60 éves Henry Kriete

Hatvanadik születésnapja alkalmából felelevenítjük Henry Kriete nyílt levelét, amellyel leleplezte az ICOC működésében tapasztalt anomáliákat. Kriete akkor még túl naiv és tapasztalatlan volt ahhoz, hogy az ICOC-t szektának nevezze. Őszintesége, bátorsága, istenszeretete azonban példa lehet mindenkinek. Levele nélkül folytatódott volna a hamis, képmutató, istentelen elnyomás, melynek tüzét máig sokan táplálják (nyerészkedők, bűnözők, pszichopaták, nárcisztikusok és megtévesztett hívők egyaránt), de ami már soha többé nem maradhat igazán rejtve.

Őszintén Isten előtt

Az igazság megismerése magában hordozza
a szabadulás lehetőségét.

Kizárás és megjelölés - a folytatás

Mint előző bejegyzésünkben bemutattuk, a KME vezetősége megpróbálta kizárni Ivánt a közösségből. Fennállásának 23 éves történelmében először ez most nem sikerült.

Iván a kizárásáról szóló levélre ezt a választ adta:

Szia Adrián!

Asszem a kivastagított rész kimaradt a folyamatból:

3.5. A jogszabályt, az alapszabályt vagy a Gyülekezeti határozatot sértő, illetve a Gyülekezet céljával összeegyezhetetlen tagi magatartás esetén, különös tekintettel a Gyülekezet vallási jellegű működésére, a tag kizárásáról a Vezetőség jogosult írásban, határozattal dönteni, amennyiben megítélése szerint a tag nem követi a Bibliai tanításokat.  A kizárás szándékáról a tagot a vezetőség a kizárás tárgyában döntő ülés megtartása előtt értesíteni köteles. Az értesítésben meg kell jelölni a kizárás okát és tájékoztatni kell a tagot a védekezés lehetőségéről.

A tag kizárását kimondó határozatot írásba kell foglalni és indokolással kell ellátni; az indokolásnak tartalmaznia kell a kizárás alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat, továbbá a jogorvoslati lehetőségről való tájékoztatást. A kizáró határozatot a taggal közölni kell. A vezetőség határozatával szemben a kizárt tag, a határozat jogszabálysértő jellegére hivatkozva a bírósághoz fordulhat.

Ezért a leveleteket elfogadom szándéknyilatkozatnak. Ha szeretnétek végigvinni a folyamatot, akkor várom a kizárás tárgyában döntő ülés megtartása előtti értesítőtöket, amiben megjelölitek a kizárás okát és tájékoztattok a védekezés lehetőségéről. (Még jobbnak tartom, ha ügyemben olyan ember döntene, aki pártatlan, de legalább hajlandó végighallgatni.)

Üdv,

Iván

Már az is szép teljesítmény, hogy ezt a kitételt a közelmúltban sikerült beletuszkolni a KME SzMSz-ébe. Azonban még érdekesebb a KME vezetőségének hivatalos válasza, melynek lényegét közérdekből közöljük, azt prezentálandó, mennyire nem működik az SzMSz által elvileg garantált jogvédelem a kizárandó tagnak:

- Halványan elismerik, hogy Iván kizárása érvénytelen volt (most úgy tűnik a mi akkori értelmezésünk erre a szakaszra vonatkozóan még kívánnivalókat hagy maga után).

- Az Iván kizárására összehívott ülést 24 órán belül bonyolítják le a nemzeti ünnepen, függetlenül attól, hogy azon részt vesz-e, egyáltalán ráér-e.

- A védekezési lehetőségét az a három tagú vezetőségi csoport hallgatja meg, amelynek három tagjából (Adrián, Péter és Gábor) ketten nyilvánvalóan elfogultak. Adrián, akit Iván levélben megintett (válaszul arra, hogy Adrián őt intette meg) és Péter, akinek a korábbi, más keresztényekkel szembeni cselekedeteit Iván megkérdőjelezte. Iván tehát a védekezését előadhatja egy vele szemben ellenséges és elfogult vezetőségnek.

- Hang- és képfelvétel nem rögzíthető. Vagyis az Iván "spirituális sorsát", gyülekezeti kapcsolatrendszerét, és egész családi életét súlyosan befolyásoló hivatalos eljárásról nem készülhet jegyzőkönyv. Ez lenne a világosságban járás? Ez lenne a vezetők részéről a feddhetetlenség, és az, hogy mindig készek mindenről számot adni? Inkább egy koncepciós per Iván eltávolítására, aki a vezetők számára kényes kérdéseket feszegetett.

- Iván senkit nem vihet magával, vagyis a "hárman egy ellen" érvényesül egy olyan ülésen, ahol a kizárási szándék egyértelmű. Ez teljesen megszokott a KME vezetőségében (bár nem ritka a "heten vagy kilencen egy ellen" sem).

- A gyülekezettel azóta sem közölték, hogy a kizárás érvénytelen és Iván továbbra is a közösség teljes jogú tagja.

A fenti példa szolgáljon mindenki számára okulásul. A hatalommal való visszaélés csak akkor követhető el, ha feltételeit megteremtik. Az Iván számára támasztott feltételek egyértelműen ennek a visszaélésnek ágyaznak meg.

"A 15. század óta Justitiát gyakran ábrázolták szemkötővel. A szemkötő tárgyilagosságot képvisel, ítéletét ne befolyásolja hatalom, pénz vagy gyengeség, az igazságban a pártatlanság érvényesüljön. Ám ez nem azt jeleni, hogy az istennő vak. -Wiki"

Kizárás és megjelölés - visszatért a "nemes hagyomány"

Nem kellett sokat várni a vezető evangelista továbbképzésből (sic!) való visszatérése után, hogy a KME berkein belül rutinszerűen gyakorolt módszer, vagyis emberek kizárása a közösségből és a közösségen belüli kapcsolatainak megsemmisítése újra elkezdődjön. A kizárás valódi oka az volt, hogy a közösség egyik tagja elkezdte a gyülekezet előtt feltárni egy vezető korábbi cselekedeteit (hatalommal való visszaélés, kényszerítés, megjelöléssel zsarolás, megfélemlítés), vagyis kimondani hangosan azt, amit sokan csak egymás között mertek megbeszélni. Emellett a közösség számára prezentálta, hogyan bánnak vele, és hogyan söprik szőnyeg alá a valódi problémákat, hogy helyette őt támadják és próbálják elhallgattatni. A folyamatot, amin ennek a tagnak keresztül kellett mennie, egy korábbi cikkünkben taglaltuk, és itt említettük (2014 január 30-án!) ezt a gondolatot is:

"Aki a gyülekezeten belül felismeri és felveti a tekintélyelvű vezetésből és a fentebb említett rendszerből fakadó problémákat, azzal a vezetők a következő módon járnak el:

a) elszigetelik: pletykával, széthúzással, bomlasztással vádolják és megtiltják, hogy a problémákról - a  kijelölt vezetőn kívül, aki korábban általában maga Szabad úr volt - másokkal is beszéljen;

b) megfélemlítik: kilátásba helyezik, hogy kizárják az egyházból, amennyiben nem hajlandó egységben lenni (ami rendszerint az álláspontjának teljes feladását jelenti);

c) megszégyenítik és lejáratják: ha nem tudják meggyőzni (ezt a meggyőzést Szabad úr általában nem bibliai érvekkel, hanem karizmatikus személyiségével és agresszív véleményével kívánta elérni), a bibliakör, vagy az egész egyház előtt bejelentik, hogy békétlen, tévtanító, rágalmazó."

Ekkor fogalmaztuk meg az alábbi sorokat is:

"Miután a gyülekezetben a vezetőségnek köszönhető problémákról nem szabad nyíltan beszélni, az elégedetlenség minden formája deviáns. Szabad Péter távozása óta Molnár Adrián csendes reformokkal próbálja terelgetni a gyülekezetet el attól az iránytól, amelybe Szabad úr állította. Azonban a vezetők bűneinek elhallgatása önmagában is korrupttá teszi ezt a régi-új vezetést. Szabad úr székén továbbra is ott van a „foglalt” tábla, ő hivatalosan továbbképzésen van Bostonban, így amikor majd visszajön, gond nélkül folytathatja a KME vezetését. Lehet, hogy az már egy SZP 2.0 lesz, egy Új és Tökéletesített Szabad úr, de azokat a morális értelemben vett bűncselekményeket, amelyeket a KME vezetőjeként elkövetett, csak egy őszinte, gyülekezet előtti diskurzus tisztázhatná ki. Ezt pedig a jelenlegi vezetés megtagadja a tagoktól, továbbra is gyerekként kezelve őket, és éjjel-nappal a megbocsátásról prédikálva (miközben - számukra - jótékony homályban hagyják még azt is, mit is kellene megbocsájtani).

Így természetesen a gyülekezetből korábban elüldözött tagok rehabilitációja nem lehetséges, hiszen őket nyilvánosan, a gyülekezet előtt kellene megkövetni."

