2014. szeptember 27., szombat

Hamis barátságok, képmutató szeretet

Henry Kriete levele után, 2003-ban bocsánatkérési hullám indult szerte a világon az ICOC gyülekezeteiben. Utólag nehéz megítélni, mennyire volt a bocsánatkérés őszinte, és hogy a vezetők valóban megértették-e, mit tettek követőikkel. Bizonyára vannak közösségek, ahol ez megtörtént, és vannak, ahol a vezetők csak hatalmuk megőrzése érdekében mentek bele a dologba. Ilyen hely volt Krisztus Magyarországi Egyháza is, ahol a bocsánatkérések eleve inkább arra irányultak, hogy lecsendesítsék a háborgókat, a gyülekezetben tartsák azokat, akik ráeszméltek, mit tettek velük. Túl ezen, Szabad Péter vezető evangelista bocsánatkérése az ő "megtérésének" egy látványos prezentációja volt Boston felé, nem véletlenül készítette el négyoldalas bocsánatkérő levelét angol nyelven is.

A bocsánatkérések egyik közös pontja az irányított kapcsolatok megléte volt. Az ICOC gyakorlata ugyanis az volt, hogy az egyes közösségek összes tagját bibliakörökbe rendezte, és a tagoknak ezekben a bibliakörökben kellett az elsődleges kapcsolataikat kialakítaniuk. A nevelőnek kellett lennie a legjobb barátnak, és a bibliakör volt a prioritás, minden mást ehhez kellett szervezni. Ha heti rendszerességgel csütörtök este volt a bibliakör, akkor abban az időben nem tanulhattál, nem sportolhattál, még a beteg rokonaidat sem látogathattad meg, hanem ott kellett lenned a bibliakörön. Ha mégis kihagytál egy alkalmat, megintettek, amiért nem keresed első helyen az Isten Országát. 2003 előtt egyenesen tiltották azt is, hogy olyan munkát vállalj, ami akadályozza a bibliakörön és hétközi istentiszteleten való részvételt - ha mégis ezt tetted, elüldöztek, amennyiben pedig még csak érdeklődő voltál, nem voltak hajlandóak megkeresztelni. Egy erőemelő edzőt, aki nemzetközi versenyekre járt a csapatával, azért nem kereszteltek meg, mert "bálványimádó", hiszen kész lenne kihagyni vasárnapi istentiszteleteket, amikor éppen versenye van.
2003 után finomodtak a módszerek, de a szemlélet nem: továbbra is érzelmi nyomás alatt tartották azokat, akik a munkájuk, a családjuk, a tanulmányaik vagy egyéb elfoglaltságuk miatt bibliaköröket vagy istentiszteleteket hagytak ki. Sőt, egyes bibliakör-vezetők és nevelők még akkor is feddték az alájuk rendelteket, ha azok fáradtság vagy betegség miatt hagytak ki gyülekezeti alkalmakat.

Amikor egy szektában hibáztatnak valamiért, amit tettél vagy nem tettél, bűntudatot keltenek benned, hogy máskor már az akaratuk szerint viselkedj. Megsemmisítik a véleményedet és eltaposnak téged, valójában kényszerítenek arra, hogy engedelmeskedj nekik - máskülönben az egész vezetőségi rendszerrel kerülsz konfliktusba és elveszíthetsz mindent, amit a csoportban elértél vagy építettél.
A kapcsolatokat újra és újra lerombolták

Azt, hogy melyik bibliakörbe tartozz, az egyháznak dolgozó vezetők döntötték el, vagyis elsősorban a Szabadék, a Molnárék, az Orsósék. A befolyásosabb bibliakör vezetők szólhattak még bele ebbe a dologba. A bibliaköröket rendszeresen újrakeverték, aminek az lett a következménye, hogy a tagok kapcsolatai újra és újra megszakadtak addigi barátaikkal a gyülekezeten belül. Új bibliakör-vezetőt kaptak, új nevelőt, nemritkán mindenki kicserélődött körülöttük. Ennek a gyakorlatnak a hivatalos magyarázata az volt, hogy így mindenki megismer mindenkit a közösségen belül, a valódi következménye viszont az, hogy nem alakultak, nem alakulhattak ki mélyebb kapcsolatok. Az emberek egyre inkább a vezetőktől függtek, és hálásak voltak, ha a következő keverés után legalább egy-két barátjuk mellettük maradt.

2003-ban Szabad Péter vezető evangelista így kért ezért a gyakorlatért bocsánatot:

Azáltal, hogy egy nevelési kapcsolatrendszert építettem ki az egyházban megteremtettem és bátorítottam alá-fölé rendelő kapcsolatokat tanítványok között, ezáltal nem egyformán fontosnak és értékesnek ítélve a tanítványokat. Az eredeti cél, hogy mindenki tanításban részesüljön jó volt, de az eszközök, amivel ezt elértük több fájdalmat okoztak, mint jót. Sajnálom, hogy nem tiszteltelek mindannyiótokat azzal a tisztelettel, amivel Jézus van irántatok. Nagyon szégyellem azt is, hogy a nevelési kapcsolatok kialakításában arrogánsan, a lelkészekkel együtt én döntöttem el, hogy mi a legjobb nektek, meg sem kérdezve benneteket. Ez nem helyes. Figyelembe kell vennem a szükségleteiteket, (amit ti ismertek a legjobban), hogy úgy szolgálhassalak benneteket, ahogyan azt Isten szeretné.

Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk azzal, hogyan tért vissza a nevelés 2003 után. Már 2005 őszén újrakezdődött az a rendszer is, hogy a vezetők jelölték ki a bibliaköröket. A pulpitus mögül mindig azt mondták, hogy ez nincs kőbe vésve, a gyakorlatban azonban a legritkább esetben engedték csak meg, hogy bárki is bibliakört váltson, vagy visszautasítsa azt, amelyikbe beosztották. Ilyenkor a tagot lázadással és hálátlansággal vádolták, engedetlennek nevezték és bűntudatot keltettek benne. Mi a kifogásod ellenük, ők is a testvéreid, nem? Amikor pedig valaki elkezdett járni az új bibliakörbe, azonnal megjelentek az elvárások: ne hagyj ki egyetlen alkalmat se, ezek az emberek az új prioritásod, velük kell építened a kapcsolataidat. Ha pedig valakinek jobb kapcsolatai voltak a gyülekezet más tagjaival, mint a saját bibliakörén belül, vagyis a régebbi kapcsolatait nem építette le, azt azonnal támadások érték: nem adja a szívét a bibliakörbe, saját bibliakört épít, önálló, független, stb.

