Mikor válik valaki megváltottá? - szatirikus jegyzet a KME egy korábbi tagjától

Mikor válik valaki megváltottá?

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést. A hangsúly a „mikor”-on van. Pontosan: melyik nap, hány óra, hány perc, mennyi másodperckor? Mikor?

Miért fontos az egyesek számára, hogy mikor? Vannak, akik mindent szeretnének tudni. Például volt egy olyan főnököm, aki a heti 5 munkanapból 1 munkanapját és az alkalmazottainak is az 1 munkanapját (az energia 20 %-át) arra fordította, hogy mindent részletesen tudjon, ki-mit dolgozott a héten. A státusz megbeszéléseken mindenkinek megmondta, hogy mi legyen a véleménye :-). Győzködött, ha kellett. Ha valamit nem értett a főnök, el kellett magyarázni neki, de azért gyakran előfordult, hogy nem tudta megérteni, bármennyire is szerette volna, mert lehetetlen is lenne mindenhez érteni. Mondanom sem kell, hogy nem volt hatékony a munkavégzés (nem volt növekedés). Ezek a státusz értekezletek arra voltak jók, hogy a főnököm úgy-ahogy megnyugodott, hogy minden rendben van, mindenről tud, mindenkit meggyőzött a saját igazáról, a csapat egységben van, stb. Valamiféle bizonytalanságtól való rettegés és paranoiás nyomásérzet kelthette benne ezt a görcsös kontrollt. Meg akart felelni a nagyfőnök feltételezett elvárásainak. Úgy, ahogy a felettesében sem, az alkalmazottaiban sem tudott bízni sajnos. Nem tudta kiadni a kezéből az irányítást. És ezt körülötte mindenki látta egy idő után, csak ő nem. Hát mit volt mit tenni, minden hétfőn jártunk hozzá.

Egyáltalán, mit számít, hogy mikor válik valaki megváltottá ebben az életben? Nem az a lényeg, hogy az utolsó napon az Atya beengedjen a hajlékába?

De. Az a lényeg. Ebben viszont van egy bizonytalanság, hogy nem tudhatjuk, ismer-e minket az Atya. Ismerjük-e őt? Hiszen Jézus beszél olyan emberekről, akik hiába voltak meggyőződve arról, hogy megváltottak, végül nem jutottak be az Atyához. A végén nagyot koppanhatunk.

Mégis, mit foglalkozunk a saját megváltásunkkal? Nem önző dolog ez? Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, mit adjunk Istennek, azzal foglalkozunk, hogy mit kapunk tőle. Szeretet ez feléje? Persze tudom, hogy mi nem tudunk szeretni, nincs jó más, csak az Isten. De azért próbálkozni lehet azzal, hogy kevesebbet foglalkozunk magunkkal.

Na és mit foglalkozunk más megváltásával? Erről sok szó esik a bibliában, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess, meg hogy az ember nem látja a szív gondolatát, csak Isten. Meg, hogy aztán akik elveszik Isten privilégiumát az ítélésre azok rosszul járnak, szóval ezt nem is akarom tovább ragozni. Persze lehet jó szándékból mások megváltásával foglalkozni, úgy, ahogy Jézus tette.

Krisztus Magyarországi Egyháza az igaz egyház. De, hogy ne tűnjön arrogánsnak, lehet, hogy nem az egyetlen. Ezt tanítják magukról. Még nem találkoztak másik igaz egyházzal. Ezzel mintegy annulálva az előző állításukat. A Bibliában is egy városban egy darab egyház volt, nem? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is keresik gőzerővel a másik igaz egyházat. Talán nem hisznek benne, hogy létezik?

De mi különbözteti meg a KME-t mondjuk a Baptista egyháztól? Mi a sarokkő? Mi a különbség? Sok minden. Van amiben jobbak, és van amiben rosszabbak általánosságban (ez utóbbiból van a több, de ez az én személyes elfogult véleményem a saját tapasztalataim alapján). Szóval mi az az ok, ami miatt el lehet különülni és ők lehetnek az elit? A Biblia két pillért említ. Viselj gondot magadra és a tanításra. Azaz, hogy helyesen élj és helyesen fejtegesd az igét. Élet és tanítás. Az élet az felejtős, mert itt is, ott is, a KME-ben is mindenhol bűnös emberek vannak. Na de a tanítás! Az aztán más! Az egész világon ők tudják, hogy mi is a helyes. Mondjuk valakinek ezt is magára kell vállalni. Hát most tehetnek ők róla, hogy pont ők tudják jól? Valakinek a győztesnek kell lennie a versenyben. Hát a többi meg a vesztes. Ez már csak így van. Szerencsére ez a győztes társaság jól körvonalazható Magyarországon. Ők a KME.