A közösség egyik tagjának (nevezzük Ivánnak) a birtokába került egy hangfelvétel, amelyen hallható, hogy egy vezető 2009-ben gyakorlatilag megzsarol és a gyülekezetből való "önkéntes" távozásra kényszerít valakit (nevezzük X-nek). A felvételből az is nyilvánvalóvá válik, hogy a hangfelvétel során lelki értelemben bántalmazott személy korábban bűnökkel próbálta szembesíteni ezt a vezetőt (többek között azzal, hogy 2003-ban nyilvánosan felvállalt bűnei visszatértek az életébe), vagyis az erre adott vezetői válasz alapján felmerül, hogy a háttérben megbúvó valódi indíték a hatalomféltés és a bosszú, az eljárás alapvető eszköze pedig korrupt: érintettségből fakadó hatalommal való visszaélés. 

2016 szeptember 23-án a KME taggyűlésén ebből a felvételből Iván nagyon apró, rövid részleteket játszott be, mellyel célja az volt, hogy illusztrálja, hogyan is képzeli el azt, amikor valakit megrágalmaznak, kényszeríenek majd mindezt később eltusolják.

Ezt a szeptember 23-i közgyűlést követően beindult a fegyelmező gépezet a vezető korábbi viselkedését, cselekedeteit, eljárását firtató tag (Iván) ellen. Már korábban is megpróbálták ezt a dolgot a vezető és Iván közötti személyi konfliktusnak beállítani és "megbékélést" sürgetni közöttük. Emellett támadták azzal is, hogy engedély nélkül készített hangfelvételt játszott be. Ennek kapcsán került ki előző posztunk, melyben ez hangzik el:

"A valódi problémát nem szabad nyilvánosságra hozni, mert akkor foglalkozni kellene vele, és a dolgoknak meg kellene változnia; ezért a hallgatás falával (hanyagolás) vagy ellentámadással (törvénykezés) meg kell védeni. Ha hangosan beszélsz a problémáról, te magad leszel a probléma."

Ezt követően a KME jelenlegi döntéshozói összejöveteleket szorgalmaztak Ivánnal, amely kísérletek eredményeit ő folyamatosan publikálta egy szűk körnek, hogy prezentálja, hogyan bánnak vele, és hogyan söprik a szőnyeg alá az általa a közösség előtt leleplezett vezető sokkal súlyosabb bűneit.

A KME tagjai a vezetőktől október 21-én a követlező levelet kapták:

Kedves testvérek!

Amint tudjátok okt. 3-án Ivánt e-mailben megintettük, és mivel nem tapasztaltunk tőle megtérést, egyértelmű megtérési szándékot, ezért a Bibliát követve ezt a gyülekezetnek elmondtuk okt. 7.-én. Akkor az intés hátterét és előzményeit is részletesen elmondtuk nektek. Sajnos azóta sem láttuk a megtérését a rágalmazó, nyíltan ellenségeskedő, az egyház hitét és egységét veszélyeztető magatartásából, sőt inkább annak folytatását látjuk részéről. (Ez a viselkedése megnyilvánult többek között abban, hogy: A szeptember 23-i taggyűlésen egy engedély nélkül felvett, megvágott hangfelvételt játszott be manipulatív módon, amely biblikusan kimeríti a rágalmazás fogalmát a felvételen egyértelműen beazonosítható beszélővel szemben. Ez a megnyilvánulás megbotránkoztató és romboló hatású a gyülekezet egységére nézve. Az e-mailbeli intésünket október 4-én beleegyezésünk nélkül több tagnak (és volt tagnak is) elküldte, mellé válaszában a vezetőségre irányuló cinikus, ellenséges és rágalmazó kijelentésekkel. Október 13-án Adrián vele folytatott telefonbeszélgetését az ő tudta és engedélye nélkül felvette. Az október 16-i beszélgetésünk telefonon felvett anyagát a gyülekezet több tagjának engedélyünk nélkül elküldte.)

Azt a döntést hoztuk, hogy mivel a fentiek miatt Isten Szavával, és így a gyülekezet céljaival sem összeegyeztethető Iván magatartása, ezért – szomorú szívvel - ezen a ponton kizárjuk a gyülekezetünk tagságából.

A fent említett viselkedése miatt egyelőre az egyházi programok nem lesznek nyitottak számára. Kértük őt, hogy ezt tartsa tiszteletben. Emellett kértük, hogy elektronikus úton ne kommunikáljon a gyülekezet tagjai felé. Titeket is kérünk, hogy a tőle jövő elektronikus kommunikációkat ne fogadjátok. Ezen határok elengedése vagy erősítése Iván jövőbeli viselkedésétől függ.

Reménykedünk Iván megtérésében és abban, hogy egyszer majd újra ebben a gyülekezetben együtt dicsőíthetjük Istent.

Mivel a közeljövőben nincs közös hétközink, ahol ezt bejelenthettük volna nektek, ezért voltunk kénytelenek az e-mail formát választani – ami elég limitált. Ha kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel a vezcsop valamelyik tagjának.

Kérjük, imádkozzatok Ivánért és a gyülekezeten belüli békéért és lelki épülésért, értünk is vezetőkért.

Szeretettel.

a vezetőségi csoport

(Bibliai referenciák: pl. Máté 18:15-17, Róm. 16:17-20, 1 Kor. 5:9-11, Tit. 3:8-11)

Észrevételek:

Kezdjük a végén!

"Ha kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel a vezcsop valamelyik tagjának."

Ezek a tagok jelenleg Molnár Adrián, dr. Patthy Ádám, Szepessy Gábor, a gyülekezet vezető evangelistája pedig Szabad Péter.

Érdemes néhány múltbéli példát is előcitálnunk:

"Amennyiben bármelyikőtöknek kérdése lenne, kérünk benneteket, hogy ezt személyesen nekünk tegyétek fel, nagyon szívesen válaszolunk minden kérdésre.
Testvéri szeretettel, vezetőitek: Molnár Adrián, Orsós György, dr. Patthy Ádám, dr. Rixer Ádám, Szabad Péter"

"Szeretnénk felajánlani azt, hogy megválaszolunk minden ezzel kapcsolatos kérdést, és ezért arra kérünk, hogy bennünket, a vezetőség ebben a kérdésben illetékes tagjait keresd, és ne másokkal beszélj erről!

Szabad Péter, Varga Ferenc, Harangi Mátyás"

"Elhívunk téged, mint Krisztus elkötelezett tanítványát arra, hogy, kövesd a Bibliát, és járj el velünk egységben. Amennyiben konkrét kérdésed van ezzel a helyzettel kapcsolatban, azt kérlek, ne a gyülekezetben vitasd meg, hanem fordulj vele hozzánk bizalommal. Bízunk benned, és Isten Szava iránti engedelmességedben. Bízunk benne, hogy ez a lépés nem csak a gyülekezetünk egységét óvja meg, hanem elvégzi munkáját P. életében is, és megtérve egy napon örömmel üdvözölhetjük újra testvérünkként.

Testvéri szeretettel, vezetőitek, Molnár Adrián, Orsós György. Szabad Péter, Szepessy Gábor, Tóth Zoltán, Varga Ferenc"

A minta egyértelműen mutatja, hogy a KME tagjai csak a vezetőktől, az aktuális áldozat kizáróitól tájékozódhatnak a helyzetről. Így könnyen tévinformációkat terjeszthetnek a kizártról, manipulálhatják a tagok vélményét és megakadályozzák, hogy kiderüljenek azok a valódi okok és konfliktusok, amelyek a kizárást megelőzték.

Amikor Szabad Pétert számos tanú vallomása alapján feljelentették a bostoni anya-gyülekezetnél, Wyndham Shaw az alábbi választ küldte:

"I am still recovering from a knee replacement surgery so would request you talk with Mike.  He is going to Budapest next month and will have best access to follow up.  I trust he will seek to understand all sides of the tensions in keeping with Proverbs 18:17.  I would be happy to talk further when Mike returns from his trip and we can formulate a more informed plan with more information."

A hivatkozott idézet: "Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja."

Ebben az az érdekes, hogy a vezető evangelista ellen akár tanúk tucatjait is felmutathatod, az eredmény a legjobb esetben is egy kínosan óvatos kivizsgálás lesz, miközben mindenki azt hajtogatja, hogy "ez nem kivizsgálás". Ha viszont a közösség bármely tagjával szemben indul eljárás, akkor heteken belül elveszítheti az összes kapcsolatát és mindent, amit akár évek, vagy évtizedek alatt felépített. (Hiszen a KME tanítása, hogy legyenek a közösségben a legjobb kapcsolataid, töltsd velük a legtöbb idődet, add a pénzedet, építsd fel ott az életedet).

Mi ez, ha nem teljes függés és teljes kiszolgáltatottság? Valamint szégyenteljes kettős mérce, amelyben a közösség nem képes fellépni az abuzív vezetők ellen, miközben ezek a vezetők bárki ellen felléphetnek akkor is, ha személyesen érintettek.

