akarsz.

Ilyen a Krisztus kegyelme. Ezt hívják úgy, hogy feltétel nélküli szeretet.

Amikor rájössz, hogy az áruház árukészlete kifogyhatatlan, és hogy az ott hozzáférhető dolgokra van  szüksége minden embernek, akkor merül fel a kérdés, hogy mihez kezdesz ezzel a tudattal? Elmondod-e másoknak is, hogy létezik ez az áruház? Ilyen egyszerű dolog ez, ez egy mód, ahogyan válaszolhatsz Isten kegyelmére - továbbadod a tudást, és megmutatod a másik embernek azt az áruházat. Isten ugyanis nem egyszerűen ingyenessé tette a kegyelmet, hanem rajongva örül mindenkinek, aki azt el is fogadja. Ha Isten dicsőségét hirdeted, azzal magának a Teremtőnek szerzel örömet.

Erről szól valójában a Szentlélek és az Egyház (a menyasszony) munkája:

A Lélek és a menyasszony így szól: "Jöjj!" Aki csak hallja, az is mondja: "Jöjj!" Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!

Jelenések 22:17

Láthatod tehát, hogy a Szentlélek és az Egyház ugyanazt mondja, amit maga Krisztus: vedd az élet vizét ingyen! János 7:37-38-ból pedig tudjuk, hogy az élet vize maga a Szentlélek, amely mindenkibe, aki Krisztust úrrá teszi az életében, beléköltözik (ApCsel 2:38).

Végső soron tehát Krisztus felajánlja, hogy ingyen, mindenféle elvárás vagy ellenszolgáltatás nélkül megadja neked Isten Szentlelkét, maga Isten fog beléd költözni, ott lesz veled és megvéd mindentől, hogy elkísérje a lelkedet a Mennyországig.

Természetesen sok idézet szól a figyelmeztetésről és intésről: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét (2Korinthus 6:1), ne szomorítsátok meg Isten Lelkét (Efezus 4:30), vagyis ne bántsátok a bűneitekkel a Védelmezőtöket. Ezek az intések és figyelmeztetések nem azért képezik az Újszövetség részét, hogy ezeken keresztül valaki, egy földi vezető uralkodhassék rajtatok. Ezek az idézetek egyszerűen érettségre nevelnek. Ahogyan Jézus tette a magdalai Máriával (János 8:11). Nem általánosságban kéri, hogy ne vétkezzen (ez lehetetlen volna), hanem arra, hogy hagyjon fel azzal, ami ide juttatta. Emögött Ezékiel 3:21 tanítása áll, és a későbbiekből tudjuk, hogy Mária engedett is a figyelmeztetésnek. Tudjuk azonban, hogy a bukás lehetőségét Isten nem tekinti akkora tragédiának. Mit mond Jézus Péternek? Máté 18:21-22-ből látjuk, hogy még hetvenszer hétszer is vétkezhetnek ellened. A mi részünk hetvenszer hétszer megbocsátani, Isten része pedig megítélni azt, aki ilyen sokszor vétkezik - és mi csak remélhetjük, hogy az illető továbbra is kegyelemben maradt.

Sajnos tapasztalatból tudom, hogy Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői nem engedelmeskednek a fenti idézeteknek. Kegyetlen emberek ők, akiknek kegyetlensége nem gonoszságból fakad, hanem abból a tényből, hogy számukra a kegyelem nem ingyenes és soha nem is volt az. Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői egyszerűen képtelenek elviselni, ha hetvenszer hétszer vétkezel ellenük. Talán nagyobbak, mint Péter?

Nagyon érdekes, hogy a megbocsátásról (ami mindenképpen a kegyelem egyik gyümölcse) szóló idézet közvetlenül az után van, amit a KME-ben csak "egyházi fegyelmezésről szóló idézetnek" neveznek. Máté 18:16-17 beszél róla, hogyan tud egy gyülekezet önvédelmet gyakorolni olyan bűnök ellen, amelyek az "egész tésztát megkelesztik". Ilyen például a paráznaság, vagyis ha a gyülekezet egyik tagjának házasságon kívüli szexuális kapcsolata van. Ez megbotránkoztatja az egész közösséget, és Máté 18:16-17 valóban ad egy megoldást az efféle helyzetek kezelésére. A KME vezetősége azonban visszaél ezzel az idézettel, és erre hivatkozva gyakorlatilag mindenkit kizár vagy elkerget, aki nem azt teszi, amit elvárnak tőle bármilyen kérdésben. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy a KME vezetősége beárazta a kegyelmet. Krisztus Magyarországi Egyházában semmit nem adnak ingyen, a szeretet nem feltétel nélküli.

Az egészséges kegyelem azonban nem ilyen.

Nem kell minden nap olvasnod a Bibliát és imádkoznod.

Nem kell minden nap embereket hívogatnod istentiszteletre az utcán, a munkahelyeden, vagy bárhol, ahol megfordulsz.

Nem kell minden nap megvallanod a bűneidet.

Nem kell minden nap találkoznod más keresztényekkel.

Nem kell elmenned minden istentiszteletre, bibliakörre, vagy más egyházi programra csak azért, mert ez az elvárás.

Nem kell megfogadnod minden tanácsot, kihívást, utasítást, parancsot, amit csak kapsz.

Nem kell adományoznod, pénzt adnod a gyülekezeted számára.