Az elit érzés egyébként jó (Isten szeretné, hogy tudd, különleges vagy), ha nem párosul rosszfajta büszkeséggel. Más részről ez a fajta elit érzés nagy nyomást is jelent, hisz nagy felelősség is. Ki váltja meg a világot, ha nem én? (Hm, esetleg Jézus?) Ez a tudat elválaszt a többi embertől is. Hiszen minden leegyszerűsödik az életben feketén fehéren (persze van, akinek ez is egy tetsző dolog, ebben a bonyolult világban), mert ugye van a tanítvány=megváltott=keresztény ember meg van a nem tanítvány=nem megváltott=nem keresztény ember. Egyszerű matek. Ezért is van az az állandó nyomás, hogy nőnie kell az egyháznak (a KME-nek). A csapból is ez folyik. Érdekes, hogy más egyházak nem akarnak ennyire nőni, de mégis, csak úgy nőnek maguktól. Lehet, hogy Isten adja a növekedést?

Ne légy felettébb jó! - mondja Isten (keress rá a Bibliában). A felettébb-en van az én hangsúlyom. Jézus sem szereti egyébként az elitet. Most nem a minőségi dolgokra gondolok, mert azt szerintem szereti, hanem azokra, akik nem látják magukat reálisan. Ő a betegekhez jött, hogy meggyógyítsa őket. Az egészségeseknek meg nincs szükségük orvosra. (Most szájbarágós leszek, bocs csak nem bírom ki, nincsenek egészségesek, csak olyanok, akik annak gondolják magukat. Azért azt bírom Jézusban, hogy nem próbálja meggyőzni az "egészségeseket", hogy betegek. Felesleges.)

Na de visszatérve mi is az a sarokkő? Mi a sorsdöntő különbség a tanításban? Mi az, aminek a tudása nélkül üres és teljesen értelmetlen az ember élete? Mi az, ami miatt Isten nem tud elfogadni sok millió embert? Isten nagyon szeret mindenkit, de sajnos ennek a tudásnak a hiányában a kárhozatra jutsz. Ez az a tudás, amit az első igaz egyházban sok írástudatlan embernek is átadtak az első században. Most azonban lehull a lepel. Elárulom a titkot. Na de nem húzom tovább az idegeket. Nekem nem kell kitöltenem a műsoridőt és a karakterszám után sem kapok jutalékot, úgy hogy ingyen és bérmentve most közhírré teszem a titkot. Tatatatám !!!

A különbség az, hogy mikor válik valaki megváltottá.

Mert ugye ez nem mindegy ám. És ha valaki nem tudja, hogy mikor lett megváltott, akkor az már nem is megváltott. Ez a biztos jele. Onnan tudhatod, hogy megváltott vagy, hogy tudod mikor lettél az. (Ja meg, ha megtagadod magad minden nap.) Jézus is mondta valamelyik evangéliumban, hogy onnan ismeritek meg az én tanítványaimat, hogy tudják mikor lettek megváltottak. Elképzelem Istent az utolsó napon, ahogy megkérdezi. Na Zsolti fiam mikor lettél megváltott? Én meg mondom, Budapest, KME, hétközi IT, 1995. március 22. olyan kilenc körül. És akkor hirtelen megvillan a piros lámpa egy éles hang kíséretében. Sajnos nem tudtad pontosan az óra percet, így hát irány a gyehenna.