Egyoldalú forrásból tájékozódni, csak a "hivatalos véleményt" meghallgatni a legegyszerűbb módja annak, hogy a közösség tagjait gyerekként kezeljék és elkerüljék, hogy erkölcsi ítéletre alkalmas gondolkodás tükrében vizsgálják meg a tagok, mi is történik.

Henry Kriete már 2003-ban a következőket írta:

Sokan a teljes idejű egyháznak dolgozók közül annyira sérültek, annyira éretlenek érzelmileg, annyira önvádlók és bizonytalanok, annyira behódolók és szolgalelkűek, sőt leépült lelkiismeretűek, hogy attól tartok, évekig fog tartani nekik teljesen felépülni. Néhányan teljesen "kasztrálva lettek" és össze vannak zúzva. Ez elgennyesedett sérülés, amit a hatalmaskodó és nem szolgáló vezetési stílus okoz. A gyógyulás akkor tud csak elkezdődni, ha azok „fenn“ védekezés és visszapattintás nélkül, sürgősen megnyílnak és kritikát hívnak be az életükbe azoktól, akik megsérültek a hatalmaskodó vezetési stílusuk miatt. Azoknak ‘fenn’ be kell vallaniuk nyilvánosan és konkrétan az általuk elkövetett bántalmazást és az önző motivációikat.

Sajnos jelen esetben is láthatjuk, hogy a teljes idejű egyháznak dolgozók fontosabbnak tartják saját befolyásuk és presztizsük megóvását, valamint a Bostonból áradó jövedelmüket, mint azt, hogy Isten és saját gyülekezetük előtt tisztán álljanak.

De nézzük Iván kizárásának többi aspektusát:

"A fent említett viselkedése miatt egyelőre az egyházi programok nem lesznek nyitottak számára. Kértük őt, hogy ezt tartsa tiszteletben. Emellett kértük, hogy elektronikus úton ne kommunikáljon a gyülekezet tagjai felé. Titeket is kérünk, hogy a tőle jövő elektronikus kommunikációkat ne fogadjátok. Ezen határok elengedése vagy erősítése Iván jövőbeli viselkedésétől függ."

A kizárt tagot tehát elszigetelik a gyülekezettől, megszakítják a belső kapcsolatait (sokszor évtizedes "barátságok" ezek), és valójában ezekkel a kapcsolatokkal zsarolják, hogy a kedvük szerint viselkedjen.

Látunk erre a módszerre más példákat is, egy korábbi, igen durva eset még 2012-ből:

Kedves testvérek!

Ma reggel E. több tanítványnak is küldött egy e-mailt!

Szeretnélek emlékeztetni benneteket arra, hogy E.-t megjelöltük, mint a hitünkre és egyházunk egységére veszélyes embert. Ezért arra kérlek benneteket, hogy a megjelölés értelmében olvasatlanul töröljétek E. levelét!

Szeretném megragadni az alkalmat arra is, hogy újra elhívjalak benneteket arra, hogy minden más kapcsolatot is szakítsunk meg Sz.-al és E.-el! Még mindig több mint 30 tanítvány „barátja” a Facebook-on Sz.-nak vagy E.-nek. Ha te egyike vagy ezeknek a testvéreknek, akkor légy szíves, és a saját szíved, hited és bizalmad megóvásának érdekében változtass a helyzeten!

Sok szeretettel, Szabad Peti

Egy korábbi esetben pedig ezt kommunikálták a vezetők a KME felé:

Ezért a mai nappal megjelöljük Cs.-t, mint egy olyan személyt, akivel vigyázni kell, mert a vele való kapcsolat káros közös hitünkre. A Biblia kifejti, hogy milyen komolyan kell venni ezt a dolgot, amikor azt írja, hogy „térjetek ki előlük!” Ez az újszövetségi időkben azt jelentette, hogy ha szembe jön az utcán, akkor el kellett kerülni. A mai világban ezt úgy tudjuk alkalmazni, hogy egyáltalán nem kommunikálunk Cs.-al sem személyesen, sem telefonon, sem írásban (e-mail, chat), sem egyéb más módokon.

Ha te ma a KME tagja vagy, egy pillanat alatt kizárhatnak és megjelölhetnek, és elveszíted minden kapcsolatodat. Ha pedig azt gondolod, hogy veled ez nem történhet meg, szeretnélek emlékeztetni rá, hogy eddig mindenki ugyanezt hitte. Az emberek jóhiszeműen próbálták szembesíteni a vezetőket a bűneikkel, abban a reményben, hogy változást tudnak elérni. Azonban rendszerint ők maguk kerültek támadás alá. Olyan ez, mintha Észak-Koreában kezdenél harcolni a szabad internetért abban a reményben, hogy a vezetők majd hallgatni fognak rád. A vezetők bűnei és a KME-ben uralkodó rendszer elleni harc a legegyszerűbb módja annak, hogy felkerülj a "halállistára".

Henry Kriete 2003-ban így írt erről:

Szinte minden, a mozgalmunkra vonatkozó kritikát bűnösnek találtunk. Azzal vádoltuk az embereket, hogy rossz a szívük, rossz hozzáállásuk van vagy függetlenek, amikor nagyon gyakran meg volt a joguk, hogy úgy érezzenek ahogy éreznek. Amikor bárki elhagyta az egyházat, automatikusan be lett kategorizálva, hogy „elhullott”. De miért? Sokan lelkiismereti okok vagy a durva bánásmód miatt hagyták el az egyházat, vagy amiatt, ahogy vezetve voltak, kelepcében vagy bűnösnek érezték magukat. Igazságos és jogos kijelenteni, hogy valaki elhagyja Istent azért, mert elhatározta, hogy elhagyja a sorainkat? Mások úgy döntöttek, hogy maradnak - de állandó félelemben élnek, hogy megbélyegzik őket, mint széthúzót vagy nem lojális tanítványt, ha nem értenek egyet-, és rutinosan követik a rossz tanácsot az engedelmesség jegyében. Mások egyszerűen érzéketlenné válnak, szenvednek csendben, hátul ülnek és eljátsszák, hogy halottak.

A kizárás és megjelölés hivatalosan a "KME gyülekezeti fegyelmezési rendszere", valójában a vezetők lelkileg abuzív diktatúrájának fenntartását célzó erőszakos eszköz.

Érdekes a levél virágnyelvű megfogalmazása is. Mivel a közösség nyílt utasítása a kapcsolat megszakítására alkotmánysértő lenne (Iván magánéletének és kapcsolattartásának tiszteletben tartását sértené), ezért ők csak "kérik" a közösséget a kapcsolat megszakítására. Ha KME-tagként a kérésnek nem teszel eleget,  megvannak a módjai, hogy nyomást gyakoroljanak rád (ahogy ez Szabad Péter fentebbi leveléből is kitűnik, amelyben nyilvánvaló, hogy még a megjelölt tagok facebook-ismerőslistáját is monitorozta). Tehát van ez a "kérés", és hogy  a határok hogyan alakulnak, az a kizárt tag viselkedésétől függ.

"Amint tudjátok okt. 3-án Ivánt e-mailben megintettük, és mivel nem tapasztaltunk tőle megtérést, egyértelmű megtérési szándékot, ezért a Bibliát követve ezt a gyülekezetnek elmondtuk okt. 7.-én. Akkor az intés hátterét és előzményeit is részletesen elmondtuk nektek."

Ivánt tehát október 7-én a gyülekezet előtt megintették. Mint látható, a hátteret a KME vezetői ismét egyoldalúan világították meg, vagyis Iván nem kapott lehetőséget, hogy a közösség előtt védekezhessen. A folyamat azt a célt szolgálta, hogy hiteltelenné tegyék, nyilvánosan megszégyenítsék, ellehetetlenítsék az alattomos és részrehajló vezetői gyakorlat feltárását célzó erőfeszítéseit. Itt ismét utalnék arra, mivel védte Wyndham Shaw a Szabad Pétert 2013-ban:

Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja.

Iván semmilyen lehetőséget nem kapott, hogy a gyülekezet előtt védekezhessen az ellene lefolytatott belső eljárás és az őt ért vádak ellen.

"Sajnos azóta sem láttuk a megtérését a rágalmazó, nyíltan ellenségeskedő, az egyház hitét és egységét veszélyeztető magatartásából, sőt inkább annak folytatását látjuk részéről. (Ez a viselkedése megnyilvánult többek között abban, hogy: A szeptember 23-i taggyűlésen egy engedély nélkül felvett, megvágott hangfelvételt játszott be manipulatív módon, amely biblikusan kimeríti a rágalmazás fogalmát a felvételen egyértelműen beazonosítható beszélővel szemben. Ez a megnyilvánulás megbotránkoztató és romboló hatású a gyülekezet egységére nézve. Az e-mailbeli intésünket október 4-én beleegyezésünk nélkül több tagnak (és volt tagnak is) elküldte, mellé válaszában a vezetőségre irányuló cinikus, ellenséges és rágalmazó kijelentésekkel. Október 13-án Adrián vele folytatott telefonbeszélgetését az ő tudta és engedélye nélkül felvette. Az október 16-i beszélgetésünk telefonon felvett anyagát a gyülekezet több tagjának engedélyünk nélkül elküldte.)"