Amint ezeket már meg kell tenned, a kegyelemnek már ez lesz az ára - amit nem Isten, hanem emberek felé fizetsz. Emlékezz erre: Isten áruházában nincsenek pénztárak.

Jó, jó, de mi a helyzet ezzel az idézettel: Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem." (Lukács 9:23). Ez természetesen arról szól, hogy életünk minden napján lelki harcban állunk. Sátán küzd azért, hogy elszakítson bennünket Istentől. Sajnos ebben a harcban nincsen tűzszünet. Nap mint nap fontos, hogy tudatában legyünk: szükségünk van Istenre. Ez sokszor azt jelenti, hogy egy-egy élethelyzetben a nehezebben járható utat választjuk (igazság, becsület, őszinteség, olyan dolgok ezek, amelyek olykor "kisebb haszonnal" kecsegtetnek, mint egy-egy kínálkozó, ám tisztességtelen lehetőség). De ez az idézet sem arra való, hogy mások visszaéljenek vele, és definiálják számodra a keresztedet, meghatározzák, mit és hogyan tegyél nap mint nap.

Szerezz egy olyan szívet, ami jó gyümölcsöket terem minden helyzetben. Bármit, amit teszel, ezért tegyél:

Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

2Korinthus 5:14-15.

Ezt az idézetet természetesen bárki használhatja. De ez az élet áll a gyakorlat mögött is? Sajnos, nekem egész más tapasztalataim voltak. Emlékszem napokra, amiket rossz szájízzel éltem végig, mert reggel elmaradt a csendes időm. Nem éreztem a kereszténységemet valódinak, elszúrtam már az elején az egész napot, hogyan nézhet rám Isten. Valóban Krisztus akarata volt, hogy így érezzem magam, vagy a gyülekezetem rám kényszerített hagyományai tettek ilyenné?

Szégyenben éltem az egyházamban tizenöt éven keresztül, mert ha valamiben hibáztam, mindig akadt valaki, hogy a szememre vesse; de még azt is a szememre vetették, amiben nem hibáztam, ha az ellenkezett mások véleményével. A kegyelemnek óriási ára volt, és sokszor még a prédikációkban is megjelent, hogy nem tudunk eleget adni, nem tudunk eleget tenni, még mindig nem vagyunk elég jók Istennek, keményebben kell próbálkoznunk, ha így maradunk, nem megyünk be a mennybe.

Vajon nem inkább ezt kellett volna minél többször hallanunk?

Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen.

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.

Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

1Péter 1:1-9.

Modernkori farizeusok

Amikor Mózes lejött a hegyről, az arca sugárzott, és nehéz kőtáblák voltak nála, melyekbe Isten a Tízparancsolatot véste. A kőtáblákat követték az általános rendelkezések, a zsidók életére vonatkozó szabályok. Internetes forrásból idézve:

"Mózes átvette a tízparancsolatot a Szináj hegyén, de tulajdonképpen az egész Tóra szövegét megkapta Istentől és égi sugallatra írta le és hagyta örökül népének. Ez a "Torá sebichtáv", vagyis az írott Tóra. Mózes 5 könyve, amely 613 parancsolatot (micvát) tartalmaz, közülük 248 (ásze) cselekvés, 365 (ló táászé) tilalom. De ezek a parancsolatok akár tilalmak (mint pl.: a nem kérődző és nem hasított patájú állatok evésének tilalma), akár cselekvést előíró rendelkezések (mint amilyen az imarojtok készítése), szűkszavúak. A pontos végrehajtásukat illetően nem találunk leírást sem a mózesi, sem a Szentírás egyéb szövegében, amit gyűjtőnéven Tánách-nak, Bibliának nevezünk. A végrehajtást illetően a Talmud ad felvilágosítást, úgy, hogy a bibliai szöveg szavaiból következtet a törvény pontos végrehajtására."

Krisztus rengeteget vitatkozott a farizeusokkal, és feddte őket. Kik voltak a farizeusok? Az első században számos írástudó közülük került ki, ők voltak azok, akik az Ószövetségi írásokat leginkább betű szerint értelmezték és tanították. A farizeusok tekintélyesek és gazdagok voltak, tanítottak a zsinagógákban és befolyásukat tekintve politikai vezető szerepben voltak Jézus ténykedése idején.

Krisztus általánosságban törvénykezőnek és képmutatónak nevezte őket, olyan vezetőknek, akik Isten által nem kívánt és nem elvárt terheket helyeznek az emberekre. Hogyan valósul ez meg ebben a gyülekezetben?

Amikor a gyülekezet tagjai találnak egy nyitott személyt, valakit, aki hajlandó meghallgatni őket, felajánlják neki a bibliatanulmányozás lehetőségét. Rendszerint egy leckesorozat kerül ilyenkor átadásra, mely rendkívül tudatosan van felépítve. Annak, aki még nem hisz Istenben, az Ő kereséséről beszélnek, aki már hisz, azzal pedig a cselekedetekről kezdenek beszélgetni. Előbb-utóbb mindkét esetben eljutnak egy olyan tanulmányozáshoz, ami a tanítványságról szól, és itt kezdődik az igazi átverés.

A képlet rendkívül egyszerű: felolvassák "Jézus egy napját" Márk evangéliuma első fejezetéből. Különös figyelmet szentelnek annak a versnek, amelyben az egész nép a szállása előtt várakozik. Még a kopogtatást is eljátsszák, ahogy a nép ott dörömböl Jézus ajtaján. Vagyis bemutatnak egy igen húzós napot Jézus életéből.