Ez most vicc volt. Igazából nem a pontos időt, hanem az elvet kell tudni. Apcsel 2-ből, hogy szíven talált Isten szeretete, megtértél, megkeresztelkedtél és megkaptad a Szentleket, utána meg megtagadod magad minden nap :-) . A sorrend nagyon szigorúan betartandó, élet-halál kérdés! Isten minden másban talán, de ebben nem rugalmas. Egyszer ugyan volt egy megingása az Apcselben amikor a Szentlélek előbb jött (fujj), mint a keresztelő. Hát igen a Szentlélekkel sok baj van. Nem lehet kordában tartani, nem fogad szót az egyházi vezetésnek, a lázadó mindenit nekije. Na de, azóta már a Szentlélek is megváltozott. Ilyeneket nem csinál. Biztos beszélt a fejével az Atya. Azóta már csak ez a szigorúan betartandó menete van a megváltásnak. Így megy, punktum. Az a szegény 4000 ember is pont így lett megváltott, mindegyikkel (Sz.) Péter számolta fel a költségeket, részletesen kikérdezve, hogy az életük minden területén Jézus-e az Úr (4000*2 = 8000 óra = 333 napba került neki) és mindegyiknek a Lelkére kötötte, hogy a sorrendre nagyon figyeljenek!

Jézus halála szíven talál - megtérés - keresztelő - Szentlélek ajándéka (megváltás).

Hát régen igen a törvényi időkben, az Ószövetségben, ott lazaság volt a megváltást illetően, na de most már Jézus elhozta a törvény igazi vasöklét. Itt most már aztán nincs apelláta. Emlékszem, hogy Jézus még a halála előtt, amikor még lehetett, megbocsátott csak úgy (ezáltal megváltottá tette például a bénát is). A kereszten az egyik gonosztevőnek is csak úgy minden macera nélkül adta a megváltást. Hát igen, kihasználta az utolsó lehetőséget (hiába ő aztán tudta előre, hogy halála után már neki is muszáj lesz alkalmazkodnia a KME vezetőségéhez), ugyanis a Krisztus halála után már csak úgy lehet valaki megváltott, ha az ő halálába keresztelkedik meg. Rómaiak levelében van valahol (ha nagyon érdekel úgy is megtalálod). Ebben arról van szó, hogy a keresztelőben szimbolikusan meghalsz (megtérsz, meghal a régi embered) és eltemetnek a víz alá, majd feltámadsz egy új életre, amikor is kijössz a keresztelővízből. Ez részvét Jézus halálában. A megváltás tehát a keresztelőtől érvényes. Azt, mondjuk pontosan nem tudom, hogy amikor lementél a vízbe akkor már megtörtént a csoda, vagy a vízben történik, vagy a vízből kijövet. Az is lehet, hogy teljesen ki kell szállni a vízből, hogy végre örülhess.

Ez hát a szoros kapu!

Van ahol a hangszer a sarokkő, mert a hangszer a Sátán találmánya. A KME-ben meg az, hogy mikor válik valaki megváltottá. Ennyi.

Jézus előtt volt a törvény, aztán amikor Jézus itt volt akkor minden olyan laza volt, olyan más volt, aztán amikor meg elment megint visszaállt minden a régi kerékvágásba. Ennek talán nem így kéne lennie. Akkoriban voltak a farizeusok, aztán jött Jézus és lejáratta a farizeus nevet, majd sajnos el kellett mennie, mire a farizeusok maradtak, csak nevet változtattak.

Nem azt mondom, kell a különbség, hiszen Isten a szívek vizsgálója és vesék belelátója, valami alapján meg tudja majd különböztetni a konkolyt a búzától, de én arra gyanakszom, hogy ez a különbség az az ember számára láthatatlan szívben és vesében lesz majd.

Régebben persze a KME-ben volt más gyakran ismételt különbség is (főleg az erkölcsileg különb tagság), de az évtizedek múlásával mára talán csak ez maradt. Ha valaki tud még egyéb különbséget is, azt nagyon szívesen venném, mert érdekel komolyan. Legyen szíves megosztani.

Úgy érzem a lényeg, hogy legyen különbség és ebből fakadóan legyen indok az elkülönülésre.

De miért jó elkülönülni?

Aki sötétségben jár, nem megy a világosságra. De a belső szobában történt suttogást most a tereken ordítják. Mi az elkülönülés igazi oka? Nagyon emberi dolog. Keresztény szakzsargonnal élve nagyon világi dolog. A bizalmatlanság mások felé és a talán ebből fakadó rejtegetni való, félelem. Talán kiderülne, hogy semmi számottevő különbség nincs egy KME tag illetve egy másik (hívő, de akár nem hívő) ember között, sőt.