Szeretnénk ezt kihangsúlyozni: ha volt egy több éves, jól működő barátságod, azt az újonnan kialakított kapcsolataidhoz hasonlították, és ha úgy találták, hogy a régi barátodhoz jobban kötődsz, akkor megtörték, vagy megpróbálták megtörni azt a kapcsolatot.

Mondanunk sem kell, hogy ez az eljárás nem csak teológiailag megalapozatlan, de Magyarország Alaptörvényét is sérti, amely kimondja:

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát,
kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák

Krisztus Magyarországi Egyházában a magánélet és a kapcsolattartás tiszteletben tartása fel sem merült, mint ahogyan a jó hírnévé sem, hiszen a tagokat folyamatosan bűnmegvallásra kényszerítették (különben nem vagy nyitott - és már kezdődött is a nevelés, a bűntudatkeltés, az eszkaláció magasabb hiearchia-szintekre). A vezetők kéthetente, a vezető-találkozókon beszélték át egyes tagok bűneit, amellyel mások magántitkait terjesztették el gyakran úgy, hogy hamarosan az egész gyülekezet tudott róluk. Ez a szégyenben tartás ugyancsak a kontroll és manipuláció eszköze volt, a személyes vélemények lerombolása hétköznapi dolognak számított, és ha akár eltérő gondolatokat vagy szándékokat fogalmaztál meg, mint amit a vezetőd elvárt tőled, akkor nem voltál egységben, széthúzó és önző voltál, aminek a következménye akár a KME-ből való kizárás is lehetett.

Szabad Péter rettegése a szerelemtől és az érzelmektől a KME-ben azt jelentette, hogy egymáshoz vonzódó embereket nyíltan eltiltottak egymástól. Kizárólag olyan romantikus kapcsolatoknak lehetett létjogosultsága, amelyeket kontroll alatt lehetett tartani. Ezt a rendszert a KME még az ICOC-tól örökölte, és 20 éven keresztül a szellemi erőszak összes eszközével készek voltak fenntartani.
Mérgező közösség

Alkotmánysértő, szégyenkeltésen és megfélemlítésen alapuló gyülekezet alakult ki tehát kezdettől fogva, és omlott össze 2003-ra Budapesten és szerte az ICOC-ban. 2003-ban tehát a rendszer rövid időre világszerte felbomlott, Budapesten ezt állította vissza Szabad Péter 2004-től lassan és alattomosan, amikor a Henry Kriete levelét követő botrányban megingott hatalma már eléggé megerősödött. A módszerek maradtak, a kommunikáció változott, akiknek pedig nem tetszett valami, azokat megtörték vagy izolálták és elkergették a gyülekezetből.
2003 előtt tanácsot kellett kérned minden fontosabb döntésed meghozatala előtt. 2003 után tanácsot kellett kérned, mert... Az elvárások ugyanazok voltak, viszont valamiféle indoklást tapasztottak hozzájuk, ami általában bűntudatkeltésen alapult. A kapott tanácsot pedig meg kellett fogadnod, hiszen Isten még a rossz tanácsot is megáldja, a lényeg az engedelmességed. Ha nem kértél a vezetődtől tanácsot, vagy nem fogadtad meg, akkor büszke és független voltál.
2003 előtt nem építhettél romantikus kapcsolatot az ICOC-on (itthon a KME-n) kívül, mert az ICOC azt tanította magáról, hogy kizárólagosan ő az egy igaz egyház. 2003 után ugyanígy nem építhettél romantikus kapcsolatot a KME-n kívül, mert bár nem mi vagyunk az egy igaz egyház, a gyakorlatban nincsen rajtunk kívül más, aki követné a Bibliát. Az egy igaz egyház teológia KME-n belüli virágzásáról is írtunk már korábban, és a helyzet azóta sem változott.
A gyülekezet uniformizálásának, az egyéniség üldözésének súlyos következményei vannak. Miközben Szabad Péter saját bevallása szerint is folyamatosan üldözte és irtotta a KME-ben az individualizmust, gyakorlatilag felszámolták a szabad vélemény-nyilvánítás és szólásszabadság jogát. Aki ki merte fejezni kételyeit, rossz érzéseit, meglátásait, azt azonnal elszigetelték és támadták: kritikus, független, pletykáló, romboló. A milliő-kontroll, a megteremtett - lelki értelemben - militarista környezet és fegyelem eredményeként felvetni egy problémát már-már deviánsnak számított. A KME tele van ún. konfliktuskerülő emberekkel, ahol viszont a konfliktusok kerülése a ne szólj szám, nem fáj fejem hozzáállás és tapasztalat érthető megnyilvánulása.

Ha nem akarsz magadnak problémákat a KME-ben, elég ennyit tenned.
Szeretet-bombázás

Korábban már írtunk arról a gyakorlatról, hogyan viselkednek a kívülállókkal a KME tagjai. A cél mindig a tagtoborzás, az evangelizáció. Az érdeklődőket nem szabad elriasztani, ezért a gyülekezet valódi működését és kötöttségeit titokban tartják, és megpróbálnak egy világi értelemben is vonzó képet közvetíteni magukról. Hívnak bowling-partira, kerti sütésre, kirándulásra, saját eltorzult teológiájukat pedig óvatosan adagolják, folyamatosan keresve a határokat, ameddig elmehetnek, és feltérképezve az esetleges buktatókat (vezető találkozókon pl. nem ritkán hangzott el egy-egy vendéggel kapcsolatban, hogy nyitott, de a barátnőjétől még el kell választani, hiszen a lány más közösségbe jár és nem is érdeklődik a KME iránt).

A frissen megkeresztelkedettek sokszor érzik úgy magukat, mintha valamilyen projektnek lettek volna az alanyai, hiszen a szeretet-bombázás, a heves érdeklődés alábbhagy körülöttük, és az elvárások, a nyomásgyakorlás kifinomult módszerei között találják magukat. Most leleplezzük, mi áll ennek az érzésnek a hátterében:

Prédikátor 11:1-2 és 6: Szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt! Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet! ... Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.