Aztán átlapoznak 1János 2:3-6 idézetéhez, kihangsúlyozva a 6. verset. "Látod, úgy kell élned, ahogyan ő élt", mondják. Aztán óvatosan megkérdezik, ismersz-e (természetesen rajtuk kívül!) olyanokat, akik olyan életet élnének, mint amit Márk első fejezetéből felolvastak. Hacsak nem álltál közelebbi kapcsolatban Teréz anyával, valószínűleg nemmel fogsz felelni erre a kérdésre. Valójában ez Krisztus életében sem volt átlagos nap, és ha jobban belegondolsz, az is igaz, hogy néha mindannyiunknak vannak nagyon hosszú napjaink, amelyek akár valamilyen karitatív célt szolgálnak. Márk első fejezetéből megláthatjuk Jézus szívét - de azt, hogy minden egyes kereszténynek minden nap ugyanígy szét kellene hajtania magát, azt nem.

Mégis, ennek a megközelítésnek a meglehetősen manipulatív módon való átadása teszi hasonlóvá Krisztus Magyarországi Egyháza vezetőit a farizeusokhoz. Róluk ezt írja a Biblia (Máté 23:4):

"Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze,
és az emberek vállára rakják,

de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani."

Hányszor hallottuk vezetőktől a sóhajtozást, hogy a gyülekezeten belül "a 20 % végzi a munka 80 %-át"! Hányszor láttuk, hogy olyan vezetők, akik akár tizenöt éve (vagy éppen egész életükben) egy napot sem töltöttek el bármilyen munkahelyen, hanem "teljes időben" az egyháznak dolgoztak, egyre többet és többet követeltek olyanoktól, akik iskolába jártak vagy egész nap húzták az igát! Ezek az emberek bele sem tudták élni magukat a helyzetünkbe, arra viszont volt gondjuk, hogy akár egy héten három-négy esténket is lekössék. A terhek kezdettől elhordozhatatlanok voltak (Jézus egy napja Márk első fejezetéből), a célok teljesítmény-centrikusak. Krisztus azt mondta, vegyétek az Élet Vizét ingyen, Krisztus Magyarországi Egyháza vezetői viszont az Élet Vizét kegyetlenül beárazták, és arra helyezték a hangsúlyt, hogy Istennek elvárásai vannak. Budapesten a teljes felelősség ennek a nézetnek a fennmaradásáért Szabad Péter vezető evangélistát terheli, nemzetközi szinten pedig ez a teológia Kip McKean-tól, az ICOC alapítójától ered, aki 2003-ban megbukott, és azóta új keresztény mozgalmat vezet.

Persze a farizeusok kovásza maga a képmutatás (Lukács 12:1). A parancsolatokat ugyan rákényszerítik a vezetők a követőikre, ők maguk azonban nem tartják azokat be. Például: ne pletykálj (miközben ők mindenkit kibeszélnek egymás között), feddj meg mindenkit, akit bűnben érsz (miközben őket lehetetlen megfeddni, vagy csak egymástól fogadják el az intést), ne rágalmazz másokat (miközben ők szabadon terjesztenek másokról mindenfélét).

Az Újszövetségnek az Ószövetséghez hasonló módon való kezelése mindezeken kívül is számtalan problémát vet fel ebben a gyülekezetben. Krisztus eltörölte a tételes parancsolatokból álló törvényt (Efezus 2:15), itt azonban rengeteg a tételes parancsolat, az íratlan szabály, emberi vélemények kövesedtek utasításokká és elvárásokká. Külön bejegyzésben fogunk foglalkozni azzal, milyen íratlan szabályok vannak és voltak Krisztus Magyarországi Egyházában.

Máté 15:9 nyilvánvalóvá teszi, hogy az ilyen hozzáállás botránkoztatja Krisztust. Máté 15:1-9 és Márk 7:1-13 egyaránt leírja ezt a jelenséget. A KME tagjai boldogan mutogatnak a Katolikus Egyházra, amikor ez az idézet szóba kerül. Mintha ebben a gyülekezeten nem lenne rengeteg káros hagyomány, amelyek megváltoztatására tett kísérlet, vagy akár egy kritikus megjegyzés is szentségtörésnek számít.

Krisztus Magyarországi Egyházát tévtanítók vezetik. Olyan emberek, akik kiforgatták a Bibliát, és egy ószövetségi mintára összehegesztett parancsolatfüzért hoztak létre belőle. A szabadságodról, és önnön hatalmuk korlátairól szóló idézeteket egyszerűen nem tanítják, ellenben olyan megközelítést kotyvasztanak össze, ami arról szól, hogy mennyire keményen kell dolgoznod az üdvösségedért. A gyülekezet a tagok szégyenben tartására épül. Soha nem adhatsz eleget, soha nem lehetsz elég jó, minden héten találnak valamit, amiben elbuktál, amiben nem voltál olyan, mint Jézus. Krisztus szeretete megújító (Zofóniás 3:17, Zsoltárok 51:12), de ebben a gyülekezetben magadat kell újra és újra megújítanod. Ha pedig belefáradtál abba, hogy örökösen tökéletes legyél, a nyomás csak erősödik rajtad, gyenge tanítvány leszel, akit a szőnyeg alá söpörnek. Végül elhagyod a gyülekezetet, vagy kizárnak belőle, és te úgy fogod érezni magad, mint akin tank ment át. A barátaid elfordulnak, vagy elkényszerítik őket tőled. Már nem vagy megváltott, mondják, hiszen ők az "egy igaz egyház", aki pedig ebben nem hisz, szép csendben marad, mert nem mer szólni, nem meri kinyilvánítani az ellenvéleményét. Szabad Péternek sikerült az, ami már számos más destruktív szektában is megvalósult (így az ICOC-ban is újra meg újra): erős személyi kultuszt hozott össze, egy fundamentalista neoprotestáns közösséget kovácsolt, ahol az uniformizálás következtében az egyéni szabadság szinte teljesen megszűnt.