Ha kicsit elemezzük ezt a bekezdést, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag Iván összes "bűne" annyi, hogy a világosságba vitt mindent, ami a vezetőség és közötte történt. Ha már az őt kizáró levél végén bibliai referenciákat említettek, megemlítenénk mi is néhányat:

Efezus 5:11 és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.

Lukács 12:3 Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.

Zsoltárok 11:2 Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre.

Jób 28:3 Véget vet az ember a sötétségnek, sorra végigkutatja a sűrű homályban és sötétségben levő köveket.

Krisztus Magyarországi Egyháza vezetőinek sokkal fontosabb fellépni az ellen, hogy a saját cselekedeteik a világosságra kerülnek, mint az, hogy a közösség előtt feleljenek a vádakra és rehabilitálják saját korábbi (vagy akár jelenlegi) áldozataikat. Ismét csak a már említett kifejezéseket tudjuk ismételni: hatalomféltés, információkontroll, manipuláció, bosszú.

Kizárás és megjelölés - két olyan dolog, amelyről Szabad Péter Bostonba távozása óta keveset lehetett hallani. Úgy tűnik, a vezető evangelista visszatérésével ezek a KME-re mindig is igen jellemző vezetési módszerek is újra felbukkantak.

Amennyiben ma a KME tagja vagy, kezdj el dolgozni azon (vagy folytasd a munkát), hogy távozni tudj ebből a közösségből. Esetleg ismerkedsz ezzel a közösséggel? A legjobb, amit tehetsz, ha azonnal megszakítod velük a kapcsolatodat, esetleg megpróbálod kihozni az ismerőseidet, vagy szeretteidet.

Egy szektában mindig egyszerűbb kizárni valakit, mint megérteni a szükségleteit, megfelelni a kérdéseire és bocsánatot kérni az elkövetett bűnökért.

A történetnek azonban nincs itt vége. Következő bejegyzésünkben egy érdekes fordulatról számolunk be...

Mi történik, ha valaki az egész közösség elé hozza a gyülekezet vezetőségét érintő problémákat?

Igazi "lelkies" közösségben azt mondhatnánk, milyen jó, hogy az egész helyzet a világosságban van, ahol senki nem tudja megfélemlíteni azt, aki a vezetők múltját, vagy múltbéli - másokat bántalmazó, káros és akár gonosz - döntéseit és cselekedeteit firtatja. Milyen jó, hogy még a környezet sem megfelelő a kísértés számára, hogy az érintett vezetők visszaélhessenek a hatalmukkal. Még a Biblia is iránymutatást ad erre, amikor azt írja, hogy két vagy három tanú szavára akár még egy vént is a gyülekezet elé lehet állítani. Naivak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy az ICOC közel negyvenéves történelmében sűrűn lehetősége nyílt volna rá a tanítványoknak, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Sőt, az ICOC igyekszik a tanítványok tapasztalatait elszigetelni egymástól (pletyka, vádaskodás, rágalmazás, széthúzás), hogy még csak elő se fordulhasson a helyzet, hogy ezen tanúk vallomásai találkoznak.

Jelenleg egy tag úgy döntött, hogy nem engedi a sötétség cselekedeteit tovább folytatódni.

Vajon milyen reakciókra számíthat?

- Lesznek, akik nyíltan bírálják majd (szeretetlen, felforgató, hazug).

- Lesznek, akik a szívükben mellé állnak, de nyíltan nem mernek.

Vajon lesznek-e, akik nyíltan is mellé állnak?

Most megmutatjuk azoknak a jellemző viselkedését, akik bírálni kezdik, leleplezzük a bántalmazó rendszer működését, és ehhez egy szellemi erőszakról szóló oldal 2010-es bejegyzését vesszük alapul, illetve ezt a bejegyzést szó szerint idézzük (a forrásul szolgáló linket a cikk címére kattintva éred el):

Kimondatlan szabályok

Bántalmazó szellemi rendszerekben az emberek életét kívülről kényszerítve kontrollálják kimondott és kimondatlan szabályok segítségével. A kimondatlan szabályok azok, melyek az egészségtelen gyülekezeteket vagy családokat irányítják, de nincsenek hangosan kimondva. Mivel nincsenek kimondva, nem tudsz a létezésükről, míg át nem hágod őket.

Például, senki nem mondaná ki hangosan egy istentiszteleten, hogy “Tudod soha nem szabad egyet nem értenünk a pásztorral a tanításával kapcsolatban – ha mégis ezt tennéd, soha nem bízik benned senki és soha sem vehetsz részt semmilyen szolgálatban ebben a gyülekezetben.” Ebben az esetben a kimondatlan szabály a következő: Mindig érts egyet a gyülekezet vezetőivel – főleg a pásztorral – különben a hűségedet kérdőjelezik meg. Az effajta szabályok kimondatlanok maradnak, mivel ha az érett párbeszéd fényénél megvizsgálnánk őket, azonnal nyilvánvaló lenne, hogy mennyire logikátlanok, betegek és anti-keresztények. Így a hallgatás védőbástyává lesz, pajzsként védi a pásztor hatalmi pozícióját az alapos szemügyrevétel és kihívások elől.

Ha nyíltan és nyilvánosan kifejeznéd egyet nem értésedet, megtörnéd a csendet – és valószínűleg büntetést vonnál magadra. Akaratlanul azt találnád, hogy létezik egy szabály, bár nincs kimondva. Amikor kimondatlan szabályokra lelsz, mert áthágod őket véletlenül, kétféle következményt szenvedhetsz el: vagy hanyagolni fognak (semmibe vesznek, átnéznek rajtad, kerülnek) vagy aggresszív törvénykezésbe fognak (kérdőre vonnak, nyíltan pellengére állítanak, távozásra szólítanak fel – extrém esetben kiátkoznak).

A kimondatlan szabályok hihetetlen erővel bírnak. Elképzelhető, hogy most is néhány ilyen szabály hatása alatt élsz. Tegyünk egy próbát!

Olyan vallásos háttérből jössz, ahol az az írott szabály, hogy a Biblia szava a perdöntő? “A Biblia a végső tekintély” – ez a kimondott szabály. Ebben a családban vagy gyülekezetben van egy olyan kimondatlan, íratlan szabály is, miszerint “jobb kedvesnek lenni, mint őszintének”? Namost az írott szabály – a Biblia – azt mondja az Efézus 4,25-ben: “Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.”

Itt most konfliktus van. Az írott szabály mond valami, az íratlan valami mást. Most jön a teszt. Abban a környezetben, ahol mindkét szabály létezik, melyik érvényesül többször? Elfojtják, elnyomják, sőt ellenzik az őszinteséget? A szellemileg bántalmazó családokban és gyülekezetekben, ahol az emberek ragaszkodnak hozzá, hogy az Írások tekintélyén állnak, még az Írásoknak sincs akkora tekintélyük, mint az íratlan szabályoknak.

A “Ne beszélj” szabály

A bántalmazó rendszerekben előforduló legerősebb kimondatlan szabályt úgy neveztük el, hogy a “ne beszélj” szabály. A “ne beszélj” szabály mögött a következő gondolatmenet húzodik meg: “A valódi problémát nem szabad nyilvánosságra hozni, mert akkor foglalkozni kellene vele, és a dolgoknak meg kellene változnia; ezért a hallgatás falával (hanyagolás) vagy ellentámadással (törvénykezés) meg kell védeni. Ha hangosan beszélsz a problémáról, te magad leszel a probléma. Valahogyan el kell hallgattatni vagy ki kell iktatni téged.” Ha valaki mégis felemeli a hangját, annak általában azt mondják, “Nem voltak ilyen problémáink, míg te ki nem nyitottad a szádat. Minden rendben volt, míg te el nem kezdted keverni a dolgokat.” Vagy, ha igazán szelleminek akarnak tűnni, “Mérges voltál – a problémát nem ‘szeretetben’ hoztad elő. Ez azt bizonyítja, hogy a témát nem érett, keresztény módon kezelted.” Bárhogy is történik, a probléma megmarad.

Az igazság azonban az, hogy amikor az emberek hangosan kezdenek beszélni a problémákról, azzal nem okozzák, csupán nyilvánosságra hozzák őket.