A KME-ben a keresztelő sürgető dolog, hiszen ha a keresztelőd előtt elüt a villamos irány a pokol!

Érdekes dolog ez mert én például a „Ki Jézus?” lecke után már meg szerettem volna keresztelkedni, de muszáj volt végig tanulmányoznom az Isten szava, Tanítványság, Világosság-Sötétség, Kereszt, Egyház és Jézus az Úr leckéket, meg még az aktuális egyházvezetővel is fel kellett számolnom a költségeket. Végül ő mondta ki, ítélte meg, hogy alkalmas vagyok a keresztelőre. Azért annyira mégsem volt sürgős a dolog. Voltak azonban olyanok, akiknek még nem volt a szívükben vágy a keresztelőre. Na nekik „kedvesen” felhívtuk a figyelmét arra, hogy figyeljen a villamosra :-( . Többekben ez rettegést váltott ki. Aki pedig fél az nem ismerte meg az Istent.

Ha jó szíved volt, ha nem, a villamos kitép a konkollyal együtt és tűzre kerülsz. Ez nekem most már egy kicsit kegyetlen és türelmetlen Istenre vall. Egy olyan Istenre, aki nem szentimentális. Mondjuk az az érdekes, hogy valakinek meg ez teljesen normális és belefér a kegyelmes Isten képébe. De hát igaz, ne kísértsd az Istent! A sürgető keresztelőben a szervezet szempontjából az a jó, hogy nincs idő gondolkodni, minek is azt. Akció MOST! Csak most! A keresztelővel együtt tagjává válsz az Egyháznak. A többit meg majd megtudod :-) . A célközönség eleve a fiatalság (tisztára, mint a multiknál), kiknek nagy többsége tapasztalatlan és egyébként sem gondolkodik (lásd jómagamat). Kár is lenne gondolkodni. Fiatalság, balgaság. Maradjunk annyiban, hogy ez is egy trükk vagy nevezzük módszernek a gyors növekedés elérésének érdekében. Persze ez nem mindenkiben tudatosul. A sürgető keresztelő káros hatásai téma megérne még egy misét. Na de kanyarodjunk vissza. Még valami azért. Azt teljesen normális dolognak tartom, hogy egy egyesület vezetője eldönti, hogy ki legyen vagy éppen ki ne legyen az egyesület tagja, azonban a megváltást csak Isten adhatja, mert csak neki van rá képessége. Azáltal, hogy a KME–ben a keresztelő gyakorlatilag egyenlő a megváltással, és a keresztelőt csak az egyházvezető engedélyezheti, az egyházfőnek olyan hatalma van, mint magának az Istennek. Igaz, említ olyat Jézus, hogy amit megköttök a földön az a menyben is meg lesz kötve és vica verza (többesszámban). Nem vagyok teológus, nem tudom, hogy ez mire vonatkozik. De ha mondjuk ilyesmire, akkor is, ez vagy minden tanítványra vonatkozik, vagy csak az apostolokra, akiknek éppen mondá Jézus, de azt nem tudom kiolvasni belőle, hogy egy városban csak egy embernek, az egyház vezetőjének lehet ilyen privilégiuma. Velem megtörtént a KME-ben, hogy megkereszteltem egy barátomat az egyházvezető tudta nélkül (nem direkt lázadásból, teljesen spontán jött). Természetesen nem volt érvényes. Az egyházvezető újra keresztelte a barátomat. Úgy voltam vele végül is jobb kétszer, mint soha, de azért picit bosszantott.

Meredeken váltok. 1979. Két éves voltam. Körülbelül 30 igaz keresztény, Boston, Cambellék nappalija. Emlékszik erre még valaki? Elkezdődött az igaz egyház. Boston mozgalom. Krisztus Nemzetközi Egyházai. Cél a világ megevangelizálása, mert még nincs megevangelizálva. Vagy legalábbis mi még nem evangelizáltuk meg. Meg fogjuk, ha törik, ha szakad! Hogyan? Minden évben egy ember egy másikat megtérít. Nem sokat, egyet. A következő évben a két ember egy-egy embert szintén megtérít. Minek kéne itt most lenni 2014-ben? 2 a 35-diken = 34 milliárd megváltott embernek. Nincs is annyi ember. Hú de szép is lenne. 95-ben ezt én bekajáltam. Hogy bírtuk ezt röhögés nélkül ki? Mondjuk azon már akkor is elgondolkodtam, hogy 30 év múlva világbéke lesz és lehet, hogy unatkozni fogunk. A KME-ben az emberekben van egy vágy arra, hogy nőjön az egyház. Már akiben van vágy. A vezetőben van, mert lelkies. A prédikációkban hangoztatja is, így hát, muszáj hogy a többiekben is legyen erre vágy, ha másért nem azért hogy imitálják szeretett vezetőjüket.