Napjaink farizeusai az Újszövetséget pontosan úgy olvassák és értelmezik, ahogyan azt az Ószövetséggel tennék. Mi ennek az oka?

2Korinthus 3:14-15:  De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy az Újszövetség olvasásakor ugyanaz a lepel van a szívükön. "Csináld ezt, csináld azt", számukra ezt jelenti az Újszövetség is. Egy újabb szabálygyűjtemény. Shawn Wooten, ennek az egyháznak egy kijevi vezetője prédikált néhány éve arról, hogy ha nem csendes időzöl minden nap (csendes idő = bibliaolvasás + ima), akkor bűnben vagy. Hogyan vezette le ezt? Azt mondta, csendes időzni jó, és ha tudnád tenni a jót, de nem teszed, az bűn (Jakab 4:16). Ez alapján a logika alapján nagyon hosszú listát tudnánk írni, hogy mi mindent kellene egy napba belesűríteni. És pontosan ez az, amit az ICOC és a KME megtett. A lepel ott van a szívükön, valahányszor az Újszövetséget olvassák, mert még abban sem néznek Krisztusra, mindössze az új parancsolatokat látják és azokat kényszerítik rá követőikre.

Hogyan tudsz védekezni a modernkori farizeusok ellen? Nézz fel Krisztusra:

Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

(2Korinthus 3:6).

A betű szolgálata volt a kulcs az ószövetségi időkben. A Tízparancsolat, a mózesi törvények, mindaz, amit ennek a bejegyzésnek az elején is taglaltunk. Krisztus mindezt nem azért törölte el, hogy helyette újabb tételes parancsolatokat, újabb betű szerinti életet adjon. Krisztus üzenete egyenesen a szívünk hústábláira vésődött. Ha Krisztust szeretjük, nem betartjuk a törvényeket, hanem képtelenek vagyunk a rosszra. Róma 16:19-ben Pál leírja az örömét azzal kapcsolatban, hogy a római gyülekezet megtartja azokat a tanításokat, melyeket Páltól vettek át. Ugyanakkor inti is őket: a hangsúly nem az engedelmességen van. Szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.

Krisztus Magyarországi Egyházában az engedelmesség bőven elég. Engedelmeskedj és maradj csendben. De ez már nem is a krisztusi tanításoknak való engedelmességről szól ebben a gyülekezetben, hanem arról, hogy e csoport tagjai beleszólnak az életedbe nap mint nap, annak minden területén. Ez az, amit Pál soha nem tett.

A lényeg tehát: nem betű szerint élni, hanem Krisztus szeretetét valóban megérteni és arra válaszolni. Keresni a jót, elkerülni a rosszat. És mindeközben az életed döntései teljes mértékben a kezedben maradnak, azokról Te fogsz az utolsó napon számot adni. Ha valaki ezeket a döntéseket próbálja a kezedből kiragadni (akár nyílt utasítással, akár burkolt manipulációval), abban nincsen ott Isten Lelke (2Korinthus 3:17):

Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

Szektatagok-e a szekta-tagok? Meggyőződésem, hogy NEM!

Hiszek abban, hogy a szekta szó egy ritka állapotjelző, és nem egy végleges, visszavonhatatlan titulus. Valószínűleg a világ számos olyan gyülekezete, amelyhez Istent kereső emberek csatlakoznak, megél különböző helyzeteket, elmozdul a törvénykező magatartás, vagy akár a bűnök hajhászásának irányába anélkül, hogy szektának nevezhetnénk. Látjuk ezt a Jelenések könyvében is, ahol Jézus hét különböző gyülekezetnek üzen, és mindnek elárulja, hogyan erősödhet meg, vagy térhet egy olyan útra, amely visszaviszi a tagok szívét az első szeretethez.

A szekta szó elég erős kifejezés, és általában azt értjük alatta, amit a piros lámpa jelent a zebránál: veszély. Méghozzá vallási értelemben vett veszély. Nem is nagyon van más szavunk erre a veszélyre, mint a szekta.

Ugyanakkor én még olyan embert nem láttam, aki szektát keresett volna magának, vagy lelkes lett volna amiatt, hogy ilyen helyre jár. Őt nevezném szektatagnak. Az Istent kereső emberek azonban Istent keresik bárhol és bármikor, legyen az egy történelmi egyház, vagy egy világvége váró kultusz. Egy csoport sosem attól lesz destruktív, hogy tagjai tudatosan rombolni akarnak. A hitük, a világképük az, ami eltorzul, és ez az, ami mások számára gyülekezeten belül és kívül bántalmazóvá teszi őket. A destruktív csoportokba járó emberek nem szektatagok, hanem jóhiszemű, jóindulatú, jószívű emberek, akik az Istentől kapott eszközöket helytelenül alkalmazzák.