A bántalmazó rendszerekben létezik egy “színlelt békesség” – amit Jeremiás kritizált, mikor azt mondta, “A próféták azt mondják, ‘békesség, békesség’, amikor nincs békesség.” Ha minket az egyesít, hogy úgy teszünk, mintha egyetértenénk, bár nem értünk egyet, akkor nincs egyebünk, mint színlelt békességünk és egységünk, a háttérben meghúzódó feszültséggel és egymás fúrásával. Ez messze van attól, hogy “megőrízve a Szentlélek egységét és békességét”, ami az egészséges keresztény gyülekezetek védjegyének kellene lennie. Eszerint, bármilyen téma megvitatható, és bizonyos pontokban egyetértünk, hogy nem értünk egyet, és folytatjuk a dialógust a témában, mindkét oldal beleegyezésével; vagy megegyezünk, hogy felfüggesztjük a diskurzust egy időre, ha a feszültségek felkorbácsolódnak. A fontos része ennek az, hogy mindkét oldal részt vesz a megegyezés kialakításában. Ha valóban a Szent Szellem és a szeretet egyesít minket, akkor lehetséges úgy is más véleményen lenni, hogy az nem teszi tönkre az egységünket.

A “ne beszélj” szabály azonban a szavát felemelő embert hibáztatja, és az őt sújtó büntetés minden kérdésekkel küszködő embert hallgatásba kényszerít.

Itt egy másik teszt. Susannek John ad lelki tanácsot, aki egy keresztény lelkigondozó és az egyik vezető a gyülekezetben. Az egyik lelkigondozás után John aggresszív szexuális közeledést tanúsít Susan irányába. Susan jelenti az esetet a gyülekezet vezetőinek és a világi hatóságoknak is. John bajba jut, bíróság és különböző bizottságok elé kell állnia. Miért került John bajba?

Azért, mert Susan felfedte tettét? Nem. John azért került bajba, mert közeledése helytelen és törvénytelen volt. Amit azonban megtehet (és ehhez segítségül hívhatja a gyülekezet pásztorát és tagjait), hogy érzékelteti Susannel, hogy azért kell most neki ilyen viszontagságokon átmennie, mert Susan felemelte a hangját.

Szomorú tény, hogy sok Susanhez hasonló nő van, akik szellemi bántalmazásban részesülnek, mikor “engedetlennek”, “túl erősnek”, “árulónak” vagy “Jézabelnek” nevezik őket, amiatt, hogy nyilvánosságra hozták bizonyos keresztény vezetők zaklatásait, vagy egyszerűen csak azért, mert kérdőre merték vonni őket. Túl sok gyülekezet kommunikálja azt a szégyenletes üzenetet, hogy “Nem az a probléma, hogy a személyes határaidat valaki átlépte, hanem, hogy beszéltél róla. Ha nem csináltál volna belőle ekkora ügyet, most minden rendben volna.” Ha egy ember elfogadja ezt az üzenetet, akkor hallgatni fog.

Az igazi probléma azonban akkor van, ha egy keresztény, aki úgy érzi, személyes szféráját semmibe vették, elhallgat, mert akkor az elkövetőt nem vonják felelősségre viselkedésért. Az áldozatnak pedig el kell rejtenie magában azt a fájdalmat és haragot, mely a szellemi bántalmazás miatt benne maradt.

Bár néhány vezető pozícióban lévő ember szeretné, ha soha nem vonnák kérdőre vagy nem ellenkeznének vele, a valóságban azonban az ilyen rendszer csapda, és bukást eredményez minden vezető számára. Ha a problémák észlelése árulásnak, engedetlenségnek, megosztó tevékenységnek és a tekintély elleni támadásnak minősül, akkor a békességnek és egységnek csupán az álcája létezik. Nincs lehetőség a sebek gyógyulására, és a bántalmazás egy nap felszínre fog törni. Ha a tekintélyben lévők nem számonkérhetők, akkor egy olyan rendszer jön létre, amely ellenkezik azzal a szabadsággal, ami Krisztusban a miénk. Figyelmen kívül van hagyva a Jakab 3,1, miszerint: “Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.”

A vezetőknek még inkább számonkérhetőnek kell lenniük a hatalmi pozíciójuk miatt – nem pedig kevésbé. Miért? Mert ha vezető vagy, akkor az emberek követnek téged, és hozzád hasonlóan viselkednek. Szellemileg magadhoz hasonló embereket hozol létre. Te, milyen embereket hozol létre?

A totális kontroll fenntartásának megértése: a BITE-modell

Az alábbiakban a Steven Hassan szektakutató által közzétett videót és annak fordítását osztjuk meg. A BITE-modell segít megérteni, milyen eszközökkel hozzák létre és tartják fenn a káros kontrollt és befolyást a tagok felett a KME-ben és más szektákban.

Steven Hassan:
Az egyik dolog, ami segített nekem, hogy kijöjjek az Egyesítő Egyházból (Unification church, "Moon-szekta") 1976-ban, az Robert J. Lifton munkássága volt. Ő a katonai hírszerzésnél pszichiáterként dolgozott az 50-es években és a kínai kommunizmus agymosási technikáit tanulmányozta. Mérföldkőnek számító munkája "A gondolkodásmód megreformálásának pszichológiája egy totalitárius rendszerben". 

Ebben a könyvben ő nyolc kritériumot fogalmazott meg, amelyek alapján eldönthető egy környezetről, hogy agymosásra, a gondolkodásmód külső megváltoztatására alkalmas környezetről van-e szó.

Ez a könyv és ez a model sorsdöntő szerepet játszott, hogy megértsem, mi történt velem, amikor az Egyesítő Egyházba toboroztak engem, a háromnapos tréning, a hétnapos tréning, és az összes többi indoktrinációra (a doktrína beültetésére) használt alkalom során.

Robert kutatásaira alapozva hoztam létre a BITE-modellt.

A "B" - (behaviour) a magatartás kontrollálása,

Az "I" - (information) az információ kontroll alatt tartása,

A "T" - (thought) a gondolatok/gondolkodásmód kontrollálása,

Az "E" - (emotional) az érzelmek kontrollálása.

A honlapomon (www.freedomofmind.com) mindegyik kategóriában elmagyarázom, hogy mi tartozik bele. Ilyenek például:

Magatartás-kontroll: mint például az alváshiány előidézése; név megváltoztatása; ruházkodás befolyásolása és megváltoztatása; kontrollált környezet kialakítása, ahol jutalmazás és büntetés váltja egymás és engedélyt kell kérni szinte minden döntéshez.

Információ-kontroll: pl. a tagtoborzáskor nem kapsz meg minden információt a csoportról, hazudnak neked, vagy fontos információt visszatartanak, illetve torzítják, ami alapján informált döntést tudnál hozni. Esetleg más forrásból használnak rólad megszerzett információkat, hogy manipuláljanak téged, hogy úgy tűnjön misztikus élményben van részed, miközben csak olyan információt használnak amit vagy te magad adtál meg magadról korábban, vagy valakitől megtudták rólad, akár "kémek" adhatják az infót, vagy bűnvallás során elmondott infót használnak később ellened.

A BITE modell egy eszköz arra, hogy bárki a maga számára megvizsgálhassa és mérlegre tehesse, hogy áldozatul esett-e gondolatkontrollálásnak (agymosásnak). De a könyvem új kiadásában (Freedom of Mind) már inkább használom, a jogtalan befolyásolás (undue influence) fogalmát, mert az agymosás kifejezés azt sugallja, mintha tudtunkon kívül damilon rángatnának, mint a marionett bábút (ami pszichológiai értelemben sokszor sajnos ténylegesen megtörténik). A jogtalan befolyásolás fogalmát szeretem jobban használni, mert ez mára egy jogi kategória, ami bemutatja, hogy  valaki egy felettes hatalom, erő használatával hogyan ássa alá egy másik emberben a képességet, hogy saját maga tudjon gondolkodni, és jó döntéseket hozni a saját életére.

Különböző modellek lettek kidolgozva ennek megértésére. Például egy barátom, Adam Shefland, aki jogi professzor, egy olyan modellt dolgozott ki, amely figyelembe veszi azt, hogy az adott ember hogyan lett hajlamossá téve a sebezhetőségre, és ráadásképpen vizsgálja a szofisztikált befolyásolási technikákat, amit egy egyén, vagy csoport alkalmaz. És ez a kettő (sebezhetőség megteremtése és kidolgozott profi befolyásolási technikák) kombinálva létrehozza azt, amit a mentálhigiéniában disszociatív zavarnak (identitászavar) nevezünk, amikor egy embert elválasztanak saját magától (identitásától) pszichológiai értelemben, és egy új szekta-identitást hoznak létre benne, hogy lenyomják az adott ember valódi énjét.

A kérdés, amit emberek sokszor megkérdeznek tőlem: hogyan lehet felismerni, ha jogtalan befolyásolás, gondolatkontrollálás vagy agymosás alatt vagyok épp?

És amit én szoktam válaszolni: ott és akkor nem tudod felismerni. Ez a dilemma része sajnos, mert a fő szoftvered - az agyad - összezavart állapotban van.