Nemes egyszerűséggel azzal magyarázták ezt az idézetet, hogy több vasat kell a tűzben tartani - az evangelizáció terén is. Vagyis egy tanítványnak a KME-ben általában mindig van néhány világi barátja, akikkel kapcsolatot épít és megpróbálja őket mindenféle programba bevonni, más tanítványokkal összeismertetni. Ezek a barátságok azonban rendszerint addig tartanak, amíg az illető nyitott, és amint csökken az érdeklődése a KME iránt, vagy stagnálni kezd, a barátság is megreked, kihűl, elhal.
Ha azonban a vendég nyitott, óriási érdeklődés veszi körül (ez a szeretet-bombázás). A KME-tagok bármilyen áldozatra hajlandónak mutatkoznak (késő éjszakai bibliatanulmányozás, segítségnyújtás mindenfélében, meghívás programokra). Megnyílnak a vendég előtt, fürdetik a figyelmükben.
Ez nagyon inspiráló és kellemes lehet, de sajnos felszínes és csalóka, az emberhalászat része és kevés kivételtől eltekintve nem valódi kapcsolat. A keresztelőig tart, utána rohamosan hanyatlik az érdeklődés, és a tanítványok rámozdulnak a következő vendégre.

A jó szándék megkérdőjelezhetetlen, a vendég viszont, a személy, akit meg akarnak keresztelni, tárgyiasul. A háta mögött beszélnek róla, hogy mi segítene neki, eközben akár a bűneiről, vagy magántitkairól cserélnek eszmét. Az is gyakran előfordult, hogy valaki, aki elkezdett jobban odafigyelni Istenre, és napközben is figyelte, kap-e tőle jeleket, döbbenten figyelt fel rá, hogy a vasárnapi prédikációban olyan üzenetet kap, ami mintha kifejezetten neki szólna. Sokan mentek oda Szabad Péterhez ezzel az élménnyel, ő pedig csak mosolyogva bólogatott. Nahát, pont ezzel küzdesz, és választ kaptál az istentiszteleten? Ez nem lehet véletlen!

És nem is az, hanem tiszta manipuláció, mert a prédikációba kifejezetten egy-egy vendég miatt írtak bele dolgokat, és amikor ezt a vendék isteni jelként élte meg, eltitkolták előle, hogy egyszerűen csak hozzáigazították a prédikációt az ő pillanatnyi állapotához.

És ezt sokszor csinálják, csinálták a prédikálás során. Megesett az is, hogy az egyházvezető valakivel konfliktusba került, ezért szándékosan olyasmiket kezdett tanítani az istentiszteleteken, amelyek az ő véleményét támasztották alá. A pulpitusról billentette a maga javára a mérleg nyelvét, a hatalmával visszaélve törekedett a konfliktus megnyerésére - és még véletlenül sem arra, hogy a másik embert megértse.

A lényeg tehát az, hogy tárgyiasul az ember az evangelizációs folyamat során, és valóban projektté válik, vendég, akit meg kell keresztelni és meg kell tartani. Pedig az emberek nem vasak a tűzben, és nem is szabad őket így kezelni.

Az intenzív érdeklődés újszerű, és azt érezteti veled, hogy az egész világ körülötted forog. Az új barátaid rengeteg időt töltenek veled, ez azt sugallja, hogy itt így természetes. Eközben nem tudsz arról, hogy a szekta vezetői, akik a te toborzásodat koordinálják, milyen nyomás alatt tartják a tagokat, hogy azok rendszeresen találkozzanak veled.
Programozott robotok

Ebben a fundamentalista közösségben a Biblia alapján élnek, ami sajnos mindössze annyit jelent, hogy gyakorlatilag az élet minden területét íratlan szabályok tömkelegével fedezték le. A kapcsolatokra vonatkozóan ún. egymás kapcsolatokról szóló idézeteket alkalmaznak, de hozzá keverik a vezetők véleményét, és az ICOC korai korszakában kialakult hagyományokat is.
Mivel az újszövetségi idézeteket is parancsolatokként és törvényekként kezelik, ugyanazt a hibát követik el, amit az ószövetségi időkben a farizeusok. És a következmények is hasonlóak: egy megnyomorított nép, elszivárgó kegyelem, cselekedetekben való megnyugvás, babonás félelem, és az őszinteség szinte teljes hiánya. Ez pedig nagymértékben kihat a kapcsolatokra is, mert a tagok egy rendszerhez hűségesek, nem egymással megértőek. Egy, a KME-ből már távozott személy szerint a KME olyan, mint a Mátrix, ahol bárkiből lehet Smith ügynök - ő aztán mindent megtesz, akár szép szóval, akár erőszakkal, hogy visszatérj a rendszerbe.

Egy szektában a legjobb barátaid válhatnak ellenségessé, ha szembefordulsz a rendszerrel.
A másik sajnálatos jellemző a KME-n belül a veszélyes helyzetekből való menekülés, mely szintén a programozás hatása. A tagok szinte azonnal sorsukra hagyják egymást a közösségben, nem állnak ki egymásért, hanem a bízom a vezetőimben kijelentéssel nyugtatgatják magukat, ha egyik társuk fegyelmezési eljárás alá kerül. A megjelölés és a vezetőkben való feltétel nélküli bizalom olyan mélyen bele van plántálva a tagokba, hogy a megjelöltben való bizalmukat szinte automatikusan elveszítik, vagy csak csendben szimpatizálnak vele és kivárnak, hátha valamilyen csoda folytán megoldódik a helyzet. Még aki látja is az egyre szaporodó jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a vezetők manipulatívak, kettős mércét alkalmaznak, törvényeskedőek és inkorrektek, gyakran megpróbálja a szőnyeg alá söpörni a látottakat, vagy beszél egy vezetővel, és hagyja, hogy gyorsan megnyugtassák. Ennek a viselkedésnek a magyarázata, mely a szektákban meghatározó és tudatosan van a tagokba építve, leginkább a kognitív disszonancia tárgykörének megismerése révén lehetséges.