Miért alkalmazna valaki helytelenül egy isteni eszközt? Azért, mert hibás teológia, vagy egyszerűen emberi okoskodás, primitív logika áll mögötte. Egy romboló gyülekezet, nevezzük így: szekta tagjai teljesen jó szándékkal, akár buzgón képesek megvalósítani egy "világi értelemben" is deviáns, vagy csak elszomorító viselkedési mintát.

Szeretnék erre néhány példát mutatni:

A gyülekezet egyik tagja úgy döntött, hogy szó nélkül hagyja a vezetők bűneit, sőt, tűr mint Jézus, hogy a vezetők rajta keresztül nagyobbak lehessenek. Ezzel a hozzáállással, a helytelenül használt alázattal, amely már inkább konfliktuskerülés, feladja  önmaga védelmét és a vezetőjének sem ad lehetőséget a megtérésre. Jó szándék? Megvan. Jó szív? Kétségbevonhatatlan. Krisztusi megoldás? Nagyon erősen vitatható. Krisztus azt mondja, hogy az egyházban a vezetők nem hatalmaskodhatnak a követőiken (Lukács 22:25-26). Ha ez mégis megtörténik, ott magának Krisztusnak a neve sérül. Ha pedig ez a hatalmaskodás rendszeres gyakorlattá válik, az eredmény katasztrofális.

A budapesti gyülekezet egyik csúcsvezetője néhány napja kinyilvánította, hogy Magyarországon a KME-n kívül egyetlen más gyülekezetet sem tart üdvözítőnek. Ezen kijelentés mögé természetesen nem tett védhető teológiát (hiszen ilyen nincs), hanem azt mondta, hogy még nem találkozott más gyülekezetből származó buzgó tanítvánnyal. Vagyis eleve a keresztény fogalmát végeredményben valahogy úgy definiálja, hogy kifejezetten úgy éli meg az Istennel való gyakorlati kapcsolatát, ahogyan én. Másfelől igen arrogáns hozzáállást valósít meg, mert a fenti kijelentés még akkor is húzós lenne, ha az, aki kinyilvánítja, előtte minden egyes magyarországi gyülekezetet és közösséget végiglátogatott volna (amiről, mondanom sem kell, távolról sincs szó). Mégsem "szektatag", egyszerűen nem néz vele szembe, vagy nem is tudja, hogy saját vallási organizációjában, az ICOC-ban már régen nincs markáns egyvélemény arról, hogy csak az ő gyülekezeteik lennének megváltóak. Mellesleg ha már az állításának nincsen teológiai alapja, ez a tény is megszólaltathatná a vészcsengőt a fejében.

Szomorú gyakorlat, hogy amikor valaki a KME-t elhagyja, és nem reagál jól a szeretet-bombázásra, a KME-barátai nagyon gyorsan elhagyják. Akad, aki imádkozik, hogy "Isten törje össze a hűtlent". Van, aki azért nem tartja tovább a kapcsolatot az illetővel, mert "nehogy már a világban neki jó legyen". Megvonják tőle a közösséget, hátha kialakul a "lelki hiánybetegség", és a függő visszamenekül a KME soraiba. A gondolkodásmód hibája az, hogy aki a KME-ből a vezetők bűnei miatt távozott, aligha fogadja pozitívan, hogy még azok is faképnél hagyták és nem álltak ki mellette, akiket a barátainak vélt. Ezek az "egyháztagok" is jó szívvel valósítanak meg egy kegyetlen bánásmódot, és az összkép, amit mutatnak, letaglózóan szeretetlen.

Aztán itt van a tanácskérés kérdése. Példabeszédek könyvében van néhány idézet a tanácskérés hasznosságáról. A KME-ben a tanácskérés a kontroll egyik legfontosabb eszközévé vált. Ha teszel valamit, ami bárkinek nem tetszik, máris érkezik a kérdés: "kértél erről tanácsot?". Ha nem, akkor legtöbbször kihozzák, hogy bűnben vagy. Nem gonoszságból, de a tagok egyszerűen nem engedik egymást felnőni. Mindenki mindenkitől mindenben tanácsot kér. Kívülről nézve borzasztó, belülről megélni rettenetes volt, hogy mennyi örömöt rontott és ront meg ez a hozzáállás, mennyi törvénykezést szült, és hogyan vált egy építő lehetőség pokoli teherré, istentelen emberi parancsolattá.

Sorolhatnánk még más, nagyon fájdalmas megnyilvánulásokat is, és a későbbiekben meg is tesszük. A lényeg az, hogy mindenre van magyarázat, ami a tagok cselekedetei mögött áll (még ha ez egy tévtanítás, emberi érvelés vagy hibás logika alapján születik is meg), de az összkép rettenetes, a gyülekezet profilja pedig sokak számára romboló és pusztító.

Jeremiás 5:30-31 leírja a lényeget:

Szörnyű és borzasztó dolgok történnek az országban: 

A próféták hazugságot prófétálnak,

a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti!

De mit tesznek majd, ha itt lesz a vég?! 

Krisztus Magyarországi Egyháza tagjai megszokták, hogy vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. Nem feltétlenül autoriter parancsokkal, de a csoportnyomás, az eltorzult tanítások és hibás meggyőződések összes eszközével. Ennek a gyülekezetnek a vezetése a személyes befolyás manipulatív erejére támaszkodik a bibliai igazság által működő egészséges gyülekezet létrehozása helyett. Így válik Isten álma emberek rémálmaivá, így lesz egy vallási közösségből személyi kultusz, vagyis szekta - jószívű emberek közreműködésével, szektatagok nélkül.