Emiatt a következőket szoktam javasolni: végy ki egy kis szabadságot, távolodj el kicsit a csoporttól, az emberektől akik befolyásolnak, menj el akár egy másik földrajzi helyre, és szigeteld el magad arra az időre, amíg tanulmányozod az agykontrollálás és jogtalan befolyásolás technikáit (Lifton modelljét, és a BITE modellt). Megfontoltan keresd a szükséges és kritikus információkat az egész csoportról és a csoport vezetőjéről, a doktrináról (alaptanokról), és kérj információkat azoktól az emberekről, akikkel korábban kapcsolatod volt a csoportban, de már nincsenek ott.

Ez, amit tanácsolok neked, tipikus esetben épp az ellenkezője annak, mint amit a csoport, vagy a csoport vezetője tanácsol neked: "ne beszélj velük, ők negatívak, ők elhullottak Istentől, vagy a sátán befolyása alatt vannak".

Pedig neked magadnak kellene utánamenned az információknak, és bízni magadban, hogy képes vagy megkülönböztetni tényszinten az igazságot a hazugságtól, és leellenőrizni a tényeket amiket hallhatsz. (Így olyan információhoz is eljuthatsz, amit addig szándékosan elhallgattak előled - a ford.).

Én arra szoktam kérni az embereket, hogy gondoljanak vissza rá, hogy amikor először találkoztak a szóban forgó csoporttal, mit gondoltak/mit reméltek, miben fognak részt venni ha csatlakoznak?

Hasonlítsák össze azzal, amit most tudnak, ennyi idő után, hogy mit csinálnak a csoportban és a csoporttal ténylegesen a hetek, hónapok vagy akár évek elteltével.

És kérdezzék meg maguktól (miután utánajártak a csoportról és annak vezetőjéről elérhető információknak): ha tudtad volna, amikor csatlakoztál, azt, amit ma tudsz, ennyi idő elteltével, csatlakoznál-e most?

És ha a válasz az, hogy soha az életben, akkor tudod, hogy jogtalan befolyásolás alatt voltál. És gratulálok, elértél a szabadság kapujához...

A vezetőnek való engedelmesség a legfontosabb tanítás.

További információ a BITE-modell mélyebb megértéséhez:

http://keresztenylelkiabuzus.blogspot.hu/2013/01/a-bite-modell.html

Egy, a BITE-modellt szemléltető prezentáció:

Az Internatonal Churches of Christ-ról néhány alapvető információ: http://www.reveal.org/.

A következő bejegyzésekben a BITE-modell alapján a Krisztus Magyarországi Egyháza szekta alapvető doktrínáival  és ezek gyakorlati megjelenési formáival foglalkozunk majd és bővebb információkat adunk a csoport vezetőjéről is.

Képzelt riport Krisztus Magyarországi Egyháza vezető evangelistájával

Az alábbiakban egy képzelt riportot láthatsz Szabad Péter vezető evangelistával a Krisztus Magyarországi Egyháza belső működésével kapcsolatban. Jó szórakozást kívánunk ehhez a sajnos megtörtént események által ihletett, és a gyülekezeti fegyelmezést tényszinten bemutató kis mémhez!

Hogyan toboroznak a "radikális szervezetek"?

Elgondolkoztató, vajon miért csatlakoznak emberek értelmetlennek tűnő, őrült eszmékhez? Hogyan toborozhatók be egy szekta soraiba, vagy akár a magát Iszlám Állam néven számontartó terrorszervezet kötelékébe? Ebben a bejegyzésben a Krisztus Magyarországi Egyháza gyakorlatán keresztül fogjuk megvizsgálni ezt a kérdést - lévén, hogy erről van másfél évtizednyi személyes tapasztalatunk.

A kiinduló helyzet sajnos adott. Emberek felrobbantják magukat "a hitükért és az istenükért", esetleg öngyilkosok lesznek. Fegyvert ragadnak, erőszakhoz folyamodnak, kárt tesznek önmagukban és másokban.

Sokan kevésbé látványos módon adják fel a szabadságukat vallási szabályokért vagy eszmékért és alávetik magukat logikai és teológiai hibáktól hemzsegő elveknek, vagy megkérdőjelezhető személyiségű embereknek.

Mind a két csoportra igaz azonban, hogy kívülről nézve őrült, furcsa, vagy ijesztő dolgokat tesznek, és amikor rájuk nézünk, két dolgot gondolunk. Az egyik az, hogy "én nem juthatok hasonló helyzetbe", hiszen ki vehetne rá engem, hogy egy forgalmas piacon felrobbantsam magam? A másik az értetlenség - hogyan lehetett a másik ember képes erre? Biztosan nagyon buta volt... elmebeteg... fanatikus. Ezek a sztereotípiák segítenek ugyan feldolgozni a vallási fanatikusokkal kapcsolatos híreket, de a valóság ennél sokkal félelmetesebb.

A "Szent Írások" követése, vallási fundamentalizmus

A végén kezdve ezt az okfejtést, először világítsunk rá arra, miért vetik alá magukat az emberek őrült szabályoknak - és aztán tekintsük át, hogyan juthattak el idáig.

Vessünk egy pillantást erre a képre! Egy néhány napja Párizsban megölt terroristát láthatunk rajta. Bal kezében egy könyvet tart, ez a Korán, az Iszlám vallás szent könyve. Aki a kezében tartja, számtalan ember haláláért és szenvedéséért felelős.

Most nézz erre a képre! Jim Jones-t láthatod rajta egy Bibliával a kezében, ami a kereszténység szent könyve. Jones, a Népek Temploma prédikátora 918 ember haláláért felelős, akik megmérgezték önmagukat, egymást és gyermekeiket egy tömeges öngyilkossági szertartás kapcsán 1978-ban.

A párhuzam máris el kell, hogy gondolkoztasson minket: vajon valóban az iszlámban lenne a hiba, ahogyan sokan állítják? Hiszen a "Biblia alapján" is számtalan rettenetes dolgot lehet tenni. Nézzük meg a már említett vallási fundamentalizmus egyik definícióját, hogy pontosabb képet kapjunk:

"Elsősorban a vallás és a vallási mozgalmak vonatkozásában használatos fundamentalizmus fogalom a szentnek tekintett szövegek szószerinti jelentésébe vetett hitre utal (Giddens, 1993). Heywood hasonló meghatározást ad, e szerint a fundamentalizmus 'egy hitvallás eredeti, illetve alapelvető elveinek hite, ami gyakran erős személyes kötődéssel jár együtt, és fanatikus lelkesedésben tükröződik (Heywood, 1998)."

A lényeg a szent szövegek szó szerinti értelmezésébe vetett hit, amelynek alapján a hívő vallási szabályokat követ és teljes hitéletét, világképét és gondolkozásmódját az értelmezés hatálya alá veti. A fundamentalista vallási szervezetek célja tehát azokat az embereket megkeresni, akikbe saját értelmezésüket bele tudják plántálni.

Célcsoport

Amikor tehát a híreket olvassuk, nem is értjük, hogyan kerülhetnek emberek a radikális szervezetek hálójába. Lelki szemeink előtt talán megjelenik egy alacsony intelligenciájú, „buta” személy képe, olyasvalakié, aki talán gondoskodni sem lenne képes saját magáról.

A valóság ezzel szemben az, hogy képzett, tanult és intelligens emberek is áldozattá (majd elkövetővé) válhatnak és válnak is. A társadalom bármelyik rétegéből származhatnak a beszervezettek – legfeljebb a motivációjuk fog különbözni. Lesz, aki a kiutat látja a helyzetéből, és lesz, aki élete értelmét találja meg. Vagy egyszerűen szeretve érzi magát, társfüggő lesz és meg akar felelni. A késztetés kiváltó oka sokféle lehet, a következmény ugyanaz: a személy a szekta vagy egyéb radikális szervezet látóterébe kerül és a kirakós darabjai - általában szerencsétlen módon - összeállnak.

A KME és az ICOC egyik legfőbb célcsoportja például a tanult fiatalok (főiskolások, egyetemisták), akik még tapasztalatlanok, élethelyzetükből adódóan könnyebben elfogadják az autoriter hatalmat, telve vannak tenniakarással és általában jóhiszeműek, ugyanakkor könnyen válnak kritikussá az aktuális politikai vagy akár vallási „világgal” szemben, amit könnyű kihasználni. Az ICOC mindig is nagy hangsúlyt fektetett az egyetemeken történő evangelizálásra, hogy megtalálja és beszervezze a fiatalokat.

Fiatalok, kedvesek, szépek - és célpontok

Az Iszlám Állam célcsoportja elsősorban mindenképpen az iszlámban hívő ember. Még ideálisabb, ha egy frissen megtért külföldi az illető, mondjuk egy áttért európai, aki saját hazájában tud majd toborozni vagy zavart kelteni. Hogy a terrorszervezet hogyan szerez tudomást ezen emberek létezéséről? Felmerül a lehetősége, hogy esetleg egyes iszlám közösségek vezetői vagy beépített tagjai súgnak nekik. Ez számunkra ingoványos terület, amelybe nem szeretnénk mélyebben belemerészkedni, azért sem, mert senkit nem szeretnénk megsérteni – tény azonban, hogy vallásuktól függetlenül a frissen megtérteket általában nagyon könnyű a megtérítőik által befolyásolni, hiszen ezek ilyenkor szinte isteni befolyást szereznek követőik felett.