Van egy mondás: a hamis barát olyan, mint az árnyék: ha süt a Nap, hűségesen követ, de ha beborul, azonnal eltűnik. Fokozottan igaz ez a kapcsolatokra a KME-ben, ahol például a közösségből távozókat a legtöbben többé nem tekintik a testvérüknek. Molnár Adrián prédikált is erről 2014 májusában, arra kérve a KME tagjait, "álljanak ellen a nyomásnak, hogy a KME-ből távozottakat megváltottnak nevezzék". Viszont mivel hisznek a tanítvány = keresztény = megváltott képletben és hirdetik ezt, mit eredményez, ha valakit nem hajlandóak megváltottnak tekinteni? Természetesen azt, hogy keresztény testvérüknek sem fogadhatják többé el. Ez pedig már destruktív, éles határokat húz a jogilag megfogalmazható gyülekezet köré, zárt vallási közösséggé teszi és aki ezen a körön kívül kerül, az már nem testvér, hanem evangelizációs terep, a barátság pedig eszköz a távozott személy visszacsalogatására, vagy a jóhiszemű vendég toborzására, amennyiben nyitottságot mutat.

Amikor a Bibliát valaki törvénykönyvként fogja fel, és úgy véli, hogy annak előírásait kell betartania és követnie, az Írásokat programokká alakítja, ő maga pedig robottá válik. Ebben a folyamatban a legfrusztrálóbbá az válik a számára, hogy nem tud eléggé robot lenni. Szabad Péter vezető evangelista rengeteget dolgozott azon, hogy a közösségben az érzelmeket szemétként kezeljék, és kialakuljon a minta-tanítvány ideálja, aki naponta olvassa a Bibliát és imádkozik (lehetőleg reggel), rendszeresen hívogat az utcán embereket istentiszteletre, fegyelmezi a testvéreit, vigyáz a meggyőződéseire (vagyis elítél mindenkit, aki nem a KME-be jár), részt vesz minden elképzelhető gyülekezeti eseményen, és egyáltalán, betart mindent, ami a 2013-as Fogadalomtételben is leírásra került. Ez a minta-tanítvány a tökéletes robot, amihez a KME-ben hasonlóvá kell válni.

Sajnos gyakran nem ennyire nyilvánvaló, hogy a barátaid egy szektában egy programot követnek.
A tanítvány fogalmára kitalálták, hogy kész megtenni bármit, feladni mindent, elmenni bárhová Istenért. Ez még Kip McKean teológiája volt, de Szabad úr is kedvenc idézeteként hivatkozott rá. Természetesen az Újszövetségben ezt a definíciót hiába keressük. Viszont ez a készenléti feszültség, a rengeteg stressz, az elvárások miatti állandó időhiány és az a tény, hogy a kapcsolatok manipulálásával valóban újra és újra szétszakították az alakuló barátságokat, végül elértéktelenítették az igazi kapcsolatokat. A tagok egyre inkább a vezetőktől függenek, mert ők jelentik az állandóságot - nem elsősorban a személy, hanem maga a pozíció.

Mivel az elvárás a cselekedetekben való tökéletesség, a KME tagjai folyamatos kudarcokat élnek át. A bűntudat önértékelési zavarokhoz vezet, ez megfelelési kényszert és társfüggőséget eredményez. Rengeteg az elfojtott érzés, amit viszont nem szabad kimutatni (a keserűség és pletyka vádjának elkerülése érdekében). Így viszont a kapcsolatok felszínesek maradnak. A Bibliából így-úgy beprogramozott robotok próbálják futtatni a kódokat, de ennek semmi köze sincs a valódi isteni szeretethez.

Ez kemény beszéd, de vajon van-e bizonyítéka? Rengeteg. Most egyet említünk, aminek a neve megjelölés. A megjelölés a gyülekezet-vezető privilégiuma arra, hogy a gyülekezet egy-egy tagját elszigetelje a közösségtől. Ilyenkor a vezetőnek nem kell bizonyítania semmit, elég annyit mondania, hogy a megjelölt ember a tanítványok hitére ártalmas. És mindenki mintegy varázsütésre elfordul a megjelölt embertől, engedelmeskedik a vezetőnek, és ha kérdései vannak, azokat is a vezetőnek teheti csak fel. Látható, hogy ez a módszer a visszaélések kánaánja, és Szabad Péter rendszeresen használta is, ha valakivel konfliktusba került. Használta zsarolásra, megfélemlítésére, és végső soron a hatalma fenntartására, valahányszor kiderült valaki felé a lelki vezetésre való alkalmatlansága.

A megjelöléssel külön cikkben fogunk foglalkozni, most még annyit érdemes megemlíteni, hogy a megjelölt általában nem is tudott róla, hogy megjelölték (előtte már úgyis kizárta a vezető a közösségből, vagy magától ment el), mert neki persze ezt nem mondták el. A facebook korában természetesen nem lehet ilyesmit titokban tartani, hiszen a tagok a közösségi médiában is tömegesen szakítják meg a kapcsolatot a megjelölttel. Viszont az érdekes az, hogy amikor sok korábban távozott ex-KME tag megtudta, hogy a megjelölésről a megjelöltet nem tájékoztatják, az általános reakció ez volt: lehet, hogy én is meg vagyok jelölve? Magamtól jöttem el, de szinte minden kapcsolatom azonnal megszakadt.

Igaz barátságoknak nem kellene megszakadniuk azért, mert a résztvevők közösséget váltanak. Ez olyan helyeken fordul elő, ahol a barátság (illetve a barátságban kötőanyagként jelen lévő szeretet) nem feltétel nélküli. Sajnos sokan csak akkor jönnek rá, mennyire nem voltak valódiak a kapcsolataik, amikor fizikailag eltávolodnak kissé a közösségtől. Amikor pedig elhagyják azt, nagyon kevesen maradnak a KME-ből az életükben - azok is a titkolt, vagy nyílt reménnyel, hogy Isten majd rajtuk keresztül visszaviszi az eltévelyedettet a KME-be.