A bizalmatlan főnököm, akiről az elején meséltem, kb. 6-7 embert vezetett. Ha a csapat nőtt volna, mondjuk a duplájára, akkor már gyakorlatilag az időnk fele arra ment volna el, hogy státusz értekezleten ülünk. Szerencsére a cég a reklám szöveggel szemben nem növekedett dinamikusan.

A baptistáknál, akiknél azért a keresztelőn van elég nagy hangsúly (lásd a nevüket), nincs ilyen nagy szigor. A fenti megváltási sorrenddel és elvekkel ebben a formában a nagy többség nem ért egyet (azért írom, hogy a nagy többség, mert a baptistáknak nem kell görcsösen egységben lenniük). Egyébként a KME-ben is azért van „egység” mert a vezető megmondja a véleményed. Ha nem teszik, ott az ajtó. A baptistáknál is szinte mindenki megkeresztelkedik és ragaszkodnak a bibliai teljes alámerítkezéshez is. A katolikusok meg már ott kiestek a pikszisből, hogy nem merítkeznek teljesen alá. Ez van.

Véleményem szerint azonban az igazi különbség, az Istenről alkotott képben rejlik. Abban, ami a tanítás és minden más mögött van mélyen. Hogyan látjuk az Istent? Szigorúnak, vagy egy olyan apukának, amilyenre mindig is vágytunk? El merjük képzelni Istent olyan apukának amilyenre mindig is vágytunk? Bízunk egyáltalán a saját vágyainkban, hogy azok helyesek? El merjük hinni, hogy Isten gyönyörködik tényleg bennünk és így mi is gyönyörködhetünk magunkban? Szeret annyira Isten, hogy képes törvényeket áthágni értünk? Milyen Ő? Elfogult, vagy elfogulatlan? Pártfogó, vagy fontosabb neki az igazság? Félünk az Istentől vagy merünk hibázni? Az igazi kérdés: tudunk-e bízni benne? Igazából és mélyen. Jézus és a Szentlélek is, mert más lenni és máshogy csinálni a dolgokat. A törvény betűje megöl, de a Lélek megelevenít. Ha bíznánk Istenben, akkor talán egyáltalán nem is gondolkodnánk a megváltásunkon.

A KME elitista és teljesítmény orientált légköréből adódóan meg kell váltani a világot, növekedni kell minden áron. Ki váltja meg a világot, ha nem a KME? Mivel nincs más (Jézus se tud nélkülük semmit tenni), nekik kell megváltani a világot, azaz keresztelni embereket. Eszembe jut Jézus mondata a szombatról. A keresztelő van az emberért és nem az ember a keresztelőért. A növekedés és a keresztelő lett a cél, az ember helyett.

De akkor most tényleg, mikor válik valaki megváltottá? Emlékszek valami ilyesmire a Bibliából, hogy már a világ kezdete előtt kiválasztotta Isten a megváltottakat. Meg hogy Istennek ezer év 1 nap, 1 nap meg ezer év. Neki nincs idő, nincs olyan kérdés, hogy mikor? Csak mi emberek vagyunk időhöz kötve. A mi gondolataink vannak beszűkülve időkeretek közé. Próbáljuk Istent is beszorítani ezen kereteink közé, sajnos.

De például a búza is az egész élete során búza, a konkoly meg egész élete során konkoly. Mielőtt még kikelne a földből már akkor eldőlt, hogy mi lesz belőle.

Kapcsolódó link a témában:

http://davidmcanulty.com/story/2010/05/are-you-baptism-phobic-baptism-friendly-baptism-affirming-or-baptism-militant/comment-page-1/