Frissítés: az Index újabb cikkéből idézünk:

"A fiatalok egy jelentős részénél akkor kezdődik az egész folyamat, amikor meghal egy közeli hozzátartozója. Ekkor a neten elkezdenek keresgetni olyan tartalmakat, amelyek a halállal, halál utáni élettel kapcsolatosak. Így botlanak bele a dzsihadista tartalmakba. Ekkor vetik ki rájuk hálóikat a terroristák."

A radikális szervezeteknek tehát vannak elsődleges célcsoportjaik, amelyek beszervezésére különös figyelmet fordít, célzott tartalmakkal közelíti meg.

Kapcsolatfelvétel

Természetesen bármilyen propaganda vagy eszme célba juttatásához szükség van kapcsolatra a toborzó és a hallgató között. Az első lépés tehát mindenképpen ennek a kapcsolatnak a létrehozása, ami lehet személyes, vagy személytelen. Előbbire példa egy utcai meghívás, utóbbira egy nyilvános weboldal.

Krisztus Magyarországi Egyháza például az utcai evangelizáció során szólít meg embereket, de emellett számos más módon is halászni próbál. Rendezvényeket szervez (melyek lehetnek vallási témájúak, de akár egy szombat esti bowling-parti is), evangelizációs kampányokat folytat, kirándulásokat tervez, amelyre a tagok meghívhatják ismerőseiket is. Ezek mind remek alkalmak a kapcsolatfelvételre.

A csapda - ez az egyszerű meghívás egy röplabda partira valójában egy amerikai ICOC-gyülekezet missziós rendezvénye volt. A diákokkal előbb barátságokat alakítanak ki, a bizalmukba férkőzve bibliakörökön és tanulmányozásokon keresztül adagolják teológiájukat.

Egy terrorszervezet esetén a kapcsolatfelvétel első fázisában valószínűleg nem kerül említésre a toborzó szervezet neve, illetve feltehetően csak olyan esetekben, amikor a toborzott nyíltan szélsőséges eszméket vall és a toborzónak nem kell csapdára gyanakodnia.

Bárhogy is, az első lépés mindenképpen a kapcsolatfelvétel, a személyes kontaktus létrejötte bármilyen kommunikációs felületen (barátságokon és ismeretségeken keresztül, rendezvények által, a közösségi média segítségével, valamilyen hobbin keresztül, stb.).

Elérhetőség

Miután a személy a toborzók látóterébe kerül és megtörtént az első kapcsolatfelvétel, fontos a kommunikációs csatorna megszilárdítása. A KME-ben rendszeres gyakorlat, hogy mindenkitől e-mail címet vagy telefonszámot kérnek, bejelölik facebook-on a meghívottat. Sokan listát is vezetnek, felírnak mindenkit, akikkel kapcsolatba kerültek, beszámolnak róluk a bibliakör-vezetőiknek, később akár vezető-találkozókon beszélgetnek ezekről az emberekről és a beszervezésükre irányuló stratégiáról.

Ha megvan az elérhetőség, a szekta tagjai azonnal a célszemély instant barátaivá válnak. Nagyon kedvesek, érdeklődőek, adakozóak, támogatóak. Igyekeznek minél több időt tölteni a beszervezendő taggal, hogy minél több befolyást szerezzenek az életében.

Programok szervezése

Ha megvan az elérhetőség, akkor megkezdődhet a "kapcsolat-építés", a már fent említett módon - vallási és világi rendezvényekre való meghívással, a Biblia tanulmányozásának felajánlásával, spontán találkozók szervezésével, minden elképzelhető módon. A barátkozás a célszemély nyitottságától függően akár heti hét napon át is tarthat, illetve a közösségből egyre többen csatlakoznak be, ha úgy tűnik, hogy az érdeklődés komolyra fordult. Előfordulhat, hogy egyetlen beszervezendő személy köré építik fel a bibliakör-programot vagy akár egy vasárnapi prédikációt, a nyílt vagy közvetett győzködés összes lehetséges módját felhasználva. A beszervezett úgy érezheti, körülötte forog a világ – és ez ebben a fázisban így is van. Tudatos stratégiák születnek a vele való tanulmányozásra, valódi gépezet működik a háttérben, hogy a szervezet tagjává tegyék. Ebből azonban szinte semmit nem észlel, leginkább felé irányuló „spontán” szeretetnek fogja fel.

Később, amikor a közösség tagjává válik, felerősödnek az elvárások és csökken az érdeklődés. Ilyenkor fogalmazódik meg néhányakban, hogy „csak egy projekt voltam”. Szerencsés esetben ez a gondolat felerősödik és a gyors kiút lehetőségét teremti meg a számára. Gyakran azonban a tag végül arra a következtetésre jut (általában segítséggel), hogy ezért a gondolatért ő a hibás, nem bízik eléggé a többiekben, nem várhatja el, hogy örökké vele foglalkozzanak, stb.

Rendszeresebb azonban, hogy a frissen megtérített tag beleveti magát az „Istennek tetsző szolgálatba”. A csoport jellegétől függően válhat ez a tag különböző módokon veszélyessé. Általában eufórikus hangulatba kerül, mert megtalálta „élete értelmét és célját”, és mert „Isten szereti” és „megváltott akar maradni”. Ez az ember segíteni próbál a környezetének, ami gyakran kritizálásba fullad, ismerősei és rokonai egyre kevésbé azonosulnak vele és ő is inkább a hittársaihoz közeledik. A szekták minden követ megmozgatnak ennek a tendenciának a felerősítése érdekében (a rossz társaság megrontja a jó erkölcsöt, a legjobb barátaid a közösségben legyenek, stb.).

Befolyás szerzése

A zárt vallási közösségekben minden a befolyásról szól. Minden egyes tag életét kontrollálni akarják, mindenről tudni akarnak. A vezetők mélyen benyomulnak a tagok magánéletébe, megismerik a titkait, még a „kísértéseiket” is. A tudás hatalom – a tag teljes mértékben vezetői kezébe kerül, szinte minden komolyabb döntéséhez az ő beleegyezésük szükséges, ha nem akar vég nélküli konfliktusok és fenyegetettség között élni. A kívülállók, akik nem a közösség tagjai, természetesen veszélyt jelentenek a közösség vezetői számára, hiszen felettük nincs hatalmuk. Így a tagokat fel kell készíteni arra, hogy a gyülekezeten vagy szervezeteken kívülről származó véleményeket és információkat ne vegyék figyelembe, esetleg egyenesen üldöztetésnek tekintsék. A legegyszerűbb ezt egy háborúnak beállítani a „lelki” és „fizikai” világ között, ahol a közösségen kívüli világ természetesen a fizikai, a közösségen belüli pedig a lelki. Így a tagnak – önvédelemből – el kell zárkóznia a közösségen kívülről származó információk elől.

Egy terrorszervezet valószínűleg démonizálja a szervezeten kívüli világot tagjai számára, és természetesen ugyanúgy militarizálja a tagokat, ám ebben az esetben a „szent eszmét” erőszakkal próbálja terjeszteni és megvalósítani. A befolyás olyan iszonyatos mértékű, hogy sokan megölik magukat a hitük nevében (valójában a terrorista vezetők céljaiért). Vagyis az egyes tagok annyira fanatizálva vannak, hogy képesek akár felrobbantani magukat és másokat – akár olyanok is, akik eredetileg keresztény kultúrkörből származnak. És sajnos mindez nem csak az iszlám nevében történhet meg – elég csak Jim Jones-ra és a Népek Templomára gondolnunk.

A befolyás tehát szinte korlátlan mértéket ölthet és elképesztő cselekedetekre késztetheti a tagokat, akik hitüknek engedelmeskedve, hitüket védve tesznek vagy tehetnek iszonyatos dolgokat.

Tanulmányozás

Most térjünk vissza a fenti képekre. A közös bennük a "szent könyv". A hívők életén valójában ez a könyv uralkodik, vagyis ugye "Isten", aki ezen a könyvön keresztül ismerhető meg. A szekták sajátos vonása, hogy azt állítják, egyedül ők értelmezik helyesen a szent írásokat (vagy a hozzájuk drámaian hasonlító szervezetek).

Ha a Biblia a tökéletes program, akkor mi a hibás robotok vagyunk, akik ezt a programot tökéletlenül futtatják?

A KME (és ICOC) célja, hogy a saját Biblia-értelmezését ültesse el azokban, akikkel kapcsolatba kerül. Ez a célja közösségeik minden egyes tagjának. A Biblia-tanulmányozás összehozása az "elveszettekkel" kapcsolataik egyik mozgatórugója. Maga a tanulmányozás kieszközlése egy elveszettel "jó hír" a számukra, amit mint eredményt, örömmel mutatnak fel zártkörű rendezvényeiken.