A nemzetközi figyelmeztetés:

A kapcsolatok révén történő manipulációt így fogalmazza meg a cultwatch.org-nak a szekták működésével kapcsolatos szekciója:

Love_Bombing_&_Relationship_Control
Szeretet-bombázás és kapcsolat-kontroll
A szekták tudják, hogy ha ellenőrzésük alatt tartják a kapcsolataidat, akkor irányítani tudnak téged is. Akár tetszik, akár nem, a körülöttünk lévők mélységesen befolyásolnak minket. Amikor először látogatsz el egy szektába, szeretet-bombázást fognak gyakorolni rajtad, és olyan emberekkel vesznek körül, akik azonnal a jó barátaidnak mutatkoznak. Ez csodálatosnak tűnik, hogyan is lehetne egy ilyen szerető csoport rossz! De hamarosan megtanulhatod, hogy ha valaha is nem értesz egyet velük, vagy elhagyod a szektát, akkor elveszíted az összes új "barátodat". Ez a ki nem mondott fenyegetés befolyásolja a tevékenységedet a szektában. Azokról a dolgokról, amelyek normális körülmények között panaszkodásra ingerelnének, csendben maradsz, mert nem akarod, hogy kiközösítsenek. Mint bármilyen egészségtelen kapcsolatban, a szereteten van egy on/off kapcsoló, amellyel kontrollálhatnak.

A szekták megpróbálnak elválasztani a családodtól és a barátaidtól, mert gyűlölik, ha mások is képesek befolyásolni téged. A manipuláló szekták törekednek úgy manőverezni az életedet, hogy azzal maximalizálják a kapcsolataidat a szekta tagjaival és minimalizálják a kapcsolataidat a csoporton kívüli emberekkel, különösen azokkal, akik ellenzik a szektában való részvételedet.

Óvakodj az "instant-baráttól", emlékezve rá, hogy az igazi barátságok kialakításához sok időre van szükség.
Óvakodj az olyan csoporttól, ahol megmondják neked, kivel tarts kapcsolatot és kivel ne.

Hasznos linkek:

http://www.cultavoidancesociety.org/

https://freedomofmind.com

Love bombing definitions

11 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Habár sok mindenben egyetértek a blogban leírtakkal, sokszor legszívesebben azt kérdeztem volna meg, de hol van ebből az egészből a szeretet és Isten? Persze ha úgy nézem, hogy mielőtt én a KME-ben megkeresztelkedtem volna elég sok helyen kerestem Istent és valóban elsősorban azért, mert valódi szeretetre vágytam, viszont miután eljöttem, egyedül emberek között nem kerestem őt, nos, akkor nagyon is szükségszerűnek tűnik a blog. Édesanyám is megkeresztelkedett a KME-ben - én hívtam oda -, és nem hiszem, hogy neki a szeretet azt jelentette volna, hogy télvíz idején, a mínusz fokokban toporogva az utcai telefonról hívja a nála évtizedekkel fiatalabb nevelőjét. Ha én szeretek valakit, és aggódok érte, vagy csak kíváncsi vagyok rá, akkor meglátogatom, akár naponta, főleg ha csak pár villamosmegálló van köztünk a városközpontban. Szerintem ez a minimum, amikor szeretetről prédikálunk. Édesanyám még egy ideig ott maradt a KME-ben, miután én eljöttem, de azóta sokkal rosszabb a viszonyunk, és én egyáltalán nem úgy látom, hogy amiatt, mert nem keressük Istent. Ő továbbra is ezt teszi, de jóformán egy mondatot nem tudok úgy elmondani, hogy ne szólna közbe, hogy ne lenne ellenvetése, és itt hétköznapi dolgokról beszélek, akkor is, amikor segíteni próbálok neki valamiben. Előtte nem láttam őt ilyen elkeseredettnek, haragosnak, és most sokszor úgy érzem, az összes dühét rajtam tölti ki, bár nem hiszem, hogy ezt eltökélten tenné, vagy tisztában lenne vele. De ez bennem is csak haragot szül.
    Én nem állítom egyáltalán, hogy nem lettek volna jó barátaim a KME-ben, azt sem mondom, hogy mikor eljöttem, nem akartak volna velem beszélni. Viszont azt sem hiszem, hogy mikor az egyik taggal összetalálkoztam, az lett volna a helyénvaló, hogy azt kérdezte, ugye tudom, ha nem megyek vissza, akkor a pokolra kerülök...
    Volt olyan még mindig a KME-ben levő ember, aki meghallgatott, hogy vagyok, és beszélgetett velem, volt, akivel rendszeresen összetalálkoztunk munkába menet, és mindig jót beszélgettünk, és ennek nagyon örülök, és hálás vagyok érte.
    Nyilván az, hogy eljöttem, sem egyik pillanatról a másikra jött döntés volt. Egyértelmű, hogy teli vagyok hibával, tehát elég valószerűtlen lenne a döntésemért a gyülekezetet, az ott gyakorolt módszereket, vagy annak bármi más sajátját hibáztatni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ha valakin azt látjuk, hogy inkább félelemből van még a gyülekezetben, mintsem azért, mert Istent szereti, ahogy ezt hallottam már korábban rólam másoktól, úgy hogy ott álltam pár méterre - és nem hinném, hogy valakiről úgy beszélni, mintha nem lenne ott, emberi dolog bármiféle közegben -, akkor érdemes megpróbálni vele beszélni mielőtt elmenne. Persze úgy nehéz beszélni, ha mindenre van egy szabály válaszként, és bármiféle alternatíva lehetetlen, és a szeretet és a hála hiányát mutatja.
    Nem tudom, hogy mi volt több, amit nyertem, vagy amit veszítettem az ott töltött idő alatt, és nem is hiszem, hogy ez lenne a lényeg. Azon nagyon meglepődtem és idővel meg is ijesztett, hogy az alatt az egy-két év alatt is, amíg ott voltam, nagyon sokan hagyták el a gyülekezetet és sok vezető is köztük. Igaz, hogy én sem beszéltem velük, és utólag sem kérdeztem rá egy idő után, mi történt velük, sem tőlük, sem a gyülekezetben.
    Nehéz lenne egy hozzászólásban megfogalmazni a lényeget, de az biztos, hogy elgondolkodtató olvasni mások tapasztalatait, illetve a következtetéseket a történtek után. Kívánom, hogy a bloggal tudjatok segíteni, és hogy ti is megkapjátok azt a segítséget és szeretet, amire vágytok.
    László Jani

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Jani!