Keresztény lelki abúzus - blogajánló

Sokat beszéltünk arról, hogyan valósul meg az angol nyelvterületen spiritual abuse néven ismert jelenség Krisztus Magyarországi Egyházában. Az alábbiakban szeretnénk egy magyar nyelvű blogot ajánlani, amely ezt a jelenséget általánosan és aprólékosan ismerteti:

http://keresztenylelkiabuzus.blogspot.ro/

Külön szeretnénk felhívni az egyik bejegyzésre a figyelmet, amely megdöbbentő pontossággal mutatja be a totális kontrollt. Ez a kontroll a KME-ben teljes mértékben megvalósul, néhány elemét korábban ezen a blogon is megfogalmaztuk:

http://keresztenylelkiabuzus.blogspot.ro/2013/01/7-kontroll-es-kodependencia.html

Érdemes átolvasni a teljes blogot, mely a szellemi abúzussal foglalkozik. "Ex KME-tagok" számára gyógyulást hozhat, ha ezen keresztül is jobban megértik, mi történt velük. Jelenlegi tagok számára ébresztő lehet és talán vészcsengőként szolgál. Akik pedig most ismerkednek a csoporttal, legalább tudni fogják, mi az, amit semmi esetre se engedjenek meg - akár a Krisztus Magyarországi Egyházával kerülnek kapcsolatba, akár más, hasonló módon működő vallási szervezettel.

Jótanácsok gyülekezet-választáshoz - a teljes cikk forrása: apologia.hu

Vallási fogyasztóvédelem

Írta: Szalai András

Ma Magyarországon a közismert nagyegyházak mellett több mint 300 többé-kevésbé ismert kisegyház működik. Vallásszociológusok szerint azonban ez utóbbi csoporthoz a lakosságnak talán csak 2%-a kötődik valamilyen módon.

E vallási-világnézeti közösségekről, mozgalmakról, egyesületekről vagy szervezetekről az átlagember szinte semmit sem tud. Nem is nagyon törődik velük egészen addig, amíg ő maga nem válik érintetté valamilyen módon, például amíg egy egyház, közösség vagy szervezet kiadványa, képviselője vagy programja fel nem kelti a személyes érdeklődését.

Ez nem baj. A baj nem itt van. Csak nem minden arany, ami fénylik, és ez a vallások mai dzsungelében különösen is igaz.

1. Ki lesz vallásos?

Bizonyos helyzetekben bárki nyitottá válhat a vallásra. Ha az embernek például meghal egy hozzátartozója, elveszíti a munkáját vagy az egészségét, szerelmi csalódást él át, megcsalják, a szülei elválnak, mindent elér, és a siker csúcsélménye után mégis csak ürességet érez, vagy felelőtlenül él, és egy ponton túl émelyítő csömört érez – ezek a dolgok az emberek többségét elgondolkodtatják.

Sokan ilyenkor, és talán életükben először teszik fel a kérdést: Honnan jövök, merre megyek? Ki vagyok én? Mi az élet értelme? Minek van igazán értéke? Mi lesz a halál után? Van Isten? Milyen? És ez mit jelent nekem itt és most? És honnan tudhatom mindezt?

Ezek azok a kérdések, amelyekre nem a művészet, a filozófia vagy a tudomány, hanem a vallások válaszolnak.

A vallásokkal pedig sok helyen és módon találkozhatunk: könyvekben, a rokonaink és barátaink közt vagy akár az utcán. A kérdés az, hogy fel vagyunk-e készülve arra, mi minden történhet egy ilyen találkozás során – vagy után?

2. Miért van szükség óvatosságra?

Amikor egy vallási élmény, egy ilyen gondolat vagy személy nagyon megfogja az embert, akkor már nem mindenkiben működnek az önvédelmi reflexek.

Lehet, hogy valóban nincs ok aggodalomra, de az az igény, hogy az ember – amennyire lehet – biztosra akar menni, nem csak egészséges és jogos, hanem szükséges is. Tragikus, hogy különben értelmes emberek, akik még egy háztartási kisgép megvásárlásakor is körültekintően járnak el, nem veszik a fáradságot, hogy utánanézzenek a dolgoknak, amikor pedig sokkal fontosabb dologról: az Igazságról, a Valóságról, az Istenről van szó. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen a világnézetünk, mert kihat az egész életünkre. Egy régi mondás szerint "Amilyen az Istened, olyan az életed!"

Nem rosszhiszeműségre van szükség, hanem óvatosságra. Sajnos nem csak tévedni emberi dolog, hanem másokat megtéveszteni is az.

Olyan világban élünk, ahol emberek sokmilliós vallási közösségeket és olvasótáborokat vezetnek félre, méghozzá tudatosan. Mindegy, hogy elvakultság vagy hataloméhség, őrület vagy pénzszerzés vezeti őket, tény, hogy megteszik. És megtehetik, mert híveik nem néztek utána, hogy amit ezek a "lelki vezetők" kimondtak vagy leírtak, tényeken vagy csak a képzeleten alapul, bizonyítható-e vagy minden ellene szól, logikus vagy ellentmondásos, való igaz vagy hazugság stb.