Nézeteik szerint "a Bibliát be kell tartani". És ez az egyetlen olyan kijelentés, amit soha nem fogsz megtalálni Jézus tanításai közül, sőt: maga a Biblia írja, hogy "a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít". A fundamentalista közösségek azonban a betű útját választották, és ennek tükrében érthető is, hogy a betű elembertelenít. Másképpen fogalmazva: a törvény megöli a kegyelmet. "Nagyban" ez öngyilkos merényletek és önpusztító rituálék formájában ölthet testet.
"Kicsiben" abban, hogy a vallási vezetőd akaratát és Biblia-értelmezését a magánéleted, a személyes szabadságod, a saját véleményed és döntéseid fölé helyezed. Ha azt mondják, fordulj el a családodtól, a barátaidtól, tölts kevesebb időt a házastársaddal, add el a lakásodat, ami messze van az istentisztelet helyszínétől, add fel a több műszakos munkádat, add fel az iskoládat, mert nem tudsz miatta bibliakörre járni, megteszed. Mindegyik felsorolt példa valóságos, megtörtént a KME-ben. Tanult, sok esetben diplomás emberek hajtották végre, akik csak "be akarják tartani" a Bibliát.

Itt elérkeztünk a kérdés megválaszolásához, hogyan keveredik valaki ilyen mélyen egy radikális szervezet szokásai és szabályai közé. A megoldás: a tanulmányozás és a szekta tagjainak viselkedése a beszervezendő személlyel.

Maga a tanulmányozás egy leckesorozat, amelynek végső célja a Biblia 100 %-os, feltétel nélküli befolyásának megteremtése és annak elfogadtatása, hogy a szekta vezetőinek értelmezése a helyes - minden más tévtanítás. Egészen apró lépésekkel kezdődik - egy idézet Jeremiás könyvéből arról, hogy Isten jót akar és reményteljes jövőt ad. Ha Isten ilyen kedves, válaszolhatunk rá, nem? Kezdjük keresni őt és imádkozzunk hozzá. Ez a kihívás. Olvasd a Bibliát minden nap és imádkozz a saját szavaiddal.
Aztán mesélnek róla, hogy Jézus az Isten Fia. Mennyire buzgó volt! Egész életét annak szentelte, hogy Istennek engedelmeskedve, neki tetsző életet éljen. Ha keresztény akarsz lenni, így kell tenned neked is.
Aztán beszélnek a Bibliáról. Ez Isten Szava. Tökéletes és megbízható. Ennek alapján kell élned. Ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy ebben van, az bűn. A bűn bántja Istent. Ha bűnözöl, rossz vagy. Térj meg tehát. Ezen a ponton erőteljes kihívásokat kapsz - add fel a házasságon kívüli kapcsolatodat, szakíts a szenvedélyeiddel, stb. A kihívások némelyike vonzó, végre történik valami értelmes az életedben. Talán sikerül most (Istennel) letenni a cigit. Elkezdhetsz a vízen járni.
Enyhe járulékos mellékhatás, hogy ezen a ponton elkezded elveszíteni a szabadságodat és a Bibliára hivatkozva ugyan, de lassan a szekta vezetőinek befolyása alá kerülsz.
A későbbi tanulmányozások a függésed növelésére irányulnak és a feléd, mint leendő keresztény iránti elvárásokat fogalmazzák meg. A bűntudatod kimunkálására - a bűneiddel megölted Jézust, aki annyira szeretett. Az autoriter hatalom elfogadására, amikor bármit feladsz és megteszel, amit kérnek tőled. Ha nem teszed, leáll a tanulmányozás, új barátaid neheztelőek, szomorúak, aggódóak. Mindenki úgy kezel, mintha veled lenne a baj, de persze azt sugallják, tarts ki, harcold meg, veled vannak.
Valójában "új valóságot" teremtenek a számodra, a fundamentalista logika környezetét, amelybe minél mélyebben belesüllyedsz, annál inkább el fogod veszíteni az ellenőrzést saját döntéseid felett, és ezek átcsúsznak a vezetőid kezébe - tanácskérés, nevelés, bátorítás és kihívás formájában. A folyamat általában lassú, hónapokig is eltarthat, az új közösség pedig teljesen átformál.

A keresztelőd előtt sor kerül az ún. költségfelszámításra. Ez gyakorlatilag egy végső ellenőrző lista alapján történő beszélgetés, amelyből kiderül a vezetők számára, hogy valóban átadtad-e a kontrollt nekik az életed összes fontosabb területe felett (ezt persze ők nem így fogják megfogalmazni).

A céljuk az, hogy eljuss erre a szintre, ami egyébként Szabad Péter evangelista kedvenc, sokat emlegetett idézete is:

"Egy tanítvány kész feladni mindent, elmenni bárhová, megtenni bármit Istenért."

Amikor erre a szintre eljutsz, már vallási fanatikusról beszélhetünk, akinek a számára az Újszövetség a saját életére vonatkozó, tételes parancsolatokból álló törvénykönyvvé vált. Az ICOC jelenleg nem világvége-váró szekta, így a tagok számára nem tűz ki látványosan eszelős célokat (rituális önpusztítás, terroroizmus, stb.). Ugyanakkor a propaganda óriási felettük a vezetőik hatalmon tartására. Bocsássanak meg, tekintsék a vezetőiket is a "rendszer áldozatainak", a vezetőik is csak emberek, stb. Ez a propaganda természetesen nem védi a vezetők által a szektában megfélemlített, megzsarolt, lejáratott, elkergetett embereket. A kettős mérce látványos megnyilvánulása, hogy ugyanazért a bűnért a követőt fenyegetik, kizárják és megjelölik, a vezető pedig egy homályos bocsánatkéréssel elintézi a dolgot, és különösebben a hatalmi pozíciója sem rendül meg. Ugyancsak nincs valódi lehetőségük a tagoknak, hogy magánéletüket és kapcsolataikat megvédjék a szekta vezetőitől - ha ezzel kísérleteznek, örökös konfliktusok és fenyegetések között fognak élni.

Következmények

A radikális vallási szervezetek tagjává azok válnak, akik a hosszú beszervezési folyamat során a vallási vezetők összes kérését teljesítik és a szent könyv üzenetét tételes parancsolatok formájában a saját életükre is önállóan alkalmazzák.
Ezek az emberek folyamatos kontroll alá kerülnek, amely során rendszeresen meg kell vallaniuk bűneiket és kísértéseiket, tanácsot kell kérniük a döntéseikhez, a párválasztásukhoz, nevelési csoportokon vesznek részt és alázattal alávetik magukat a tekintélyelvű vezetésnek életük minden területén.
Folyamatosan meg kell felelniük a normáknak, a "tanítványi standard-nak", miközben a gyülekezeten kívüli kapcsolataik meggyengülnek, vagy missziós célokká válnak. Ezáltal a közösség elhagyása egyfajta szociális öngyilkosság, hiszen a barátságait sokszor a nulláról kell a KME-t elhagyónak újjáépítenie.
A teológia miatt, amely a KME-t az egyetlen üdvözítő hellyé teszi, a tagok zsarolhatóvá válnak. Ha nem engedelmeskedsz, kizárunk és elveszted a megváltásodat.
A tanítványok vs. elveszettek, a mi vs. ők mentalitás odáig vezethet, hogy a tag a közösségen kívüli kritikát már nem hallja meg, vagy a hite elleni üldöztetésnek tekinti. Saját fundamentalista hitrendszerében valóban elhiszi, hogy ő él helyesen és körülötte senki más nem a közösségen kívül.

Akit erőszakos cselekedetekre lehet fanatizálni, ugyanezen az úton jár. Isteni befolyássá lépett elő az életében egy "szent könyv" és azon keresztül azok a vallási vezetők, akik a könyvet magyarázzák. Az ilyen ember kétségbe eshet, ha a megváltását veszélyben érzi, és megtehet dolgokat, amikről elhiszi, hogy azok által üdvözülhet. És amikor tesz valami őrültséget, a környezete értetlenül áll, mert nem érti, min ment hónapokon, éveken és akár évtizedeken keresztül. A vallási fanatikus beszűkült tudatállapotban van, mindent hitének és instruktorainak szűrőjén keresztül lát, és egész életét felteszi arra, amit közössége és közösségének vezetői megkövetelnek tőle.

Szabadság vagy fundamentalizmus? A kettő együtt nem megy.

Források és szakirodalom:

Egy rendkívül jó Index-riport, amely konkrétan a dzsihadista beszervezésről szól

Újabb Index-cikk a radikalizált személy drámai - és olykor visszafordíthatatlan - megváltozásáról

"Új deviancia" - rendőrségi vélemény a szektákról

Átfogó általános ismertető a fundamentalizmusról