      The show must go on! - ahogy a német mondaná ugye. Nem is gondolom én sem, hogy mérleget kellene vonni, de le kell vonni a tanulságot talán. Jobbat nem tudok, de minden mese végén kell, hogy legyen tanulság. Szerintem ezt próbálja a blog levonni. Ami ugye negatív, tehát nem sok Isten=szeretet van benne, de talán mégis van valami, hiszen az igazság is fontos - de igazad van, hogy a legfontosabb a szeretet, az meg ebből hiányzik. Bár az igazság is lehet szeretet. Az igazi szeretet néha fáj, mert az igazság néha fáj. Ha mást nem, de ezt jól megtanultuk. Ugyanakkor ami Nekem igazán hiányzott, az a megbocsájtás, a kegyelem téma ugye. A megváltás. Az az igazi felszabadult élet. Mert nyilván nagy felelősség van rajtad, ha egymagad akarod megváltani a világot. Persze ebből megint hiányzik Isten, no meg a hit. Merthogy Isten munkálkodik, akkor meg minek az a sok erőlködés ugye. Szerintem minden hiábavalóság :D Nem hiába a kedvencem a prédikátor. Én amondó vagyok, meg kell békélni Istennel és a többi meg jön magától. Látom, ahogy Isten munkálkodik és a magam részéről kitüntetésnek érzem, ha tud használni engem is, de persze akkor is tud, ha nem érzem annak :D Szóval engem vigasztal a tudat, hogy nem attól halad előre Isten országa, hogy mindenkit személyesen meg tudok erőszakolni, vagy sem. Úgyhogy időnként hátra is dőlök a fotelemben és hosszan elgondolkodom rajta, hogy Isten milyen hatalmas és bölcs, hogy nem bízta ezt a dolgot egyedül rám. Amúgy Sziszi vagyok, ha emlékszel még rám, az én anyukám is járt oda :D Minden jót Jani!

      Törlés
    2. Szia Sziszi!

      Persze, hogy emlékszem rád :-) Anyukáddal és nagyiddal is sokszor találkoztunk még az én anyummal együtt, miután már egyikünk sem volt a KME-ben. Pont ez az, hogy születtek olyan barátságok, amik éltek még azután is, hogy már nem voltunk abban a közösségben, ahol megismertük egymást. Tehát mindenféleképpen vannak jó dolgok is a KME-ben, ezt akartam valamiféleképpen elmondani.

      Azt teljesen megértem, hogy a blog mire akar rámutatni, és hogy ez nem az, hogy csak rossz van ott. Azt is, hogy fontos dolog rámutatni a hibákra, és főleg olyan hibákra, amik jól működő dolgokat, így barátságokat is tönkretehetnek. De ugye ebben mind benne vagyunk, egy kapcsolatban, akár két, akár több ember van benne, mindenkin múlik, hogy milyen az a kapcsolat. Minél többen vannak egy közösségben, nyilván annál összetettebb.

      Pont emiatt gondolom, hogy mindenkin magán is múlik, mennyire bízik a többiekben, és főleg ha már egy olyan közösségről van szó, ahol Istennel próbálnak élni, akkor mennyire hisz Istenben mindenki. Ha ez megvan, akkor sok minden megtörténhet a közösségben, de attól még ahogy mondod, Isten ott is dolgozik. Így aztán nincs ok elmenni, csak azért, mert a vezető vagy több vezető, nem úgy irányít vagy cselekszik, illetve ad valamit a kapcsolatban, ahogy mi gondoljuk. De én is ezt tettem. Ezért mondom, hogy én sem érzem, hogy csak így eljönni, ahogy én tettem, bármire megoldás lett volna. Ugyanakkor ha csak azt hangsúlyozom, hogy volt aki a pokolra kerüléssel próbált visszatartani, az sem adja vissza a lényegét, még távolról sem, amit a KME-ben megéltem.

      Ha hiszek Istenben és hogy dolgozik mindenen és mindenkin keresztül, és ha valaki úgy érzi megtalálta őt, és éppen Krisztus Magyarországi Egyházában és ott tud vele élni, és segíteni másoknak is ebben, akkor hagyom, hogy tegye ezt. Lehet, hogy ha mi nem lettünk volna ott, most még ennyit sem tudnánk Istenről és a kegyelméről. Viszont most tudjuk, és követni is tudjuk ebben.

      Köszönöm a válaszodat, és neked is minden jót!
      Jani

      Törlés
    3. Szia Jani!

      Pontosan ez a furcsa, hogy én a mai napig testvéremként tekintek ott mindenkire. Nincs bennem harag, vagy indulat. Már akkor sem volt, csak magamat hibáztattam. Ennek ellenére, vagy pont emiatt, Nekem nagy felszabadulás volt eljönni onnan. Akkor derült csak ki, hogy mekkora nyomást helyeztek rám, vagy helyeztem magamra. Biztos nem ez volt a szándék, de azt gondolnám, hogy nem azon volt a hangsúly, hogy megváltottak vagyunk, hanem mintha még inkább rabszolgaságba hajtottuk volna a fejünket, mint annak előtte. Persze nem a bűn rabságába, de az ígéret az volt, hogy az igazság felszabadít, a megváltás. Nem pénzért váltottak meg, és nem zsoldosok vagyunk. Nekem ez a véleményem, biztos érted, hogy mit éreztem, hiszen Neked is hasonlókon kellett átmenned.
      Nehéz megfogalmazni, de nem azért adtam fel mindent, hogy újból emberek rabságába essek. Nem vagyok szolga, nem akarok mindenki lábtörlője lenni. Számomra nem ezt jelenti a megváltás. Nem is jelentheti ezt és nem is értem, hogy ember ezt hogyan fogadhatja el. Én nem ezt olvastam a Bibliában sem, nem tudom, hogy ezt hogyan lehet egyáltalán így értelmezni. Fehér Peti Jeremiás 29-ből idézett Nekem, amikor kaptam tőle egy Bibliát, abban nem ez volt, nem ez Isten terve velem, velünk. Nekem nem ez jött le, mint ahogy a Galata 5-ben sem ez van, amit ez az egyház hirdet szerintem. Az ő törvényeik szerint kellene élnem ott, na abban nincs Isten, abban nincs szeretet. Álszent és törvényeskedő. Annyira elvakultak, hogy nem látják miben élnek. Ez a blog azt szeretné elérni, hogy akinek van füle a hallásra, az hallja, akinek van szeme, lássa, hogy mit tesznek. Ott is dolgozik Isten, persze, mint ahogy mindenhol. Mi sem lennénk ott ahol, ez is igaz. Viszont a törvény által nem lehet megigazulni, csak elszakadni Krisztustól és kiesni a kegyelemből. Szerintem pontosan ezt gyakorolják ott nap mint nap. Galata 5:4 - De mindez nem számít: Kegyelemből van az üdvösségünk és nem a cselekedetek által. Nem tud egyik vezető sem azzal uralkodni rajtam, vagy nyomást gyakorolni, hogy bűnös vagyok, mert egyikünk sem bűnösebb, vagy kevésbé bűnös, ők is ugyanolyan bűnösök. Nem is tudom, hogy honnan veszik, hogy joguk van egyáltalán ítélkezni és gyötörni minket, sőt erre buzdítani mindenkit, hogy naponta ostorozni kellene egymást és magunkat is. Ez lenne a megváltás és kegyelem a KME szerint?
      Ne haragudj, hogy terhellek ezzel, csak olyan jó volt kiadni magamból és talán segít megérteni, hogy nem szeretetlenség ez a blog, hanem csak egy igenis jogos felhördülés.