Manapság közhelynek számít, hogy az információ, a tudás, az ismeret hatalom. Ez így van a vallások világában is. Ha Te nem élsz vele, más visszaélhet vele. A megbízható ismeret ugyanakkor védelmet jelent. De ha csak holnapután szerzed meg, akkor ma még rossz döntést hozol. És ez sokba kerülhet – Neked és a szeretteidnek egyaránt. Félre ne értsd: nem félni kell, csak – mint bármihez az életben – itt is szükség van a józan óvatosságra és a megbízható ismeretekre!

Tehát összefoglalva, nem azzal van a baj, amit az emberek keresnek, nem maga a vallás a rossz. De igenis léteznek egyes vallási vezető személyiségek, vannak bizonyos szervezetek, találkozhatsz bizonyos észjárással, ami miatt a vallás – ami az embert eredetileg önmaga fölé akarta emelni – hamissá, károssá, akár emberellenessé válhat.

3. A szempontokról

Ennek a cikknek a célja elsősorban a megelőzés. Gyakorlati segítséget szeretne nyújtani egy olyan – sokak számára teljesen ismeretlen – területen, ahol a bölcs mások hibáiból tanul.

Ahhoz azonban, hogy bármely vallási közösségről megfelelő mennyiségű és mélységű ismeretet szerezzünk, idő kell. Elég idő azonban nem mindig áll a rendelkezésünkre, ezért sokat segíthetnek az alábbi szempontok, amelyeket szem előtt lehet tartani, amelyekre rá lehet kérdezni, és amelyeken érdemes elgondolkodni.

Mindenek előtt azonban pár szó az alábbiakban felsorolt szempontokról, megfigyelendő jelekről:

... Mindegyik valóságos, megtörtént, és sajnos ma is gyakran megtörténő negatív tapasztalatok alapján lett kiválasztva.

... Ezek bárhol előfordulhatnak: kis- és nagyegyházban, régi és újabb vallási közösségekben egyaránt, de ez nem jelenti azt, hogy mindenhol elő is fordulnak (Krisztus Magyarországi Egyházára kisebb-nagyobb mértékben az összes pont jellemző - a blog szerk.).

... Egyes vallási közösségekben ezekből a negatív jelekből több is jelen van, de sehol sincs jelen mind egyszerre (senki se menne oda). Ugyanakkor oka van annak, ha egy vallási közösség újra meg újra negatív értelemben magára vonja a figyelmet (lásd vallástörténet, mai sajtó, internet).

... Mindenhol vannak pozitív dolgok is, ezért olyan nehéz néha szembesülni a negatívumokkal. Ezek a pozitívumok azonban valószínűleg máshol is megvannak.

4. Mire kell tehát figyelni?

a. Hogy néznek önmagukra?

Tény, hogy minden vallási-világnézeti csoport az "igazság" birtokosának hiszi és vallja önmagát – akármit is értsen alatta. Ezzel nincs gond, ha ezt az adott vallási közösség számodra is elfogadhatóan bizonyítani tudja.

... Rossz jel: ha a csoport azt hiszi, hogy csak náluk lehet üdvözülni, hogy csak ők birtokolják a teljes és totális igazságot, hogy ők a legjobb, sőt egyetlen egyház stb.

... Tapasztalat: minél nagyobb a kizárólagosság igénye, annál több bizonyításra szorul, ez azonban rendszerint elmarad.

... Tanács: ahonnan "nem lehet" elmenni (mert ugyebár nincs hova), onnan futni kell!

... Megjegyzés: az elitizmus, a büszkeség a legjobb dolgokat is tönkreteheti, sőt a legrosszabbá teszi...

b. Hogy bánnak Veled?

Először is, amikor meg akarnak győzni az igazukról, van lehetőséged a távolságtartásra?

... Rossz jel: ha nem hagynak számodra is elég időt, helyet, módot a hallottak és az élmények feldolgozására.

... Tapasztalat: ilyenkor nyíltan vagy burkoltan, de mindenképpen kényszeríteni akarnak a döntésre (csatlakozás, adakozás stb.).

... Tanács: ne hagyd magad, kérj magadnak annyi időt, amennyire Neked szükséged van!

Másodszor, nem tévesztenek meg?

... Rossz jel: ha döntened kell, pedig bizonyos kérdésekre nem válaszolnak, bizonyos dolgokat elhallgatnak, vagy utólag jössz rá, hogy eltitkolták.

... Tapasztalat: másokat megtéveszteni is emberi dolog, a lényege a bizalommal való visszaélés.

... Tanács: nézz utána mindennek, mielőtt döntenél, hogy csatlakozol; ha ez nem lehetséges vagy a kutatásodat nem veszik jó néven, vagy nem engedik, akkor jól érezted: valami biztosan nem stimmel!

Harmadszor, őszinték veled?

... Rossz jel: ha az irántad való érdeklődés és szeretet csak addig tart, amíg megfelelsz bizonyos elvárásoknak.

... Tanács: légy önmagad, igenis lehetsz barátságos, de légy óvatos a kötődéssel!

... Megjegyzés: az igazi szeretet azt is szereti, akivel nem ért egyet.

c. Milyen a tekintélyrendszer?

Először is, hogyan tekintenek a tagok a vezetőkre?

... Tapasztalat: az emberek hajlamosak embereket bálványozni.

...Rossz jel: ha a vezető(k) kijelentését vagy utasítását nem lehet megkérdőjelezni, ha mindig mindent el kell fogadni, és feltétel nélkül engedelmeskedni kell.