      Üdv, Sziszi

      Törlés
  2. Róma 3:23 és Efezus 2:8,9 - Csak a hitetleneknek, mert úgy hívom magamban a gyakorló KME tagokat, mert bár tudom, hogy tudják, fejből, meg én is, csak akartam tisztázni, hogy más is olvassa a Bibliát és az ott feketén fehéren le van írva mindenkinek. Úgyhogy nem is értem, hogyan lehet ennyire visszaélni mindennel ami szent és Istennek oly becses. A másik oldalon meg hogyan lehetnek ennyire vakok.

    VálaszTörlés
  3. Jani, hogy is mondta Pál Galata 5:12-ben? Ha ma blogolna Pál apostol és ezt írná: "Bárcsak ki is metszetnék magukat!" akkor erre mit írnál? :D Hol van ebben a szeretet? Hol van ebben Isten? Pedig ez ott abban a kontextusban is nagyon kemény :D Ne feledjük el, hogy Pál maga is körülmetélt, sőt jól kiképzett zsidó, törvénytisztelő farizeus volt és ezt üzente a törvényeskedőknek, akik azt képzelik, hogy a törvény által fognak megigazulni, hogy ők az igazak, mert betartják a törvényeket, sőt, még újakat is kitalálnak...

    VálaszTörlés
  4. Szia Sziszi!

    Nem terhelsz egyáltalán, sőt nekem könnyebb és érdekesebb így olvasni, hogy személyesen írod le, hogyan élted meg a dolgokat. Persze a

    blog szándékát is értem, hogy mire akarja felhívni a figyelmet, ezért is írtam, hogy remélem eléritek vele, amit szeretnétek és tudtok segíteni

    azoknak, akiknek szeretnétek. Ezzel együtt én hiszek abban, hogy van a KME-ben is, aki Istennel élhet a mai napig, ugyanúgy ahogy más

    egyházakban is lehetséges ez.

    De értem, hogy a blog arról szól, miért nem történt még mindig semmi annak érdekében, hogy akit megbélyegeztek a KME-ben vagy

    veszélyesnek nyilvánítottak, és mindezt alaptalanul vagy anélkül, hogy vele beszéltek volna erről, nyilvánosan bocsánatot kértek volna tőle,

    illetve megbocsátottak volna neki, ha egyáltalán volt miért. Lehet, hogy csak én érzem így, de nem látom, hogy a bloggal ezt hogyan sikerül

    elérni. Nem tudom, csak gondolom, hogy voltatok a KME-ben azóta, hogy eljöttetek és beszéltetek a vezetőkkel vagy tagokkal, és próbáltatok

    erről megegyezni, de nem sikerült, és emiatt (is) kezdtétek a blogot írni.

    Ahogy azt írod, nehéz megfogalmazni azt is, hogy még a KME-ben mit hogyan éltem meg és hogy mikor eljöttem, azt miképpen éltem át. Nem

    tudom, én megkönnyebbültem-e, bár biztosan több időm maradt és kevesebb felelősségem lett, vagy legalábbis személy szerint nem kérte tőlem

    számon már senki. Arra emlékszem, hogy iszonyatos nagy harag volt bennem, és még soha életemben azelőtt nem éreztem ilyet. Azóta nem

    élek Istennel. Szerintem amikor ott voltam én ezt próbáltam tenni, és hittem is benne, hogy ezt tettem. Most is így gondolom.
    Viszont azóta senkivel nem beszéltem erről. Azokkal sem, akik még ott voltak, és összefutottam velük, azokkal sem, akik már nem voltak ott -

    például mikor anyukáddal találkoztunk az én anyummal együtt. Amiatt kezdtem el olvasni a blogot és Gyökeres Zoliét is, mert érdekelni

    ugyanúgy érdekelt, mi történik a KME-ben, és a neten rákerestem. Régebben láttam az oldalukat, és aztán ezeket a blogokat is, illetve

    beleolvastam a nemzetközi oldalba, a REVEAL-be is, főleg a személyes történetekbe.

    Amit most írok, lehet, hogy száraznak vagy filozófiai eszmefuttatásnak tűnik, és talán amiatt hiteltelennek is, amit az előbb leírtam. Csak azt

    próbálom valahogy elmagyarázni, hogy mire gondoltam azzal, hogy szeretettelennek tűnt valami az egészben, amit olvastam itt. Sajnálom, ha

    ezzel fájdalmat okoztam, tényleg nem ez volt a cél. Inkább arra rámutatni, hogy a KME-ben levők közt is lehet, aki Istennel van, és neki ez nem

    tűnik szeretettelinek, inkább fáj, és pont nem az igazság miatt. De ha azt mondod, elvakultak, akkor nem tudom, ezt olvasva, meglátják-e, hogy

    azok vagy egyáltalán olvassák-e. Tehát a blog célját persze látom, csak ezt nem, hogyan működik.
    A másik dolog pedig, hogy ha nem jól használják a vezetők, amit Istentől kaptak (vagy ha nem tőle kapták, nyilván nem tudják azt jól használni),

    és annyira elvakultak, hogy ezt nem látják, akkor nem is fogják megérteni, hiába mondják ezt nekik. Akkor csak Isten tudja ezt nekik megmutatni.

    De valóban, ahogy írod, ha valaki olvassa ezt, és ebből meglátja, hogy mi nem működik ott úgy, ahogyan kellene, akkor van rá esély, hogy

    megérti. Szóval érteni értem a törekvéseteket, és kívánom, hogy tudjatok segíteni vele ott, ahol kell.
    Az talán még furcsábban hangzik, hogy talán azért voltunk ott a KME-ben, hogy valamitől megszabaduljunk és rájöjjünk, hogy mit kell keresni,

    illetve azoknak is tudjunk segíteni, aki ezt nem látja.

    Üdv
    Jani

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jani!

      Köszönöm a véleményedet!

      A válaszom az, hogy csodálatos dolog különbözőnek lenni, máshogy gondolkozni, máshogy érezni. Te egy szabad ember vagy, és itt bármit kifejezhetsz.

      A blog egy taposatlan ösvényen halad. Kevés tapasztalattal azzal kapcsolatban, hogyan is kellene csinálni. A visszajelzések általában megegyezőek, vagyis sokan köszönik meg a létét, sokan mondják egy-egy bejegyzésre, hogy pontosan ugyanezt tapasztalták. Még aktív KME-tagoktól is érkeznek ilyen jelzések.

      Emberek természetesen különbözően látják, de ez jó, mert nem az uniformizálás a cél (az a KME-ben volt). Mindig, minden alkalommal, amikor rákattintok a közzététel gombra, a Schindler listája utolsó gondolata jut eszembe: "Aki egyetlen embert megment, az egész világot megmenti".

      Nem egyszerű kezelni ezt az egészet. Rengeteg történetet ismerünk a KME-ből, közöttük legalább hat öngyilkossági késztetéses. Sokkoló történeteknek voltunk sokszor személyesen is a tanúi. Ismerünk olyan tagot, akit a bűntudatkeltés annyira lerombolt, hogy néha már saját magára is úgy tekint, mint Sátánra. Ismerünk olyat is, akit egy hajszál választ el attól, hogy közveszélyes legyen, mert mentálisan olyan sérült, és az állapotán a KME-teológia csak ront.

      Vannak, akiket megerősít a blog (KME-n kívül-belül) abban, hogy ez a hely veszélyes. Ez jó. A blog írójának (íróinak) nem célja az "igazság kivívása", valamiféle önmaguknak kiharcolt KME-vezetői elismerés. Miért akarna bárki is elismerést zsarnokoktól, vagy az arrogáns teológiától vak vezetőktől? Jó lenne, ha ilyesmi is történne, de nem azért, mert akkor "de jó nekünk", hanem mert ez arra utalna, hogy az ő állapotuk változott.

      Igen, hitre lehet jutni a KME által, de tönkre is lehet menni lelkileg. Szerintem találó ide ez az idézet:

      Mát_23:15 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál."

      Ez igaz a KME-ben is. Emberek képesek éjt nappallá tenni hónapokig, hogy valakit megkereszteljenek. És azután? Sajnos látjuk, mi történik.

      És az egész ICOC veszélyes, mert sokan tudják, hogy tele van diktatórikus gyülekezetekkel, mégsem beszélnek erről nyíltan, hanem a háttérben politizálnak. Egy szegény fiatal távol-keleti lány ezt írta, amikor kimenekült egy amerikai ICOC-gyülekezetből:
      "I hate what the ICOC did to my faith. I hate that I'm struggling to believe in God. I hate what my atheist friends tell me and what my other friends who believe in other faiths tell me. I don't want to be TALKED at. I want to have my faith again. I feel so destroyed."

      A gyógyulást lehet tudatosan segíteni. Amazon-ról érdemes megvenni a Soul Repair-t, vagy a reveal-ról letölteni ezt a két könyvet:
      http://www.reveal.org/development/Churches_that_Abuse.pdf
      http://www.reveal.org/development/Recovering_from_Churches_that_Abuse.pdf

      Ez is egy érdekes link:
      http://www.spiritualabuse.com/?page_id=53

      Mindezt úgy írtam le hogy nem azt akartam vele kifejezni, hogy foglalkoznod is "kéne" ezekkel a dolgokkal. Ha szeretnél visszajutni a hitre, mindenképpen egészséges közösséget kellene hozzá találnod, én a Golgotát és a baptistákat tudom ajánlani. De a "KME után" megértem azt is, ha akár nem is akarsz újra hinni. Sokan képtelenek újra járni valahová, vagy nem is akarnak, mert annyira megsérültek.
      Én úgy gondolom, Isten is látja ezt. És lehet, hogy azt látja, hogy valaki a KME után az egész életét a "lelki intenzíven" tölti. És az utolsó napon kegyelmet ad nekik. Az én hitembe ez a gondolat belefér, persze talán nem ez a legjobb mód, hogy ezt az elképzelést felvázoljam. :-)

      Szóval a blog egy kísérlet - kísérlet emberek megvédésére. Hogy mennyire működik? Ha csak egy embernek is segít, már megérte.

      Szeretettel:

      Shepard

      Törlés
    2. Máris egy apró helyesbítés:

      "Ha szeretnél visszajutni a hitre, mindenképpen egészséges közösséget kellene hozzá találnod."

      Nem, a lényeg nem is az, hogy közösséget találj, rosszul fogalmaztam. Azt akartam kifejezni, hogy kerüld el a KME-hez hasonló közösségeket. Ez az igazán fontos, ha majd egy nap esetleg közösséget keresel - akár, hogy újra hinni tudj, akár, mert hiszel.

      Törlés
  5. U.i. Bocs... így néz ki egy jegyzettömbből kimásolt szöveg, ha megtartom a sortöréseket :-)

    VálaszTörlés
  6. Szia, nem én írom a blogot. Aki írja, nem olyan régen hagyta ott az egyházat és a frissebb élmények nagyobb intenzitással csapódnak le a blogban, talán ezért érzed olyannak, amilyen. Biztos olvastad a propeller blogot is: http://propeller.hu/itthon/2993245-krisztusek-kiakadtak-facebookra
    Tudod, én sem hiszek benne, hogy belátnának bármit is, de mint mondtam, nem én írom a blogot. Szerintem amúgy segíthet. Ha nem is most azonnal, akkor majd később. Fogjuk fel úgy, hogy Isten ezen keresztül is tud dolgozni, de mint írtad, ehhez Isten kell, hogy visszaadja a látásukat. Nekem már az is segít, hogy kiírhatom ezeket magamból, biztos, hogy a blog írójának is segít a helyére tenni a dolgokat magában. Szóval ha másnak nem, neki és nekünk, akik beszélünk róla, már biztos segített! :D

    VálaszTörlés