... Tanács: ezerszer is gondold meg, hogy kinek vagy minek a kezébe teszed le az életed!

Másodszor, mivel igazolja a vezetőség a tekintélyét?

... Rossz jel: csak körérveléssel ("Igazam van, mert azt mondom"), csak számodra ellenőrizhetetlen élményekkel ("Amit átéltem, az igazolja, hogy amit mondok, igaz").

... Kérdés: tudatában vagy annak, hogy Téged mivel lehet befolyásolni?

Harmadszor, mire használja a vezetőség a tekintélyét?

... Rossz jel: ha azt hallod, hogy itt nincsenek hibák, vagy ha az ellenvélemény csak jellemhibából fakadhat, ha a kritikus gondolkodás lázadásnak számít.

... Tapasztalat: egy vezető vagy arra használja a tekintélyét, hogy építse az embereket, vagy az embereket használja fel arra, hogy a privát birodalmát építse.

Negyedszer, hogyan kezelik a vezetők az anyagiakat?

... Rossz jel: ha a tagokra állandó nyomást helyeznek ("Adakozzatok!"), ha a vezető(sége)n kívül senki sem tudja, mi történik az adományokkal.

... Tapasztalat: ha a vezetők nincsenek elszámoltatva, akkor vagy állandóan kísértve vannak az anyagiakkal való visszaélésre, vagy már el is buktak.

... Tanács: mielőtt támogatnád az ügyet, kérdezd meg, hogy mi történik a pénzeddel!

d. Szabadon hagynak?

Először is, mi lesz a kapcsolataiddal?

... Rossz jel: ha az áttérni nem akaró család(tag)od ellenségnek van nyilvánítva, ha a társadalmi ünnepek mind "pogány" dolgok, ha tilos más vallási közösségbe látogatni, vagy azok tagjaival kapcsolatot fenntartani.

... Tapasztalat: a "bent" és a "kint", a "mi" és a "mások" különbségtétel önmagában nem feltétlenül rossz, de ha ellenségképpel vagy felsőbbrendűségi tudattal társul, akkor már csak arra jó, hogy az embert a félelem vagy a gőg tartsa bent.

... Kérdés: te hogy viszonyulnál valakihez, aki nálad felsőbbrendűnek tartja magát, vagy fél tőled, vagy elvárja, hogy félj tőle?

... Tanács: a kapcsolataidról Te dönts, ne mások!

Másodszor, van magánéleted?

... Rossz jel: ha mindenek felett első a közösség és a közösségi tevékenységek, akkor nincs időd magadra, a családodra, a tanulásra vagy a pihenésre.

... Tapasztalat: egy vallási csoport vezetősége azért szervezi túl a tagok életét, hogy mindig ott lehessen és mindent irányíthasson, és így a tagságot kontroll alatt tartsa.

... Tanács: döntsd el, hogy tényleg Isten kéri mindezt Tőled és a családodtól, vagy csak a vezetők?

... Megjegyzés: Istennek biztos nem kell robotmunka.

Harmadszor, megmarad az önállóságod?

... Rossz jel: ha anyagi függésbe kerülsz például a "minden közös" elve miatt, vagy drága, de "ledolgozható" szolgáltatások miatt adósodsz el, vagy ha a pálya- és párválasztásban már nem Te döntesz, hanem a közösség vagy vezetősége.

... Tapasztalat: van aki örül annak, hogy mások veszik át tőle az élete feletti felelősséget, de így sosem nő fel; a lelkileg egészséges, felnőtt ember észreveszi, és nem is tűri szabadsága elvesztését.

... Tanács: sose engedd, hogy mások döntsenek helyetted a Te életedről!

Végül, informálódhatsz?

... Rossz jel: ha csak a csoport által megadott forrásokat szabad használni, de kívülálló által írt, kritikus irodalmat tilos olvasni, vagy ilyen hozzáállású emberekkel tilos szóba állni.

... Tapasztalat: a tagokhoz eljutó információt azok a csoportok akarják kontrollálni, amelyek vezetősége az információk révén bajba kerülne a tagság előtt.

... Tanács: ha tiltják az érdeklődést, akkor létfontosságú, hogy érdeklődj, méghozzá ahol csak tudsz!

e. Hogy bánnak a kilépőkkel?

Először is, ahogy a kilépőkkel bánnak, úgy fognak bánni Veled is, ha / amikor kilépsz.

... Rossz jel: a szeretet feltételhez volt kötve, a kérdező nem kap választ, hanem a jellemét kérdőjelezik meg, vagy ha a másképp gondolkodót eldémonizálják, és vele többé szóba sem állnak.

... Kérdés: kell ez Neked?

... Tanács: kezdettől fogva figyeld meg a kérdéseidre vagy ellenvéleményedre, kritikádra kapott reakciókat, és ne azután, hogy sok éved és pénzed ment rá az ügyre!

Másodszor, mivel tartják ott a távozni szándékozókat?

... Rossz jel: fenyegetéssel ("A pokolba kerülsz, ha innen elmész!"), érzelmi zsarolással ("Többet nem állunk veled szóba"), vagy anyagi függéssel ("Tartozol nekünk!").

... Tapasztalat: az ember nem csak rossz, hanem jó dolgokat is megtanulhat, átélhet abban a vallási csoportban, ahonnan végül is el akar menni.

... Tanács: ami itt jó, az biztos máshol is megtalálható, de ami itt rossz, attól talán érdemes elfutni!